Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-27 / 98. szám

1912 április 27. DÉLMAGYARORSZÁQ 3 alapján az ösztöndijakról, tandijelengedés­ről, a fegyelmi ügyekről stb. Az iskola 1912 szeptember elsején nyílnék meg, ha a köz­gyűlési határozatot a kormány jóváhagyja ós az iskola létesítésére engedélyt ad. (Gazdasági széképület.) Sok vitatkozásra adott már okot a Sze­gedi Gazdasági Egyesület kérése. Ez az egyesület, mint azt már megírtuk, a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületével együtt gazdasági székiházat akar Szegeden építeni. Erre a célra kedvezményes áru tel­ket kértek a várostól. A gyáripari és pénz­ügyi bizottságok ülésén, sőt pénteken a ta­nácsülésen is nagy vitára adott okot a kére­lem, voltak, akik ellenezték annak a teljesí­tését és keveselték az árat. Végül a tanács mégis pártoló álláspontra helyezkedett és ugy határozta, hogy azt javasolja a közgyű­lésnek: engedje át a Mérey-utca 8. szám alatti telket négyszögölenkint 75 koronáért, összesen 31.425 koronáért. Köteles a két egyesület erre a telekre megépíteni a három emeletes gazdasági székházat. Tartozik az építést a várossal kötött szerződés dátumá­tól számított egy éven belül megkezdeni és befejezni. A pince- és földszinti helyiségeket üzletekre nem, hanem csupán az egyesületi célokra használhatja. (A vásárcsarnok.) A vásárcsarnok ügyében azt "javasolja a tanács a közgyűlésnek, fogadja el kivitelre Strasser Albert budapesti vállalkozó mér­nök terveit, bízza meg azt a részlettervek és a pályázati feltételek elkészítésével és tiszteletdija fejében az építési költség négy százalékát szavazza meg a részére. (Városi építések.) Nemrég megtartották az árlejtést az uj­szegedi óvóiskola építésére. Az összes mun­kákat 56.562 koronáért Bali és Ábfahám cég, a vizvezetéki fölszerelések munkáját Fogel Ede 4226 koronáért. Az építés költ­ségeire 50.000 koronát megszavazott a köz­gyűlés akként, hogy ezt a költséget a foga­dalmi templom alapjából vegyék kölcsön. A tanács azt javasolja, hogy ezt és a még szükséges összeget a hatmilliós kölcsönből megmaradt pénzből födözzék. Az építést az idén megkezdik. Pillich Kálmán interpellációban sürgeti, több városi középület építését. Azt kérdezi, hogy miért nem készíti elő a tanács a má­sodik szinház, a tornacsarnok építését. In­dítványozza, hogy a Stefánia-sétatér ki­oszkjának a tetején vasszerkezetű csarnokot építsenek vendéglővel és cukrászdával. A tanács azt feleli, hogy a legkülönfélébb épít­kezésekre elfogadott tervek vannak. Főleg Újszegeden egész sereg intézmény létesül a közel jövőben. A röszkei templom építése 76.552 koro­nába kerül. Erre a célra a közgyűlés meg- j szavazott 61.313 koronát. A még szükséges összegnek megszavazását kéri a tanács a közgyűléstől s födözetül ajánlja a hatmil­liós kölcsönből íönmaradt fölösleget. (A javadalmi palota és a mázsaház.) A javadalmi palota terveit már elkészítet­ték és azok alapján ki lehet írni az építésre a versenytárgyalást. A tanács fölhatalmazást kér most a közgyűléstől a versenytárgyalás kiírására, Annakidején szó volt arról, hogy a java­dalmi palota építése alatt a mázsaházat ideig­lenesen a közvágóhídon helyezik el. Franki Antal azt indítványozta ezzel szemben a köz­gyűlésnek, hogy a mázsaházat ideiglenesen hagyják: meg a Mars-téren, mert arra ott forgalmi okokból szükség van. A javadalmi bizottság tárgyalta a kérdést és az indítvány elfogadását ajánlotta a tanácsnak, amely most ilyen értelmű javaslatot tesz a köz­gyűlésnek. (Tanítók pótléka.) A belterületi elemi iskolai tanítók pótlékot kértek a várostól. A tanács azt javasolja, hogy a harminc évnél régebben szolgáló 17 tanítónak adjon a közgyűlés 200—200, husz évnél régebben szolgáló 22 tanítónak pedig 100—100 korona pótlékot. Az e célra szüksé­ges 5600 koronának a rendkívüli alapból való megszavazását kéri a tanács. Ilykép a város költségvetése fokozatosan megszabadul a tanítók ellátására szolgáló összegek terhé­től. (Kisebb ügyek.) A sziniigyi szabályrendelet, amelyet átdol­goztak, jóváhagyta a miniszter. A tanács a szabályrendeletet bemutatja a közgyűlésnek. Nemrég választott plébánost a város Kis­telekre, de az uj lelkész nem mehet el a parókiájára, mert az rozoga állapotban van és javításra szorul. A tanács kéri a közgyük lést, hogy rendelje el a parókia tatarozását. Erre a célra kö-ltségképen 1300 koronát kér a tanács. A Széchenyi-tér északi része még rendezet­len. A tanács javasolja a közgyűlésnek, hogy a rendezést kezdesse meg és erre 21,000 ko­ronát engedélyezzen. Az összeget a zárszám­adás fölöslegéből fogják födözni. A közkerti állandó munkások most 60 ko­rona havi bért kapnak a várostól. Mivel a munkásoknak nagyon sok a dolguk, a tanács javaslatba hozza, hogy 'az állandó hat köz­kerti munkás részére az első évben folyósít­son havi hetven s ha beválnak, a következő évben havi 80 korona 'bért a közgyűlés. A felső ipariskolánál létesített alapítványt bemutatják a közgyűlésnek elfogadás és jó­váhagyás végett. Regdon Sándor dr azt javasolta a közgyű­lésnek, hogy a tüdővész meggátlására helyez­zenek el köpőcsészéket az utcákon ós a tere­ken. A tanács nem javasolja a kérés teljesíté­sét, egyrészt, mert az a berendezkedés na­győri költséges, másrészt, mert a köpőcsészék elhelyezése nem nyújtaná védelmet a tüdő­vész ellenes küzdelemben. Forrongás a szegedi képzőművészeti egyesület körül. — Nyilatkozatok a bajokról. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Képzőmű­vészeti Egyesületben duló forrongás már hónapok óta nyílt titok. Az egyesület tagjai elégedetlenek, mert nem hajlandók ezentúl is eljátszani az élőhalott szerepét. Alig akad valaki, aki tudna ennek az egyesületnek a működéséről. A tágok javarésze akkor érte­sül arról, hogy van valami köze az egyesü­lethez, amikor az évi tagsági díjért, a tizen­két koronáért, szorongatják. A lappangó tüzet most fölélesztette á sze­mélyi torzsalkodás. Az elégedetlenség bot­rányba fult. A vezetőséget okolják a bajok­ért, azon múlik a már szinte példátlan tét­lenség. A napokban aztán ólyán intézkedés történt, ami még olaj volt a tűzre. Gyuritza Sándor dr, az egyesület igazgatója, a tava­szi tárlat rendezésével két budapesti festő­művészt bizött meg. Vajda Zsigmond és Bruck Miksa a két művész, akiket ez a ki­tüntető megbizás ért. Ebből támadt a leg­újabb kavarodás. Az egyesületnek ugyanis van választott mütárosa, Sebestyén Károly tanár. A tárlat rendezése pedig, — az igaz­gató közreműködésével — a mütáros föl­adata. Miért mellőzte az igazgató a mütá­rost? És kinek a fölhatalmazásából? Ez ér­dekli most a művészeket, különösen pedig Sebestyén Károlyt. A méltatlankodás leg­élesebb hangján tárgyalják az esetet. A mütáros panaszkodik, hogy csütörtökön estéig fogalma sem volt arról, hogy mikor nyilik meg a tavaszi tárlat. Arról még ke­vésbé tudott, hogy budapesti művészek ren­dezik a tárlatot. Közgyűlésre meghivást egyáltalán nem kapott. Ilyen körülmények között természetesen szó sem lehet az egye­sület eredipiényes működéséről, Es a? á nHód, amellyel minden ambíciót gyökerestől ki le­het irtani. De nemcsak ilyen .kóptelenségihahnaz az oka, hogy a szegedi képzőművészeti egye­sület agonizál. Ennek a tarthatatlan álla­potnak Szegedben, a városban van a gyö­kere. Kulturegyesülés iránt ilyen közöny alig található valamirevaló városban. A vá­ros hatóságától, különösen attól k kezdve úgyszólván általános bojkott sújtja az egye­sületet. Igaz, ebben az egyesületnek, főként egyeseknek is része van. De abszurdum az az érdektelenség, amely körülveszi a képző­művészeti egyesületet. Más vidéki városban, képtárlat megnyitásán, a főispán vezetésé­vel minden számításba vehető hatósági sze­mély megjelenik. Sőt a kormány is képvisel­teti magát. Beleszuggerálják a publikumba, hogy ez művészet és érdekes és — tessék képet vásárolni. Ebben a városban fölöslegesnek tartják az ilyesmit. Publikumot pedig egyáltalán sem lehet fogni a tárlat megnézésére!. Hát még képvásárlásra ... Az egyesületnek nincs vagyona, képtelen költséges beruházásokat eszközölni. A művészeket sem támogathat­ja. Csak fönáll, tizenhárom év óta egyebet sem cselekszik. Nemrég szó volt arról, hogy müvészházat épit az egyesület. Az ötlet azonban megma­radt óhajtásnak. És még sok évig az marad. Bizonyos az, hogy az egyesület vezető­sége sem valami pompásan érti a dolgát. /Miért nem található föl például a kultúrpa­lotában Szeged pikturája? Itt éltek és festet­tek Kacziány, lombon, Tóth Molnár és még vagy tizenöt országos hírli festőművész, miiért nincs azoknak a munkássága Szege­den összegyűjtve? Az Alföld művészetének Szegeden kellene otthonra találni. És festő­iskola sincs ... A legkönnyebb föladat ha­lomra gyűjteni a mulasztásokat. Ismételjük azonban, hogy ebben nemcsak az egyesület a hibás. Szegeden él néhány festőművész, akiknek országos birük van. A publikum körében ujabban elterjedt a hit, hogy ezek a művé­szek marakodnak és ebből eredt az egész kavarodás. Pedig dehogy marakodik az a néhány művész. Csak küzd a megélhetésért. Az meg természetes, hogy ez az életföntar­t ás ért való nyomorúságos harc néha más érdekkört is érint. Ez nem is történhetik másképen. Az is igaz, hogy az élet nem min­dig a kiválóságnak, a tehetségesebbnek ked­vez. De ez minden pályán igy van és ezért senkit nem lehet felelősségre vonni. Nem marakodik az a néhány művész, csak meg­élni akar. Ami pedig a magyar vidéken — művészekről van szó — taláh a legsúlyosabb vállalkozás. Az egyiknek a tehetsége, a má­siknak az energiája és az ambíciója vérzik el a harcban. Csak nagyon kevesen jutnak el hírben és dicsőségben a túlsó partra. A vidéki festőművészek sorsára jellemző törtéhetet mohdunk el: Egy jónevü szegedi festőművész jóbarát­ságban él egy nagyon gazdag szegedi úrral. A festő, barátságból, értékes portrét ajándé­kozott gazdag barátjának. Nemrégen megtörtént, hogy a festő anya­gi zavarba jutott és háromszáz koronát kért kölcsön a gazdag barátjától. A pénzt meg­kapta, azzal a kikötéssel, hogy meghatáro­zott időben azt visszafizeti. Elérkezett a fize­tés napja, de a festőnek nem volt pénze és igy nem' fizethetett. Haladékot kért, a gaz­dag ur azonban nem teljesítette a kérését. Foglaltatott 'és már árverést is tüzátett ki a festő lakásán, akitől azelőtt éiitékes képet kapott ajándékba. A tavaszi tárlat rendezése körüli kavaro­dás ügyében alább közlünk néhány nyilatko­zatot: SEBESTYÉN KAROLY, a képzőművészeti egyesület mütárosa a kö­vetkezőket mondta: — Az utóbbi napokban az utcán többen megkérdeztek, bogy csakugyan, május 5-én

Next

/
Thumbnails
Contents