Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-08 / 56. szám

1Ö12 Üi. évfolyam, 56. szám Péntek, március R Kfizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám c=i Sadapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24-— félévre . . . R 12'negyedévre . R 6-— egy hónapra R 2*Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉS! AR VIDÉKÉN: egész évre R 28*— félévre . . . R 14*— negyedévre. R T— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőse} 305 inra Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőse® telefon-száma 128—12 Döntött a király! Héderváry Károly gróf miniszterelnök döntő audienciája ma délután egy órakor volt Schönbrunnban; a kihallgatáson a miniszterelnök benyújtotta a kormány lemondását s a király a döntést egyelőre föntartotta magának. A miniszterelnök még tegnap este megérkezett Bécsbe s ma délelőtt kapta Schiessl báró, a király kabinetirodájának főnöke utján az üzenetet, hogy őfelsége egy órára kéri magához kihallgatásra. A kihallgatást megelőzően Berchtold gróf közös külügyminiszter látogatta meg a miniszterelnököt s hosszan tanácskozott vele e tanácskozást megelőzően Berchtold gróf hosszabb kihallgatáson volt a királynál. Héderváry gróf audienciáján közölte a királlyal, hogy a póttartalékosokra vonatkozó országos határozat nélkül nem tudja az országgyűlésen keresztülvinni a véderőreformot, a provizórium tervéhez pedig nem járul hozzá. Erre való tekintettel nem is tett a kibontakozásra vonatkozó javaslatot a királynak, csak azt közölte vele, hogy holnap a Ház üléseit elnapolta t ja. A királyhoz való meghivások tekintetéül jogi tévedés. Irta FredeHc Boutet. Éjfél elmúlt. A nagy külváros mély álomba merült. A folyó partján ugy sorakoztak a hold halovány fényébe vont, kertben álló, fehér kőfallal körülvett hallgatag villák, mint a gyöngysor. A holdas éj félhomályában nemrég hazafelé tartott — szokott estéli tereferéjéről egy ismerős családtól jövet — a Camusot-házaspár. Világosságot sem gyújtva, tüstént lefeküdtek a szerény vagyonuk jövedelméből élő takarékos öregek. És Camusot harsány horkolása csakhamar összevegyült feleségének orrán át fujtató lélekzetvételével. De Camusotné egyszerre felriadt békés álmából s ijedt mozdulattal kereste a férje kezét. Camusot álomtól ittasan nyitotta ki szeméi. — Valaki elbujt az ágyam alatt — suttogta Camusotné. Az ágyak alól hallatszó bizonytalan moraj megerősíteni látszott e gyanút. A jó asszonynak ugy összekoccant a foga, mintha a hideg rázta volna. Camusot ur óvatosan éjjeli szekrénye felé fordult s a revolveréért nyúlt, melyet mindig ott tartott a keze ügyében. — Maradj nálam, Adolf! esdekelt Camuisotné és belecsimpaszkodott az ura karjába. Camusot erőteljes ötven éves férfiú, ki a vérteseknél szolgált, nyugodt határozottsággal tolta félre a felesége kezét. ben őfelsége a legközelebbi napokban fog a miniszterelnök utján intézkedni. A miniszterelnök ma délután öt órakor visszautazott Budapestre. Héderváry gróf lemondó kérvényét a király előtt szóval okolta meg s előadta, hogy a kormány minden tagja szolidaritást vállal az iránt, hogy a határozati javaslat nélkül a véderőjavaslatot nem tudja keresztül vinni és hogy a kabinet ideiglenes megoldásra sem vállalkozhatik. Héderváry gróf kijelentette továbbá, hogy nincsen abban a helyzetben, hogy utódját javaslatba hozza, mert a hatvanhetes politikusok mind osztják a kabinet álláspontját. Héderváry gróf arra nézve sem tett a királynak javaslatot, hogy politikusokat véleményük meghallgatása végett meghivjon, hanem csak arra kérte őfelségét, hogy további parancsait adja meg neki. A király esetleg saját kezdéséből fog politikusokat kihallgatásra meghívni. Berchtold Lipót grőf külügyminiszter olyan információt adott ma őfelségének a helyzetről, ami minden tekintetben a Khuen-kormány mellett szól. Bizonyos, hogy a Khuen-kormány viszi továbbra is az ügyeket, még akkor is, ha megbízatása ideiglenes volna. Még ebben az esetben is hónapokig helyén marad a kabinet s annak minden egyes tagja. A külügyminiszter a magyar válság dolgában informálta a felséget. Berchtold nyomban közölte impresszióit Khuen-Héderváryval; a tanácskozás fél óra hoszszat tartott és döntő jelentőségű volt. Előrevetette a mai audiencia nagy eseményét az a beszélgetés, melyet Khuen-Héderváry gróf a Frankfurter Zeitung munkatársával folytatott. Szenzációs kijelentéseket tett a miniszterelnök. — Nem az ismeretes rezolació miatt mondok le, — kezdte Khuen. — Ez a házhatározat sem a korona~ jogait, vagy az állam szükségleteit, sem az osztrák miniszterelnök és a király véleményét nagyon közelről nem érinti. A magyar kormány azért lép vissza, mert a véderőtörvényt, melyért nyolc hónap óta folyik a küzdelem és melyet a rezolució parlamenti megbeszélése után négy nappal Bécsben kitört forradalom nélkül legkésőbb húsvétig el lehetett volna intézni, ismeretlen okból hirtelen elejtették. — Nem látom előre — folytatta Khuen — hogy a dolgok most hogyan fognak fej— Hallod-e! Légy oly szives, bujj elő te gézengúz. Le vagy leplezve! — Nem tehetem — felelte egy remegő hang az ágy alól. — Miért nem? — patvarkodott Camusot. — Ha alábújhattál, elő is bújhatsz alóla. — De nem vagyok rá képes mégsem — Jajveszékelt a hang. — Szivgörcsöm van. —Várj, majd segítek rajtad! Camusot e szavakkal kiszökött az ágyból. Foga közt tartva a revolvert, sebesen felkapta magára a ruháját. — Hányan vagytok odalenn? — kérdezte óvatosan, aztán hozzátette: — Elbánok én veletek, valahányan vagytok! — Egészen magam vagyok — erösitetté a siránkozó hang. Camusot lehajolt az ágy alá és nagyot markolt. Egy emberi lábszár került a kezébe. Húzta, húzogatta és előcibálta a lámpavilágra az éjjeli rendzavarót. Ott állt most előtte remegő térddel a hosszú, szőke, fakóképü fiatal ember s Camusot galléron ragadta. — Ne öljön meg! — rimánkodott. — Majd elválik. Mit kerestél az ágy alatt? — Pihenni akartam — hebegte a gézengúz. — Mikor hallottam, hogy jönnek, oly szivgörcs fogott el, hogy attól tartottam, szívszélhűdés ér. -- Üres beszéd! Mondok neked valamit, kis öcsém. Betörtél ide! — Az Isten szerelmére, tegye félre a revolverét. Még emberhalál történik itt, ha elsül... — Igaza van — suttogta szepegve Camusotné, ki reggeli köntösében szorosan az ura mellé húzódott. Mindig félt, mikor a töltött fegyvert látta. — No megállj, te betörő, bitang, rabló, haramia! — ordított most Camusot, mert elfutotta a méreg. Fenyegető mozdulattal emelte a fegyvert a semmirekelőre. — Segítség! Segítség! Megöl! — kiáltott rémülten a fiatal em'ber és összehúzódott Camusot kemény markalásától. — Ne bántsd -— csititotta madame Camusot. — Nézd csak, hogy reszket. — No engedd meg! Talán bizony glaszékeztyüben fogjam meg ezt a gazembert, aki betör tisztességes embereknél s éjnek idején az ágy alá bújik? Te semmirevaló! — S erősen megrázta áldozatát, kit még mindig galléron tartott. — Ártatlan vagyok, igazán ártatlan — hebegte az ifju. — Nem vagyok betörő; szegény árva fiu vagyok ... Az a másik kényszeritett rá. Egy idegen himpellér leitatott, megvert és kirabolt. Ide hurcolt és halálos fenyegetéssel megparancsolta, hogy mászszam át a falon és hatoljak be ide. Azt mondotta, hogy odakünn majd vár reám. Ha nem hozok tisztességes zsákmányt, akkor agyonver . . . Félelmemben bemásztam a konyhaablakon s a lépcsőn feljöttem ide. Fel akartam verni a háznépet — ha találok valakit. Ha nem, akkor menekülni akartam kínzómtól... — Látod, kutyát kell szerezni a házhoz. A