Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-04 / 79. szám

1912 április 4. A politikai helyzet. (fl Ház elnapolása. —Ujmegegyezés? — Az ellenzék véleménye. — fl közös pénzügyminiszter Budapesten.) (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma beíejezte a kormány bamutatkozása körül hétfőn megindult vitát. Az ellenzék előbb ugy tervezte, hogy a vitát elhúzza egészen szombatig. Ma azonban, miután erre a mun­kapárt is erős hajlandóságot mutatott, ab­ban egyeztek meg, hogy a föliratkozott szó­nokok letörülköznek s a Ház igy megkezd­heti vakációját. Fölszólalt ma Héderváry Károly gróf mi­niszterelnök is s részletesen válaszolt arra 2 kritikára, mellyel az ellenzéki szónokok a kormány magatartását és vállalkozását il­lették. A miniszterelnök beszédének különö­sen két mozzanata ragadta meg a Ház figyel­mét. Az egyik az a kijelentés, mellyel a vá­lasztások eshetőségére célzott s amire sze­rinte a kormány készen van. A másik pedig az a cáfolat, mellyel a király lemondásáról s az audiencián történtekről forgalomba ke­rült hirekkel szemben, ugy nyilatkozott, hogy ezek a hirek a kormány tudta és hoz­zájárulása nélkül keltek szárnyra s csak saj­nálni lehet, hogy a cáfolatok ellenére is hi­telre találtak. A miniszterelnök beszédét a többség nagy tetszéssel kisérte. A Ház ezután egyszerű szavazással elve­tette Kossuth Ferenc indítványát, mellyel a királyhoz intézendő fölirat érdekében par­lamenti bizottság kiküldését javasolta s tu­domásul vette a kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratokat. A Háznak holnaptól kezdve a húsvéti ün­nepekre való tekintettel április 12-éig vaká­ciója lesz. Ennek az ülésnek napirendjére már a véderőreform tárgyalását tűzték ki. A folyosón ma ellenőrizhetetlen forrásból olyan hirek szivárogtak ki, hogy a Kossuth­párt és a kormány között uj megegyezés van készülőben. Állítólag Andrássy Gyula gróf buzgólkodik azon, hegy Kossuthékat a kormánnyal szemben s a rezolució dolgában a maga fölfogásának megnyerje. Sokan a közeledés jelének magyarázták ma azt is, hogy a miniszterelnök beszédében két izben is ugy nyilatkozott Apponyi Albert grófról, mint akinek fölfogása sok tekintetben telje­sen megegyezik az övével a kormány vál­lalkozásának meghéiésében. Egészen más hatása volt a miniszterelnök­nek az ellenzéken. Itt még mindig az a vé­lemény, hogy Khuen csak fenyegetőzik, de ha Bécsben a képviselőház feloszlatását tart­ják a válság megoldásának, akkor a fegy­vert, nem a mai kormány kezébe adják. Egyébként minden aggodalom nélkül néz a szélső függetlenségi párt az ország itélete elé. A folyosón munkapárti képviselők vet­ték körül Khuent és ostromplták a kérdéssel: — Csakugyan van felhatalmazásod, ke­gyelmes uram? Khuen mosolyogva, de energikusan felelt: — Csak nem képzelitek, hogy belefogok egy vállalkozásba, ha nincs mögötte végle­tekig menő szankcióm!? Mint a kormányhoz közelálló helyen be­szélik, Khuen terve az, hogy bevárja még a delegáció ülése után következő nyolc napot és ha akkor se szűnik meg az obstrukció DELMAGYARORSZÁG feloszlatja a Házat. Az ellenzéken erre Is azt mondják: üres fenyegetés. Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt fél tiz órakor meglátogatta Bilinszki Leó lovag közös pénzügyminisztert Angol királynő-szállóbeli lakásán s vele mintegy óra hosszat tanácskozott. A tanácskozás fél­hivatalos értesülés szerint a boszniai vasutak kérdésére vonatkozott. A közös pénzügymi­niszter a miniszterelnökkel folytatott tanács­kozása mtán a várba hajtatott, ahol Lukács László pénzügyminisztert látogatta meg. Bilinszki lovag ma délután fél három óra­kor visszautazott Bécsbe. A föld alatt dolgozók sztrájkja. (Saját tudósítónktól.) Angliában még ja­vában folyik a szavazás afölött, vájjon, a bányászok azonnal megkezdjék-e a munkát. Általános meglepetést okozott az, hogy a déhvalesi bányászok a munka megkezdése mellett döntöttek. A délwalesi bányatulajdo­nosok csökönyös magatartása okozta a sztrájkot és a munkások itten nagyobb el­keseredéssel küzdöttek, mint másutt. Azt hitték tehát, hogy a délwalsi bányá­szok nem kezdik meg addig a munkát, arnig a minimális munkabér összegét meg nem ál­lapították. A lancashirei, derbyshirei, north­humberlandi bányászok ellenben a sztrájk folytatása mellett döntöttek. Mindamellett azt hiszik, bogy a többség a munka megkez­dése mellett fog dönteni. Ebben a számítás­ban az ország különböző részein már meg­nyitották a bányákat. Azt hiszik, hogy csü­törtökig^ a legtöbb bányában megkezdik a munkát. A termelésben azért nehézséget fog okozni a gépészek és egyéb föld fölött dolgozó mun­kások mozgalma. A minimális munkabérről szóló törvény ugyanis csak a föld alatt dol­gozó munkásokra vonatkozik. A föld fölött dolgozó munkások és a gépészek azonban kimondták, hogy mindaddig sztrájkolnak, amig az ő követeléseiket is nem teljesítették. A sztrájk folyamán a kormány néhány bánya védelmére katonaságot küldött ki. Chirkben a munkások rájöttek, hogy a bányatulajdonos visszaél a szakszervezet engedelmével és több munkást foglalkoztat, mint amennyi a bánya épségben tartásához szükséges. Mintegy tízezer munkás vette körül a bányát és követelte, bogy a lent dol­gozó munkások jöjjenek föl, hogy megálla­pítsák, mennyien vannak odalenn. A tulajdo­nos rendőrökért telefonált, akik nagy szám­ban meg is érkeztek, de a munkások töme­gével szemben tehetetlenek voltak. A mun­kások követelték, hogy a bányához vezető kapukat nyissák ki, de mire a kapukat ki­nyitották, a tömeg türelmét veszitette, ledön­tötte a kerítéseket és elpusztította a bánya­épületet. Végre a lent dolgozó munkásokat is fölhozták. Megállapították, hogy 65-en van­nak és hogy annyira nincsen szükség a bá­nya épségben tartására. A tüntetés hirére különvonaton katonaságot küldtek a bánya védelmére, de mire a katonák megérkeztek, a sztrájkolok elszéledtek. A katonák azon­ban ott maradtak, de miután a fölösleges embereket elvitték a bányából, a munkások­nak nem volt okuk a további föllépésre. Azóta a katonák a legjobb barátságban van­nak a sztrájkolókkal. Jellemző a munkások ellen kiküldött katonák és rendőrök hangu­latára a következő eset: A bánya jókarban­tartásán — a sztrájkolok engedelmével — dolgozó egyik munkásra rászakadt a tető­zet és agyonütötte. A kirendelt katonák és rendőrök erre gyűjtést rendeztek maguk kö­zött a szerencsétlenül járt bányász özvegye számára. A gyűjtés elég tekintélyes össze­get eredményezett és az özvegynek ötszáz koronát adtak át. Északamerikában az antracit- és puha­fa szénbányák mintegy négyszázezer munkása kedden éjfélkor beszüntette a munkát. A bá­nyatulajdonosok és a munkás vezérek a sztrájk idejének lehető megrövidítésén igye­keznek. Április 10-én Newyorkban értekez­let lesz a pennsylvániai antracit-bányákban fönnálló sztrájk megszüntetése dolgában. Ezen értekezleten 170.000 sztrájkoló képvi­selői jelennek meg. A puhaszénbányák tu­lajdonosai béremelést Ígértek, de a munká­sok csak csütörtökön döntenek ennek az el­fogadása dolgában. Londoni jelentés szerint eddig 88.946 bá­nyász szavazott a sztrájk megszüntetése mellett és 82.756 ellene. A szavazás ered­ménye tehát eddig megfelel a számítások­nak, amennyiben csak egyszerű többséget reméltek a munka fölvételére. Hétfőn ösz­szesen 25.000 bányász kezdett el dolgozni. A szénhiány következtében azonban egyre több üzemet szüntettek be. Legújabb számítás szerint körülbelül más­fél millió munkás van munkanélkül és ugyan­annyi csak félidőt dolgozik. Tolvajfogó poste-restante levél. — Érdekes letartóztatás a szegedi főpostán. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken délutájn a szegedi főposta hatalmas épületét civilruhás, rendőrök fogták körül. Majdnem minden aj­tóhoz jutott egy, de legovatosabban ott őr­ködtek, ahol a posterestante leveleket adják ki. Múlott az idő, sőt gyorsan múlott, de a kivezényelt rendőröknek semmi dolguk sem akadt. Végre ugy öt óra felé egy elegánsan felöltözött ur jelent meg és tájékozatlanul nyitott be egynéhány ajtón. Idegen volt, mert idegesen kérdezte meg az ajtóban álló detektivtől, hogy hol lehet kivenni a poste­restante leveleket? — Erre tessék! — szólt udvariasan a detek­tív és mutatta az utat. A detektív az idegen urat elkisérte egészen a hivatalnok ablakáig és megfigyelte, milyen jeligére kéri a levelet. — Steinberger jeligére van kérem levéli — Igen, — szólt a hivatalnok és átadott egy levelet az idegen urnák. A detektiv, mikor meghallotta a jeligét, erősen belekarolt az idegen urba és csak ennyit mondott neki: — Gyerünk apám, oly régen várunk már. A szenzációs letartóztatásnak igen sok szemtanuja volt. Senki sem sejtette a letar­tóztatás valódi okát, holmi szerelmi kalandra gondoltak. A letartóztatás valódi okáról a következőkben számolunk he: A letartóztatott urat Steinberger Ignác­nak hivják. Püspökladányon egy jónevü ék­szerésznek az utazója volt, de megunta a fog­lalkozását, — ezt ugyan már sokszor meg­tette — és a rábizott több ezer korona áru ékszerrel megszökött. Még a mult év decem­berében történt ez a nagystilii lopás, de Steinberger olyan ügyesein el tudott rejtőz­ködni, bogy a rendőrség nem tudott a nyo­mára akadni. Keresték az ország minden ré­szében, de sehol sem találták meg. Sőt az utolsó időben a külföldi rendőrségeket is ér­tesítették az esetről, mert azt hitték, hogy Steinberger külföldre szökött. A már-már kútba ejtett ügyben néhány nappal ezelőtt szenzációs fordulat állott be. A püspökladányi ékszerész Kiskunfélegyhá­záról levelet kapott az elveszettnek hitt Steinbergertől. A levélben igy panaszkodik Steinberger ur: Kedves Uram! Meguntam a sok bujdosást. Vezekelni akarok a bűneimért. Arra kérem most önt, vonja vissza a följelentést és én ak­kor visszamegyek önhöz, visszaviszem az ékszereket is. Szándékáról értesítsen egy „Szegedre" küldött posterestante levét ben. Hálás hive Steinberger Ignác.

Next

/
Thumbnails
Contents