Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-14 / 87. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 április 14 Aulomobüozó asszonyok. (Saját tudósi tónktól). Elkezdődnek az automobilversenyek, tehát kitavaszodott. A szép virágok nem sokára kidugják kecses fejecskéjüket a föld kérge alól, amelyről immár eltakarodott a tél hideg hava. Napról-napra hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az éjszakák, esténkint kiülnek a ragyogó égboltozatra a csillagok milliárdjai. Mosolyog közöttük a hold szelíd képe, mint a liü anyáé. Imigyen volt megírva a tősgyökeres elemi iskolai könyvecskékben. . . „És elkezdődnek az automobil-versenyek" — nyomtatják majd a lirai bevezetés végére a modernek. Furcsa kis mulatság egy-egy ilyen verseny. A császárok korabeli asszonyok elszörnyednének, ba unokáikat egyszer szemtől-szembe látnák a rettenetes automobil-dresszben. Azok a borzalmas sötét szemüvegek, a fátyollal leszorított kalap, a sötét álarc, amely elfödi az arcot, idegen világboli hüllőkké varázsolja a kedves női arcocskákat. Ha rákényszeritette volna őket valaki, akkor a nők inkább kettétépetik magukat, de nem öltik magukra, a divat azonban engedelmes rab bókká teszi őket és belebújnak a gépészruhákba. Automobilokat vezetnek, ugy mint a férfiak . . .j A diadalmaskodó ipar századának gyermeke1 igy szórakoznak. Fölülnek a rettenetes szörnyeteg hátára, amelynek ziháló, szuszogó testét egyetlen kézmozdulattal kormányozzák. Az elbűvölt, vad erő alázatosan áll szolgálatába az embernek, akik a negyven lóerőre berendezett gépszörnyet — mikor ugy tetszik — mulatságra használják. Mintabogy valamikor sétakocsizásokat tettek, kirándultak, most autóversenyeket rendeznek. Mi is ez a versenyautozás? Elindultak a kocsik szép sorjában. Kezdik a futást — mondjuk — negyven-ötven kilométeres sebességgel. A második kocsiban ülök szürke felhőbe borultan látják a világot. A harmadikban már az érzés, hogy kisebbszerü vihar kavarja körülöttük az ut szemetes porát, mig az utolsók afféle sivatagi Számummal viaskodnak. Ez azonban nagyon jő, mert igy legalább nem látják a fákat, bokrokat, árkokat, amelyeken át a kocsi zökkenve rohan keresztül. Az autó vágtat, a kocsin ülők ugy érzik, bogy az útszéli fák mint feléjük rohannak, szemük az útra mered, nem szólnak, süketen, bénán, kissé előrehajolt testtel ülnek, a kezek a kormányzó csavar rézgombján pihennek. Egy rántás és a gép jobbra-balra tér . . . Egy ütés az olajozó készülékre, az olaj a hengerre ömlik, valami boszorkányos mozdulat, a gép egész iromba teste, mintha óriási lélegzetet venne, neki fohászkodik és gyorsabban rohan . . . Hatvan-hetven-nyolcvan kilóméteres sebességgel száguldozik ... A kerekek mintha nem is érintenék a földet, repülnek, ugranak. Pokoli, ördögi gyönyörűség ! Az erőnek, hatalomnak sajátos, felfokozott érzése. A tüdő tágulva szívja be az oxigént, mintha be akarná lélegzeni az egész mindenséget ... A mozgás, rohanás századához méltó gyönyörűség! Nincs az az erő, melyik ilyenkor meg tudná állítani az autóvezetőt. Nem ura többé magának, a gépének, amelynek gyorsaságába beleszédült. Mámor ez, a gyorsaság részegsége . . . Ez a szenvedély halálosan, veszedelmes. Élethalálra megy ! Nyaktörő játék ! Csak a legkisebb akadály, vagy egy forduló, amelyre nem készültek, egy az uton keresztbe fekvő fatuskó, egy nagy kődarab, egy utjolző pózna és a hatalmas gépalkotmány, a gyorsvonat-sebességgel vágtató mozdony ott fekszik megbéitultan, összeroncsoltan az útszélen . . . Szótpukkan, fölrobban, beteg minden bordája . . . Roncsai közül pirosan szivárog a modern kor gyermekeinek vére . . . Még jó, ha az automobilverseny nem mindig végződik katasztrófával. Mert csak véletlen, ha nem ugy történik . . . Véletlen. Az emberek, akiknek idegzete, tulfinomodottságában elfajult agyveleje ilyen mulatságokat igényel, már nem rendelkeznek a kellő óvatossággal. Pompadour asszony korában mindenesetre másképen mulattak. Számvetés az éíéitef. Ha dübörögve, hirtelen bezárni Mögöttem rozsdás aranykapud, élet, Mi fáj nekem e keserű világból. Mi lesz az, amit akkor sírra érzek? Mi vonja vissza még egy pillanatra Bús lelkemet, amely halottra fázott. Minek az ize, emléke, zamatja, Mért álmodom én ez átkozott világot? A szerelem? Hisz én csak sirva vártam És hideg küszöbén, mint a kivert eb Szűköltem hűs tavaszi éjszakában S még mindig ég a régi, a }>eteg seb! A gyönyörök? Ú fösvény, messze élet, Hisz asztalaid morzsáit ha kaptam! Mi fáj nekem, ha valahára végre Mögöttem portád örökre becsattan? Egy zene tán. Mozart. Egy nyári éjen Aranyos gyertyafényben zongorázták És benne csengett arany-gyermekségem, Egy zene fáj. Egy tűnő, örök ábránd! Egy kép. A Segantini esti tája, A fáradt vándor, ki fölnéz az égre, Hol hányó nap van és a ködök vára S lelkében örök vágyak messzesége! Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek. Ez voltam én. Valaki, aki készül, Valaki, aki árván erre tévedt S akinek útja végtelenbe mélyül... Juháss Gyula. A Schicht szarvasszappm 7tlMf fffffrfr I SdúcM és ll Jsjgfdi Tavaszi ujdonságok férfi- és fiu-kaiapok, nyakkendők, harisnyák, kesztyűk és férfi-iehérneműek — mérték szerint is — a legiistányosabb árban vásáGroszI rolhaíéfc ezelőtt Gyéres M. Mártonnál » Szeged, Tisza-szálló mellett. modern asztalos és kárpitos, lakberendezések, menyasszonyi kelengyék H H 9S ftiFRÉD Szeged, Vár-u. Telefon 223. Két szoba, előszoba, fürdőszobával esetleg garzon lakást keresek azonnal. AjánlatoÜi kat a kiadóhivatalba kérek ^ MiímMíí ipi fi tanoncul fizetéssel azonnal felvétetnek >Déímagyarorszáa< f könyvnyomdában