Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-09 / 57. szám

1912. március 10. DÉLMAGYARORSZAG 5 A politikai helyzet. (Elnapolták a Házat — Khuen ünneplése. — Kombinációk. — Lapoka helyzetről. — A munkapárt határozata.) (Saját tudósitónktól.) Csak nagy eseményeket kisérő hatalmas érdeklődés mellett, történt ma meg a Héderváry-kormány lemondásának bejelentése a Házban. A buesu rövid volt, de ünnepien emelkedett: a miniszterelnök (két mondatban, egyszerű szavakkai jelentette be távozását; nem fiizött hozzá semmit, csak közölte a király elhatározását s arra kérte a Házat, hogy az uj kormány megalakulásáig ne tartson illést. A Ház kétharmadát tevő munkapárt hatalmas tömege egyetlen ünneplő táborrá forott, amikor Héderváry gróf lemondott kormányával a teremben megjelent s ünneplő lelkesedés kisérte ki, amikor a lemondás bejelentése után távozott a Házból. A helyzet rendkiviili bizonytalanságára vall, hogy a bejelentés mellől az ellenzéki kritika teljesen elmaradt s nyomán, egészen a miniszterelnöknek a teremből való távoztáig, szótlan csendesség ülte meg a Házat... És érdekes, hogy a kombinációk hire teljesen bécsi lapokból táplálkozik. Igy órási föltűnést keltett a Presse mai cikike, melyben Tisza István és Lukács László között levő állítólagos ellentétről ir s kombinál, a munkapárt egységét megbontottnak jelzi, holott a két államférfi között levő ellentétről semmid se tudnak Budapesten s holott a munkapárt most a legegységesebb. A nemzeti munkapárt pénteken este hét órakor értekezletet tartott, amelyen a kormány lemondásával foglalkozott. Ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt a pártkör, kétszázhúsz képviselő jelent meg az értekezleten. Amikor a kormány, Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnökkel az élén bevonult a terembe, percekig tartó éljenzés és taps zúgott föl. Az éljenzés lecsillapultával Ghyllány Imre báró megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök óhajt fölszólni. A párt feszült figyelme kisérte a miniszterelnök beszédét. — Köszönöm a bizalmat — mondta — amelyet irányomban tanúsítottak. Arra kérem önöket, hogy ez a párt, amelyet összehoztam, maradjon meg az alkotmányosság utján. Keressük az uralkodóval való /békés egyetértést, amely a jövő fejlődés biztositéka. (óriási éljenzés és taps.) A .miniszterelnök fölszólalása után Tisza István gróf beszélt. Beszéde elején a közös hadügyminiszter ténykedését kritizálta, aki a kormányválságot előidézte. Aztán a kormány lemondásával foglalkozott. • — A kormányválság — mondta zajos tetszéssel kisérve — nem Khuen-Héderváry Károly gróf személyes ügye, hanem a munkapárté. A következő határozati javaslatot terjesztette elő: A párt ragaszkodik Héderváry gróf szei mélyéhez és politikájához s csak olyan kormányt fogad el és támogat, amelyik az | 1876-iki törvény alapján áll rendületlenül. 1 Ami pedig az 1888. évi XVIII. törvénycikkre (a póttartalék behívása) vonatkozik, e részben a párt kijelenti, hogy azon az elvi alapon áll, amelyet Héderváry gróf február 24-én mondott képviselőházi beszédében kifejtett. A választójogra nézve pedig fentartja eddig vallott álláspontját, amely szerint csak olyan általános választójogot fogad el, amely minden tekintetben biztosítja a magyar nemzet szupremáciáját. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. Az értekezlet ezzel véget ért. Az osztrák kormány félhivatalosa meleghangú cikkben .méltatja Khuen-Héderváry Károly gróf érdemeit. — A magyar miniszterelnök irja a cikk — kiváló kaliberű államférfiú. Józan és okos politikus, aki mindig meghajolt a tények előtt. Szerencsés temperamentum, aki mindig jókedvre hangolta a környezetét. Lemondása nagy veszteség a magyar politikára. Rövid működése alatt is jelentőset cselekedett. Fölszabadította az ország erejét. A mai eseményékről különben még ezeket jelentjük: TANÁCSKOZÁS HÉDERVÁRYVAL. A képviselőház mai ülése után a kabinet tagjai megjelentek Héderváry Károly gróf miniszterelnöknél, akivel hosszasabban tanácskoztak. Utána a miniszterelnök a nemzeti munkapárt elnökségének látogatását fogadta. Később Tisza István gróf kereste föl a miniszterelnököt. KHUEN MELLETT. Amikor Khuen-Héderváry a Ház ülésén bejelentette a parlament elnapolását, a többség ovációban részesítette S a munkapárt lelkes ünneplése a folyosón is tovább tartott. A miniszterelnököt egészen a szobájáig tapsuk és éijenek kisérték. A képviselők nagy része ott maradt még a Házban s egy-egy kiemelkedőbb alak köré csoportosult, vitatkozott, latolgatta az eshetőségeket. A beszélgetés sokkal élénkebb volt, mint az ülés előtt. Andrássy Gyula gróf egy nagyobb csoportban azt vitatta, hogy a rezolucióról nem szabad lemondani, a provizóriumot pedig nem lehet keresztülvinni. Akárki jön, annak csak véderojavaslattal együtt lehet jönnie, a javaslat pedig csak a határozati javaslattal együtt mehet keresztül. Apponyi Albert gróf furcsának találta, hogy a kormány semmivel sem okolta meg lemondását. — Ugy látszik nem akarta .pártját semmi irányban lekötni, — jegyezte meg Apponyi. A munkapártiak Tisza István gróf köré csoportosultak, aki a párt ma esti értekezletén hozandó határozatáról beszélt. Justhék is hangosabbak voltak, mint az ülés előtt: Justh Qyula a teremből kijövet odaszólt a Kossu/h-pártiaknak: — Most már mégis csak jön az általános választói jog. Egész délig tartott az élet a Házban, amikor azután az ülés résztvevői lassankint eltávoztak. KIRE GONDOL POLÓNYI? Az volt a terv, hogy a Ház mái ülésén Héderváry Károly gróf beszéde után a Kossuth-párt nevében Apponyi Albert gróf szólal fel s igen élesen ekszponálja magát a tartalékosok ügyében elfoglalt álláspontja mellett. Ettől a felszólalástól azonban ma reggel elállott. — Nem beszélek s a párt sem tesz semmi irányban inditványt, — jelentette ki. A terv elejtésének oka a Kossuth-párt klubjában tegnap este hirtelen megváltozott hangulat. A nárt nem nknrm lerzö^eíni mon:át. Polónyi Gézától megkérdezte tudósitónk a folyosón, hogy ő milyennek nézi a helyzetet? — Nem kell most a dolgot piszkálgatni! — magyarázta komoly képpel Polónyi. — Lehet, hogy Lukács következik, de ki veheti ezt biztosra? Bécsből ilyenkor mindig a legképzellietetlenebb meglepetések szoktak jönni. Az azonban bizonyos, hogy a konfliktus Ausztria és Magyarország közt tört ki. ANDRASSY NYILATKOZIK. A kormány lemondása szemmelláthatólag Andrássy Gyulát érinti a legérzékenyebben. Nem tud ebbe belenyugodni s a mai ülés után is szünet nélkül járt csoportról-esoportra, liogy kifejezést adjon a meglepetésének. Az egyik társaság előtt, melyben különböző pártállásu képviselők álltak, a következőket mondta: — Megdöbbentő ez a válság. Egy ember, egész életét a hatvanhetes politikának s a dinasztiának szentelte, annak óriási szolgálatokat tesz s mikor egyszer amiatt lemond, mert a hatvanhetes kiegyezésben gyökerező nemzeti jogokat akarja védelmezni, ennek a függetlenségi párt örül. Ez csakugyan szomorú . . . — Én részt vettem — folytatta — az 1888: XVIII. törvénycikk előkészítésében. Akkor senkinek sem jutott eszébe, hogy azt egyszer az ujoncozási jog ellen lehessen magyarázni. Atyám kívánságára én is felszólaltam a javaslat ellen, de csak annak az aggodalomnak adtam kifejezést, hogy hátba akad egyszer ideges külügyminiszter, ki e törvényre támaszkodva azt fogja ajánlani a királynak, éljen ezzel a joggal s ebből támadhat háborús mozgalom. De arra az eshetőségre, hogy ezzel egyszer az ujoncmegajánlási jogot akarják megbénitani, ki mert volna gondolni? TISZA ÉS LUKÁCS. Bécs, március 8. A Neue Freie Presse ma rcggoii o*,ú.mAban Tisza és Lukács párbaja címmel beszélgetés formájában cikkelyt közöl, amely abból indul ki, hocv Héderváry gróf lemondását alamaban nem a tervezett határozati javaslat kérdésében támadt konfliktus okozta. A határozati javaslat a kitört válságban csak ürügy és kifogás; a valóság és igazság az a harc, amely folyik a munkapárt egyik vezére, Tisza István gróf és Lukács László pénzügyminiszter között. Tisza István gróf kijelentette, hogy a munkapártnak kötelessége a szóbanforgó határozati javaslat elfogadásával már előre útját állani a kinevezendő miniszterelnöknek; a többség esküdjék föl arra a határozati javaslatra és ezáltal kényszerítse ki Héderváry grófnak a visszajövetelét, vagy pedig csatlakozzék az ellenzékhez. Tisza gróf érzi, hogy Lukács László kilátásai kedvezőek és tudja, hogy egy Lukács-minisztérium megerősítést nyerne ama párt részéről, amely párttal eredetileg Lukács kabinetet akart alakitani. Tisza István és Justh Qyula politikai ellenlábasok és Tisza szemében egy Lukács-kabinet a Justh-párt előtörését jelentené. Lukács László ugyan a munkapárti többségre akar támaszkodni, de kabinetjének egy bizonyos politikai szinezést a Justh-párt kölcsönözne. Talán csak egy miniszteri tárca által, amelyet Batthyány Tivadar gróf kapna, talán azáltal, hogy teljesül Justh Qyula álma és ismét a képviselőház elnöke lehet, mig Návay Lajos a belügyminiszteri tárcát venné át. Tisza István grófot ezek a terveik azért keseritik el, mert a háttérben ott van a választójogi reform kérdése, amelyre nézve a munkapártnak és a Kossuth-pártnak teljesen egyező a fölfogása, mig a Justh-párt köztudomás szerint ragaszkodik a 2,500.000 főnyi választóhoz. A cikkely a következőképen zárja fejtegetéseit: Még mindig nem lehetetlen, hogy elfogadják a véderöreformot a határozati jaiAh-.. t-i+ft** U„rn f,Vnr>őro ir ,. - - ' • ívt