Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-09 / 57. szám

III. évfolyam, 57. szám Szombat, március 9 S&ponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, era Korona-utca 15. szám tzzj Kodapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c= Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre . K 6'— egy hónapra K V— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28-— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 71— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 p=a Kiadóhivatal 83ó Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg teleion-száma 128—12 Kritikus napok. A politikai helyzetnek végre el kellett dőlnie: Magyarországra nézve is, Ausztriára is. És ugy, hogy a monarchia érdeke legyen a várt döntés. A monarchia érdeke: — csak e szerint történhetett a döntés. És ezt nem szabad pillanatig sem szem elől tévesztenünk. És amikor egyes hangok már boldog kárörvendéssel megbuktatták Khuent és kormányát, amikor a válsághíreket hetek óta hangoztatják, akkor mindent előrántottak oknak, csak a monarchia érdekét nem. Holott az uralkodó e szerint döntött eddig is és dönteni e szerint fog ezután is. Hogy Khuen tegnapi audienciája mit eredményezett, helyesebben: hogy a magyar kormány és a politika helyzetéről miiyen hirek jutottak nyilvánosságra, mindazt lapunk más helyén ismertetjük. Itt csak azt mérlegeljük, hogy mint fogja fel az ország a politikai helyzetet és mi következhetik el? Vegyük először a helyzetet ugy, ahogy mai stádiumáig eljutott. Egy jelentéktelennek mondható parlamenti guerillacsapatot kivéve, az egész képviselőház és az ország egész, tisztes közvéleménye a kormány pártján van a lemondás után is, a melynek politikáját a katonai kérdésben túlzottnak, élesnek avagy provökálónak csak a rosszakarat vagy a bécsi rövidlátás minősítheti. Tisza István gróf a munA fészek. Irta Paul Aréne. Jacques és Suzette miután befutkosták Paris egész környékét, végre találtak egy kedvök szerint való szállást. Mert a madarak azzal a felsőbbséggel birnaik fölöttünk, 'hogy maguk épitik a fészküket: egy csiipet moha, egy szál gyapjú a csipkebokrok karmai közül, egy pár száraz avar, kihullott lósörény, néha egy arany fonál, melyet valamely szép leány vesztett el a fűben a hajából és Íme minden nagy fáradság és költség nélkül megvan, hol húzza meg magát egy szerelmi tavasz. Az ember, fájdalom, nem tehet igy és hacsak személyesen nem kőműves, be kell érnie a véletlenül talált fészekkel. Nos, a fészek, mely előtt Jacques és Suzette megállottak kettős tekintetet váltva, mely azt akarta mondani, hogy „itt pompásan megleszünk", egész egyszerűen egy útszéli csárda volt gyümölcsösként közepette, rozoga sövénykerités mögött, viharvert szalmafödéllé! ugy, hogy az egész inkább egy halmaz aranyos mohának, mint emberi lakásnak látszott. Szegény vén csárda! Az országút előtte kígyózott el s a végtelenbe nyúlt két sor zöld fa közt. De régóta, hogy az az átkozott vasút, ez az ördög találmánya, megölte a szekereseket, senki sem pihent meg többé benne, legfeljebb néha egy pár városi kofa. kapárt tapsai között hangoztatta, hogy Héderváry gróf után a miniszterelnök ismét csak Héderváry lehet. És minden politikai meggondolás, amely ez országban komolyan számbavehető, még az ellenzéki oldalon is igazolhatja ez idő szerint e felfogás helyes és igaz mivoltát. a magyar helyzet e részben egészen tiszta és világos. Csak a bécsi akarat és a bécsi szándék zavaros és megfoghatatlan még mindig. Itt tisztességes kormány, a mely kevesebbel beérné ama nagy áldozatok fejében, amelyeket a véderőjavaslat tőlünk követel, nem képzelhető. Szerények vagyunk és mérsékeltek a legszélsőbb lehetőség határáig. De jogfeladást ne várjon tőlünk senki, mert erre becsületes, önérzetes magyar politikus nem kapható. Mi nem akarunk sem lopni, sem rabolni senkitől semmit. A király alkotmányos felségjogait tiszteljük; a király jogait nem csorbitja senki, a legkevésbé azok, akiket Bécsben most vádolnak efféle merénylettel, mert hiszen nem szorul bizonyításra az, hogy Héderváry gróf őfelsége leglojálisabb magyar alattvalói közül való. Uj jogot sem akarunk szerezni a véderőjavaslat keretében, csak egy külön határozatban, — ami Magyarországnak belső ügye egészen — homálytalan tisztaságban akarunk megtartani egy meglévő sarkalatos nemzeti jogot. El lehettünk készülve mindenre, csak arra nem, hogy Mondesirné asszony, az öztvegy csaplárosné napokon, heteken át sóhajtozott ez elhagyatottság fölött, de mindamellett folytatta az üzletet megszokásból, órákig elálldogált a konyha küszöbén és vizsgálta a láthatárt abban az örökké hiu reményiben, hogy felfedez egy pár szomjas utast. Igy a két szerelmes bevonulása, kik legott ebédet rendeltek és nyári lakás után tudakozódtak, örömmel töltötte el a viskó. Mint Csipke Rózsika kastélyában, tüstént felébreditek a tárgyak, a tündöklő réz konyhaedények csörömpöltek és tüz pattogott a tűzhelyen. — Sohase fáraszsza magát annyira, jó asszony, ima beérjük friss tojással is. — Hagyják csak; itt semmiben sem fognak hiányt látni. Csak menjenek egy órára sétálni, csak egy órácskára, hogy körülnézzek az éléskamrában. És valóban, amint az engedélyezett órácska múlva visszatértek, ínycsiklandó illat csapott ki a konyhából, a szellő a küszöb előtt egy csirke tollaival játszadozott ós egy nagy tengeri nyul bőre száradt a galambdúc oszlopára kiszögezve. Asztalhoz ülteik, melyen karos gyertyatartó, virágos tányérok pompáztak a hófehér abroszon, könnyű bor nevetett a tündöklő palackokban s mindez oly derült képet nyújtott, hogy a csaplárosné meg nem állhatta, hogy el ne pityeredjék egy kissé az egykori ezért támadhatnának eredménnyel a magyar kormány ellen. Viszont vegyük a föltehető (— minden föltehető, különösen a politikában —) vegyük azt az eshetőséget, hogy: KhuenUéderváry megy. Vájjon akkor mennyiben változik a politikai helyzet: a parlament és az ország szempontjából? Vájjon nem marad-e meg a mai többség, a mai munka-program? Vájjon az ország bizalma nem ugyanazokat kiséri-e bizalommal, kitartással? Vájjon a mai többségi erő nem söprene-e el minden olyan törekvést, amely más tartalmat, más programot akarna megvalósítani! És vegyük szigorúan ugy az egészet, ahogy van. Ha olyan kormány jönne, a mely kevesebbet hozna, nemde az egész országot felzuditaná. Viszont: annál többet, amit Khuen és kormánya hozott és hozni akart, senki nem hozhat. Hiszen e miatt a magyar kormányi kivánság miatt állott elő a mai válságos helyzet s következett be a döntés s következik majd esetleg uj helyzet. Egy jellemző tanulságot mindenesetre le kell vonnunk már most. Azt, hogy micsoda érdekek viszik a Justh-pártot s egyes töredéket. Most, amikor nyilvánvalóan azért került a kormány dilemma elé, mert jogos magyar kívánságokat követelt, hát még most is kicsinyes kárörvendezéssel szólnak bele, mint bohócok és szép napok emlékére, mikor a csárda mindig tele volt és az ő Mondésirje még élt. Jacques és Suzette rövid felfedező utjok közben a csárda környékén a legmeglepőbb felfedezéseiket tették: apró tavakat náddal, kákával festőin benőve, egy tekervényes szük völgyet berkeiben tele csalogánynyal, földieperrel, ibolyával, gyöngyvirággal meg rózsával; mit még? egy kis patakot, egy forrást és egy vén diófákkal szegélyezett utat, végre egy pompás kis erdőt százados fákkal. — Milyen istenáldott hely boldog embereknek! — Mely a magány és az ismeretlen elégséges illúzióját nyújtja nekünk a távoli utazgatások ezer kellemetlensége nélkül! A szoba hasonlóképen tetszett nekik; egy fehér ágy virágos függönynyel, szekrény, melyet könnyű lesz könyvtárrá átalakítani és a falakon rikító és naiv képek várurnőkkel, apródokkal, pásztorokkal, pásztornőkkel, kik fantasztikus szerelmekről regéltek. Amint az ablakot kinyitották, ujabb meglepetés érte őket. A feledett Páris, melyre reggel óta nem gondoltak, ott volt egész közelökben, annyira közel, hogy hallották a roppant zaját és nagy kiterjedése feltűnt előttük az éjjeli ég alatt, mint sötét tenger megszámlálhatatlan csillaggal tele hintve, mely betöltötte az egész szemhatárt s melynek az