Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-25 / 96. szám

1912 április 28. DÉLMAiYARORSrÁÖ Hill, aki a pa.pl pályára készült, életük irá­nyának uj mederbe térésekor tökéletesen fél­redobták előbb szerzett kultúrájukat, amely csak akadályul szolgált volna eljövendő kar­caikban .Vanderbilt, amint különben Gari­baldi is, valóságos analfabéta volt a helyes­írással szemben, Cam pedig egyáltalán nem értett a betűvetéshez. Akik kiválóak a tanu­lásban — irja Carnegie — ritkán boldogul­nak a munka, a business terén. És ez érthető. A nagy müveitség fölösleges teher, valósá­gos kerékkötő, ha cselekvésről van szó. A jövendő meggazdagodás egyik legfeszí­tőbb rugója a fiatal korban átélt nyomorú­ság. Ez igy van azoknál is, akik jómódú csa­ládból valók. Clark például mérnök volt, de mind alább és alább ereszkedett: volt tanító, farmer s végül is mint közönséges bánya­munkás szerezte meg első ötezer dollárját; Hill szintén gazdag birtokos fia volt, papnak szánták, ám megtagadva egész mnltját, fél dollár napibérrei füszeres-segéd lett, majd pedig hajófütő. Knigiht, a pamntkirály, mint nyolcéves szövőinas tizennégy órát dolgozott napjában s hat frankot keresett hetenként. Szakasztott ilyen volt Carnegie pályájának is a kezdete. Edison egy távíró-hivatalnak volt a tisztviselője; Cheney ,Roebling, Spec­kels a selyem- ,a vas- és cukorgyártás fő­hatalmasságai szegény, de ügyeskezü gyere­kek voltak, akiknek műveltségét jóformán még iaz imaskodás sem gyarapította. A keres­kedelem és pénzügyek világában szereplő Gloflino, Jordon, Barrfields lord ós Fiel®, annakidején boltosinasak voltak, Phelps és Dadge szegény írnokok, Gonld, Rockefeller, Sage és Field pedig apró titkárocskák. Óriási fontosságú a jövendő milliárdosnak még egy tulajdonsága, az intuíció, jókor való megsejtése annak, hogy az üzlet világában valamely ut különös sikerrel biztat. Woodrnff bemutatja Carnegie-naJk a vasúti Sleeping­Oar első tervét s természetesen Carnegie lesz az, aki az anyagi sikert először lefölözi; ám yagyonát mégis inkább annak köszönheti, hogy jókor fölismerte — a vasból való hidak jelentőségét a fából valókkal szemben. Astor előre megsejti Newyork példátlanul rohamos fejlődését, telkeket vásárol s rövidesen olva­sation milliókat vág zsebre. Phipps azon tű­nődik, mikép lehetne visszahódítani a tenger­től a hajótörések alkalmával elveszett kin­cseket s kimódolja a buvárharangot. Amikor kevés volt a napilap s az is rosszul szerkeszt­ve, jóformán minden külföldi tudósítás nél­kül: Bennet arra vállalkozik, hogy csinál egy jó újságot s megalapítja a Newyork He­rald-ot s például Livingston megtalálása­kor ötvenezer frankot költ táviratra. Vander­bilt a kishitűek és keményfejűek között azon­nal átlátta Fulton fölfedezésének fontossá­gát, vitorlás hajóit átalakíttatta gőzösökké s ezzel megtízszerezte a jövedelmét. Hove Meyer egy bankártól szerzett kölcsön révén trösztöt hoz létre, amely olcsóbban ad­ja a cukrot, mint a N. Refining Company. Természetesen mindenki az uj vállalkozás­hoz pártol s a régi gyár részvényeinek az ára óriásit csökken. Kisvártatva Hove Meyer felszökteti az árakat, most már ő a drágább, a közönség kegye ismét a régi gyár felé for­dul, amelynek részvényei rohamosan behoz­zák a szenvedett árveszteséget. A manőver háttéré pedig iaz, hogy Hove Meyer egymillió nyolcszázezer frankon megvásárolta a N. Refining Company-részvényeket s azután a mesterséges árhullámzás segítségével ne­gyedfél millión adott tul rajtuk. Girard any­ayira fösvény volt, hogy komisz bánásmód­jával hamarosan sírba vitte a feleségét. Knight vagyonának alapját egy bankár hét­százezer franknyi kölcsöne vetette meg. Az uj vállalkozó első tennivalója az volt, hogy megalkotott egy trösztöt s ennek segítségével csődbe kergette a tulajdon barátját és jó­tevőjét. A most tengerbe fult Astor, továbbá Car­negie, Rockefeller egyaránt hangoztatják, hogy a milliárdos karrierjéhez okvetlenül szükséges a becsületesség. Ez igaz, ha a be­csületességhez elegendőnek tartjuk apró köl­csönök szigorú visszafizetését, az ifjúkor szenvedelmein való uralkodást. De ha arra gondolunk, hogy a valódi becsületesség óva­kodik másoknak kárt okozni, akkor nyom­ban belátjuk, hogy a milliárdosok osak amo­lyan mü-beesületességgel dicsekedhetnek. Előretörtetve, igen gyakran súrolják ők a büntető törvénykönyvet, de óvatosan elkerü­lik a nyilt összeütközést, bár ez is megesik, ha tudják, hogy hatalmukon megtörik a tör­vény ereje. A maguk javára gyümölcsöztetik a mások gyöngeségét és szerencsétlenségét, sőt nem ritkán ők azok, akik ezt a szerencsét­lenséget fölidézik. — A szegedi téglagyár uj cégjegyző!. A „Szegedi Téglagyár Tarsulat" két régi tisztviselőjét: Lugosi Dötme igazgatót és Felmayer Sándor főkönyvelőt cégjegyző! jogosultsággal ruházta fel. Mindkét tisztvi­selő régi érdeimés tisztviselője a szegedi tég­lagyárnak. Felmayer Sándor egyébként nem­csak a téglagyárnál tölt be jelentős állást, de régi nagy tudásai érdemes főtisztviselője a Kereskedelmi Banknak is, ahol tudásáért és megbízhatóságáért nemrég helyettes-' igazgató cégjegyzővé nevezték ki. — Kézipodgyászok a vonaton. A Máv. hivatalos lapjában rendelet jelent meg, mely egy csapásra sok boszamtó anomáliát szüntet meg. Sajnos és sokszor tapasztalt tény, hogy a Máv. utasai közül nagyon sokan túlsók kézipadgyászt visznek magukkal a sze­mélykocsikba. A rendelet utasítani fogja az állomásrendezőket, tartsák és tartassák szem előtt, hogy az utas kézipodgyásza részére csak a saját ülőhelye felet és alatt levő hely áll rendelkezésére. Tehát az ülőhelyeken, folyosókon podgyászft elhelyezni tilos, min­denik kocsiosztályban egyaránt kivételt a 3. osztályú utasok esak annyiban képeznek, hogy ők vihetnek még magukkal annyi szer­számot, egyéb kéziholmit, amennyit a gyalog­járó emberek magukkal vinni szoktak. Ha pedig a jövőben az utas a megengedettnél nagyobb mennyiségű podgyászt visz a sze­mélykocsiba, különösen a folyosókra, a vo­natkísérők tartoznak azokért dijszabásszerü podgyászdijat beszedni, az illető podgyászda­raibot a podgyáiszkocsiba átvinni. — A suff ragettek a férfiak lo vagiasságár ól. Londonból jelentik: A „Standard" cimü újság körkérdést intézett a leghíresebb angol isuff­ragettekbez a „Titanic" katasztrófája alkal­mából, megkérdezve tőlük, hogy miképen vélekednek a férfiaknák a nőkkel szemben tanúsított lovagiasságáról. A „Titanic" el­sülyedése előtt — mint tudjuk — nagyon ne­mesen viselkedtek a férfiak, mindent elkö­vettek, hogy a nők megmeneküljenek. A kör­kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy a nők a férfiakéval egyenlő jogokat követelnek ngyian, saját külön előjogaikról azonban egyáltalán nem hajlandók lemondani. Miss Annié Kenney elismeri, högy a „Titanic" katasztrófájánál a férfiak tényleg lovagiasak voltak, de ezt természetesnek mondja. — Természeti törvény, — úgymond — hogy a gyermekeket és az asszonyokat ilyenkor először kell biztonságba helyezni, mert a gyermekek és az asszonyok szentek. Miért az asszonyok is? Azért, mert ők a fajfentartás szempontjából természeti szükség gyanánt tekintendők. Azután nem szabad megfeled­kezni arról, hogy az asszonyok is lovagiasak, hogy sokan éheznek gyermekeik és férjük érdekében, sőt meg is halnak, ha a sors igy kívánja. És melyik halál boszantóhh, a lassú, biztos éhhalál, vagy a hirtelen és fájdalom­nélküli vizibefulás? Hasonló elveket vall miss Nina Royle is, aki ezt mondja: — Nem akarok hálátlannak mutatkozni, de a lovagiasság igazán az utolsó dolog, tanút a férfiaktól elvárhatunk. Egész életünkben rabszolgái vagyunk a férfiaknak, méltányos tehát, ha katasztrófák idején némi előjogokat biztosítanak nekünk. Miss Winifred Mdyo szerint a „Titanic" katasztrófájánál a nők is lovagiasak voltak. A valódi lovagiasság ugyanis Mayo kisasz­szony szerint az erősebb által a gyengébb­nek nyújtott védelemben áll és ilyen értelem­ben a „Titanic" nőutasai is lovagiasajk vol­tali. Miss Sytiia Pernkhurst természettör­vénynyé vált szokást lát abban, hogy ka­tasztrófáknál a nőket mentik meg előbb. Az összes meginterjúvolt sufl'ragettek között csak egynek, még pedig lady Cecil Chapmané volt eltérő a többinek a válaszától. Ohap­mannénak ez a nézete: — Véleményem szerint a suffragettnek katasztrófa esetén csak egy vágya lehet: kitartayii férje mellett, ha ez az életébe ke­rülne is. A lovagiasság azelőtt a férfiak erénye volt, de ma a nők is ugyanolyan lo­vagiasak, mint a férfiak. - A javadalmí bizottság ülése. A javadalma bizottság Balogh Károly tanácsos, jávadalmi elnök elnöklésével ülést tartott. Ezen az ülésen tárgyalták Franki Antal gyógyszerésznek azt az indítványát, amely­ben arra kéri a közgyűlést, intézkedjék, hogy a mázsaházat a1 Mars-téren hagyják meg. A bizottság az indítványt, amely min­denképen pártolásra érdemes, mert prakti­kus megoldást ajánl, elfogadásra ajánlja a közgyüléshek. Tárgyalta a bizottság a ja­vadalmi 'hivatal statisztikáját is, amely sze­rint a hivatal összes bevétele 449.668 korona 10 fillér. A mult évi ugyanezen évnegyed bevételével szemben az emelkedés körülbelül 21.000 korona. Emelkedett minden javadal­mí ág bevétele. Lényegesebbek a követke­zők: a kövezet vám bevételében az emelke­dés 3000 korona, vágóhídi díjban 1000 ko­rona, a gőziíürdő bevételében 3000 korona. A közvágóhídon legtöbb vágatás volt márci­usban. Levágtak 505 marihát, 712 borjut, 272 juhot, 3515 bárányt, 1500 darab sertést és malacot. Behoztak 58.267 kg. hust. Befolyt ezekért fogyasztási adóban 19.248 korona 78 fillér. A mlult óv márciusában csak 16.911 ko­rona 27 fillér. -— Tanulmányozzák Szegedet. Az oros­házai állami iskolákból május 5-én 10 tanár Költözködök Legnagyobb választók mindennemű terem­és futószőnyegek, tüll, csipke és szövet­függönyök, teritők, paplanok, vas- ós réz­butorok stb. Közvetlen behozatalu eredeti Haas Fülöp és Fiai szőnyeg-, bútorszövet- és ágynemű - gyárosoknál Szeged, Kárász-utca 10. sz. IT Hitelképeseknek részletfizetésre is.

Next

/
Thumbnails
Contents