Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-27 / 72. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG 1912 március 27. Egy kis filozofálási hajlammal igazán elmondhatjuk, hogy ők a legszánandóbb rabszolgái az ország ügyei vitelének. S hogy maholnap valóban hősi elszántság, a sötétbe ugrásnak vakmerősége kell ahoz, hogy valaki miniszteri állásra vállalkozzék. Ha reggeltől késő estig meghajszolt, agyonzáklatott életükhöz még hozzáveszszük, hogy rendszerint mily éles támadásnak, kíméletlen, sőt durva bánásmódnak vannak a képviselőház vitáiban gyakran kitéve s hogy a sajtó egy része, mint a fürjekre, ugy vadászik rájulk: nem csoda ha, máskülönben magasztos hivataluk ugy feltöri a vállukat, mint a nehéz bivalybőrpáncél -a régi jó világban a városi katonák vállát. A legnagyobb lángész s a legnagyobb munkaerő is meddővé válik, ha a kicsinyes, személyes természetű, formalitásokban kimerülő ezerféle elfoglaltság leköti megeszi minden idejét. A kicsinyes és mégis szükséges ügyeknek ez alacsony bolthajtásai elszoktatják a legragyogóbb államférfiúi önérzetet is, hogy emelt fővel és kiegyenesedett derékkal járjon. A vásárcsarnok. — Elfogadták Strasser Albert terveit — (Sajút tudósítónktól.) Nagy érdeklődés mellett tárgyalta kedden délután a vásárcsarnok ügyében kiküldött bizottság a vásárcsarnok terveit, amelyeket Strasser Albert tervező mérnök véglegesen elkészített és most bemutatta a bizottságnak. A terveket a bizottság gyakorlati és pénzügyi szempontokból egyáltalában megfelelőnek tartotta és ugy határozott, hogy azokat elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek. Megállapodott a bizottság abban is, hogy a vásárcsarnok helyéül a Rákóczi-teret találja legalkalmasabbnak és a közgyűlésnek is azt javasolja, bogy a csarnokot ott épitsék föl. A bizottság tárgyalásáról a következő tudósításunk számol be: Az ülésen Lázár György dr polgármester elnökölt és Balogli Károly tanácsos, Faragó Ödön dr főorvos, Fajka János főszámvevő^ Tóth Mihály főmérnök, Biró Benő főmérnökhelyettes, Skultéty Sándor főszámvevő Rósa Izsó dr, Bokor Adolf, Wlmmer Fülöp, Obláth Lipót, Becsey Károly dr, Rosenfeld Nándor, Désy Béla,, Kovács József dr, Bózsó János, Pillich Kálmán, Szabó Gyula, Várhelyi József bizottsági tagok és Strasser Albert, a vásárcsarnok tervezője. Az elnök az ülés megnyitása után fölkérte Strasser Albert mérnököt, bogy az átalakított terveket ismertesse. Strasser Albert nagy figyelem mellett mondotta el, hogy Ű bizottság legutóbbi ülésén elhangzott kívánságoknak megfelelően átalakította a terveit. Az átalakított tervek szerint a csarnok általános elrendezése azért a régi maradt. A Mérey-utcával párhuzamos hosszoldalain vannak elhelyezve az üzlethelyiségek, ezek felett a 8 méter széles emeleti elárusító helyek. A két hosszoldali emeletes épületrész között szabadon fenmaradó 28 méter széles és 96 méter hosszú terület hatalmas ivekben, rácsos vasfedéllel .van ellátva, melynek legmagasabb pontja 21.5 méter magasan van a földszinti padló felett. Ez a rész képezi a tulajdonképeni árucsarnokot, amely hatalmas méreteivel impozáns benyomást kelt, de mindenben meg is felel a szükségletnek ós követelményeknek. Ennek a középső csarnokrésznek a területe mintegy kétezerhétszáz négyzetméter, mig az egész beépített terület mintegy 4400 négyzetmétert foglal el, ezenkívül 1700 négyzetméter emeleti árusítóhely és 1600 négyzetméter pinceraktárhely áll rendelkezésre. Az emeletekre négy kényelmes és széles főkőlépcső és négy mellék lépcső vezet; a teherforgalmat négy villamos teherfelvonó eszközli. Az Összes csarnokhelyiséget keramitburkolattal, az üzlethelyiséget azbeszt-padlóval, a pince 'aszfalt-burkolattal van ellátva. A Kossuth Lajos-sugárutra és Mérey-uteára eső, arányosan tagolt nemes egyszerűségben tartott főhomlokzatok monumentális hatással bírnak és kőből készült díszítésekkel vannak ellátva, a Tábor- ós Tűzoltó-utcáikra néző homlokzat 18 méter magas homlokzatokkal ós óriási ablakfelületeikkel hatalmas benyomást tesznek. Úgyszintén a főhomlokzaton elhelyezett nagyméretű ablakfelületek. A csarnok, valamint az üzlethelyiségek tökéletes csatornázással, vízvezetékkel, tűzöl főcsapokkal, egészségügyi berendezésekkel, villamos és gázvil ágit ássál lesz fölszerelve s a falak mentén 2 méter magasságig majolika falburkolattal borítva. A bizottság a terveket megfelelőknek találta, csak az az óhajtás merült föl, hogy a csarnokban ne három, hanem négy sor elárusítóhely legyen. Fölkérték a tervezőt, ilyen formán változtassa meg a részletterveket, de tartsa szem előtt azt az elvet, amelyet egyébként ő ajánlott, bogy tudniillik a elárusítóhelyek között legalább három méter széles ut legyen. Beterjesztette ezután a tervező a vásárcsarnok évi költségvetését, amely a következő: Kiadások: 1.500,000 koronás építési költség öt és fél százalékos annuitása 82,500 K Fentartás 4500 K Tűzbiztosítás 4500 K Egyéb kiadások 20,000 K Összesen: 111,500 K Bevételek: 36 üzlethelyiség után egyenkint 700 korona 26,200 K 20 nagy hűsárus fülke egyenkint és havonkint 40 korona 9,600 K 28 kis busárus fülke egyenkint és havonkint 30 korona 10,080 K 5 nagy halárus fülke egyenkint és havonkint 30 korona 1,800 K 10 kis halárus fülke egyenkint és havonkint 20 korona 2,400 K 80 élelmiszerárus fülke egyenkint és havonkint 30 korona 28,800 K 64 gyiűnülcsös és zöldségfülke egyenkint és havonkint 15 kor. 12,960 K 200 ipari árus fülke egyenkint és havonkint 15 korona 36,000 K Összesen: 137,000 K ha láttad volna, hogy folyton joibbra forditva tartja fejét. A jobbágyok közül sok'an ezt is hitték. És a nők virágot küldtek a szegény asszonykának és esténként összegyűltek a várfal tövében, sirva, imádkozva hallgatták a csattogást, piiffenést, kongást, amely felül• ről hallatszott és igy szólták: — Szegény kis mártir-asszony, még csak nem is kiabál. Még csak nem is sir. A mártir-asszonyka pedig igy lassan boldoggá tette életét. Ábrándjait, amelyeket naphosszat a deli apródról, virágszagu sze-' retemről, piros csökokról szőtt, élvezte. Este pedig boszut állt férjén, aki megrabolta őt emez ábránd teljesülésétől. Igy nyugodt volt a kis nő, mert nem csalta meg az urát s mégis kielégítette vágyait. És egyensúly honolt telkében. Húsz évi boldog házaság után egy szomorú őszi napon meghalt a kis fehér nő. — Nem bírta tovább — mondta a nép. Eltemették, megsiratták és sirját fehér liliommal borították. Arcképét minden asszony a keblén hordta medáillonban. A haza nagy 'költője. Mosatlan Nyakú a 'következő szép sírverset irta fehér sirkövére: Szenvedése hosszú, Ámde jön a boszu. Szegény sárgaszemű szomorúan ballagott haza a temetőből. Húsz év mégis csak nagy idő. És csudálatos, hogy mi mindent nem szokik meg az ember. Ahányszor a kezébe vette a német estilapot, sirva fakadt. Nem kellett neki se étel, se ital. Aludni se tudott. Csak épen arca ékítményei örültek. Lassan, óvatosan elkezdtek visszafelé csúszni az árván maradt bal orcára. Érezték, hogy nincs többé baj, olyanok voltak, mint az egerek, mikor a macska elment hazulról. Lassanként fölvette normális képét az özvegy ritter feje. És akkor arra gondolt, hogy asszonyt kellene hozni a házhoz. Társaságba kezdett járni, vendégeket hivott és nagyon nézte a lányokat. Egyszer egy lány megtetszett neki. Igaz, hogy a lány mindent megpróbált, hogy megtessék a várurnák. Hatalmas, nagycsontu lány volt, majdnem akkora, mint a sárgaszemű, jó lovas, erős " szűz. Vad fény csillogott a szemében. A sárgaszemű bevitte a templomba és megesküdött vele. Az esküvő délben volt. Hat órakor jött a német estilap és a fiatal asszony odalépve urához, gyors egymásutánban hetvenegyszer pofonütötte. — Tessék? — kérdezte a sárgaszemű. — Igen — felelt a nő és kiment a konyháiba főzni, mert praktikus asszony volt. A sárgaszemű tetette az estilapot és mélyen elgondolkozott. Aztán kiment a konyhába és igy szólt ifjú nejéhez: — Miért tetted ezt? A hatalmas nő rávillantotta börtönfekete szemét és vadul mondta: — Ez a boszu. Ez a boszu. — A boszu? — Az. Most már bevallom néked, hogy csak azért.lettem nőddé, hogy megboszuljam a fehér liliom emlékét. Köny rezgett vad szemében, mikor ezt mondta. Érezhető volt, hogy az egész női társadalom boszuját hozta fel a várba. Érezhető volt, hogy ez most már mindhalálig igy lesz. Így is lett. Reggel, mikor fölkeltek, megverte a nő a sárgaszemüt. Feketekávéra ismét megverte. Az estilapnál is. Lefekvés előtt is ájtatosan pofonra kulcsolta kezét. Szegény sárgaszemű ezt mondta magában:. — Tűröm, tűröm, mert ugy látszik, az ő pártján van az igazság. És tűrte is, mert borzasztóan tisztelte az igazságot, a közvéleményt, a népakaratot, az általános nézetet a világ száját. A sárgaszemű volt abban az időben Európában a legalkotmányosabb sárgaszemű. És csöndes nyári éjszakákon ismét fölmentek a hegyre, a várfal tövébe a völgyből az asszonyok és most vígan, boldogan, elégedetten, örömmel hallgatták az ablakból lecsattogó pofonok méla robaját. — Hála Istennek — mondták — ez a derék asszony most visszaadja neki azt, amit a szegény liliommal elkövetett. És mikor a templomba ment délceg, vad uj nejével, csupa mosolygó arc világított rá a sorfalból. Ezt suttogta a nép: — Ugy kell neki! És éljenezték az uj feleséget. Minden aszszony még egy medaillont csináltatott arra a láncra, amelyen a fehér liliom képét hordta, s ebbe a medaillonba a val nö képét tette. A bűn és bűnhődés jelképe volt ez. És a két nő arcképe ott függött minden család lakásán. — Van igazság! — mondta a nép. Szegény sárgaszemű, mit tehetett, ő is azt mondta, hogy van igazság. És bölcsen, csöndesen, egyre mosolyogva élt még busz évig igy az uj növel. Nem is tehet másként egy komoly és nemes kebelii férfi, aki tiszteli a hölgyeket. Közben pedig addig élték, amíg meg nem halták. 1 . ... . - ~