Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-27 / 98. szám

1912 április 27. DÉLMAGYARORSZÁQ 5 géoy szövődött. Ez a szerelem több, jóval több egy öreg nagy ember kései virághajtá­sánál. Újházi Ede, a szinpad legnagyobb ma­gyar művésze — és itt a művészen van a liangsuly — nem pedig az öreg ember, aki virággal, tavaszi rajongással veszi körül a gzép Cserey Dezsőné alakját. A titkos nagy­váradi látogatás célja is nyilvánvaló most: a nagy művész azért járt le Nagyváradra, liogy a szinpadra készítse elő Csereynét. Újházi mester különben el van ragadtat­va bájos tanítványa tehetségétől és nagy jö­vőt jósol neki a színpadon. Hogy a mester­ek igaza van: Erről a Szigligeti színház közönségének is lesz alkalma legközelebb meggyőződni, amikor Halévy vígjátékának: Betty-jét fogjuk látni az ő alakításában. A rendkívül érdekes vendégszereplés napja még nincs megállapítva, de a színtársulat tagjai maguk is lázas kíváncsisággal néznek 8 kettős vendégszereplés elé. A regénynek tehát vége. Vagy talán csak fflost kezdődik? A Mester utjai kiszámitha­tatlanok. A nagyváradi kirándulások, virá­got, szerelmet vivő vonatai talán egy nagy művésznőt hoznak fel vissza Budapestre. Egy nagy művésznőt, akit Újházi jóságosan maga elé néző szeme, meleg, érző szive látott, ér­zett meg és hatalmas művészete bontott ki teljesen pompázó, tehetségében ragyogóvá. A politikai helyzet. (A kormány Bécsben. A várakozás álláspontján. — Burrián báró a munka­pártban. - Horvátképviselőkértekezlete.) (Saját tudósítónktól.) Lukács László mi­niszterelnök a kormány tagijaival ma dél­utótn Bécsbe utazott, hogy letegye az es­küt a király kezébe. Az ünnapies eskütétel holnap délelőtt Stíhönbrunnban fog végbe­mmni s hétfőn már a kormány bemutatko­zik a képviselőházban' s a főrendiházban ,is. Lukács László eskütételén mint zászlósúr Festctich Tasziló herceg főudvarmester asz­szisztál. Teleszky és Josipovich eskütételén a miniszterelnök asszisztál. A konmány többi tagja bemutatkozásra megjelenik a király­nál. Szombaton délután visszautaznak a .mi­niszterek Budapestre. Khuen-Héderváry Ká­roly gróf ma este Bécsbe utazik és holnap bucsukilhallgatáson jelenik meg őfelségénél. A miniszterelnököt ima délelőtt fölkereste Pejacsevich Tivadar gróf, akivel a horvát­országi állapotokról hosszasabban tanács­kozott. Egyéb külsősége nem is jelentkezett ma a politikai válságnak, s az érdeklődés egyelőre a Ház hétfői ülése felé irányul. Ál­talában azt hiszik, hogy a miniszterelnök nyilatkozata, mellyel az uj kormány bemu­tatkozását kisérni fogja, nagy mértékben hozzájárul majd annak a homálynak elosz­latásához, mely a kormány intencióit a nyil­vánosság előtt ezidő szerint eltakarja. Justih­ék azt várják ettől a nyilatkozattól, hogy a választójogi reformról, legalább az alap­elvek tekintetében, a párt fölfogásának megfelelően fog hangzani s ezzel is lehetővé teszi majd az egyezkedő tárgyalások foly­tatását. Lukács este 7 órakor érkezett Bécsbe s egyenesen a Magyar Házba hajtatott. Lu­kács László miniszterelnök a következő le­vélben búcsúzott el a pénzügyminisztérium tisztviselői karától: ö császári és apostoli királyi felsége ez évi április 22-én kelt legfelsőbb elhatározá­sával engem a magyar királyi pénzügymi­nisztérium vezetése alól legkegyelmesebben fölmenteni méltóztatott. Amidőn e legmaga­sabb intézkedés folytán a pénzügyminisz­térium tisztikarától ezennel bucsut veszek, nem mulaszthatom el legbensőbb köszönete­met nyilvánitani azért a szakavatott, buzgó és nem ritkán önfeláldozó munkálkodásáért, amellyel ez a tisztikar engem hivatalos mű­ködésem egész ideje alatt támogatni és a reám bizott nehéz föladatok megoldását megkönnyiteni szives volt. Hálásan emléke­zem vissza munkatársaim jeles szolgálatai­ra, kérem őket, tartsanak meg engem a pénzügyi közigazgatás vezetésétől történt visszalépésem után is szives jó emlékezetük­ben. Budapest, 1912 április 22. Lukács. A horvát országgyűlési képviselők ma délelőtt Budapestre érkeztek és ma délután Pejacsevich Tivadar gróf értekezletével kö­zös értekezletet tartanak. Az értekezletet megelőzően a kormánypárti képviselők kü­lön tanácskozást tartanak, amelyen Toma­sich Miklós, a volt bán is részt fog venni. A közös értekezleten a horvát-szerb koali­ció tagjain és a kormánypártiakon kivül az eszéki csoport tagjai is meg fognak jelenni. Khuen-Hédcrváry hétfőn búcsúzik el a bel­ügyminisztériiuim tisztviselőkarától, de Lu­kács László miniszterelnök, az uj belügymi­niszter, csak a delegációk összeülése után veszi át hivatalának vezetését. A választó­jog anyagát illetőleg, a déíegációk után Lu­kács valószínűleg újból tárgyalni fog a har­coló ellenzékkel. Lukács László egyébként ma búcsúzott el a pénzügyminisztérium tisztviselői karától. Az uj miniszterelnök meleghangú levelet intézett volt munkatár­saihoz és megköszönte odaadó munkásságu­kat. A delegátiók ülése kedden lesz Bécsben. Ekkor mutatkozik be az uj külügyminiszter és ekkor fogja elmondani ekszpozéját. A de­legációtól minden valószínűség szerint hat havi indemnitást kérnek. A nemzeti munkapártban ma is számosan jelentek meg, jóllehet nagyon sok képviselő a delegáció ülésére Bécsbe utazott. Megje­lentek a többek közt Tisza István gróf, Ná­vay Lajos és Beöthy László is. Érdekes vendége volt ma a pátrnak Burrián báró, a volt közös pénzügyminiszter, aki most Bu­dapesten lakik és be fog lépni a nemzeti munkapártba. Jakabffy államtitkárt, abból az alkalomból, hogy megmaradt állásában ^el­kesen üdvözölték. Egy ország, ahol szabadon kószálhatnak az őrültek. — Sorok a szegedi kórház rejtelmeiből. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség csütörtökön délelőtt hét sürgönyt küldött el az ország minden résziébe, ahol elmegyógy­intézetek vannak. A hét sürgönyre pénteken megérkeztek a válaszok. Mind a hét 'válasz egyformán kurta volt. Az őrültek számára sehol sincsen hely. Az ország minden elme­gyógyintézete zsúfolva van. Azt már megírta a Délmagyarország, hogy a szegedi rendőrség azért küldözte ezeket a sürgönyöket, mert két szegedi őrült­nek nem talált helyet Szegeden. Sem Kis Er­zsébetet, sem Raskó Rózáit nem tudták el­helyezni a szegedi közkórházban, de az or­szág egyéb kótházaiban sem. Ezek szerint szegény embernek megőrülni sem szabad, inert nincsen számára hely e hazában, az őrültek országában. Bezzeg, ha egy gazdag ember épelméjű is, könnyen kap helyet holmi drága — szanatóriumban. Kis Erzsébet és Raskó Rozál szegedi la­kosok és mégis valahol messze idegenbe ke­resett a hatóság kórházat, ahova esetleg el­lelhetne dugni a két közveszélyes őrültet. Iga­zuk is volt, mert a szegedi közkónház nem olyan hely, nem is lehet olyan hely, hol a súlyos betegek gyógyulást találjanak, hisz a szegedi közkórház düledező, legegészségte­lenebb középülete Szegednek. A Csillagbör­tön valóságos üdülőhely a közkórház ' mel­lett. Térjünk vissza arra, hogy a szegedi rend­őrség megkapta a sürgönyeire a választ. A két örült a i eridőrség nyakán maradt. A rendőrség mit tehetett egyebet, helyet szorí­tottak nagynehezen az őrülteknek a szegedi közkórház eimeosztályában. Ez persze csak ugy vált lehetségessé, ha még jobban össze­zsúfolták a már ugy is nagyon összezsúfolt betegeiket. Két beteget egy cellába helyez­tek, szalmazsákon vetettek nyughelyet az őrülteknek. A szegedi közkórház ezzel elérte a rekor-. dot. Negyven megengedett beteg helyett hat­vankettő hever szanaszét az elmebajos osz­tályon. Ezek a szegedi állapotok, de másutt sem lehetnek sokkal jobbak a viszonyok, hisz mindenünnen azt a választ kapta a sze­gedi rendőrség, hogy nincsen hely. Mérlegeljük csak tárgyilagosan és komo­lyan ezt a rettenetes helyzetet. A legvesze­delmesebb betegségek közzé tartozik az el­mebaj. Nemcsak magára a személyre, hanem a iközre is veszélyes, mert az őrült önakara­tán kivül gyilkolhat, pusztíthat. Már most az ilyen emberek számára ne legyen elegendő hely egy országban? Ez abszurdum. És mégis igy van, legalább Szegeden az fak­tum, hogy igy van. A szegedi közkórház ezen baját, hiányos­ságát már nagyon sokszor szóvá tettük, megvilágítottuk a tűrhetetlen állapot minden részletét, de a pusztába hangzott el minden szó, mert a botrányifészek még mindig tar­togat meglepetéseket számunkra. A kórháznak ezeken a botrányos és min­denkit érdeklő hibáin kivül még akadt egy ujabb szenzációja is. Az elmeosztály egyik fiatal csinos ápolónője öngyilkos lett. Meg­mérgezte magát, A szomorú- esetről a kö­vetkezőket tudjuk: A szegedi közkórház elmebeteg osztá­lyára április 16-án uj ápolónő került. Lajos Teréz 19 esztendős kecskeméti származású csinos arcú, barna leány volt az uj ápolónő, akit a női elmebetegek osztályára osztott be a kórház igazgatósága. A kórházban mindjárt az első napokban feltűnt, 'hogy az uj ápolónő szótlan, búsko­mor. Az ápolónő csak ritkán beszélt el életéből egy-egy mozzanatot. Igy egy alkalommal a kórház gondnokának, Gácsér Györgynek el­mondta, hogy teljesen árva leány, szülei, akik jómódú emberek voltak, elhaltak, test­vérei Amerikában vannak. — Nagyon elhagyatott vagyok én, nem érdemes nekem élni! A kórházban féltették az ápolónőt és vi­gyáztak reá. Az óvatosság ihiába való volt. Lajos Teréz nagy elihagyatottságának tuda­tában mégis csak öngyilkos lett. Hétfőn, áp­rilis 22-én éjszaka az elmeosztályon levő szobájában elkövette a öngyilkosságot. Szubümátoldatot ivott és reggel eszméletle­nül, félholtan találták ágyában a női elme­betegek. Nyomban a leggondosabb orvosi segélyben részesítették, de hiába, anélkül, hogy visszanyerte volna eszméletét, tegnap éjszaka négy napi kínlódás után meghalt. Holttestét pénteken beszállították a kórház Ihalottasházába, ahonnan szombaton , délután temetik.

Next

/
Thumbnails
Contents