Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-01 / 50. szám

é NAPI HÍREK Siketnéma Robinzon. (Saját tudósítónktól.) Hatalmas, sáros csizmákban, katonazubbonyban, hetykén lépegetett csütörtökön délelőtt a szegedi rendőrség folyosóján egy fiatal szőke gyerek. A rendőrök megkérdezték tőle, liogy kit keres, de a kis szőke nem felelt a kérdésekre, hanem tovább sétálgatott a folyosón. Végre bekopogott Sass Lajos rendőrtiszt szobájába, levette a sapkáját és csak ennyit mondott: — Te, me-me. A rendőrtiszt csodálkozva nézett a különös uniformisba bujtatott gyerekre, aki érthetetlen szavakat makogott. — Mond, mit akarsz? A gyerek elővett egy darab papirost és nagy betűkkel ráirta: Siketnéma vagyok ... Erre megindult a levelezés, a. siketnéma gyorsan és szép betűkkel irt: — Hódmezővásárhelyen voltam, de ott nem használhattak, meg nem is szerettem ott, megszöktem. Legyen szives, adjon kényszerútlevelet Fiúméba, mert én hajós akarok lenni. Siketnéma vagyok, nekem való mesterség lenne valami idegen szigeten Robinzonnak lenni. Sass Lajos megirta a fmnak, liogy lehetetlent kér, mert kényszerutlevelet nem adhat Fiúméba. — 'Csak adjon a biztos ur, nem mutatom meg senkinek. Fiúméba beállok egy nagy gőzösre hajós inasnak. Ott kapok enni valót, meg ruhát, azután, ha egy vad szigetre foünk, ott megszököm. Úszni nagyon jól tudok. Nagyon jól ismerem az ilyen életet,"mert isokat olvastam róla. A siketnéma gyereknél most is ott volt a piszkos Robinzon könyv. Hiába magyarázta p rendőrtiszt, hogy ez lehetetlen, a kisgyerek makacsul ragaszkodott tervéhez. — Miért nem utazol inkább haza a szüléidhez? A kis gyerek nagy kék szemeiben könnyek gyűltek és ezt irta a papirosra:' — Ha nekem szüleim is volnának, nem akarnék Robinzon lenni. De nincsenek. Az emberek pedig nem szeretnek velem bajlódni. Legyen szives biztos ur, adjon kényszerutlevelet. A kisfiút a rendőrség ideiglenesen őrizet alá vette. Valószínűleg visszatoloncolják illetőségi helyére, Hódmezővásárhelyre, ahonnan megszökött. Bálint Istvánnak hivják, eszes, okos gyerek, a siketnéma intézetben hat elemit kitűnő eredménnyel végzett. — Kitüntetés Madarassy-Beck Gyula bárót a Magyar Jelzálog-Hitelbank vezérigazgatóját, mint értesülünk, a király a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki. Ez a ritka kitüntetés, amely valóban érdemes férfiút ér, méltó azokhoz a szolgálatokhoz, melyeket a kitüntetett a közgazdasági élet fejlesztése terén az országnak tett. — A honvédgyalogezretl parancsnoka. Nónay Dezső ezredes átvette a szegedi 5, honvédgyalogezred parancsnokságát Fischer Dezső ezredestől, az uj budapesti térparancsnoktól. Fischer ezredes a napokban költözik el Budapestre. — A kisteleki plébános búcsúja. Várossy Gyula dr a jónevü iró, Kistelek volt plébánosa levelet irt a polgármesternek. A levélben Várossy Gyula elbúcsúzik Szeged DÉLMAGYAROIRSZÁÖ város közönségétől, amely neki kegyura volt. A levélben azt mondja a plébános, hogy ő még nincs nyugdíjazva, mert nyugdijlevele még nincs a kezében és a megválasztott uj papot mindaddig, amig ügye rendezve nem lesz, csak adminisztratornak tekinti. A föltétlenül érdekes levél a következő: Nagyságos királyi tanácsos, polgármester urnák Szegeden. Bár Kistelekről 1911 december 3-ikán végleg eltávoztam, sem Szeged város nemes kegyuramnál, sem a püspöknél nem mondhattam le plébániai javadalmamról, mig nyugdijlevelem kezemben nincs és elégtételt nem nyertem. De mert Glattfelder Gyula dr püspök intézkedései alapján Kistelekre ez évi február 28-ikán plébánost választott a törvényhatóság közgyűlése, kellemes kötelességet teljesítek, amidőn a törvényhatóság közgyűlésének szine előtt mélységes hálámat fejezem ki Szeged szülővárosom és kegyuram azon kitüntető jóságáért, hogy engemet 1894-ben Kistelekre plébánossá választott és azon lekötelező állandó uri figyelemért, amelylyel tizennyolc éves ottani lelkészkedésemet, irodalmi és közéleti tevékenységemet jóleső elismeréssel kisérni kegyes volt. Nem magamtól, de nem is a kegyúr kívánságára hagytam el 1911 december elején Kisteleket, ahol híveim ma is ragaszkodnak hozzám, hanem rajtam kívül eső sérelmes okok miatt. Senki más, csak meghántott emberi és papi becsülete parancsolta elhatározásomat, amint ezt távozásomon siró hiveim előtt is kijelentettem 1911 december 3-án templomomban búcsúbeszédem alkalmával. Bár kötelességem volna az én esetemről a javadalmat adó érdemes kegyuram előtt nyilatkoznom, de ezt csak akkor fogom megtenni, ha erre a benső lelki kényszer kötelezni fog. Nyugdijokiratom e pillanatig sincs kezemben s annak megérkeztéig az uj papot csak adminisztrátoromnak tarthatom, mert csak a fönti kettős föltétellel mondtam le. Kérem Nagyságodat, hogy Szeged város iránti mély hálámat és e soraimat a közgyűlés előtt fölolvastatni méltóztassék. Szeged város és Nagyságod hálás szolgája Szeged, 1912 február 28. Várossy Gyula, kisteleki plébános, a Ferenc József-rend lovagja. — Az uj kórház. Lapunk más helyén megírtuk, hogy a februári közgyűlés elé póttárgyként beterjeszti a tanács az uj kórház ügyét. A belügyminiszter tudvalevően legutóbb azt kívánta, hogy a kórház mellé tervezett fertőző betegek kórházának költségeit különítsék el, mert törvény szerint ennek felét az állam fizeti. A fertőző betegek kórháza 594.000 koronába kerülne. A város ezenkívül egymillió korona állami hozzájárulást kért a nagykórház építésére. A belügyminiszter erre azt válaszolta, hogy a segélyhez még nem kapta meg a pénzügyminiszter beleegyezését. A tanács most olyan javaslattal terjeszti az ügyet a közgyűlés elé, hogy irjon föl a kormányhoz újólag és kérje az egymilliós állami segély megadását. — Halálozás. Deutch Emil szegedi nagyvállalkozó, a Deutsch Emil és Lipót cég tagja ma egy külföldi fürdőn, ahol gyógyulást keresett — meghalt. Deutsch Emil rokonszenves, érdemes tagja volt a szegedi társadalomnak. Minden nemesebb célú társadalmi mozgalomnak részese volt. Az éltes, joviális öreg ur tagja volt Szeged köztörvényhatósági bizottságának és szeretetreméltó kedves modoráért mindenütt szerették. Deutsch Emil tetemét holnap hozzák haza Szegedre, hogy itt helyezzék örök nyugalomra. Deutsch Emil halálát kiterjedt, nagyszámú rokonság gyászolja s halála széles körben mély részvétet keltett. 1912. március 1. — Adomány a szegedi Urinők Otthonának. A Szeged-csongrádi takarékpénztár huszonöt koronát adományozott a Szegeden létesítendő Urinők Otthona javára. Az összegért az előkészítő bizottság nevében ez uton mond köszönetet Varga Borbála. — Merénylet Szegedmegye ellen. Csongrádmegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése fura határozatot hozott. Kistelek községet, amely eddig a tiszáninneni járásban volt, a csongrádi, Sövényházát pedig a mindszenti járáshoz csatolta. Kistelek község eddig a dorozsmai főszolgabirói hivatalhoz tartozott, ami legjobban megfelelt a község érdekeinek. Járásbirósága Szegeden van s ez az összeköttetés nagyszerűen megfelel a község igényeinek. Annál különösebb, hogy most Csongrád érdekében Kistélek ellen valóságos merényletet követett el a megye. A határozatnak főoka az a gyűlölség, amellyel Szentesen Szeged iránt viseltetnek. Kivált azóta nagy ez a gyűlölség, amióta reménység van rá, hogy a választókeriiletek aj beosztásával a Szegedmegye eszméje is megvalósul. Ettől pedig nagyon irtóznak a szentesi megyeházán. Kisteleken nagy a zúgolódás a megye határozata miatt. A község előreláthatólag a belügyminiszterhez fogja megföllebbezni a sérelmes közgyűlési határozatot. Remény van arra, hogy a belügyminiszter kellő módon elintézi ezt a fura megyei határozatot . . . — A Szoutajjh-fiu halála. Budapestről jelentik: Vasárnapra virradó éjszaka öngyilkos lett egy előkelő családból való husz éves medikus: Szontagh György, Szontagh Félix dr kórházi főorvos, egyetemi tanár fia. A feltűnően csinos és elegáns fiatalember barátjával, Houchard Károly joghallgatóval szombat este végignézte a Fővárosi Orfeum előadását, azután a télikertben pezsgőzött éjjel két óráig. Hangosan, kissé dzsentriesen mulattak és onnan mentek Houchardék Andrássy-ut 27. szám alatt levő lakására, ahol nagy házihál volt. A társaságban jelen volt egy egyetemi professzor leánya, akit Szontagh György halálosan szeretett, a kisasszony azonban nem tüntette ki vonzalmával a. medikust. Reggel félnégyig táncoltak, akkor a társaság lassan elszéledt. Szontagh György a barátjánál maradt. Bevonultak Houchard Károly szobájába és tovább ittak. Egyszerre a Szontagli-fiu előrántott egy kis flobertpisztolyt és lövöldözni kezdett. Két golyó a falba 'fúródott, a harmadik a mellébe. Öngyilkos lett. Visszahívták a szerencsétlen fiu édesapját, aki autón maga vitte el a fiát a Réczeyklinikára. Rögtön megoperálták. Reggelre agonizálni kezdett és este nyolc órára, anélkül, hogy visszanyerte volna eszméletét, kiszenvedett. Szontagh Györgyöt eltemették, a család kérésére nem is boncolták föl. A kis medikus megrendítő halála , a rendőrséget is foglalkoztatta. Sándor László dr rendőrkapitány kihallgatta Houchard joghallgatót, akinek a vallomása alapján a rendőrség beszüntette a nyomozást. A mélységes gyászba sodort Szontagh-család iránt fővárosszerte nagy részvét nyilvánul meg. — Kitört a nagy szénsztrájk. Londonból jelentik: Egy heti lázas tárgyalásnak, egyezkedésnek nem lett eredménye, a kormány békéltető akciója a rettenetes szénsztrájk leverésére meghiusult s ma éjjel egész Anglia területén kitört a sztrájk. A bányamunkások képviselői végig ragaszkodtak ahoz, hogy a válság megoldásának feltétele csak a szövetség 2-án megállapított bérminimuma. Ebben a pontban semmiféle béketörvényszék döntésének nem voltak hajlandók engedni. Egy hivatalos jegyzék ma még a következőket jelenti: