Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1912-03-07 / 55. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. március 3. Katonai készenlét egy civil ellen. — Egg házmester elvette egg hadnagg kardját, a hadnagg erre a házmester ellen kirendelte a katonai készenlétet. — (Saját tadósitónktól.) Példátlan eset törtónt Temesvárott. Egy házmester összekapott egy tíizérhadnagygyal, azt megtámadta, elvette a kardját, mire a hadnagy katonaságot rendelt ki és a házmestert valósággal internáltatta a katonák által. iHogy ez megtörténhetett, az szomorú és lesújtó, amin nem enyhít az sem, hogy a hadnagy, egy magyar fiu, orvtámadásnak minősiti a házmester cselekedetét. Az erzsébetvárosi rendőrség, ha idején közbelép és tapintatosan jár el, megakadályozhatta volna a katonák kivonulását és törvényellenes szereplését. Az erzsébetvárosi kotaánvságon azonban kissé kényelmesen fogták fel a dolgot, sőt annyira kényelmeskedtek, hogy — noha órákig tartott a tumultus — a katonaságot az eljárás helytelenségéről fel nem 'világositottlik, azontúl pedig az esetről késő estig a belvárosi rendőrséget, a közioontot nem is értesítették. Holott az eset oly kényes és oly fontos, hogy az eljárás és a közbelépés mikéntiére nézve ey-'enesen utasítást kellett volna kérni. Igy aztán botránnyá dagadhatott az aprócska ügy holott ha a rendőrség az első telefonjelentés nyomán a helyszínére siet és visszaadatja a hadnagynak a kardot, a dolog elsimulhatott volna. Az eset igy történt: Az Erzsébetkülvárosbn, a Kisfaludy-4éren, a Magyar Otthon előtt egy szakasz tiizérkatona tartotta megszállva az utat. Az emberek a második számú ház előtt tolongtak legjobban s össze-vissza kiabálnak: — 'Hallatlan erőszak. A militarizmus már megint dühöng ... A polgárság arculcsapása . . És mesélik . . . Nem is kell kérdezni, mert egyik csoport a másiknak szájról-szájra adja a hihetetlen esetet: — Egy tüzérhadnagy kardot rántott a házmesterére, ez kicsavarta a 'kardot a kezéből, erre a tiszt elhozatta a Bereitschaftot (katonai készenlétet), elfogatta a házmestert, viszszavette a kardját, elzá'ratta az utcát s a házban őrizteti a házmestert. A tiszt neve Juhász Elemér, a házmestert pedig Burghardt Józsefnek hívják. Mayer Alajos kéményseprőmester és városi törvény hatósági bizottsági tag magából kikelve kiabál: — Nem tiirjiik, hogy szabad polgár felett egy katona Ítélkezzék. Tiltakozom, hogy a hadsereg el merje fogni hatósági meghatalmazás nélkül egy polgártársunkat. Dörgő helyeslés hangz'k a szavak hallatára. Száz ököl emelkedik az ég felé s félő. hogy összeütközésre kerül a dolog polgárság és katonaság között, fíusz felfegyverkezett tüzérkatona lépked fői és alá. A házmesterné igy adta elő az esetet: — A hadnagy ur idefenn nem akarta megfizetni a kapupénzt. A férjem elkérte a kapukulcsot. de ő nem adta ide. Szóváltás keletkezett közöttük, a tiszt kardot rántott a férjemre, de ő kicsavarta a kezéből a fegyvert s lehozta a lakásba. Erre 'a hadnagy elhozatta a katonákat s erőszakkal vette vissza. A házmester, aki különben asztalos s Király Fái Bem-utcai műhelyében dolgozik, a rendőrségen \án kihallgatáson. A hadnagy szintén, Orákbosszárg bibplödnek az erzsébetvárosi kapitányságon a kihallgatással. Hat órakor iért haza a hadnagy. Bernegyek a lakásába. A földszinten, az édesanyjával és testvérével bakik. Az esetrőt és előzményeiről igy nyilatkozottá hadnagy: s i — Szombat este kapuzárás után hazatértem. A kapunál kis meglepetés ért. Nem tudtam a kapukulcsot a kulcslyukba helyezni, mért bénitröl már egy kulcs benne volt. Ebből sejtettem, liogy a házmester beszélni kivan velem. Csengettem s Burghardt József házmester kinyitotta, a kaput. Azzal fogadott, hogy a háziúr megtiltotta neki, hogy kapukulcsokat bocsásson a lakók rendelkezésére. De a következő percben már megváltoztatta az előbbi kijelentést s hajlandónak mutatkozott a kapukulcsot az eddigi két korona havi díj helyett három—négy koronáért átengedni. Meg is egyeztem három koronában. Felmentem a lakásomba és lefeküdtem. Délelőtt felüzent nekem a szolgámmal, hogy küldjem le a kapupénzt. Erre leüzentem neki, hogy jöjjön fel. — A hadnagy se nagyobb ur, mint én és lejöhet, — volt a válasz. Ezután egy leányt küldött a lakásomba, aki lármázni és gorombáskodni kezdett. Ennék odaadtam a pénzt, de amikor elmentőm, rendreutasítottam. Kedden délben íélegy órakor nem is gondolva az esetre, hazajöttem. Amikor belépek a kapun, egyszerre Burghardt házmester, aki a kapuajtó mögött már lesett rám, ezt kiáltotta félém: — Her mit dem Thorscblössel! (ide a kapukulcscsal). Időm se volt választ adni, mert a kiáltással egyidejűleg a kezével ta kardomhoz kapott, villámgyorsan kihukta és egy bunkósbottal a kezében tartva meghátrált. Hihetetlen gyorsan történt ez. fel sem ocsúdtam a meglepetéstől. Rá akartam vetni magam, vissza akartam venni a kardomat, amelyet ő egy orvtámadással elrabolt. Jöttek iaz asszonyok, közbe vetették magukat. Az anyám rögtön rendőrökért telefonált, én meg betelefonáltam a tfczérlaktanyálba és parancsot adtam, hogy küldjék ki a Bereitschaftot (a katonai készenlétet). Az erzsébetvárosi rendőrségen jegyzőkönyvbe mondtam az ügyet s feljelentést adtam be a (házmester ellen a kard jogtalan eltulajdonítása, életveszélyes fenyegetés és zsarolás cinlén. Megjegyzem, hogy Burghardt házmester alkoholista, rabiatus ember s számos házbeli tanúm van, akik mindnyájan bizonyítani fogják, hogy Burghardt házmester egész délelőtt mondogatta, hogy meg fog lesni s elveszi a kardomat. A rendőrség kihallgatta (Burghardt házmestert és a kihallgatás azzal végződött, hogy Burghardt rendőri őrizet alá került. Egyelőre zsarolás miatt folyik ellene az eljárás. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön Péter abbé, opera. (Bemutató. Bérletszünet.) Pénteken Péter abbé, opera. (Páratlan 3/a.) Szombaton Az elvált asszony, operett. (Páratlan Vasárnap este Az elvált asszony, operett. (Páros 'la.) Hétfőn Leányvásár, operett (Páros 3/a.) Kedden Csitri, vigjáték .(VG Szerdán Györgyike, drága gyermek, szinmti. Bemutató. h/3) Csütörtökön Györgyike, drága gyermek, szinmii. P/3.) Pénteken Az aranylakodalom, történeti színjáték. P/G Szombaton Györgyike, drága gyermek, szinmü. 1-7 3.) Vasárnap délután Dolovai nábob leánya, színmű. — 'Este A leányvásár, operett. P/3.) A Délmagyarország müvészestélge. Soha még Szegeden rendezett müvészestély iránt nem nyilvánult meg olyan nagyfokú érdeklődés, mint a Délmagyarország estélye iránt. Nemcsak Szegeden, de az ország minden kultur városában szknpátikus figyelemmel kisérik ezt a humánus cél érdekében rendezett óriási müsoru müvészeseményt. Magyarország legnevesebb művészei, irói segítenek a rendezőségnek, hogy páratlanul álló kuiturtöfekvéseiket anyagi és erkölcsi diáclaf kittijrif ; Vidéki lapnak ez az első kísérlete, hogy szociális alapon megteremtse a segélyegyietét, melynek szükségességét ezer meg ezer eset bebizonyította már. Sem a hírlapírók, sem a nyomdászok betegségük esetén nem részesülnek számottevőbb anyagi segélyben, ugy, hogy a segélyegylet kérdése fontos, mondhatnók létkérdés. A nagyközönség széleskörű pártfogására van szükségünk, hogy önzetlen munkásságunk sikert érjen el. Cserébe a közönség olyan hatalmas, művészi szinvonalu műsort kap, melyre még nem volt példa vidéki városok kultúrtörténetében. A főváros legnagyobb zsánerű művészei és művésznői szerepelnek legjobb számaikkal. A szereplő művészek nevei is már garanciát nyújtanak az est fényes sikeréről. Szerepelnek a müvészestélyen: Medgyaszay Viima a Nagy Endre kabaréból Medgyaszay Vilma neve már fogalom az országban. A kabaré-művészet kristálytiszta megtisztulásának ő a képviselője. Méltó partnere Nyáray Antal, aki a 'kabaréviiág utolsó vérbeli bohémje, istenáldotta művésze. A többi szereplők nevéhez is az előadói művészet egy-egy elsőrangú sajátsága fűződik. Kende Paula, Bartos Gyula, Ligeti Juliska, Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Szinház tagjai nemes művészetüket hozzák Szegedre. Nagy Terus, Z. Molnár László a Magyar Színházból, Szirmay a Király Színháziból, Mátc Sándor a Royal Orfeumból vesznek részt a műsorban és emelik az est fényét. Sikerült a rendezőségnek megszerezni Fényes Annuskát is, a gyermekpriimadonnát, akinek minden egyes szereplése szenzáció gyanánt hatott. Minden fellépését óriási siker kisérte. Már igy is elsőrangú a műsor, de a rendezőség, tekintettel a széleskörű érdeklődésre, uj szenzációs számokkal bővíti azt ki. Gábor Andor, a kitűnő nevü fővárosi iró felolvasással szerepel. Kanizsai Ferenc, a Szegedről elszármazott országos hirü novellista, aki a szegedi viszonyoknak kitűnő ismerőije, konferálni fog. A müvészestély minden egyes száma elsőrangú és szenzációs, összevetve a nemes, önzetlen célt és a kulturjelentőségü müvészestély hatalmas műsorát, érthető a közönség osztatlan érdeklődése. A helyárakról és a véglegesen megállapított műsorról a lapok és falragaszok utján értesül a közönség. Az orosz hallét. (Fővárosi munkatársunktól.) A Népoperában tegnap este kezdte meg több estére terjedő vendégjátékát az orosz cári ballet, amelynek bemutatkozása Reinhardt Üdipusza óta legnagyobb eseménye a magyar színházi életnek. A szentpétervári ballet a táncművészeiben a francia bailet-tradiciók továbbfejlesztését reprezentálja, a tánc-hagyományoknak az összes művészetek ujabb fejlődésével való összhangba hozatalát, amely fényesen, minden képzeletet felülmúlóan sikertilt és egyrészt feljogosít rá, hogy higyjiink a bajlet életének örökkévalóságában, másrészt megérteti velünk azt a fanatikus rajongást, amellyel dédapáink viseltettek és amellyel az orosz közönség ma is viseltetik a ballet iránt. Az orosz ballet tánca ugyanazt a fejlődést mutatja, amely például a régi és az uj operák énekszólamaiban is feltalálható. Régen a koloiratura dominált, a trillák, a sztákkátós futamok, a cirádás figurációk, az üres bravúr, a kifejezés eszközkészletének indokolatlan és minél teljesebb bemutatása. Ma „csak" az a fontos, hogy az énekkel kifejezzünk valamit és ennek megfelelőleg az énekszólamok látszólag egyszerűbbek, valóságban azonban semmivel sem könnyebbek lettek és ami régen, mint cél szerepelt, például egy szép trilla, ma alárendelt szerephez jutott. Akkor használjuk, ha mint kifejezésmódra szükség van rá. Ugyanezen az átalakuláson imént át a ballet is. Régen a rendes de jambes, a piruet, a spiccelés mint utolsó cél szerepeltek a Korreografiákban. A balletmesterek velük spékelték meg a legdrámaibb jeleneteket. Az orosz ballet azonban már csak akkor él velük, ha mint pantomimikus kifejezési módra van szüksége rájuk. Az orösz ballet 'azonban nemcsak a tánc, hanem a szinpadmüvészet történetében is uj fejezetet jelent. A pikturális szempontok uralomra jutását a rendezésben, u pikturális szempontokból való stilizálását, Erre ("lordon tlraigb - 1..W.-.,..