Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-18 / 90. szám

DELMAGYARÖRSZÁO ben Futó Zoltán egyházmegyei főjegyzőt bizta meg a közgyűlés folyamára az egyházmegyei lelkészi elnöki szék betöltésével. Az egyházközségi képviselők igazolása és a meg nem jelent tagok bejelentése után Tóth József előadó terjesztette he az egyházmegye szavazatosztó küldöttségének gyűléséről fölvett jegyzőkönyvet, amely szerint a megürült egyházmegyei aljegyzői székbe a beérkezett 97 szavazatból 80 szavazattal Bereczk Sándor szegedi lelkészt választották meg. Az uj egyházmegyei aljegyzőt Fekete Márton gondnok üdvözölte és Tóth József jegyző eskette meg. Bereczk Sándor lendületes beszédben köszönte meg az egyházmegye megtisztelő bizalmát és szókét a közgyűlési tagok meleg üdvözlése között foglalta el. Ezután Kocsis Jenő pátyii helyettes lelkésznek gyulavári! lelkészszé történt megválasztását erősítették meg, jóváhagyták a makói és szegedi tanitóválasztásokat, Makónak engedélyt adtak hitoktatói állás szervezésére. A szerda délelőtt folyamán 20 tárgyat tárgyaltak le. Fél két órakor zárta be az elnökség a közgyűlés első napjának tárgyalásait s azt csütörtökön délelőtt kilenc órakor halasztotta. Délután három órakor az egyházmegye közigazgatási bírósága gyűlésezett és két tanácsra oszolva, az elébe utalt busz fegyelmi és fölebbezési ügyben határozott. Párisi virágok. (A franciák a virágokért. — A rózsakultusz XIV. Lajos alatt. — A midinettek.) virágos kocsi és Számtalan gyalogos árusítja napról-napra a friss virágot. Joggal kiváncsi lehet az ember, honnan származik az a végtelenül sok virág, amit csak maga Páris elfogyaszt. A „Petit Parisíén" erre is megfelel. Á virágoknak egy részét Belgiumból és nyugati Franciaországból szállítják, ahol óriási területek tisztán csak virágot tenyésztenek és a legutóbbi kimutatás szerint évenkint hét millió frank forgalmat csinálnak. De ez csak egy kis része annak a virágmennyiségnek, ami Párisban forgalomba kerül, mert a mult évben negyvenöt millió frank volt a párisi virágkereskedők összforgalma. Párisban ma mindenki vásárol virágot. Nincs olyan szegény háziasszony, akinek lakásában állandóan ne díszelegne egy kis virágbokréta. A virágkocsik, amelyek a városban járnak, csaknem naponta üresen térnek haza. Érdekes megnézni, bogy a kis midinettek hogy ostromolnak meg egy ibolyát vivő kocsit, hogy fogalma legyen az embernek, mennyire rajong á párisi a virágért. Akárhány grizett inkább nem reggelizik, de az ibolyabokrétának ott kell díszelegnie a mellén. De talán még a grizetteknél is jobb virágvásárlók a Párisban időző idegenek. A legjobb vevők az amerikaiak, akik sokat vesznek és nem alkusznak. Utánuk jönnek sorban az oroszok. Az 1 angol keveset vesz és annál többet alkuszik. Páris arisztokráciája ugyancsak elengedhetetlennek tartja a virágot és akárhányszor ; megtörténik, hogy egy nagyobb arisztokrata ebédnél a virágdisz maga tizezer frankba vagy többe is kerül. 1912 április 18. Szterényi: Ha a horvátok jóindulattal csinálnák a dolgokat, Magyarország részéről is jóindulatot tapasztalnának. (Helyeslés a munkapárton.) Ha azzal békét lehetne teremteni, bogy a pragmatikából kihagynák azt, hogy a vasutasoknak magyarul kell tudniok, de e mellett fentartanák az uj érzelmi gyakorlatot, akkor ez elfogadható megoldás volna. De nem hiszi, hogy ezzel a helyzetet szanálni lehetne, mert a baj gyökerei mélyebbre nyúlnak. Nem tartozik a munkapárthoz . . . Polónyi Géza: Szépen nem tartozik! (Derültség a Justh-párton.) Szterényi: Nem tartozik a munkapárthoz, de az a nézete, liogy azt a kormányt, mely a horvát elszakadási deklarációt bevárta volna, rád alá kellett volna helyezni. (Polónyi mint szakértő.) Polónyi Géza beszélt még. A királyi biztosi intézmény rendőrállamot teremt, meg kell te-hát szüntetni minél előbb a kivételes állapotot. Igen részletesen elmondotta a koalició alatt alkotott pragmatika-törvény keletkezésének történetét s ezt a törvényalkotást tette felelőssé a felfordulásért. Reméli, hogy mielőbb vége lesz az abszolutizmusnak. — Nem szabad a királyi biztost visszahívni — kiáltotta közbe Zlinszky István. Ezután megállapították a holnapi napirendet, majd Polónyi Dezső interpellált a Margit-sziget bérbeadása dolgában. Egry Béla a nagyváradi román papnövendékek kiutasítása dolgában interpellált. Reformátusok napja. — Az egyházmegye szegedi közgyűlése. — (Saját tudósítónktól.) Ma kezdték meg Szegeden a békésbánáti egyházmegye közgyűlését a szegedi egyház székházának közgyűlési termében. A közgyűlésen minden egyházközség képviseltette magát. A szegedi egyház részéről a következők vettek részt a közgyűlésen: Polgár László főgondnok, Somlyódy István és Miskolczy Gyula gondnokok, Veress Károly, Beretvás Bálint, Szabó János, ós Makai Zádor presbiterek. Lejött a közgyűlésre Baksa Lajos dr konventi előadó, Szeged egykori rendőrkapitánya is* aki világi tanácsbirája az egyházmegyének. A közgyűlési tagok nagyrésze már kedden megérkezett és résztvett a bizottságok tárgyalásaiban. Az egyes közgyűlési tárgyak tüzetesen előkészítve, javaslattal ellátva kerültek a. közgyűlés elé. A közgyűlést megelőzőleg tartott lelkészi értekezleten kimondották a közgyűlés tagjai, hogy az őszszel a szegedi egyház székházavató ünnepséggel kapcsolatban ismét Szegedre jönnek el az őszi egyházmegyei gyűlést megtartani. Ezt az alkalmat fölhasználják arra, bogy egész Csongrádmegye intelligenciájának bevonásával a Kalvineum lelkészárvaotthon céljaira nagyszabású hangversenyt rendezzenek. Kedden este ismerkedési estélyt tartottak, amelyen a közgyűlés összes tagjai résztvettek. Szerdán reggel nyolc órakor istentisztelet volt a református templomban, amelyen Bereczk Sándor szegedi lelkipásztor mondott imát. Istentisztelet végeztével a közgyűlési terembe vonultak át a közgyűlés tagjai, ahol Futó Zoltán espereshelyettes és Fekete Márton egyházmegyei gondnok elnöklésével megkezdődött a közgyűlés. Futó Zoltán espereshelyettes imája után Fekete Márton gondnok tartotta meg megnyitó beszédét, amelyben a mult egyházmegyei közgyűlés óta az egyházmegyében történt változásokról számolt be. Foglalkozott az 1848. évi XX. t.-c. teljes végrehajtása érdekében a konvent által megindított mozgalommal, majd követelte a lelkészek és felekezeti tanítók fizetésének államilag leendő rendezését, végül pedig a Kálvineum ügyét ajánlotta a közgyűlési tagok szeretetteljes pártfogásába ós megnyitotta a közgyűlést. Ezután az elnökség terjesztet^ flő az esperes megb|?ó-ley^lét, ámelyA „Petit Parisien"-ben Jaques Ferney érdekesen cseveg arról, mennyire rajonganak Párisban a virágokért. A franciák — irja — mindig szerették a virágokat, amelyek már a középkorban nagy becsben állottak. Ünnepélyes alkalmakkor rózsák díszítették az asztalokat, rózsákkal hintették be a vallási processio útjait, sőt rózsa illatozott a bírósági termekben is. És ennek dacára a rózsa müvelése nem volt nagyon elterjedve. XIV. Lajos udvari kertésze mindössze tizennégy rózsafajt ismert, ma pedig több mint hatezer féle rózsát ismerünk. A exotikus virágok kultusza csak a mult századbán kezdődött. A kaiméliát 1799-ben hozták be Kinából, krisantémumot legelőbb 1826-ban tenyésztettek, az azeléet 1843-ban, az orchideákat 1840-ben honositották meg. Angolok és belgák voltak az elsők, akik tenyésztését megkísérelték. A virágkereskedés Párisban nagyon lassan, szinte észrevétlenül fejlődött. 1830-ban kezdett először érdeklődni a közönség a virágkereskedések nem egyszer pazar kirakatai iránt. Ebben az időben leghíresebb volt a Palais Royalban Prevost asszony, akinél minden időben kapható volt korának mindenfajta virága. Legjobb vevője volt Aurevilly Barbey költő, akit másként, mint virággal a gomblyukában, sohasem lehetett látni. Ámbár abban az időben már meglehetősen nagy keresletnek örvendett a virág, aránylag mégis nagyon kevés volt a virágkereskedők száma. A német-francia háború kitörése alkalmával Páris egész területén nem volt több tizennégy virágkereskedőnél. Ma legalább hatszáz a számuk, ami bizonyítéka annak, hogy a virágkereslet óriási méreteket vett aránylag rövid idő alatt. A régi virágbokréták nagyon szépek voltak, de ugy voltak megcsinálva, hogy rövidesen elpusztultak a virágok. Csák 1877:ben kezdték értékelni magát a virágot és nem a csokrot. Ettől kezdve már lehetett látni bokrétákat, amelyek nem voltak áttörve, amelyek mindössze néhány szál hosszúszárú rózsából állottak, de végtelenül elegánsak voltak. Ettől kezdve a hosszúszárú rózsákat kezdték erősen fejleszteni. Ezek a rózsák a letörés után nyolc napig, sőt tovább is virítottak. Amikor ezt a közönség észrevette, attól kezdve szivesebben vett virágot. Ez vezetett arra, hogy ma hatszáz virágkereskedósen, kiviéi (óbb száz kioszk és vágy kétezer Meggyilkoltam a feleségemet! — Szerelmi dráma az ujszegedi vasúti hídnál. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán délelőtt a szegedi közúti hid ujszegedi oldalán, ott, áhol a rendőrök tartanak ügyeletes szolgálatot, nagy csoport ember verődött össze. Egy rendőr és egy dult ábrázatú fiatalember állottak a csoport közepén. A fiatalember izgatottan beszélt valamit, a rendőr meg jegyzett a noteszába. Akik egészen közel állottak a rendőrhöz, a következő párbeszédet hallották: — Tartóztasson le rendőr ur, mert meggyilkoltam a feleségemet. — Mikor? — kérdezte izgatottan a rendőr. — Néhány perccel ezelőtt. Ott fekszik még most is véresen az ujszegedi hidfőnél. — Hogy hívják? — Szendrei Ferenc szegedi ácssegéd vagyok. Ne teketóriázzon sokat rendőr ur, hanem vigyen be, mert gyilkos vagyok. A. rendőr még habozott egy kis ideig, de a legény olyan energikusan követelte a letartóztatást, hogy a rendőr az önként jelentkező gyilkost bekisérte a rendőrségre, hol Follráth Gyula ügyeletes rendőrtisztviselő kihallgatta és letartóztatta. A rendőrség emberei ezalatt kinn jártak Újszegeden, hol tényleg megtalálták az összeszurkált nőt. A végzetes szerelmi dráma részletei a következők voltak: Szendrei Ferenc huszonnyolc éves szegedi, ác'ssegéd már hónapok óta különválva él feleségétől, aki az ujszegedi kendergyárban volt alkalmazva. Szendrei szerette a feleségét, Farkas Erzsébetet, de az asszony hallani sem akart az uráról. Szendrei nem tudott abba belenyugodni, hogy az ő családi életét teljesen tönkretegye az as'szony közönye. Tervet kovácsolt és elhatározta, hogy visszahívja az asszonyt, ha pedig nem jön vissza, akkor leszámol vele. A tervét szerdán reggel akarta végrehajtani. Szerdán reggel öt órakor eltávozott öthalom-utca 40. szám alatt levő lakásáról azzal a szándékkal, hogy vagy visszahozza az asszonyt, vagy végez vele. Háromnegyed hat órakor lesbe állott Újszegeden a Csanádiutcán. Tudta, hogy arra megy a felesége a ÍQUÓgyártyi, ^bql alkalmazásban vq]t Talál