Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-03 / 78. szám

1912 március 31. DELMAGYARORSZÁG y színházban. Most Bécsből, ahol Beinhardt jelenleg a „Jedermann"-t játsza, azt az ér­tesítést 'kaptuk, hogy a berliniek ezt a buda­pesti terminust nem fogják betartani, sőt lehetséges, hogy az idei budapesti vig játékuk egyáltalán el fog maradni, mert hosszabb vendégszereplésre kedvezőbb feltételekkel Oroszországba szerződtek ugyanarra az idő­re, amikor Budapesten kell játszani ok. Ezzel szemben a Vígszínház igazgatósága azt mondja, hogy Reinhard.ték április 20-án, amint az aneg van állapítva, megkezdik a budapesti vendégjátékot. * líenistcin-szezon Párásban. A jövő szezonban Párisban Henry Bernstein fog do­minálni a iszinházakbam. Egy uj darabján ki­vül a Grymnase-szinház feleleveníti egyik legrégibb darabját, a „Bétour"-t, a Porte­Sain't-Martin-szinbáz pedig műsorra tűzi az „Aprésmoi"-t, amely emlékeztess botrányokat okozott a Oomédie Francaiseben. A főszere­pet a Porte-Saint-Martinben is Le Bargy fogja játszani. A király, a trónörökös és a politikai helyzet. —Osztrák értesülés a horvát politikai helyzetről.— (Saját tudósitmktól.) A király manífesz­. tuma és a históriai jelentőséget nyert már­cius 29-iki kihallgatás, amelyen Khuen-Hé­derváry állt szemben a lemondási szándékot emlegető nyolcvankétéves uralkodóval, nemcsak Magyarország egész közvélemé­nyét foglalkoztatja, de lázas izgalomba ej­tette Ausztria népeit és egész Európát. Kü­lönösen a bécsi politikában és a berlini ud­varnál hatott a hir a váratlan szenzáció ere­jével Az osztrák politikusok mintegy mély álomból fölocsudva dörzsölik a szeműket: hogyan, itt monarchikus válság készült, trónváltozás előtt állt egy nagyhatalom s erről ők csak utólag, a magyar miniszterel­nökhöz intézett királyi szavakból ós kézirat­ból értesülnek? Izgalommal tárgyalják osztrák politikai körökben és a bécsi sajtóban, hogy a felség személyét belevonták egy pártpolitikai kér­désbe és a korona felelőtlenségének alkot­mányos elvét megsértették. Messzemenő politikai következései lesz­nek Ausztriában a királyi kézirattal támadt uj helyzetnek. A Reiehsratban nyilatkozat­ra fogják kényszeriteni az osztrák minisz­terelnököt, akinek egyáltalán nem volt tudo­mása arról, mi történik az udvarnál, micso­da ' nevezetes elhatározás történt Sc'hön­brunnban, szóval, ki volt kapcsolva az egész kérdésből. A bécsi lapok minden alkotmá­nyos és parlamentáris szokással ellenkező­nek mondják a korona ekszponálását. Uj fordulatot jósolnak Bécsben a trónörö­kös hirtelen megérkezése miatt. Ferenc Fer­dinánd várakozás ellenére elhagyta Brioni szigetét és Bécsbe utazott. A trónörökös út­ját a legutóbbi politikai eseményekkel hoz­zák kapcsolatba. Beavatott körökben ugy tudják, hogy a trónörökös legközelebb audi­encián jelentkezik a királnyál, hogy a maga véleményét elmondja a politikai helyzetről. A trónörökös tudvalevőleg a hadsereg leg­főbb intézője s ebben a minőségben sürgetni fogja a létszámemelést, amelyre szerinte a Khuen-kormány kellő biztosítékot nyújt. A harc tehát tovább folyik s most már olyan magas régiókban, a'hova szédülettel néz föl a jámbor alattvaló. Ki tudja, ihol vég­ződik ez a nagy, történelmi mérkőzés, a melyben előttünk ismeretlen tényezők és •erők ütköznek össze? A A. Fr, Pr. jelenti: Csuvaj Ede horvát •bán nélíány napig Bécsben tartózkodott. Bu­dapesten az a hír terjedt el, hogy a bánnak Bécsben való tartózkodása Horvátországra nézve nagyjelentőségű döntéssel függött ösz­sze. Az elterjedt hirek szerint ugyanis a ki­rály .Csuvaj Edét királyi biztossá nevezte ki. Ezt a hírt még nem erősítették ugyan meg, de valószínű, hogy a királyi biztos kineve­zése csakugyan megtörtént. holnap kell a választást az uj horvát or­szággyűlésre kiírni, de oly kevés kilátás van arra, hogy a bán figyelemreméltó többséget tud létrehozni, hogy az uj országgyűlés munkaképességére számítani nem lőhet. Ha Csuvajt királyi biztossá nevezték ki, akkor mindenesetre ki fogja iratni a választást, de bizonyos, hogy a királyi biztos egyúttal fölhatalmazást kapott arra, hogy az uj or­szággyűlést azonnal föloszlassa, ha Magyar­ország ellen irányuló határozatot akarna hozni. A horvát politikában tehát, ugy lát­szik, komoly fordulat történt. A magyar politika Horvátországban vál­ságba jutott, amely mindjobban kiélesedik, miníhogy ez . idő. szerint lehetetlennek lát­szik olyan országgyűlést létrehozni, amely nyomban a megalakulása után Magyaror­szág LeJlen irányuló határozatot he no^rta. A királyi biztos kinevezésével döntő pillanatok következtek be Horvátországban és az álla­potok ott annyira fajulhatnak, hogy a mon­archiára is nagy és jelentős befolyással le­hetnek. Budapestről jelentik: A munkapárt helyi­sége kedden délután feltűnően népes volt. Jelen volt Khuen-Héderváry Károly gróf mi­niszterelnök, Serényi Béla gróf és Székely Ferenc miniszterek. Rövid tanácskozás után átvonultak a Hungáriában levő helyiségükbe, hol pártvacsorát tartottak. A pártvacsorán többen tolmácsolták a párt bizalmát Khuen­hez. Khuen-Héderváry Károly gróf szerdán a Házban beszélni fog, wálaszol néhány el­hangzott kérdésre. A fölpofozott képviselőjelölt. — Politika a pályaudvaron. — (Saját tudósítónktól.) Keményebb pofon ritkán csattan el, mint az, amelyet Mohr Béla dr ügyvéd, a szentesi kerület volt kép­viselőjelöltje kapott 1910 május 10-én. A ke­rületéből jött meg Mohr dr s amint a buda­pesti nyugati pályaudvaron kiszállt a kupé­ból, vele együtt hagyta el a kocsit Molnár Jenő dr is, az ellenjelöltje. Az utóbbit néhány barátja várta. Ezek egyike. Molnár Sándor összetűzött Mohr dr-ral, akit hamarosan ugy arculütött, hogy visum repertumot ka­pott róla és az ütést hetekig fájlalta. Molnár Sándort vád alá helyezték súlyos testisértésért s'az ügyet ma tárgyalta a bu­dapesti törvényszék, Dusárdy bíró elnöklé­sével. A sértett bele akarta keverni a dolog­ba volt ellenfelét, Molnár Jenő drt is, azt ál­litva, hogy előre „kicsinált" volt a pályaud­vari pofozás. Molnár Sándor vádlott, aki unokaöcscse Molnár Jenő drnak, azt állította ma, hogy egészen véletlenül történt az összeütközés Mohr Béla drral, akit azelőtt sohasem látott. A pályaudvari tolongásban Mohr drba bele­ütődött, mire ez durván rászólt: — Csirkefogó, vogyázzon, mert pofon­ütöm ! Erre ő, — az ugyancsak izmos fiatal vád­lott, — emelte föl a kezét és ütötte meg Mo'hr drt, ahogy csak tudta. Így mondta el a jelenetet Siklós Aladár tanú, valamint egy másik tanú is, mig Mohr dr amellett maradt, hogy az inzultus várat­lanul. minden előzmény nélkül érte. Kihallgatták ezután Molnár Jenő drt, a volt szentesi képviselőt. Ugyanazon a vonaton jött Szentesről ez ellenjelöltjével, Mohr Béla drral. Dusárdv elnök: Látta ön, mikor unoka­öcscse arculütötte? — Csak távolról de aztán odafutottam és szétválasztottam őket. — Az előzményékről igy nem tud? — Nem, azt nem halottam. — Ismerte ön Mohr drt előbb? — Csak amióta föllépett elienem. De, hogy milyen féktelenül üldözött és mint gá­zolt bele a becsületembe, el sem mondhatom . . . Szónokolt, cikkeket irt ellenem, még a. családi szentélyemet se kímélte. * Bródy Ernő védő: A panaszos olyast ál­lit, hogy önök már a kupéban megbeszélték^ liogy kiszálláskor inzultálni fogják? — Ez lehetetlen, mert hisz egyedül jöt­tem. — Talán ugy gondolja ő azt, hogy ön az: útról telegrafálí a barátainak. — Szó sincs róla. A bíróság 600 koronára itélte el a vádlottat. Dzsentriből biztosítási ügynök. — Szabadonbocsájtották Jakabffy Ivánt. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ítélőtáblai, kedden szabadonbocsátotta Jakabffy Ivánt. Jakabffyt, a osanádmegyei dzsentrit, akit le­tartóztatása idején „letört gavallér" címmel tituláltak a lapok, a szegedi törvényszék március 8-án egy évi börtönre itélte. Az volt a bűne, hogy az édés anyja nevében pénzt vett föl, háromezerszázhatvan koronát Iritz Gyula makói gabonakereskedőtől A védője, megfölebbezte az ítéletet és egyben kérte a szabadonboesátását. A bíróság azonban el­rendelte a vizsgálati fogság föntartását, ami ellen Jakabffy fölebbezéssel élt. A tábla a fölebbezésnek helyet adott és szabadonbocsá­totta a szomorú sorsra jutott dzsentrit. Kedden délelőtt féltizenkét órakor közöl­ték vele a tábla határozatát. Tizenkét órakor már egy nyurga, vidám fiatalember tünt föl, az ügyészségi fogház lépcsőjén: Jakabffy Iván. A határozat kihirdetése után ugyanis azonnal szahadonbocsátották. A fogházból is ugy jött Jakabffy Iván, mint a. kaszinóból Elegáns volt, vasalt ru­háju, előkelő magatartású. Finom szürke ruha, zöldesszürke kalap, lakkcipő, selyem­kravátli, szóval kifogástalan elegancia. Fel­Öltő nem volt rajta, selyemkeztyü volt a ke­zén. Amint a törvényszék folyosójára ért, ci­garettára gyújtott. Munkatársunk megszólította: — Mi most a szándéka? — Hazamegyek Kupára. — Kibékült már az édes anyjával? — Az édes anyámmal . . . kibékülni . . . nem, még nem ... de hazamegyek. — És aztán? — Még nines valami különös tervem. Kü­lönben is még he kell várnom a tábla Ítéletét.. A törvényszékről védőjéhez, Pártos Simon dr-hoz ment Jakabffy. A korzót és a Kárász­utcát elkerülte, a néptelenebb utcákon igye­kezett az ügyvédjéhez. A védőjének elmondta, bogy biztosítási ügynök lesz. Ez a legkomolyabb terve. Há­rom hónapot már kitöltött vizsgálati fogság­ban ós reméli, hogy már nem messze van aa, végleges szabadulás. — Uj életet akarok kezdeni — mondta az ügyvédjének. Tisztességes életpályát válasz­tok. Ami volt, elmúlt. A biztosítás becsületes kenyérkereset, kedvem van hozzá, hát leszek biztosító. Ez az energikus elhatározás, a „dzsentri

Next

/
Thumbnails
Contents