Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-11 / 84. szám

1912 III. évfolyam, 94. szám Csütörtök, április II MAGYAR Afcponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ca Rorona-nica 15. szám =j Sadapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., *==> Városház-utca 3. szám cs ELŐFIZETESI AR SZE6EDEM egész évre . R 24-— félévre . . . R 12' negyedévre. R 6'— egy hónapra R V Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETESI AR V10EREN: egész évre R 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-ŐZAM; Szerkesztőseg 305 — Riadóhivatal 830 interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Justhék érvei. A Justh-csoport újságja megállapítja, hogy ők küzdelmük eddig eredményével meg vannak elégedve. A megelégedés irigylésreméltó lelki állapot. Nekünk -azonban erős a gyanúnk, hogy az urak ezt az érzést inkább csak szimulálják. Okuk bizonyára nincs a megelégedésre. A politikájuk csődöt mondott. Az országot megmozdítani a maguk igaza mellett képesek nem voltak. A közvélemény hidegen, sőt ellenszenvvel szemléli vergődéseiket. A törvényhatóságok nemzetrontásnak kvalifikálták, e törekvéseiket. Hatalmi reménykedéseik zsenge bimbói lefagytak. Elszigetelten állanak a parlamentben, elszigetelten a nemzet előtt. Rövidlátó taktikájuk még azokat is elidegenítette tőlük, akik a legradikálisabb választójognak hivei. ' A Reform-klub tagjai sorából egymást éri a kilépés. Ám ők meg vannak elégedve. És vájjon mivel indokolják ezt a boldog érzést? Meg vannak elégedve, mondják, mert súlyos zavarokba döntötték a kormányt. Nos hát ez mindenekelőtt vaskos tévedés. A kormány egyáltalán nincs súlyos zavarban. Halad a maga jól megfontolt ütján, s az obstrukciónak nem fog gyönyörűsége telni a „súlyos zavarokba döntött kormány" erőteljes politikájában. De meg azután az volt-e célja a Justhpárt politikájának, hogy a kormányt súlyos zavarba döntse? A kormány zavara egyértelmü-e vájjon az általános titkos és legradikálisabb választójog diadalával? Vagy ez jelszó csupán s az igazi cél a kormány súlyos zavarba döntése volna? Ne árulják el a párttitkukat! A Justhék újságja egyáltalán közlékeny kedvében van. Elmondja, hogy ők a parlamentnek egyetlen igazán nemzeti és demokratikus pártja. Ezt a bizonyítványt nagyszerényen saját maguk állítják ki maguknak. Az igaz, hogy más ugyan ki nem állítaná. Mi kiváltképen arra volnánk kiváíicsiak, hogy miben nyilvánul meg az ő páratlanul álló nemzeti érzésük? Talán abban, hogy a választójog nemzeti kautéláit elejtették? Hogy abban, hogy együtt jelennek meg az ország szine előtt és hogy szövetségbe léptek a magát nyiltan nemzetközinek valló szociáldemokráciával? Igazán a vakmerőséggel határos, ha Justhék a magyar parlament egyetlen nemzeti érzésű pártjának merészelik magukat nevezni. A képmutatásukról meg vagyunk győződve. I1a még kételyeink maradtak volna, akkor eloszlatná azokat a pártujság ma esti omniózus cikke. A véderő fejlesztését akarja a kormány? Óh, hiszen azt könnyen és becsületesen elérheti, ha a választójogto előbb megalkotja s az uj parlamentre bizza a védrőjavaslatok elintézését. Ezt irja ma a Magyarország. A rosszhiszeműsége tökéletes. Az ő receptjük szerint öszszealakult uj parlamenttől, az ő antimilitárista és szociálista szövetségeseiktől várjuk vájjon az elodázott katonai igények kielégítését? Köszönjük. Nem kérünk belőle. Már akkor inkább csak magunk gondoskodunk az ország védelméről. „Tele van a levegő házszabályrevizióval, parlamenti erőszakkal, atrocitásokkal" — igy olvassuk a Justh-párt lapjában. íme a rosz lelkiismeret jele. Rémeket látnak. Avagy mindezeknek falrafestésével szitani igyekeznek csak a lankadó kitartást? Azt is olvassuk, hogy a nemzeti munkaCsak azt nem értjük, hogy vág össze ezzel Csa kazt nem értjük, hogy vág össze ezzel az a tény, hogy a törvényhatóságok közönsége sorjában oda állott épen ennek a pártnak és kormányának támogatására. Talán még sem lesz az egészen ugy, ahogyan a Justh-párt lapja hirdetgeti. A párt képviselői azt tapasztalják, hogy a politikájuk, népszerű, hogy az ország velük tart, a nép szeretettel és tisztelettel övezi őket, s még a Justh Gyula vagy a Batthyány Tivadar küszöbön álló miniszterelnöki kinevezésének hirdetése sem tudja elfordítani tőlük a rokonsznvet. Végezetül még szemére veti a Justhpárti újság a többségnek, hogy a képviselőház lévén az egyetlen pont, ahol az övék a hatalom, ezt tekintik az archimedesi pontnak, ahotman kivethetni vélik Magyarországot a fejlődés és haladás utNők, szalonok és a szerelem a XVIII. században. Irta JaJeab Dávid. A leghíresebb szalonban Mme Geoffrin vetélytársnője Diu Deffaud marquisnö trónol. A marqiusnő Geoffrin asszonynak ép az ellentéte. Született arisztokrata. Rendkivül gondos nevelésben részesült s ügy kezeli a tollat, mint az enciclopédia bármily sommitása. Egyidős Mme Geoffrinr.al és nemcsak, hogy öreg matróna már, hanem ráadásul vak is ... De testi szemeit csodás lelki szemek pótolják, melyekkel mindent megérez, mindént meglát. Karosszékében ülve, a szellemes világtalan igazi nagyhatalom, kinek bírálatától rettegve fél mindénki. Szalonja valóságos aéroipag, melynek döntvényeit egyszerűen csalhatatlannak tartják. Boldog az, aki oda bekerülhet: ehhez magas rang, vagy irodalmi hirnév szükséges. Termeiben a század legkiválóbb és legbefolyásosabb emberei fordulnak meg. Du Deffaud marquisnö szalonja gyupontiia az irodalomnak, de még inkább a politikának és a diplomatiának. Az idegen államok követei mindennapos vendégek: igen, mert itt vitatják meg mindazon nagyhorderejű politikai és társadalmi kérdéséket, melyek a századvégi Franciaországot és az egész Európát mozgatják. A politikai vitatkozások, eszmecserék itt soha el nem fajulhatnak: jó hírneve érdekében ügyel arra a ház vak úrnője, kinek rangja, összeköttetései, csodás beszélőképessége, szavainak melege. élénk, finom esprit-je, józan észjárása mindenkivel szemben feltétlen tiszteletet parancsolnak. Nemcsák tiszteli, de fél is tőle mindenki. Valaki találóan asszonyi Voltairenék nevezte el a gúnyolódás e papnőjét, kinek kezében furkósbottá vastagodott a szellemesség pálcikája s jaj annak, akire rásújt. Rendes körülmények között békés és nagyon szeretetreméltó, de ha megbántják, karosszéke tribünné változik, ahonnan a szatíra mérgezett nyilaival valósággal megsemmisíti támadóját . . . Levelei a stylus finomságát, a kifejezés szabatosságát tekintve, a XVII. századbeli Sévigné asszony leveleihez hasonlítanak, akinek egyébként is méltó utódja. Voltaire maga, a rettenetes Voltaire is fél tőle, mert a hirnév teljhatalmú birájának tartja a jó öreg iparquisnőt. Egy, csak egyetlen egy ember mer szembeszállni vele: D'Alambert áz, a hires akadémikus, encyclopédista és világfi? Igen, D'Alaimbert ur szerelmes Du Deffaud asszony vetélytársnőjébe, a szépséges Lepinasse kisasztal yba. E hölgy szalonja már nem olyan látoga: tott, de vendégei mind kiváló emberek. Maga a kisasszony Du Deffaud marquisnö társalkodónője Volt azelőtt; kiváló tulajdonságaival azonban sok jóbarátot szerzett magának, ugy, hogy a marquisnö egy szép reggelen arra ébredt, Ihogy szalonjainak nem teljhatalmú úrnője többé. Ebből aztán féltékenykedés, majd nyiít szakítás támadt. Lepinasse kisasszony, mint egy fiatal ,méhkirályné, kivonult párthíveivel a marquisnö szalonjából és barátai jóvoltából — kik évi segélyben részesitették — önálló termet nyitott magának. A legnagyobb izlés és választékosság uralkodott szalonjában, ahova — fárasztó napi munka után — kedves csevegésre gyülekeztek az Enciklopédia munkásai. A szalonokban tehát — kiváló asszonyok vezetése alatt — pezsgő élet uralkodik és azok, kik a bekövetkezendő nagy átváltozásokra elő akarják készíteni Franciaországot és közvetve Európát, kitartóan és jól végzik munkájukat. De azért a szalonokban nyüzsgő hölgyek nagy többségének őszinteségében ne bízzunk meg nagyon: a politika és tudományosdi náluk csak ürügy, fő a galantéria, a szerelem! Szerelem?_a XVIII. században, mindén elképzelhető érzeletm legritkábbika épen a hitvesi szerelem ... A nemes házaspár külön lakosztályokban él. A mézes hetek után minden intimitás megszűnik közöttük: együtt sohasem láthatók, sem a színházban, sem a szalonokban, sőt még az Isterfházában sem. Egy és ugyanazon hintóba a világért sem