Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-28 / 73. szám

1912 Ili évfolyam, 73. szám Csütörtök, március 28 Ifizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=j Korona-utca 15. szám Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=s Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFÍZETESI AR SZEűEDEft egész évre . K 24'— félévre . . . R 12-­negyedévre . R 6*— egy hónapra R 2-­Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28— félévre . . . R I4-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEPON-SZAM: Szerkesztőseg 305 czn Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 A miniszterelnök missziója. Khuen-Héderváry Károly gróf megbí­zást kapott a királytól, hogy tárgyaljon azokkal a politikusokkal, akik a rezolució alapján állanak. A lemondott miniszterel­nök eleget tett a megbízatásnak, elvégezte a rezoluciós politikusokkal való tárgya­lást s holnap jelenik meg a király előtt kihallgatáson, hogy jelentést tegyen misz­sziójának eredményéről. E tárgyalások eredménye ismeretes. A miniszterelnök missziója, a tárgyalások célja az volt, hogy kiegyenlítsék azokat a félreértéseket, amelyek a póttartalékosok ügyében tervezett rezolució körül a király és a parlament többsége között támadtak. A mai válság ugyanis teljesen indoko­latlan, mert annak semmi érdemi jogrend­bevágó oka nincs. Tisztán csak félreér­tésről beszélhetünk, mert ellentétekről, a király és parlamenti többség közt fölme­rült ellentétekről nem lehet szó. A rezoíucióban megállapodott parla­menti pártok egyikének sem volt szándé­kában. hogy a király felségjogait bármely irányban is elhomályosítsák, viszont az is kétségtelenül megállapítható, hogy a tör­vényhozás ujoncmegajánlási jogát őfel­fndra országa. Irta Berezeg Ferenc Indra isten megjelent kiválasztott prófétája előtt és igy szólt hozzá: — Kár az embereikért. Rajtuk már csak égi csoda segíthet. Elhatároztam, hogy újból le fogok szállani a földre, ott fogok lakni az emberek között és királyként uralkodom fö­löttük. Eredj és tudasd velük híradásomat. * A próféta kiment az utcára és kiáltozni kezdett: — Elérkezett Indra országa! Indra jámbor főpapja épen isten országá­nak eljöveteléért mondta mindennapi imád­ságát, midőn meghallotta a nagy újságot. Ijedtéiben menten megütötte a guta. Utolsó szavai ezek voltak: — Hát mégis vau Indra! * Az Indra-jmádók pártja azonnal rendkívüli értekezletet hivotí össze és elégtétellel vette tudomásul az örvendetes fordulatot. — Első kötelességünk, hogy megfosszuk polgári jogaiktól az összes Indra-tagadó eret­nekeket — mondta a pártelnök. Ezt helyeslően tudomásul vették. A pró­féta mint vendég vett részt az értekezleten és boszusan pattant föl helyéről. — Mi jut eszetekbe? Tudnotok kellene. sége a legnagyobb mértékben respektálja és érinthetetlennek tekinti. Ebben a tekin­tetben, mint mindig, most is a legteljesebb harmónia van a király és a nemzet között. S ha a felfogások egyezősége dacára mégis létrejött a jelenlegi helyzet, ez an­nak bizonysága, hogy a válság megoldá­sában nem tárgyi, hanem kizárólag formá­lis eltérések vannak, hogy ugymondjuk szövegezési hiba, melyek némi szerencsés stiláris módosításokkal elintézhetők lesz­nek, ha történetesen megtalálják azt a szerencsés formát, mely mindkét részről megnyugtató s amellyel sem az uralkodó jogkör, sem a nemzet jogai nem látsza­nak csorbitottnak, helyesebben, ha a szö­vegezésből sem egyik, sem másik fél nem olvashat és nem következtethet olyan ér­telemre, anjely a jogait elhomályosítani kívánja. A miniszterelnök feladata volt, hogy megtalálja a megoldásnak ezt a szeren­csés formáját. Egy olyan formát, amelyet őfelsége, a többségi és ellenzéki pártok egyaránt elfogadnak. Természetes dolog, hogy ezt a feladatot a király a lemondott miniszterelnökre bizta, aki változatlanul élvezi őfelsége bizalmát és aki nemcsak a többség osztatlan ragaszkodásával, de az hogy Ő a szeretet istene és hogy az Ő szine előtt minden ember egyenlő. Az elnök hideg nyugalommal válaszolt: — Indra kedvéért sok mindenre képesek vagyunk, de arra, 'hogy; megtagadjuk politi­kai multunkat és eláruljuk elveinket, arra az ő kedvéért sem vagyunk képeseik. S igy a pártnak le kellett mondania arról, hogy támogassa az uj rendszert. Egy mmiszterjelölt ily kérdéssel fordult a prófétához: — Kik lesznek az isteni kormány tagjai? — Nem lesz kormány. Indra személyesen akarja kormányozni a világot. — Abszolutizmus?! — sziszegte a mi­niszterjelölt. Azzal elment a piacra, felmászott egy hor­dóra és igy kiáltott: — Esküdjünk meg, véreim, hogy nékünk az örök üdvösség sem kell, mig rabigában görnyed nemzetünk! S a nép megesküdött. A népbarát arca elborult. — Féltem a népet — mondta. — Indra egy izben már özönvizet küldött rá! — Indrától félted? ö a szeretet istene! — szólt a próféta. — Én elhiszem, de a tömeg nem tudja elfelejteni az özönvizet és vesztébe rohan. — Hogyan nyugtassuk meg a népet? ellenzék túlnyomó szimpátiájával is di­csekedhetik. De közjogi állásán és a par­lamentben elfoglalt előnyös helyzetén kí­vül predesztinálták a miniszterelnököt ezen misszióra, szerencsés egyéni tulaj­donságai, amelyeket ilyen kényes, annyi érzékenységet érintő kérdés megoldása megkíván. A két hét előtti kihallgatások során a meghívott vezető politikusok informálták őfelségét a pártok felfogásáról. Most őfel­sége bizta meg a miniszterelnököt, hogy álláspontját a pártok vezetőivel közölje, őfelségének álláspontját, valamint a mi­niszterelnök tárgyalásainak tartalmát az a köteles diszkréció fedi, amely nélkül ilyen kényes kérdéseket elintézni nem lehet. A titoktartás bizonyos esetekben politikai szükség, de viszont mindig melegágya a legkalandosabb kombinációknak. Ebben a tekintetben nem akarunk azokhoz csatla­kozni, akik minden alap nélkül a levegőbe épitik fel a következtetéseiket s nem akar­nak olyan híradással szolgálni, amelyeket a gyors tempóban kifejtő politikai élet az­után teljesen megcáfol. Épen azért teljes nyugalommal bevárjuk a közel jövő ered­fnényeit. Teljes nyugalommal azért, mert megvan a tudatunk és biztos reményünk — Ugy, hogy Indra csodát teszen a sze­retet no vében. Tegye meg azt, példának oká­ért, hogy Rotschild leánya beleszeressen a fiamba. H'a ezt meg tudja tenni, akkor bizo­nyos, hogy ő a szeretet istene. * A lapszerkesztő izgatottan járt fel-alá a szobájában. Végül beleütötte tollát a téntába és írni kezdett: — Mi nem vagyunk elvi ellenségei a teok­ráciának, végleges állásfoglalásunkat azon­ban függővé kell tennünk attól, hogy az uj rendszer mennyi gyakorlati érzéket mutat .majd a sajtó magasztos hivatásának honorá­lása iránt. Még aznap levelet kapott a próféta. A le­velet az ördögimádók fekete főpapja küldte neki. A levél igy szólt: — Erős a hitem, hogy a köztünk feniorgó apró félreértések eloszlatása után könnyű szerrel találhatnánk oly közös elvi alapot, amelyen kimondhatnék a fúziót, hogy aztán egyesült erővel dolgozzunk egy szebb jövő megalapozásán ... Voltak a nép sorában is sokan, akik lelke­sedéssel fogadták a hint, boigy elkövetkezett Indra országa. — No, csakhogy végre eljött a mi -időnk

Next

/
Thumbnails
Contents