Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-12 / 85. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG ' f Ilii április li ban, amikor a föld megittasul a nap meleg ragyogásától és buja illatot önt közénk. A mikor a kis gyermekben is életre pezsdül a vér, a tavasz forró ereje a sziklában is életet fakaszt, amikor ... És ez imind hiába: a gyönyörű fölfrissülés megdöbbenti a roskadozó bohémet. Érzi, hogy minden csodálatos ujjongás, ami körülötte él, csak ő az elmúlás. Rajta már nem segíthet a májius. Az öregség megérzi ezt. És nyugalmas béketűréssel cipeli á keresztet. A kényszerű tétlenség éveihez majd mindnyájan elérkezünk. A bohém is elérkezik, de amire odaér, összeroskad. Semmi nem pótolhatja neki azt az életet, amelyet minden képességével és könnyelműségével kiélvezett. Szinész szinház és publikum nélkül — 'virág gyökér nélkül, a levegőben. Ha tízezer korona nyugdijat élvezhetnének, akkor sem éreznék olyan jól magukat, mint silány gázsival, de a színpadon. . . . Csupa őszinteség volt az a sok könycsepp, ami a márványasztalra hullott. És mennyi könnyet fojtanak meg sokan, mielőtt azok éietre kelnének, ilyenkor, tavasszal. T. Gy. Szép kis tavasz . . (Saját tudósítónktól.) Igazán szép kis tavasz! Most például a kalendáriom paragrafusa szerint tavasz lenne, ahogyan a költők dalolják: rügyfakasztó, enyhe, mosolygó kikelet, még pedig immáron kerek bárom hét, tehát elég idő óta, hogy belejöjjön évezredek óta tanult mesterségébe. De tisztelettel kérdjük a kalendáriomot: hol a tavasz? Hol a rücsfakadás, a természet mosolya és hol főként az enyheség, a balzsamos meleg? A mosoly bizony csak szeretve tisztelt felebarátaink: a szenesek ajkán van, az enyhe meleg pedig a jól befűtött szobában lenne, lia a két njjnyi széles falon keresztül vigan ki nem szitálná a vad szélorkán és ha a szoba jól be lett volna fűtve. Leszámitva az idei csikorgó napokat, igazán elmondhatjuk, hogy ilyen kemény telünk már rég nem volt, mint ez a mostani — tavasz. Csörömpöl a réztányér már szinte hetek óta a borbély/műhelyek ajtai fölött és olyan sürü kalap-zápor még talán soha se volt Szegeden, mint mostanában. A nap hol kisüt, hol visszabújik a boltba, de akár nem süt, akár süt, nyilvánvaló, hogy az egyik mesterségét beszüntette. Már csak világító testnek érzi magát; arról a kötelességéről, hogy melegitenie is kellene, ugy látszik, megfeledkezett. Semmiképen se hajlandó konkurrenciát csinálni a szénkereskedőknek. Idebent a városban még csak hagyján a dolog. Itt se kellemes a kalejidáriomi tavasz idején fagyoskodni, bundában járni és a nap mulasztását drága tüzelővel pótolni: de nevezetes kárt az aszfalton ez a mostoha idő nem okoz. A háziurak fejét se nyomja a bu, mert a májusi házbér el nem fagy akkor se, ha nulla alá züllik is a higany a hőmérőben. Legfölebb a zöldbeli vendéglősök sírnak, de minek sietnek. Minek akarnak hamarább kizöldülni, mint maga a természet. De több mint illetlenség, tapintatlanság és kellemetlenség, arait ez a bolond, igazán szeles április odakünt a vidéken müvei, ahol nem aszfaltot vetnek a földbe. Ott az aggodalom sötét felhője ül az emberek homlokán: mi lesz, ha, — amitől az isten óvjon — ez a csúnya, hideg idő tartós marad és az április gonosz természetét a május is át dalálja venni? A korán virágzó gyümölcsfa termő ereje már ettől a mostani fagyos ostromtól is megrokkant ós a hideg ellenséges, ártó, ereje napról-napra nő. Ami hó most esik, az már nem takar, hanem öl és dermesizt. Már pedig azt mondják a táviratok, van hely, ahol bokáig ér a puha fehérség. Szerencsénkre a hidegen kivül meg van még a reménység is. A reménye annak, hogy ez a szép kis tavasz igazi kikeletté válik, minél előbb. - Április 11. A negyvennyolcadiki törvények szentesítésének évfordulóját csütörtökön ünnepelték meg. Szegeden a középületekre kitűzték a nemzetiszínű lobogót, a bíróságokon és az állami 'hivatalokban pedig szünetelt a munka. — Hir Kiss Józsefről. Budapestről ifilentik: Kiss József, az illusztris költő, A Hét főszerkesztője, egy hónapi üdülés után tegnap visszaérkezett Budapestre. Tarsolyában nem hozott semmit, de hazatért friss egészséggel, üdén, vidám kedvvel. Ami elegendő ahoz, hogy jól megérdemelt pihenője itthon meghozza poézise számára is a friss gyümölcsöt. Kiss József, az agg poéta súlyos, beteg volt akkor, amikor elutazott és igazán Örvendetes, milyen friss egészségben s munkakedvvel érkezett haza. — Harc az elnökségért. A budapesti ügyvédi kamara elnökségéért megindult küzdelem egyik jelentős mozzanata tegnap játszódott le. Pollák Illés dr, a tagok túlnyomó nagy részének elnökjelöltje, ugyanis nagy ügyvédközönség előtt tegnap mondotta él zajos hatású programbeszédét. Tegnap életjelt adtak magukról a többi pártok is. Igy a tagpk számottevő része Nagy Dezső dr volt országgyűlési képviselőt is jelölte a megüresedett elnöki állásra. Nagy Dezső dr 13-án mondja el programbeszédét a budapesti ügyvédi körben. Az uj ügyvédi párt szintén 13-án tartja meg értekezletét. Az alelnöki állásra két jelölt mérkőzik: Erdélyi Sándor dr ás Pap József dr. — Előadás a mérnök-egyesületben. A mérnökegyesületben pénteken este hat órakor Farkas Árpád előadást tart a város föltöltésének tervéről. Az előadás a városháza közgyűlési terűiében lesz. — A rokusi templomatya. A váro-.i tanács Várhelyi József rókiísi kanonok-plábános előterjesztésére mai napon Farkas János rókusi polgárt rókusi templomatyává választotta meg. — Aradon kultúrpalotát építenek. Arad város közgyűlése izgalmas és hosszú vitában foglalkozott az aradi kultúrpalota építésével. Az épülő kultúrpalotánál a költségelőirást több százezer koronás tulkiadás meghaladta. Müller Kálmán bizottsági tag tiltakozott a tulkiadások egyszerű megszavazása ellen és miniszteri kiküldöttet kért abba a szakbizottságba, mely az épités költségvetését felülvizsgálja. Varjassy polgármester ehez hozzájárult, utalva arra, hogy a tényleges tulkiadás 170.000 koronát tesz ki, amely áldozatot meg kell hozni, mert a kultúrpalota Aradon a magyarság szempontjából is igen fontos, szükséges lévén ellensúlyozni a nemzetiségek által itt létesített nagy kultúrintézményeket. A közgyűlés négy hét előtt elhatározta, hogy 1913. évtől kezdve szaporítja a bizottsági tagok számát. A polgármesternek ma kellett volna az erre vonatkozó javaslatot beterjeszteni, de azt indítványozta, hogy függeszsze föl a törvényhatóság. a városatyák szaporítását, mert a közgyűlési terem szűk és költséges lenne azt több bizottsági tag számára nagyobbítani. A javaslatot elfogadták. — (Jtólrat a Zichy-Sárköasy afférhes. Annakidején országos feltűnést keltett a Zichy István gróf és Sárközy István afférja. Az affér olyan széles hullámokat vert, hogy a hire még a külföldre is eljutott. Zichy gróf panaszára a Nemzeti Kaszinó választmánya is foglalkozott az esettel s több napon át tartó tárgyalás után Sárközyt kigolyózta a kaszinóból. Az erkölcsileg kivégzett fiatalember persze tiltakozott a kipellengérező® ellen. Nyilvános afféreket rendezett s * grófnak valósággal menekülnie kellett a botrányok elől. De Sárkö'zy még a külföldre is követte s ha Zichy hajóra szállott, Sárközy a tengeren is nyomába szállott, mindaddig, inig nyomot nem tévesztett. Az afférnak az volt az indító oka, hogy Zichy István gróf felesége, a gróf tudtán kivül, váltóikat zsirált Sárközynek. Nem is egy-kettőt, hanem sokat, és pedig igen jelentékeny összegekről. Mire a gróf megtudta felesége obiigóit, addigra már az aláirt váltók összege meghaladta a kétszázezer koronát. Ezért történt a kaszinói kigolyózás. Zichy István gróf mindent elkövetett, hogy a kétszázezer koronás váltóobiigóktól megszaibaditsa feleségét. Amikor pörölték a váltókat, kifogásokikai élt s orvosszakértőkkel kivánta bizonyítani, hogy felesége olyan fokú idegességben szenved, amely teljesen kizárja szabad elhatározási képességét. A kereskedelmi és váltótóörvényszék rengeteg tanút hallgatott ki ebben az ügyben s végül ugy döntött, hogy a grófnőt pörvesztesnek nyilvánította. A gróf megföllebezte a törvényszék ítéletét, az ügy fölkerült a táblához, amely a napokban helybenhagyta az ítéletet. A hitelezők már meg is kapták követelésüket ,s ezzel az ügy aktái lezáródtak. Sárközy István most valami egzotikus országban kergeti a szerencséjét, amely idehaza bizony rutul elfordult tőle. — Újszegeden óvóiakolát építenek. Rövidesen megkezdik az ujszegedi ovoda építését. Az építési vállalat árlejtésén a legolcsóbb ajánlatot tette Báló és Ábrahám. Az összes munkákat ez a cég 61,322 koronáért vállalja, de csak 55,322 korona áll rendelkezésre. Mivel nem valószínű, hogy ismételt árlejtés jobb eredménynyel járna, a céget fogják megbízni az építéssel s a hiányzó összeget & hatmilliós kölcsönből fogják födözni. A tanács a hiányzó összegre póthitelt kér a közgyűléstől. — Szeged város állítja föl a második kereskedelmit. A második kertsketíel.m'i iskolát a város fogja fölállítani és erre a célra segitséget fog kérni az államtól. Most a,tanács bizottságot küld ki, amelyet megbiz azzal, hogy részletes javaslatot dolgozzon ki az iskola létesítését illetőleg. — A vasúti palpta környéke. Auguaztusra elkészül a szegedi vasúti palota. A monumentális épület környékét, a Korcsoly-teret rendezni fogják és ez a tér, fejlődésre alkalmas környékével; igen szép része lesz a városnak. A polgármester átiratára a tanács most fölhívta a mérnökséget, hogy a környező utcák csatornázására tervet készítsen. — Néhány szó Tápéról. Szeged mellett a szőke Tisza partján csendesen szunynyad egy kis falucska Tápé. Csak háromezer lakosa van, egyszerű gyékényfonogató népek, szegények és élhetetlenek. Sokat irtak már erről a kis faluról, de még mindig nincs kimerítve a téma, mert Tápé sok érdekességet eredetiséget rejteget. 'Most Pásztor Árpád jeles budapesti ujságiró irt tanulmányt Tápéról. Többek között ezeket Írja: Községük körül nádas, gyékényes, sásos világ volt amelynek, útvesztőiben csak ök ismerték ki magukat, halásztak és gyékényt fontak, elment mellőlük tatár, török és ők A villamos vasul! árban fogad el a „Déimagyarország"