Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1912-03-30 / 75. szám
6 DELMAGYARCXRSZÁG 1912 március 28. zött. De ha ez az ellenzéki pártok merev magatartása miatt nem sikerülne is, semmi ok nem volna arra, hogy a helyzetet pesszimisztikusan Ítéljük meg. Komoly aggodalmakat csak az támaszthatna, ha a király és a többség közötti ellentét veszélye fenyegetne. Ez mindenesetre kiszámíthatatlan következményekkel járna és hosszú és kínos válságnak lehetne alapja. Ámde erre az aggodalomra semmi ok sincsen. A parlament többsége képviseli a nemzeti akaratot s ha ez harmóniában működik a törvényhozás másik faktorával, a koronával, akkor megvan az a szilárd bázis, amelynek alapján a legnehezebb szituációkat is szerencsésen meg lehet oldani, amelyen a törvényhozás tevékenységének normális menete helyreállítható. A munkapárt eddig soha sem kereste a harcot, s igyekezett békésen megegyezni az ellenzéki pártokkal. Ez a törekvése most is a legnagyobb mértékben .megvan. De ha ezt a törekvést nem is koronázná siker, nagyon túlzott, sőt téves felfogás volna alkotmány- vagy parlamenti válságról beszélni. A többség erejének tudatában, a koronával egyetértve, meg fogia találpi a kivezető utat. Milyen párt politikusa Kelemen ? Szegeden történt ímeg az a politikai érdekesség, hogy a szegedi függetlenségi és negyvennyolcas Kossuth-párt bizalmatlansági álláspontra helyezkedett saját pártjával szemben. Nem történt kevesebb, minthogy a Kossuth-párt tagjai teljesen a Jusihpárt politikai hitvallása szerint szavazták. A pártvezér, Kelemen Béla dr nyiltan és határozottan a Kossuth-ipárt programjával lépett föl a választásokon, pártja sohasem kívánta tőle, hogy más párt eszméit szolgálja. És mégis? Miért cserélt sisakot Kelemen Béla. Ez érthetetlen. Annyi azonban bizonyos cs nem is kell kii lön fejtegetni, hogy a párt bizalmatlansága Kelemen Béla végighallgatja, aztán vigyáz reá, arnig gyakorol. Jaj, olyan édes mamuska. Csak ne sirna annyit! — Sir? — Sokszor, sokat. 5 kérdem tőle: mamuska mért sirsz? S ekkor magához ölel és azt mondja: csacsi, minden mamának sirni kell, hogy a gyermekei ne sírjanak és apuska ne legyen szomoru. Azután megesket, hogy apuska előtt sohasem szabad elárulni, hogy ö sírt, mert az ugy van berendezve a szülőknél, hogy apuskának mindent szabad tudni, csak azt nem, hogy anyuska sir. S amikor a legjavában hullanak a könnyei s odakint csöngetnek és apuska jön, egy-kettőre megtörli a szemeit, megcsókol bennünket, még int, hogy el ne áruljuk s olyan vidáman megy apuska elé, mintha sohasem lett volna szomorú. A kis hegedűs: Igazad van, neki hegedülök. Neki lélegzem, neki álmodom, neki sóhajtok és neki ujjongok. Igazad van, ő az enyém, én az övé vagyok. Hogy kéllek-e neki? Az nekem mindegy, schasam kérdeztem, sohasem mondta. Á mindenem lett és megmaradt szentnek, mint a. Madonna. Neked persze ez érthetetlen. Én, ismersz, nem vagyok kényes. Ö nem szorult rá, hogy tagadjak s ezzel szítsam a gyanút. Hiszen ha minden igaz volna, akkor is tagadnék. Söt csak akkor tagadnék. Hát beszélek. Szeretem, amióta láttam. Aztán bejártaim hozzászernélyére is kiterjed. Politikát csak nyíltan és őszintén, fölengedett sisakrosztélylyal lehet csinálni. Ezt különben, majd idővel Ke lemen Béla dr is meg fogja tudni. Védeni kell a szegedi paprikát. — A kamara határozata. — {Saját tudósítónktól.) A szegedi kereskedelmi és iparkamara pénteken teljes ülést tartott, amelyen szenzációs esemény történt. Pálfy Dániel a szegedi paprika védelme érdekében indítványt nyújtott be, amélyben megdöbbentő valóságában leleplezte a pap" rikahamisitók üzelmeit. A szegedi paprika az ország egyik legértékesebb kiviteli cikke, az utóbbi időiben azonban veszedelmes mértékben keverik a silány spanyol paprikával. Amikor a paprikahamisitók üzelme nyilvánosságra jutott és bejárta az egész ország sajtóját, a tanács elhatározta, hogy szigorú büntetéssel sújtja a szegedi paprika világhírét megrontó üzérkedőket. Ennek a határozatnak azonban nincs értéke, mert nem ellenőrzik, hogy a piacra kerülő, szegedi vignettával ellátott paprikában van-e spanyol paprika? Ezért indítványozta Pálfy Dániel, hogy szakbizottság ügyeljen a szegedi paprika minőségére. A Déímagyarország, munkatársa fölkereste Pálify Dánielt, aki a következőkben ismertette a paprika védelem érdekében f öltétlenül üdvös indítványát. — Az országban két ismert paprifcatermelő vidék van: Szeged és Fejsz. A leghiresebb Szeged. Ebben a városban négyezer család él paprikatermelésből és száznegyven kereskedő foglalkozik a forgalombahozatalával. Világhírű volt a szegedi paprika, mert csodálatos ize és zamatja van. Szeged volt mindig a magyar paprikakereskedelem központja. Az utóbbi években azonban megváltozott a helyzet. Csökkent a szegedi paprika értéke, mert: hamisítják. Spanyol paprikával keverik. A spanyol paprikának elég kéllarties a szaga, azonban akár azt, akár fürészport hintsenek az ételbe. Semmi ize és zamatja nincs. juk s tanítottam a kis fiút. . . Kedves, 'vidám, egyszerű és finom urihölgynek láttam otthon. Anya volt és csak az. S feszülten figyelte a tanitást s csak én néztem őt. Azt a mesés száját, mely körül annyi rejtelem, annyi költészet és szenvedés idegeskedik. Nem is mertem ránézni, mint földi asszonyra. Aztán egyszer a fiúcska beteg volt. S arra kért, hogy lecke helyett hegedüljek neki. Ugy szereti a muzsikát. S 'én hegedültem, hegedültem s nem tudom, mi lelt, nem tudom, mit érzett ő, de én nagyon megmárosodtam a hegedűm szavától s mikor leeresztettem a vonót, bóduló agygyal ráhajoltam és megcsókoltam. — Arcul üt! — gondoltam még, de ime, kezét a hajamon érzem és sóhajtó jajjal még egyszer az ajkához nyomta az enyémet. „Igaz! Szeret?" — kiáltok. Amire csak még egy csók éri az ajkamat s a remek, vonagló száj az enyémbe rebegi: „Ha tudná, mennyit szenvedek!" — És ennyi minden. Igy sem láttam azóta, soha szerelemről nem beszél, de valahányszor föléje hajlok, sohasem vonja el az ajkát és olvadón, remegőn zaklat: csak beszéljen neki, mennyire szeretem és mondjam el neki sokszor, mit érzek a csókjában, mit álmodom róla ébren és alva s milyen volna az életünk, ha egészen egymásé lennénk. S ha én kérdem, lázban égve: hát sohasem lesz egészen az enyém, akkor csodálkozva, kérdőn néz rajtam végig: hogy gondolom én ezt? S én nem merem meg— Amikor lelepleztük ezt a csúnya üzérkedést, a tanács valami határozatot hozott, hogy szigorúan bünteti azokat, akik a szegedi paprikába spanyol paprikát kevernek. Erre a határozatra nagy szükség volt, hogy megnyugtassuk a közönséget. A tanácsi intézkedésnek azonban a legcsekélyebb eredménye sincs. Csak ugy hamisitják a paprikát, mint azelőtt, vagy talán még nagyobb mértékben. Ennek pedig abban van az eredete, hogy nem ellenőrzik, illetőleg nem ellenőrizhetik a piacra kerülő paprikát. — A tanács a városi vegyészt bizta meg a felügyelettel. A vegyész az illatról ,megérezheti a spanyol paprikát, vegyileg azonban képtelen megállapítani, hogy a szegedi paprikában van-e spanyol paprika? Az egészségre nem ártalmas ugyan, de, mondom, teljesen értéktelen. — Nincs megfelelő ellenőrzés, a paprikát tehát hamisitják. Ennek pedig az a következménye, hogy a paprikakereskedelem Szegedről Budapestre terelődik. A vidék már nem töri magát a szegedi paprika után, napról-napra csökken a forgalmunk. A vidéki kereskedők jórésze már Budapestről szállítja a paprikát, mert ugy vélekednek, hogy ha már spanyol paprikát kapnak, inkább első kézből veszik. Hogy ötven százalékkal olcsóbb. A spanyol paprikakereskedőknek lerakata van Budapesten és szerte az országba onnan szállítják a paprikát. Rendszerint száz, ötven és huszonöt kilós csomagokabn. — Röszkén és Szentmihályteleken majd minden gazda paprikatermelő és Röszkére és Szentmihálytelekre vaggonszámru érkezik a spanyol paprika. Keverik szegedi paprikával és aztán be hozzák a piacra és szállítják külföldre, mint Ízletes és zamatos szegedi paprikát. Nem is hinné az ember, hogy az a takaros -tanyai menvecske, aki a paprikapiaeon árul, ilyen raffinériára képes. Igen sok szegedi paprikatermelő közvetlen összeköttetésben áll spanyolországi paprikakereskedőkkel. — A közönség bizalommal 'közeledik a niacon levő paprikaárusokhoz. Szentül meg van fvőződve, hogv valódi szegedi paprika jut majd az ételébe. Pedig abban épen ugy dők árulnak. Mert a kereskedők is ezektől a van spanyol paprika, mint amit a kereske„termelő'ktől" szerzik be a paprikát. A száznegyven kereskedő közül azonban alig van husz, aki fölismerné a spanyol paprikát. — Hogy gátat vessünk már ennek a vemondani, hogy hogyan gondolom, csak megijedek a vakmerőségemtől s elhallgatok. Niki báró: Soha ennél soignirozottabb asz szony. Olyan, mint a pezsgő: hideg és vérforraló. Máig sem tudom, hogy szeret-e. Királynő és cseléd. A kezemet csókolja, de jaj nekem, ha egy bizalmas szót kiejtek. És a csókjai! Jobban mondva a harapásai. Ha aZ( utcán látom, magam s§m hiszem el, hogy ő' az, aki éjifélkor a palotámba szokott lopódzni, csukott kocsiban. Ez a szende, finom liliomszál milyen dévaj tud lenni, mihelyt a karomba fogtam! Nincs az a párisi kokott, aki tultenne rajta rafíinementben. S emellett a legvidámabb kacagás mellett egyre mondja: meglásd, Niki, egy szép napon arra ébredsz, hogy a legszeretetreméltólbb szerető felakasztotta magát az ajtókilincsre. Hát ez is ekszvizit, csak az a boszantó, hogy ilyen szeretőm van s el sem henceghetek vele. A férj: Az én feleségem! Kilenc évi házasság után is térdre borulva mondanám: Az én feleségem! Mivel érdemelteim ki ezt a kincset? Az Isten jó. De mért kell neki olyan búbánatos életet élnie? Az Isten kegyetlen. Végigsuhog az életemen, mint az áldás, olyan boldogitóan, olyan szomorúan. S amellett mindig derült arcot mutat. Talán nem is boldogtalan. Hiszen én is szomoru vagyok, ha ránézek. Tán őnála is ugy van, hogy az igazi boldogság 'voltaképen mindig szomoru. Ö, maga: Jó volna nem élni!