Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-07 / 82. szám

Í180 BÉLMAGYARORSZÁG ' * 1912 április 7 — Gyühetsz! Beninről gőzös .és penészes Szag csapódik felém. A isürü levegőtől csak haloványan lehet a földön szalmazsákon heverő, kuszált hajú embereket látni. Férfiak és nők együtt. Az egyik férfi lusta kíváncsisággal megkérdi, mit akarok. — Egy lyukkal odébb, — feleli azután és röhögve visszadül. A gőz, a füst nyulósan húzódik utánam a nyiló ajtón. Benyitok a következő lakásba. Ugyanaz a méretű szoba, mint az előbbi, épen olyan penészes és nehéz a levegő. Egy züllött arcú asszony áll a szoba közepén és csodálkozva várja a kérdezésem. Aztán megmondja, bogy felesége annak, akit keresek; az ura a gyárban van és napszámos. Ágyakat adnak bérbe. A szobát egy foltos vászon választja el egy másiktól, ahol az ágyak vannak. Az asszony félrehúzza a függönyt. — Ez az, — mondja, — itt laknak most heten. Technikusok, és három napszámos, a kik az urammal dolgoznak. A szoba körülbelül harminc köbméter. Két ablak van rajta. Az egyik a folyosóra, a másik a tűzfalba vágva egy üres telekre nyilik. Körül a fal mentén hét ágy van; ócska vaságyak és rozzant deszkából valók. Négy a technikusok részére, kettő a munkásoknak, a kik közül ketten együtt alusznak és egy üres. A szoba levegőjében étel és penész szag keveredik össze a nyomornak azzal a rettenetes, sajátos szagával, amely falusi börtönök levegőjére emlékeztet. Az ágyakból rongydarabok és szalmaszálak lógnak ki és lópokróceal van letakarva a tarka párna. Rengeteg szemét van a földön, eldobott gyufaszálak és pipából kivert dohányalj. Az ajtónyilás mellett egy betört ajtajú szekrény, benne rendetlenül ruhák lógnak, a tetején sok üveg és viaszgyertya áll. A szekrény mellett négy deszkaláda, szemben vele a nyílásával falfelé forditva egy kisebb láda és rajta egy üveg. Pálinka van benne. A piszkos falon két ócska Szent György-kép lóg. Az ablakon át még beszűrődő ködös fény teljessé teszi ezt a kietlen, sivár szobát. Mialatt körülnézek a szobában, az asszony félősen, alázatosan megszólal: — Talán detektív az ur? — Nem. Én ágyat szeretnék bérelni. Menynyibe kerül havonta? — Hat forint. Ez nem sok és különbet ugy se kap sehol. Ezalatt teljesen sötét lett. Az asszony meggyújtotta a gyertyát, amely piszkos árnyékokat dobott ia falra, mint a legszomorúbb emberi sors azúrjait. Nem sokkal később bejött a szobába egy huszonhárom évesnek látszó fiatalember. Arca kétoldalt beesett, a homlokán mélyen húzódott keresztül egy öreges ránc. Nem köszönt, lianem nyersen az egyik ágyra dobott egy pár gyűrött jegyzetet. Észrevettem, hogy az asszony szemében egy furcsa nézés villant a fiu felé, amely, nem tudom, azt akarta-e mondani rám, hogy „itt egy nj ágyrajáró", vagy azt-e, hogy „egy uj ágyas". Az a meghitt gorombaság, amivel egymást nézte ez a két ember, azt hitette el, hogy ez a fiu az asszonynak több mint ágyrajáró bérlője. Megmondtam a fiatalembernek a nevemet. Unottan, rekedt hangon mutatkozott be. És fásultan tovább ült az ágyon, mint akit semmi nem érdekel. Tiz óra előtt jött haza a májsik három technikus; Mintha mindannyian testvérek volnának, annyira közös volt bennük valami. Ugyainaz a lomha testtartás, bágyadt szem és közöny. Szótalanul jöttek, az égő gyertya végtelenül szomorú fényt vetett az arcukra és nagy, kopott cipőjük bántóan csoszogott. Az egyiken volt csak télikabát, egy kopott, fekete galléros. A zsebéből kivett egy darab barna kenyeret és éhesen enni kezdett. A másik még kért tőle egy darabot a kenyérből,, aztán lefeküdni készültek. Az ágyban az egyik beszélni kezdett: — Ronda népség. Máma megint hajnalba jönnek haza. Biztos részegek lesznek és fel fognak lármázni megint. A másik folytatta: — De ha máma felráz a nyomorult, én felpofozom. Azután felém nézett és nyersen morogta: • — Aki meggyújtotta a gyertyát, az oltsa is el. — És gorombán végig mért, aztán behúzódott a pokróc alá és tovább beszélt a másikhoz: — Te, máma levelet kaptam az anyámtól, haza hiv egy-két napra. De persze útiköltségről én gondoskodjak, arról hallgat. Már harmadszor kapok tőle ilyén levelet, amelyben csak szó van és semmi több... Persze szegény, szegény. Hát én tehetek róla? ... Egy félórával később még ketten jöttek haza. Két munkás. Rongyos és kormos volt a kék munkásruha rajtuk, a kezük, az arcuk is kormos volt. Az egyik teljesen részeg volt, a másik vezette és rálökte az egyik ágyra. Közben mind a ketten állatias hangon káromkodtak. A szobát elöntötte a szesz szaga és a morgásba fuló káromkodás. Az egyik aludt már; a részeg ruhásán, félig a földön, félig az ágyon terült el. Két diák dühösen fordult a fal felé és ők is káromkodtak. A szobaasszony bekiáltott a függöny mellől: — Nyavalyás csavargói; lesz csend, vagy kihányom mindannyit az udvarra,. Csend lett a szobában, iszonyú csendesség,, amilyen abban a kriptában lehet, ahová egy élő van leszögezve halottak közé. A szétfolyt viaszból utolsót lobbant a fény és még egyszer, erősen megvilágította ezeket a szomorú kontúrokat ós kialudt. Az arcokon a sötétségből mintha végtelen undor foszforesztált volkivonat Rotányi János árjegyzékéből. Nyers kávé. Tea. Jamaika i/, kg. — — — — — — — K 1.50 Törmelék-tea % kg. — — — — — — K 2.50 Portorico '/, kg. — —. — — — — K 1.60 Congó-tea '/, kg. — — — — — — K 3.— Ouba 'I, kg- — — — — — — - K 1.80 Családi keverék Vi kg. — — — — — K 5.— Arany Jáva '/, tg. — — — — — — K 1.70 Legfinomabb Király-tea »/« kg. — — — K 6.— Ceylon-tea a legerősebb zamatn 1/, kg. — K 6.— Kitűnő teasütemény-keverék 1/, kg. — — K 0.80 Pörkölt kávé saját villanyerőre berendezett gőzkávépörköldémből: Rum. Jó minőségű »/, kg. — — — — — — K 1.80 Finom minőségű »/, kg. — — — — — K 1.90 1 liter családi tearom — — — — — K 1.80 Legfinomabb keverék (Caba, Arany Menádő, 1 liter finom Brazíliai rom — — — — K 2.35 Mocca) '/, kg. — — — — — — K 2.40 1 üveg '/>» liter finom Jamaikai rum — — K 3.30 megrendelések utánvéttel franco pontosan Kotányi János kávé* és tea* nagykereskedő Budapest, Bécs, Berlin, Arad, Abbázia, —== Szeged, Kárász*utca 5. szám. ======—