Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-17 / 89. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 április 17. Nagy és keserves csalódás lesz az Justhókra, ha tudatára jönnek majd, hogy a világ tovább halad és a föld tovább forog akkor is, ha a magyar parlament többsége ismét ur lesz az ország portáján és nem tűri tovább az erős túlzással szentnek és sérthetetlennek tartott technikázást. A mezőhegyesi manőverek. (Saját tuáósitónktól.) Hogy hangulatosan kezdjük: egy barátságos arcú ismerős kerül nemsokára, hivatalos járatban, a környékünkre. 'Nem nagyon sok idő előtt Lippán, meg Temesuj'falun láttuk: az őszt megelőző hetekben Mezőhegyesen lesz. És a mint Lippán csupa férfias kedvesség volt a községi biró, a tűzoltó-főparancsnok, a jegyző és másokkal szemben, akik elébe kerültek, kétségtelen. hogy Mezőhegyesen is ugyanilyen barátságos lesz a ménesbirtok vezetői és egyéb hivatalos személyek irányában. És a szegediek is bizonyára látni fogják ezt az ismerőst: Ferenc Ferdinánd királyi herceget, ' jövendő királyunkat, aki újra hadgyakorlatokat szemlélni jön a szomszédságunkba, Mezőhegyesre, —. és amint annak idején, most se fog egy órai utat szentelhetni arra, hogy hozzánk eljöjjön. Sajátságos, hogy ép ez a vidék bővelkedik legjobban katonai terepekben, amelynek középpontja annyira, hogy ug ymondjuk, udvarképtelen hely. A mezőhegyesi, meg a lippai gyakorlatok előtt Borossebesen is voltak nagy manőverek és a sebesi állomáson márványtábla hirdeti annak emlékét, mikor a király vonatindulás előtt vidám beszélgetést folytatott Paradeyser főszolgabíróval. Igen, a „terep" a fő, Borossebesen a hegyi vidékek csatabirását kellett próbára tenni. Lippa körül a dom'bók, hepehupák hadviselését mutatta a manőver. Most pedig az alföldi sikok háborúját veszik gyakorlóra. Ugy mondják, hogy minden hadgyakorlat valatermettek lombos ágaikon, koruk ezt kívánta tőlük! Óh természet, óh dicső természet, Mely nyelv merne versenyezni véled: Mily nagy vagy te, mentül inkább hallgatsz Annál többet, annál szebbet mondasz! Leültünk a kert alján, & vén cseresznyefák alá s aztán elnézve a tovahuzódó bárányfelhőket, visszaéltük magunkat a múltba. Szemünkben csak egy vágy égett — gyermekké lenni újra. Azon tanakodtunk, hogy űzzük el a tolakodó verébhadat, amely a gyümölcsdézsmálásra összegyűlt s aztán meg, bogy kutassuk föl a nagy árok rejt elmeit, ahol a madárfészkek meglapulnak a koronás fák szétágazó hajlásaiban. Olyan ifurcsa volt, amikor bekalandoztuk a fák sűrűjét, mintha mi lennénk a Rip Van Winkle személyest tői és most husz év multán keresnénk otthonunkat. S tényleg ugyanaz a hangulat élt bennünk, mint annak a csodaszép operetthistóriánalk főhősében, mikor két évtized után falujába visszatért. Sohasem hittem volna, hogy annyira igazzá válhassék egv fantasztikus poézishangulat, mint amikor barátommal férfikorunkban bejártuk gyermekkori játszóhelyeink tartományát. Benső hangulatunk annyira erőt vett rajtunk, hogv egyszerre ajkunkra tódult a szó: „Légy üdvöz Rip!" „Ég hozott!" „Öreg Rip!" Tényleg annak a finomlelkü francia zenemely képzett, de possibilis ellenség föltételezésével történik és a hadgyakorlat helyét ugy választják meg, hogy hasonlítson ahoz a vidékhez, ahol az esetleges ellenség-állam katonáival háborúra kerülhet a sor. Bizonyára most is ilyen nagyjelentőségű stratégia nézőpontból keresték ki Mezőhegyest, anélkül, hogy eszükbe jutott volna, hogy Szegedhez, Temesvárhoz, vagy Aradhoz van-e közelebb. Az optimista föltevések azonban sokszor a lehetetlenségek területére is eljutnak. A minthogy a lippai manőver idején is remélték, most is eszébe fog jutni többeknek; milyen derék dolog lenne, ha a trónörökös, a lefuvás után, egy napos vizitre hozzánk jönne. Nem vagyunk a magasrangu látogatókra kiéhezve, nem is igen kényeztettek el bennünket az ilyenekkel. De a trónörökös látogatásának különös szépsége lenne. Ferenc Ferdinánd, aki még mindig nem cáfolta meg — nem akarta, vagy pedig nem volt módja rá? — azt a hitet, hogy egykori, hűséges alattvalói, a magyarok iránt nem viseltetik, túlságos rokonszenvvel, egy csapással meghódithatná a magyar sziveket, ha Szegedet meglátogatná. Igen, Szegedet, ezt a színmagyar várost, ezt a magyar nemzeti fővárost. S ennél a látogatásnál bizonyára az egész ország hallgatná lelkesedéssel a magas látogatások szokott beköszöntőjét: „örömmel jöttem e helyre . . ." Szépen képzeli ezt a hiszékeny fantázia még a diadalkapunak, a trónörökös szegedi szállásának helyét is. A manőverből nekünk annyi jut, hogy néhány napon át poros, Feindes-Abzeichennel ellátott csapatok, katonatisztek vonulnak át Szegeden. A jövendő király figyelmébe pedig legfölebb annyira juthatunk, hogy amikor a hadgyakorlatok középpontján, a „vezérkari dombon" az egyes csapatok mozdulatait kisérni, a katonai térképen a „terep" tőszomszédságában egy folyót, meg egy várost vesz észre. ,flicht xvahr, Szeged?" — fogja kérdezni a hadsegédétől. költőnek hangulata uralkodott egész bensőnkön, a gyermekkort kereső öregvő emberek fájdalmas érzése, amelyet olyan jól kifejez ez a rövidke szócska: Rip! Milliók érzését honosította ebbe a fogalomba Plankvette s finom zenéjével oly erővel kifejezte, hogy szóval elmondani nem tudja az ember, hogy mit érez akkor, midőn a husz év előtti multat átéli, pár pillanatba beszorítva s csak annyicska szó jön az ember ajkára, amig szeme a tovaszálló bárányfelhő, ket kiséri: Rip, RiiP, husz év elmúlt! Rip, vége a gyermekkornak! Rip, aiz élet ránknehezedik — vége az ifjúságnak! A hegyoldalon a lakóház felől egy csengetyü hívó szava szólalt meg ----- s mi visszatértünk a való élethez. A mi meséink nem vedlik vissza gyermekidővé, mint az öreg Rippé, mert az élet nem oly jóságos ember, mint a poéta Plankvette volt, aki az öreg Ri'p_ nek visszaadta fiatalságát. A nji mesterünk az idő, kérlelhetetlen s nem ismeri a költői álmokat, csak a kérlelhetetlen valót, amely azt mondja, ha. az időd eljárt, megöregszel — megmásithatatlanul megöregszel Rip barátom s aztán soha többé nem támadsz föl megifjodva, mert ha én rádbocsátom egyszer 'a vasfüggönyt, akkor aztán vége az előadásnak. Pihenj békében. Szegény operett-bősöm! S neked mindörökre adieu Rip! Mit kér a közös minisztérium? — A közös költségvetés. — i (Saját tudósítónktól.) A közös külügyminiszter legfelsőbb meghatalmazásra az ez évi április 23-án összeülő delegációknak a két kormány alkotmányos befolyás gyakorlása mellett létrejött 1912. évre vonatkozó közös kiadások és bevételekről szóló költségelőirányzatot tárgyalás és határozathozatal végett elő fogja terjeszteni. A költségelőirányzat az idei közös kiadásokon és bevételeken kivül még a boszniai és hercegovinál parancsnokságok, csapatok és intézetek számára való rendkívüli szükségleteket, továbbá a hadügyminisztérium egy-egy javaslatát a hadsereg kiépítése, illetve a hadiflotta kiépítése céljából szükséges rendkívüli hitelek megszavazása dolgában. A hadügyminisztérium továbbá a delegációktól egyszeri rendkívüli hitel megszavazását kéri a hadsereg uj tábori tüzérségi anyagának beszerzésére és a polai várrayonban szükséges kikötői munkálatok végeztetése céljából. Egyúttal a közös pénzügyminisztérium külön javaslatot fog benyújtani, amelyben előterjeszti az 1909. évi közös kiadások és bevételek zárszámadását. Az 1912. évi közös költségelőirányzat öszszes bruttó követelése 481,436.766 korona, levonva az előirányzott saját fedezetet 10,313.444 korona, marad nettó követelésül 470.923.328 korona; a költségvetés tehát 22,333.519 koronával magasabb, mint az 1911. évben. Az egyes tárcák rendes nettokövetelését a következő számok mutatják: 1. Közös külügyminisztérium 10 millió 209.484 korona, vagyis 623.789 koronával több, mint 1911-ben. 2. Hadügyminisztérium: a) hadsereg 372,380.331 korona, vagyis 18 millió 136.254 koronával több, mint az 1911. évben; b) haditengerészet- 67,714.150 korona, vagyis 3,551.740 koronával több, mint 1911. évben. 3. Közös pénzügyminisztérium 4,697.872 korona, azaz 20.286 koronával több, mint 1911-ben. E szükségleteken kívül a közös hadügyminisztérium a delegációktól többrendbeli hitelt kér rendkivüli szükségletekre. Rendkívüli hadügyi szükségletekre Bosznia- és Hercegovina parancsnokságai, csapatai és intézetei részére 1912. évben még 12,768.346 korona lesz szükséges, amely összeg a monarchia két állama részéről kvótaszerüen volna fedezendő. A delegációk továbbá a következő rendkivüli hitelekről fognak tárgyalni. Rendkívüli hitel a cs. és királyi hadsereg fejlesztésére 19 millió korona, rendkivüli tüzérségi hitel az uj vártüzérségi anyag beszerzésére (folytatólagos részlet) 4 millió korona, — a flotta fejlesztésére szolgáló tervszerűen több évre beosztott beszerzések cimén második részletül 67,000.000 rendkivüli hitel, a polai várrayonban szükséges kikötői munkálatok végeztetésére 1911. évre szóló 100.000 koronányi rendkivüli hitel. Továbbá a közös külügyminisztérium az 1911. évre 835.500 korona póthitelt kér, valamint kéri 1910. évre megszavazott 227,000.050 korona felhasználási és elszámolási tartamának prolongálását. Ép ugy a hadügyminisztérium is kéri a hadsereg és haditengerészet részére megszavazott többrendbeli rendkivüli hitel felhasználási és leszámolási tartamának prolongálását. Tüntetés a román zsinaton. Aradról jelentik: Vasárnap délelőtt nyitotta meg Pap János görögkeleti püspök az egyházmegye ez idei zsinatját. Az egész románság nagy érdeklődéssel várta ezt a zsinatot, mert tndvalevő volt, hogy a román nemzetiségi párt vezérei, akik néhány évvel ezelőtt záptojásokkal fogadták a zsinatra érkező Mangra Vazul püspöki helynököt, az idén ismét nagy