Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-19 / 91. szám

b Szatymaz konkurrái Riviérával. — Világfürdő 411 korona forgalommal. — (Saját tudósítónktól.) Végtelen szomorú és amellett pokolian humoros az a jelentés, mely beszámol Szegeden egyetlen és tipikus fürdőhelyének, Szatymaznak forgalmáról és jövedelméről. A jelentés, a mérleg számla á la Riviéra van elkészítve, csak az a különbség a kettő között, hogy Riviérán némi kis forgalom is van kimutatva, mig Szatymazon csak rengeteg ráfizetésről, mínuszról beszél a szépen kiállított kimutatás. Maga a kimutatás botrányos tragikomikus, mert a száraz számadatok mögött, a humor határán tul komoly társadalmi kérdések várnak még komolyabb feleletre. Már maga az idea, hogy Szatymazon fürdőt létesítsenek szerencsétlen volt. És mégis a szerencsétlen ideának 50.000 koronát tudtak összehozni a tekintélyes kényelmesen pipázó szatymazi birtokosok. ötvenezer korona sok pénz, két vagy esetleg három életképes iparvállalatot lehetett volna finanszírozni belőle. Jellemzi Szeged társadalmát, hogy iparvállalatra nincs pénz, de egy végtelen szerencsétlen bizar ötletre igen. Szatymazon fürdőt létesíteni? Miért? Homokbucka, szőlő és semmi egyéb. Szeged körül sok olyan hely van, ahol kis áldozattal remek nyaraló helyet lehetne létesiteni, de ez nem kell Szegednek, mert ott dolgozni kellene és pénzt is lehetne keresni vele. Dorozsma, Kamaráserdő, Palios mind idegen kézben vannak, csak Szatymaz a mienk, a hires, a világfürdő Szatymaz. Tárgyilagos és hü képet akarok rajzolni Szatymázról, tehát leközlöm a „Szatymazi Artézi Fürdő Részvénytársaság" 1912. évi közgyűlésének hivatalos jelentését. Tisztelt Közgyűlés! Alapszabályaink értelmében részvénytársaságunk V-ik évéről jelentésünket alábbiakban terjesztjük elő. Mult évben tartott közgyűlésünk határozatához képest ajánlatot nyujtottunk be Szeged városához a fürdőtelepnek hatvanezer koronáért való megvételére. Ezen ajánlatunk 1911. év junius hó 16-án tartott tanácsülésben tárgyaltatván, a tanács ekkor 22220/911. szám alatt hozott határozatában arról értesítette a részvénytársaságot, hogy a fürdőtelepnek megvételét a városi közgyűlésnek javaslatba nem hozhatja, mivel a város belterületén jóval kivül eső intézmények városi kezelés és ellenőrzés melletti fentartását sem célszerűség, sem gyakorlati szempont nem javalja. Megkísértettük magánúton is az eladást, továbbá 17-szer tettünk közzé eladási hirdetményt részint a helybeli lapokban, részint a Budapesti Hírlapban. A hirdetmények után 3 helyről kaptunk tudakozódó levelet, melyekre a tervek, feltételek és értékleltár beküldésével ' válaszoltunk; azonban mind a három helyről ajánlat nélkül kaptuk vissza a küldött mellékleteket. Időközben a fürdőt a közönség használatára megnyitottuk, a vendéglőt pedig, miután arra fizető bérlő nem jelentkezett, bérleti dij nélkül engedtük át Buczkó Rezsőnek étel és ital kimérésére. A fürdő mérsékelten volt látogatva az évad alatt is. Az összes bevétel a fürdő és egyéb dijakból 411 K 28 fill. volt, melyből a kiadás adóval együtt 362 korona 62 fillért tett ki, maradvány 48 korona 66 fillér, amely kisebb kiadások fedezésére szolgált és az 1912-iki számadásokban fog kitüntettetni. Bejelentjük, hogy a hátralékos régi részvény részletek befizetése iránt a törvényes eljárás folyamatban van, melyekből mai napig befolyt 320 korona, erre kiadás volt 48.96 korona, maradt 271.04 korona, amely összeg az 1912. évi számadásban fog kitüntettetni. A részvénytársaság pénzügyi állapotára vonatkozólag a bemutatott mérleg- és üzletÖÉLMAOiYAROIRSZÁÖ eredmény-számla nyújt kedvezőtlen tájékozást. A kiadás és bevételek könyvvezetőségünknél vannak részletezve. Ezekből kitűnik, hogy adósságunkat nemcsak hogy nem törleszthettük, ellenkezőleg a kamatok nem kis mértékben szaporodtak. Bejelentjük továbbá, hogy a telepre adóban betábláztatott 217 korona 14 fillér, továbbá Eszes Mátyás cég javára építési anyagokért zálogjog 3200 korona tőke és járulékaiból álló követelésének biztosítására. Részvénytársaságunk pénzügyi helyzete ezideig jobbra nem fordult, adósságát törleszteni nem tudja, kilátás nincs arra. hogy további nagyobb mérvű áldozatok hozassanak az intézmény fentartására, azért a további teendőkre külön terjesztjük be indítványunkat. Egyben kérjük, méltóztassék ezen jelentésünket tudomásul venni és igazgatóságunk részére a felmentvényt megadni. Szegeden, 1912. évi április hó. Azt hiszem az igazgatóság jelentése elég eklatánsan megvilágítja a szatymazi viszonyokat. Szatymaz és Riviéra között talán nem is szükséges párhuzamot \onni, hogy végeredményként kimondhassuk, hogy a szatymazi artézi fürdőre bizonyos, semmi szükségünk sincs. Homoki bort inni, szűz dohányt pipálni lehet tízezer koronás veszteségek nélkül is. A pénz pedig, ha már mindenáron veszíteni akarnak a Szeged-szatymazi gazdák, jó lesz hasznos iparvállalatokra. Nem lesz talán érdektelen leközölni a kis haszontalan Szatymaz mérlegét. íme: (Üzleteredmény-számla.) Terhek: Áthozat veszteség 5599 K. Költségek 809 K. Kamatokért kifizetve 1833 K. öszszesen 8241 K. Jövedelmek: 1911. évi bevétel a fürdőjegyekből stb. 411 K. Veszteség egyenleg 7829. K. összesen 8241. A számok gyönyörűen stimmelnek, csak az a kár, hogy nagy veszteségről számol be. Már régen be kellett volna látni a szegedieknek, hogy a szatymazi fürdővállalat meddő üzlet. Ellenben. Dorozsma, Palics és Kamaráserdő kitűnő talaj, hol virágzó és jövedelmező fürdőket lehetne létesiteni. Dorozsma szikes vize orvosi körökben is elismert. Szegeden nincsenek üzletemberek, vállalkozók. Pénz és vállalkozó szellem kell és Szegeden és Szeged kötfjilí remek fürdőteleipek létesülnek. Leánygyilkos szörnyeteg. — Elfogták a háromszoros gyilkost. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk ma, hogy három héttel ezelőtt a budapesti Londonszálloda egyik főpincére, Schwarcz Lajos megjelent az államrendőrségen s bejelentette, hogy a tizenkét éves Gizella nevü kis leánya, akit vásárlás céljából elküldött egy szomszédos üzletbe, nyomtalanul eltűnt a fővárosból. A rendőrségen a kis leány körözését Lévay Antal rendőrkapitánynak osztották ki. A nyomozó közegek a kis Schwarcz Gizella eltűnése mögött rejtélyes hátteret sejtettek. A detektívek nyomozásuk során rémes, szinte párj 'u ritkító felfedezésre jutottak. Megállapították ugyanis, hogy a fiatal fejletlen leányka egy megbomlott agyú és idegzetű munkásembernek esett áldozatul, ki a szerencsétlen teremtésen erőszakot követett el s azután eddig ismeretlen módon meggyilkolta. A szenzációs felfedezés érthető megdöbbenést keltett a főkapitányságon. Marinovhicli Jenő dr rendőrtanácsos, a bünügyi osztály vezetője, nyomban tanácskozásra hivta meg Krecsányi Kálmán dr detektivfőnököt, hogy a nyomozás további taktikáját vele megbeszélje. A rendőrség a legnagyobb csendben vetette ki hálóját a tettesre, akinek mégis sikerült 1912 április 19. idejekorán megugrania á fővárösbóí. Á rendőrség erre világszerte köröztette a merénylőt, aki fn ín a p maga árulta el hollétét. Levelet irt ugyanis a Kutvölgyi-utca 67-ik szám alatt lakó Starek nevű kertész barátjának s közölte vele, hogy Münchenbe vár tőle levelet. A rendőrség a levél írójának elfogatásüvai megbízott egy. rendőrfogalmazót» aki azonnal elutazott a főváfosból, Hogy eleget tegyen a megbízatásának. A kiküldött bünügyi tisztviselő szerdán este hosszabb táviratbari számolt be kiküldetésének eredményéről. Jelentette, hogy a kéjgyilkosság vádjával gyanúsított embert, aki különféle álneveket használt, a müncheni főportán elfogta és letartóztatta. Amikór kihallgatták, elmondta, hogy Seel Ádámnak hívják s a Közúti vaspályatársaság nyomdájának az alkalmazottja. A bűncselekményt természetesen tagadta s alibit igyekezett bizonyítani. Seel-ről egyébként kiderült, hogy rov'ott miiltu ember s nők ellen elkövetett merényletek miatt már többször összbüntetésbe került a büntető törvénykönyvvek A detektívek a fordulatról .részletes jeleintést tettek Krecsányi Kálmán detektiv-főnöknek, aki elrendelte, hogy a Közúti Vaspálya Társaság Visegrád-utcai nyomdájában, úgyszintén Seelnek a Kutvölgy-utcában levő lakásán tartsanak sürgős házkutatást. Az utasításnak a detektívek másnap eleget is tettek. Először a villamos társaság nyomdai helyiségeit kutatták át, ahol a papirszemét között egy véres gyermekkötényt találtak. Innen Seelnek lakására mentek a detektívek. Mindenekelőtt megállapították, hogy a megszökött ember Derék János néven szerepelt s e néven is volt bejeléntve a rendőrségen. Simkóné, aki tudta, hogy Seel álnév alatt rejtőzködik, azt mondta, hogy Seel azért bujkált idegen név alatt, mivel folyton attól félt, hogy egy régebbi ügye miatt kellemetlenkedni fog neki a hatóság. A házkutatás során a nyomozó közegek találtak egy, a müncheni törvényszéktől származó iratot, mely Rumpf Nepomuk János eimére szólt. Az iratokból kiderült, hogy Rumpf, aki nem más, mint a keresett ember, már tébolydában is volt s nők ellen elkövetett merényletek miatt már büntetve volt. Münchenben sikerült elfogni a gyanús embert, akiről a müncheni rendőrség kiállított egy azonossági igazolványt, mely szerint Seel Ádám rovott multu ember. A rendőrség most a legszélesebb apparátussal azon buzgólkodik, hogy a boldogtalan áldozat holtestét felkutassa. Krecsányi Kálmán detektivfőnök 50 detektivvel és 300 rendőrrel a csütörtöki nap folyamán kiment az ördögároknak arra a tájékára, ahol Bognár rendőrellenőr Rumpf Jánost meglátta és a véres viaszkosvásznat és a kalapot megtalálta és átkutatták az árkot és átkutatták a zugligeti erdőt is, hogy talán mégis nyomát találják Rumpf áldozatának. Megnelieziti az eljárást az, hogy Rumpfot nem lehet Budapestre hozni, mert mint bajor honost nem adják ki, hanem ott.tárgyalják le ügyét, A rendőrség feltevése az, hogy Rumpf Schwárz Gizellát lecsalta a nyomda pincéjébe és ott megfojtotta és igy vitte el a nyomdából. Hogy ott késsel dolgozott volna, aaért nem valószinü, mert az a viaszkosvászon, melyet a rendőrellenőr talált, annyira véres volt, hogy amerre Rumpf a holttestet vitte, vérnyomoknak kellett volna maradnia. Azt hiszik tehát, hogy Rumpf az áldozatát csak valahol az erdőben vagdalta szét. A kisleányt csak a Visegrádi-utcában látták utoljára, azután nyoma veszett. A rendőrség kihallgatta Rumpf szeretőjét, Simkó Katalint, aki azt mondja, hogy Rumpf kilenc éve van Budapesten, de minden évben elutazott Münchenbe.