Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-13 / 86. szám

11912 fii. évfolyam, 96. szám Szombat, ápri'is 13 ELŐFIZETESI AH szEtiEBfcft igési évre . K 24 — félévre . . . R 12negyedévre . R 4'— egy hónapra R 2' ügyes szóm ára 10 fillér. ELŐFIZETESI AH VifiERER: egész évre R 28-— félévre . . . R 14 — negyedévre . R V— egy hónapra R 2,40 Egyes szám ára 10 fiitér. áfeponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, «=> Rorona-ntca 15. szám =j Sadapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ==> Városház-utca 3. szám c=i TELEi'tiN-sZAfli Szerkesztősei 305 — liiadóhivatai 830 Interurbán 305 Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128—12 Politikai virtustánc. Pénteken szomorú üléssel kezdődött el a magyar parlament uj ülésszaka. Harcolt az ellenzék, igen, ahogy megszokta, ahogy folytonosan harcolni szokott. Hü volt önmagához és a fegyvereihez. Undoritó fojtogaíó-munka ez is, ahogy elkezdte. Mert mi kezdődött most újra? Politikai vitustánc. Beteg harcmodor, veszedelmes időölés, lélektelen tempó. Most is, mint eddig mindig, az ország, — mint a sínylődő és csudát váró beteg, —- minden nevezetesebb politikai fordulópontnál fölverj a kérdést: mi lesz most? Mintha csakugyan valami változás előtt állana a parlamenti élet. Most is, amikor az újból kinevezett kormány az elé kerül, hogy gazdag munkaprogramját az .ellenzékkel szemben érvényesítse, vagy az ellenzékkel a megegyezést keresse, igen sok olyan naiv ember akad, aki különösebb -fordulatot vár és .kíváncsian lesi, hogy mi fog most történni a parlamentben? Pedig elég tanulságot nyújt a képviselőház krónikája arra, hogy ennél a parlamenti rendszernél semmiféle üdvös fordulat, a törvényhozás tevékenységét biztosító változás, a politikai szellemet felfrissítő reform nem történhetik. A mostani parlamentnek a bélyege a tehetetlenség és ebben a betegségben az ellenzék szinte a dühöngésig szenved. Bizonyítja a pénteki ülés is. Tehetetlenség maga az obstrukció is, amely évek óta végigkíséri szompru következményeivel a magyar politikát. A magyar parlamentben immár csak egy dolog bizonyos: az obstrukció. Obstrukció mindig van, vagy mindig készül, amig a magyar politikai energia valami más utat nem talál végzetes tehetetlenségének a leleplezésére. És ha holnap előlrül kezdődik az obstrukció és előlrül kezdődik az obstrukció leszerelésének küzdelme, ki mondhatja, hogy ez uj fejezet a parlamentben? Évek óta nem történik egyéb a képviselőházban, mint hogy az ellenzék különböző kérdésekben obstruál és a kormány örök harcot viv az obstrukcióval. A házszabály kimeríthetetlen alkalomszerző a parlamenti háborúságokra. Ezen az aknán robban fel minden jó szándék és a munka biztonságának minden lehetősége. Csak vakációk, kisebb-nagyobb szünetek vannak ebben a beteg politikai állapotban, de változás nincs. Minden előlrül kezdődik a házszabályok kiforgatásával, az obstrukció, rabuisztikájával, a parlamenti rend felforgatásával, a kormány békéltető akciójával, a harccal és leszereléssel, a paktumokkal és formulákkal, a kiegyezéssel és az ellentétekkel. Mind, mind tudjuk már előre. Hiszen oly régi gyakorlatunk van már a tehetetlenség politikájának e végtelen köréből, hogy semmi nem történhetik, amire már számtalan példa ne volna. Az is számtalanszor előfordult már, hogy ilyen kiélezett ellentétek között folytatódott egy ülésszak, mint ahogy ma is folytatódott. Ki várna épen ettől a parlamenti felvonástól olyan eseményt, amelyben végre öröme telhetnék ennek a parlamentjétql fojtogatott országnak . . . S amig az ellenzék az ország házában járja vitustáncát, addig, sőt tovább az ország tele van kisebb és nagyobb bajokkal. A legnagyobbak egyike a pénzhiány, a hitelélet krízise, amelynek egyik okozója a külföldi bonyodalmak, háborús hirek mellett a belpolitikai bizonytalanság. Azután van egy sor panasz", hiány, amellyel csak törvényhozási intézkedés tud megküzdeni. És mialatt az egész ország egy panaszkodás, elégedetlenség, a jövő bizonytalansága felett való aggódás és rettegés, — a vitarendező-bizottság ülést tartott s az ellenzék a parlamentben vihart rendezett. S ha az országnak százszor is más bajai, gondjai és gyötrelmei vannak, ha a közvélemény végkép megcsömörlik attól a politikától, amely az ilyen sekélyes szórakozásokért történik: ők zavartalanul és kedvtelve viharoznak tovább. Az ország csak gyűlölettel gondol már a magyar parlament állapotaira. Hogy is ne! Mikor válságok idejét éli á gazdasági élet. Falun nyomorgás, a városban bukások; a szegény ember a kivándorló botot veszi, az „intelligencia" pedig elmerül az adósságokban; a vállalkozások beszüntéA különbség. Irta Biró Lajos. A férfi (fanyarul): .... És énnekem is el kell már utaznom. És ideges is vagyok már. És a rnunka sem megy- jól. És nem is érdemes az egésszel foglalkozni. És ... a legjobb lesz, ha a'bba hagyjak az egészet. Az asszony: Jó, hagyjuk abba az egészet. Nem hiszem ugyan, hogy magának igaza van. Szó sincs róla, hogy a munka ne -menne jól; és ma még sokkal inkább érdemes vele foglalkozni, mint -egy félévvel ezelőtt, amikor hozzáfogtunk. De ahogy akarja, ahogy magának tetszik ... Én csak egyet kívánok . . . legyen őszinte és mondja meg, miért akar mindent abbahagyni, miért akar elutazni. A férfi: El kell utaznom . . . külföldre . . .' és ideges is vagyok ... Az asszony: Nem kell most sürgősebben elutaznia, mint egy félévvel ezelőtt. Amióta mindennap találkozunk, legalább százszor mondta, hogy nem is ideges már. Hogy ez a rendszeres munka itt a könyvtárban jobb, mintha a tengerparton üdülne. Egy héttel ezelőtt azt mondta, hogy a könyvtár olyan, mint a szanatórium. A férfi: Igaz, igaz, de azóta . . . Az asszony: Igen, nagyon helyes: azóta. Azóta történt valami, ami a maga véleményét megváltoztatta. Ami magát azóta egészen kiforgatta magából. Ezt akarom tudni, ezt mondja meg nekem. Mi az, ami azóta történt? .4 férfi: Semmi. Igazán semmi. Biztosithatom . . . Az asszony: Ne biztosítson. Úgyis tudom, hoey most nem mond igazat. Elég jó barátok vagyunk . . . voltunk arra, hogy őszinteséget követelhessék magától. És ha az a tudományos munka, amelyet egy félév óta együtt végzünk, amelyben az én részemet nem tudom . . . mennyire-becsüli . r . A férfi: Nagyon sokra becsülöm. Ezt őszintén mondom. Ezt százszor megmutattam.. Az asszony: Igen, ezt elég sokszor megmutatta. És ezt őszintén mondja. A többit tehát nem mondta őszintén . . . A férfi: De igen ... Az asszony: De nem. Nem mondta őszintén. Ha azonban az a tudományos munka, amelyet félév óta együtt végzünk, semmi másra nem ad is jogot, arra jogot ad, liogy egy nyílt és baráti szót követelhessek magától. A férfi (hallgat): Az asszony: Ha hallgat, akkor kezdem .megérteni, mit hallgat el. A férfi: Kérem, higyje el . . . Az asszony: Semimit sem hiszek el. Hanem most már csak egyet kérek. Megkimélem magát attól, hogy egy nyilvánvalóan kinos kimagyarázgatásfba belefogjon .és csak azt kérem: feleljen őszintén arra, amit kérdezek. Ezt meg kell Ígérnie. Ezt meg kell tennie. Jó? A férfi: Jó. Az asszony: Tehát . . . Ugy-e bár, amikor háromnegyed évvel ezelőtt az egyetemen -megismerkedtünk, maga csak annyit tudott rólam, hogy pár hónapos házasság után elváltam, hogy mikor elváltam, akkor visszajöttem az egvetemre és hogy már négy éve élek igy . . . mint szabad, egészen független asszony . . . Ugy-e csak ennyit tudott rólam? A férfi: Igen. Az asszony: Amikor aztán megbarátkoztunk és amikor belefogtunk a nagy munkába és az egész félév -alatt, amely azóta eltelt, maga csak annyit tudott rólam, 'hogy barátnak nem vagyok rossz, hogy tudom, amit a munkához tudnom kell és végre, hogy . . . egyedül élek . . . Igy van? A férfi: Így. Az asszony: Tegnapelőtt azonban megtudott rólam még valamit. Igaz? A férfi: Nem igaz. Az asszony: De igaz. Megtudott rólam még valamit. Tegnap délelőtt már kedvetlenül jött a könyvtárba. Délután azután . . . délután .., talán még . .. tudakozódott is ... A férfi (elpirul és elforditja a fejét). Az asszony: Igen. Tudakozódott. Azután annak a hatása alatt, amit megtudott, ma jön és bejelenti, hogy el kell utaznia, hogy ideges, hogy a munkát nem érdemes folytatni . . .