Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-06 / 54. szám

1912 lil. évfolyam, 54. szám Szerda, március 6 TELEPOH-SZAH: Szerkesztőse} 305 >. ydöhivafáf 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőse,} telefon-száma 128—12 Rözponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=a Rorona-utca 15. szám cra Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., i=i Városház-utca 3. szám c=> ELŐPÍZETESI AR SZEGEDEM egész évre . K 24-— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fiilér. li,uri£li£>>i aa viuunun egész évre R 28— félévre . . . R 14'— negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. Lidércfény után. Megint egy napot rabolt el az ország életéből az obstrukció. A parlament ülése ismét oly frivol, sivár, sőt visszataszító handabandázásnak volt szinhelye, a melyre az obstrukció hosszú történetében is alig találunk példát. Eddig a napirenden levő véderőjavaslat ellen folyt a harc, az ellenzék azon igyekezett, hogy a napirend tárgyalását megakadályozza, ma már a napirend előtti anyag ellen obstruáltak. Hova fog vezetni a háborúzás, ha nem ahoz, hogy az obstrukció végül önmagát fogja megemészteni? Ha igy haladunk, egy pár nap múlva a harcos ellenzék nem a Ház előtt levő ügyek, de saját maga ellen fog harcot vivni. Érdekes megfigyelni ennek a mértani haladványban halmozódó obstrukciónak a pszichológiáját. Az obstrukció a házszabályok formalizmusával való visszaélésből táplálkozik. Alapja és legfőbb erőssége a házszabályok érintetlensége, a házszabályok betűihez való ragaszkodás, azok lényegével és intenciójával szemben. És csodálatos, hogy azok a képviselők, akik orgiákat ülnek a házszabályok formalizmusa alapján, nap-nap mellett tesznek kísérletet arra, hogy ezeket megsértsék. Szombaton a házszabályok világos rendelkezése ellenére, a Ház elnökének beszéde közben, kérték a zárt ülés elCoriolanus és a diadalmas Shakespeare. Szegeden újra színpadra dóbták Shakespeare egyik tragédiáját; ezúttal Coriolanus-t; Petőfi fordításában, — az ő csapongó isteni lelkétől is átszőve tehát. Azért: Petőfiért olyan szárnyaló ez a munka a magyar nyelven, mint még egyetlen Shakespeare-mü se. És Petőfi talán csak az Apostol-ban olyan drámai erejű, mint ebben a fordításban. Igen, mert Coriolanusnak lelke lakozott Petőfiben, mert ugy irt Petőfi, ahogy Coriolanus élt. Különben Shakespeare ereje igazságtalanul oszlott meg ebben a félelmetes tragédiában. Egyetlen munkája sincs ilyen mértékben technikázva. A szereplők alig élnek, alig mutogatják a lelküket, mind a címszereplő miatt; mintha Coriolanus elszivná előlük a levegőt. És az egyes jelenetek, sőt az egyes fölvonások is parallel haladnak; inkább harcizaj és magyarázat bonyolít, görget mindent tova. Nincs az indulatoknak sokfélesége, — hiányzik vagy letompul az egyes szereplők kidomboritása, — az érzések, gondolatok isteni: shakespeare-i skálái leszükülnek, — a színpadi helyzetek nem olyan kolosszálisán hálásak és nagyjelentőségüek, mint általán Sharendeléséí. Návay Lajos elnök, aki olyan hősies nyugalommal tölti be martiri szerepét, aki a legkínosabb s legnehezebb szituációkban kérlelhetetlen ragaszkodással megmarad a házszabályok keretében és a helyes gyakorlat alapján, szombaton is megvédelmezte a házszabályokat és az elnöki méltóságot az ellenzékkel szemben, a csaknem dulakodássá fajult, izgalmas jelenetek dacára is. Ma ismét rést akart ütni a házszabályokon a harcos ellenzék, amidőn a jegyzőkönyv hitelesítése előtt kivánta az ülés bezárását. Ma is az elnök és a többség védelmezte meg a házszabályok integritását az obstruktorokkal szemben, A parlamentben nap-nap mellett lejátszódó sivár jelenetek és nemzetellenes munka láttára ismételten fel kell vetnünk a kérdést: Mi indítja az ellenzéknek elenyésző kisebbségét arra, hogy a Ház túlnyomó többségével szembeszállva, minden komoly munkát lehetetlenné tegyen, tovább rombolja a magyar parlamentárizmusnak már kikezdett épületét, megakadályozza az ország gazdasági és kulturális fejlődését? Erre a kérdésre hiába keressük és hasztalan várjuk a feleletet. A katonai javaslatok terén a kormány az ellenzék kívánalmait olyan mértékben honorálta, amilyenre még nem volt példa alkotmányos életünk alatt. A kormány szigorúan áll választójogi programja kespeare tragédiáiban. Amelyek szinjátszási: általános ábrázolási tekintetben is mind tul vannak a legújabb klasszikus-modern drámáknál. Annyira, hogy például a legszubtilisabb Shakespeare-mii: a Szentivánéji álom rendezése teremtette meg Reinhardt világnevét, ez tette próbára az ő rendezői erejét, jobban imég, mint Oedipus, mely a tömegé s jobban, mint Sumurun, mely az intellektuelé. De Coriolanusban is érezzük, hogy Shakespeare irta. Hódítóan ömlik el az ő mindenhatósága a címszerep megoldásában. Coriolanus hadvezér beállításában. A legfélelmetesebb Shakespeare-alak. Tömeget öl meg ugy, hogy a tömeg tovább él, — mert szatírával, mert kérlelhetetlenül tárja annak szemébe a gyöngeségét; mert amikor kéri tőle a konzulságot, akkor parancsolja legfrappánsabbul az engedelmességet; amikor egész tömeget föltámaszt maga ellen, akkor a legigazabb; és amikor száműzik, akkor is győzelmet nyert. Emberfölötti ember Coriolanus, — akit az ereje aláz meg, az igazsága teszi árulóvá, a szépsége rutitja be. Lira az egész. Inkább, mint dráma. Lira: a legfenségesebb, a legtisztább, a legemberibben ideális. És ha Shakespeare lelkéből mind több rész válik is le a klasszikus mult száalapján, sőt arra is kötelezte magát, hogy a javaslatot záros határidő alatt beterjeszi. Sőt még enné.i is tovább ment. A miniszterelnök a Ház nyilt ülésén hivta fel a még harcoló ellenfeleket, hogy terjeszszék elő a választói jogra vonatkozó kívánalmakat, amelyeket épen ugy, mint a katonai kérdéseknél tette, hajlandó a célszerűség határain belül honorálni. Az ellenzék nem méltányolta a miniszterelnök előzékenységét, hanem ismét megindult a technikai obstrukció ingoványos utján, azon lidércfény után, amelyet a magyarellenes osztrák sajtó jónak lát időnkint szemei előtt megcsóválni. A tudatlan és babonás emberek naivságával kergeti a mocsárlángot, amely a néphit szerint elrejtett kincseket jelez. A gazdaságnak e káprázatos, de hiu reményeiért, megveti mindazt a reális jót, a melyet a valóság nyújt. A monarchia biztonsága, a hadsereg nemzeti iránya, fejlesztése, a parlament tekintélye és munkaképessége, az ország kielégítésre váró ezer szükséglete és last not least a választói reform sürgős megvalósítása, mind kevés áldozat a hazafias, nemzeti és demokratikus jelszavakkal operáló ellenzék szemében egy zavaros, határozatlan és képtelen hatalmi ábránd ellenében. Az elvakult elemek nem látják, hogy midőn a csalóka fény után futnak, nemcsak elgázolják utjokban az ország bemára, annál jobban tör ki uj századok elé a lírája. De ez a rész már Shakespeare diadala ciklus felé int. A diadalmas Shakespeare, — a legnagyszerűbb téma, ami színpaddal kapcsolatban évszázadok óta él. Érdemes volna egy gyönyörű emberéletet föláldozni annak a problémának, vájjon miért jelent annyi megtisztulást és elmélyedést a mai szinész előtt is Shakespeare színjátszása? Vájjon miért és mily mértékben marad mintának az ő formája, tartalma a jövő drámaijában is? Minden azért van, mert a való életet, sőt a színpadi életet a legteljesebben a szókba ölelte Shakespeare. Mert fölfedezte, mennyit haladt az emberiség művészeti lelke a görög sorstragédiától kezdve az ő életéig, sőt: a mai, hu-* szadik század emberein is tul. Aminthogy Moliére is megtalálta az ő formáját, a tragikomédiát, mely nagyrészt elfogadott formává lett olyan mai szinpadirónál is, mint Shaw s mely moliérei fonma nagy részt követel a jövő drámájában is, — épen ugy Shakespeare: az ő szelleme bevilágítja az utat, mely a jövő drámájához elvezet. És a diadalmas Shakespeare soha nem izgatta egyik századot se ugy, ahogy most kezdi újra. A neve kiejtésékor megélénkülnek