Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-04 / 79. szám

1912 április 4. A politikai helyzet. (fl Ház elnapolása. —Ujmegegyezés? — Az ellenzék véleménye. — fl közös pénzügyminiszter Budapesten.) (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma beíejezte a kormány bamutatkozása körül hétfőn megindult vitát. Az ellenzék előbb ugy tervezte, hogy a vitát elhúzza egészen szombatig. Ma azonban, miután erre a munkapárt is erős hajlandóságot mutatott, abban egyeztek meg, hogy a föliratkozott szónokok letörülköznek s a Ház igy megkezdheti vakációját. Fölszólalt ma Héderváry Károly gróf miniszterelnök is s részletesen válaszolt arra 2 kritikára, mellyel az ellenzéki szónokok a kormány magatartását és vállalkozását illették. A miniszterelnök beszédének különösen két mozzanata ragadta meg a Ház figyelmét. Az egyik az a kijelentés, mellyel a választások eshetőségére célzott s amire szerinte a kormány készen van. A másik pedig az a cáfolat, mellyel a király lemondásáról s az audiencián történtekről forgalomba került hirekkel szemben, ugy nyilatkozott, hogy ezek a hirek a kormány tudta és hozzájárulása nélkül keltek szárnyra s csak sajnálni lehet, hogy a cáfolatok ellenére is hitelre találtak. A miniszterelnök beszédét a többség nagy tetszéssel kisérte. A Ház ezután egyszerű szavazással elvetette Kossuth Ferenc indítványát, mellyel a királyhoz intézendő fölirat érdekében parlamenti bizottság kiküldését javasolta s tudomásul vette a kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratokat. A Háznak holnaptól kezdve a húsvéti ünnepekre való tekintettel április 12-éig vakációja lesz. Ennek az ülésnek napirendjére már a véderőreform tárgyalását tűzték ki. A folyosón ma ellenőrizhetetlen forrásból olyan hirek szivárogtak ki, hogy a Kossuthpárt és a kormány között uj megegyezés van készülőben. Állítólag Andrássy Gyula gróf buzgólkodik azon, hegy Kossuthékat a kormánnyal szemben s a rezolució dolgában a maga fölfogásának megnyerje. Sokan a közeledés jelének magyarázták ma azt is, hogy a miniszterelnök beszédében két izben is ugy nyilatkozott Apponyi Albert grófról, mint akinek fölfogása sok tekintetben teljesen megegyezik az övével a kormány vállalkozásának meghéiésében. Egészen más hatása volt a miniszterelnöknek az ellenzéken. Itt még mindig az a vélemény, hogy Khuen csak fenyegetőzik, de ha Bécsben a képviselőház feloszlatását tartják a válság megoldásának, akkor a fegyvert, nem a mai kormány kezébe adják. Egyébként minden aggodalom nélkül néz a szélső függetlenségi párt az ország itélete elé. A folyosón munkapárti képviselők vették körül Khuent és ostromplták a kérdéssel: — Csakugyan van felhatalmazásod, kegyelmes uram? Khuen mosolyogva, de energikusan felelt: — Csak nem képzelitek, hogy belefogok egy vállalkozásba, ha nincs mögötte végletekig menő szankcióm!? Mint a kormányhoz közelálló helyen beszélik, Khuen terve az, hogy bevárja még a delegáció ülése után következő nyolc napot és ha akkor se szűnik meg az obstrukció DELMAGYARORSZÁG feloszlatja a Házat. Az ellenzéken erre Is azt mondják: üres fenyegetés. Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt fél tiz órakor meglátogatta Bilinszki Leó lovag közös pénzügyminisztert Angol királynő-szállóbeli lakásán s vele mintegy óra hosszat tanácskozott. A tanácskozás félhivatalos értesülés szerint a boszniai vasutak kérdésére vonatkozott. A közös pénzügyminiszter a miniszterelnökkel folytatott tanácskozása mtán a várba hajtatott, ahol Lukács László pénzügyminisztert látogatta meg. Bilinszki lovag ma délután fél három órakor visszautazott Bécsbe. A föld alatt dolgozók sztrájkja. (Saját tudósítónktól.) Angliában még javában folyik a szavazás afölött, vájjon, a bányászok azonnal megkezdjék-e a munkát. Általános meglepetést okozott az, hogy a déhvalesi bányászok a munka megkezdése mellett döntöttek. A délwalesi bányatulajdonosok csökönyös magatartása okozta a sztrájkot és a munkások itten nagyobb elkeseredéssel küzdöttek, mint másutt. Azt hitték tehát, hogy a délwalsi bányászok nem kezdik meg addig a munkát, arnig a minimális munkabér összegét meg nem állapították. A lancashirei, derbyshirei, northhumberlandi bányászok ellenben a sztrájk folytatása mellett döntöttek. Mindamellett azt hiszik, bogy a többség a munka megkezdése mellett fog dönteni. Ebben a számításban az ország különböző részein már megnyitották a bányákat. Azt hiszik, hogy csütörtökig^ a legtöbb bányában megkezdik a munkát. A termelésben azért nehézséget fog okozni a gépészek és egyéb föld fölött dolgozó munkások mozgalma. A minimális munkabérről szóló törvény ugyanis csak a föld alatt dolgozó munkásokra vonatkozik. A föld fölött dolgozó munkások és a gépészek azonban kimondták, hogy mindaddig sztrájkolnak, amig az ő követeléseiket is nem teljesítették. A sztrájk folyamán a kormány néhány bánya védelmére katonaságot küldött ki. Chirkben a munkások rájöttek, hogy a bányatulajdonos visszaél a szakszervezet engedelmével és több munkást foglalkoztat, mint amennyi a bánya épségben tartásához szükséges. Mintegy tízezer munkás vette körül a bányát és követelte, bogy a lent dolgozó munkások jöjjenek föl, hogy megállapítsák, mennyien vannak odalenn. A tulajdonos rendőrökért telefonált, akik nagy számban meg is érkeztek, de a munkások tömegével szemben tehetetlenek voltak. A munkások követelték, hogy a bányához vezető kapukat nyissák ki, de mire a kapukat kinyitották, a tömeg türelmét veszitette, ledöntötte a kerítéseket és elpusztította a bányaépületet. Végre a lent dolgozó munkásokat is fölhozták. Megállapították, hogy 65-en vannak és hogy annyira nincsen szükség a bánya épségben tartására. A tüntetés hirére különvonaton katonaságot küldtek a bánya védelmére, de mire a katonák megérkeztek, a sztrájkolok elszéledtek. A katonák azonban ott maradtak, de miután a fölösleges embereket elvitték a bányából, a munkásoknak nem volt okuk a további föllépésre. Azóta a katonák a legjobb barátságban vannak a sztrájkolókkal. Jellemző a munkások ellen kiküldött katonák és rendőrök hangulatára a következő eset: A bánya jókarbantartásán — a sztrájkolok engedelmével — dolgozó egyik munkásra rászakadt a tetőzet és agyonütötte. A kirendelt katonák és rendőrök erre gyűjtést rendeztek maguk között a szerencsétlenül járt bányász özvegye számára. A gyűjtés elég tekintélyes összeget eredményezett és az özvegynek ötszáz koronát adtak át. Északamerikában az antracit- és puhafa szénbányák mintegy négyszázezer munkása kedden éjfélkor beszüntette a munkát. A bányatulajdonosok és a munkás vezérek a sztrájk idejének lehető megrövidítésén igyekeznek. Április 10-én Newyorkban értekezlet lesz a pennsylvániai antracit-bányákban fönnálló sztrájk megszüntetése dolgában. Ezen értekezleten 170.000 sztrájkoló képviselői jelennek meg. A puhaszénbányák tulajdonosai béremelést Ígértek, de a munkások csak csütörtökön döntenek ennek az elfogadása dolgában. Londoni jelentés szerint eddig 88.946 bányász szavazott a sztrájk megszüntetése mellett és 82.756 ellene. A szavazás eredménye tehát eddig megfelel a számításoknak, amennyiben csak egyszerű többséget reméltek a munka fölvételére. Hétfőn öszszesen 25.000 bányász kezdett el dolgozni. A szénhiány következtében azonban egyre több üzemet szüntettek be. Legújabb számítás szerint körülbelül másfél millió munkás van munkanélkül és ugyanannyi csak félidőt dolgozik. Tolvajfogó poste-restante levél. — Érdekes letartóztatás a szegedi főpostán. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken délutájn a szegedi főposta hatalmas épületét civilruhás, rendőrök fogták körül. Majdnem minden ajtóhoz jutott egy, de legovatosabban ott őrködtek, ahol a posterestante leveleket adják ki. Múlott az idő, sőt gyorsan múlott, de a kivezényelt rendőröknek semmi dolguk sem akadt. Végre ugy öt óra felé egy elegánsan felöltözött ur jelent meg és tájékozatlanul nyitott be egynéhány ajtón. Idegen volt, mert idegesen kérdezte meg az ajtóban álló detektivtől, hogy hol lehet kivenni a posterestante leveleket? — Erre tessék! — szólt udvariasan a detektív és mutatta az utat. A detektív az idegen urat elkisérte egészen a hivatalnok ablakáig és megfigyelte, milyen jeligére kéri a levelet. — Steinberger jeligére van kérem levéli — Igen, — szólt a hivatalnok és átadott egy levelet az idegen urnák. A detektiv, mikor meghallotta a jeligét, erősen belekarolt az idegen urba és csak ennyit mondott neki: — Gyerünk apám, oly régen várunk már. A szenzációs letartóztatásnak igen sok szemtanuja volt. Senki sem sejtette a letartóztatás valódi okát, holmi szerelmi kalandra gondoltak. A letartóztatás valódi okáról a következőkben számolunk he: A letartóztatott urat Steinberger Ignácnak hivják. Püspökladányon egy jónevü ékszerésznek az utazója volt, de megunta a foglalkozását, — ezt ugyan már sokszor megtette — és a rábizott több ezer korona áru ékszerrel megszökött. Még a mult év decemberében történt ez a nagystilii lopás, de Steinberger olyan ügyesein el tudott rejtőzködni, bogy a rendőrség nem tudott a nyomára akadni. Keresték az ország minden részében, de sehol sem találták meg. Sőt az utolsó időben a külföldi rendőrségeket is értesítették az esetről, mert azt hitték, hogy Steinberger külföldre szökött. A már-már kútba ejtett ügyben néhány nappal ezelőtt szenzációs fordulat állott be. A püspökladányi ékszerész Kiskunfélegyházáról levelet kapott az elveszettnek hitt Steinbergertől. A levélben igy panaszkodik Steinberger ur: Kedves Uram! Meguntam a sok bujdosást. Vezekelni akarok a bűneimért. Arra kérem most önt, vonja vissza a följelentést és én akkor visszamegyek önhöz, visszaviszem az ékszereket is. Szándékáról értesítsen egy „Szegedre" küldött posterestante levét ben. Hálás hive Steinberger Ignác.