Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-03 / 52. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. március 6. A község nem nyugodott meg az elutasító határozatban. Küldöttséget menesztettek Trayber Vince dr főügyészhez a pörujitás érdekében. A főügyész már befejezte a memorandum tanulmányozását. A pör aktáit átküldte a nagykikindai vizsgálóbíróhoz,, hogy a memo­randumban emiitett adatok a valódiság bizo­nyítása esetén megállapiíják-e a bűnösséget? A bünpör ujraf öl vételéről Trayber Vince dr főügyész a következőket mondta a Délma­gyarország munkatársának: — A bünpörnek igen terjedelmes az anya­ga. A tanulmányozása nagy körültekintést igényel, csak a legapróbb részletek megfon­tolásával határozhatunk. A nép fanatizmusa nem lehet irányadó. — Meg kell állapitanunk, hogy a memoran­dumban emiitett adatok a valódiság bizonyí­tása esetén perdöntő jellegüek-e? Van-e tör­vényes alapja az ujrafelvételnek? — Én már megalkottam a magam vélemé­nyét. A bűnügy iratai, a nagykikindai vizs­gálóbiróságnál vannak. A vizsgálóbíró majd megállapitja, hogy a fölemlített adatok bizo­nyithatók-e? Csak a legapróbb részletek tisz­tázása után határozhatunk az ujrafölvétel kérdésében. Az iratok még nem érkeztek vissza a nagy­kikindai 'Vizsgálóbírótól. Tornaünnep a színházban. — A reprezentatív csapatok gyakorlatai. — (Saját tudósitónktól.) Irtunk már arról a minden tekintetben nagyszabásúnak Ígérkező tornászünnep­ségről, melyet március kilencedikén a Szegedi Torna­egyesület a városi színházban rendez. Valóságos kulturünnep lesz a tornaünnepély, amelynek sikere érdekében nemcsak a szegedi tornászok, de Magyar­ország legkiválóbb bajnokai is vállvetve dolgoznak. Délután öt órakor kezdődik az ünnepség, amely­nek, az előjelek után itélve, zsúfolt nézőtér fog tap­solni. Magyarország leghíresebb tornászgárdája, a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetségének reprezentatív férfi és hölgycsapata, valamint a Sze­gedi Tornaegyesület férfi és hölgycsapata mutatja be azon a közönségnek azokat a festői és plasztikus mutatványokat, amelyek mindenütt sikert arattak ed­d.ig. A kitűnő fővárosi tornászgárdát a legjelesebb művezetők vezénylik és ebből a célból részt vesznek az ünnepségen Kmetykó János, Rábel Rezső és a höl­gyek művezetője, Újhelyi Sándor. A szegedi tornász­gárdát Banga Samu, az egyesület művezetője ve­zényli. Á szabadgyakorlatokat zenével mutatják be és igy az festői látványt fog nyújtani. Érdekes verseny is lesz a színpadon. Az ott felállítandó magas nyújtón, korlátokon és lovon küzdenek az elsőbbségért a da­liás tornászok. A gyönyörű látványosságot nyújtó tornászünnep­ség iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg városszerte. Értesülésünk szerint a szomszéd városok sportked­velő közönsége is átrándul Szegedre, hogy megte­kintse a minden tekintetben páratlanul szép ünnep­séget. Meleg érdeklődéssel kisérik az egyesület tö­rekvéseit Szegeden is, különösen pedig katonai és tanügyi körökben. Az egyesület vezetőségé lapunk ut­ján is meghívja a minden szép és nemes ügyet pártoló közönséget a szép ünnepélyre. Ugy a budapesti, mint a szegedi tornászgárda szor­galmasan gyakorlatozik, hogy a testnevelés nyomán elérhető legtökéletesebb szabad ügyességét és erő­gyakorlatait bemutathassa. A budapesti reprezentatív hölgycsapat 18, a férfiak csapata 15 tagból áll. Az ünnepségre vonatkozó részletes programot lapunk legközelebb már közölni fogja. Az ünnepségnek lég­Jobb célja az, hogy oktató hatásával megkedveltesse a testgyakorlást ugy a felnőttekkel, mint az ifjú­sággal. Hogy a nagyközönségnek mód adassék arra, hogy h szép és lélekemelő ünnepségen részt vegyen, mér­sékelt áron bocsájt jegyeket a közönség rendelkezé­sére. A belépőjegyek a színház pénztáránál váltha­tók, a szinház bérlőinek elővételi jogát március 4-ikéig, hétfőn délig föntartják. NAPI HÍREK Színészek álarcos-bálja. (Saját tudósitónktól.) Carneval herceg utolsó far­sangi dáridója volt szombaton este a Tisza-szálló nagytermében. A szinészek a kulisszák mögül bevo­nultak a bálterembe és a csillárok fénysugara paj­kosan vibrált — az álarcokon. A szezon első álarcos bálja volt a szinészek mulatsága. A bálteremben ízlésesen elrendezett páholyok, pom­pás diszités, a miliő megkapó. Kilenc óra tájban már szállingóztak a maszkák. Diszkrét hajlongással kö­szöntötték az ismerősöket, akik fürkésző szemekkel találgatták: — Ki ez? l : v Ez a kérdés mindjobban megismétlődött. Formás, csinos hölgyek libbentek a parketten és nyomukban sugdolódzás támadt. — Tévedsz, drágám, nem az vagyok, — felelt paj­kosan a találgatóknak a maszka. —- Fiuk, — mondta a körülállóknak egy ujságiró — ez a hórihorgas káplán valószínűleg Solymossy. — Ugyan, — felelték — az nem ilyen formás. — Majd megkérdezem, hogy bemén-e blank ászra, akkor zicher a Solymossy. Meg is kérdezte. A maszka pedig felelt: — Cucili, mucili, én csak tutira játszom. Később kitűnt, hogy akit a komikusnak néztek, a Ikar egyik bájos hölgye. Különös feltűnést keltett egy tiroli vadász. Száz szem ragadt a formás idomokra . — Ez biztosan a Déry Rózsi! Csak az lehet ilyen formás, — mondta egy aranyifjú. — Ugyan, ugyan, — ábrándította ki a fiatalembert egy szinész, — az még javában járja a dzsilolót! És valóban ugy volt. Csak tiz órára járt még az idő. A publikum^ erőnek erejével a primadonnákat és az ismertebb színésznőket óhajtotta látni. Hol van Déry Rózsi, az Antal Erzsi és hol Nagy Aranka, meg a Szohner, a Harsányi és a kis Wirth Sári? Valóságos hajszát inditottak a fölkutatásukra, de eredménytelen volt a kisérlet. Akire előbb rámondták, hogy ez vagy az, később kitűnt, hogy nem is igaz. Tizenegy óra után megélénkült a hangulat. Pezs­gőbb lett a jókedv és a bátrabbak táncra perdültek. A honvédzenekar játszott. Tánc közben egy-két álarc már lehullott. Tizenkét órakor fölhangzott a kiáltás: — Le az álarccal! És a maszkák diszkréten elvonultak, hogy álarc nélkül térjenek vissza. Nagy meglepetés érte a férfia­kat. A primadonnák távol maradtak. Az úgynevezett főszereplők nem öltöttek álarcot. A vacsorán aztán a várva-vártak is megjelentek és reggelig hangos volt a Tisza-szálló terme. — Thallóczy Lajos— titkos tanácsos. 'A király, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, Thal­lóczy Lajos dr közös pénzügyminiszteri osztályfőnek a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Thalló­czyt huszonhat évvel ezelőtt neveztette ki Kállay, az akkori közös pénzügyminiszter kormánytanácsossá a bécsi kamarai levéltárhoz, mely a közös pénzügymi­nisztérium kezelése alá tartozik. Thallóczy, a kiváló történettudós és publicista azonban nem levéltári, ha­nem politikai szolgálatot teljesített és mint a bosnyák ügyek legkiválóbb ismerője, valósággal jobb keze volt Kállaynak. Hivatali pályáján gyorsan emelkedett és aránylag fiatalon elérte. az osztályfőnöki (állam­titkári) rangot. E mellett történetiről munkásságát is nagy buzgalommal és nagy sikerrel folytatta; a dél­szláv népek történetének megvilágításához alapvető munkát szolgáltatott a tudománynak; mint vezető közreműködött a raguzai levéltár, a Blagay- és Fran­gepán-család levéltárának kiadásában és egy nagy kötetben adta ki bosnyák és szerb nemzedékrendi ta­nulmányait. Nemrégiben hire járt, hogy megválik a közös pénzügyminisztériumtól, hol a magyar érdekek­nek mindenkor pártfogója volt és akkoriban a buda­pesti egyetem egyik történeti tanszékét, mely még ma is üres, fölajánlotta neki — Biiinski Budapesten. Biiinski Leó lovag, az uj közös pénzügyminiszter tegnap este Thallóczy Lajos osztályfőnök és Beigel István dr miniszteri titkár kíséretében Buda­pestre érkezett, hogy itt bemutatkozó láto­gatásokat tegyen. A pénzügyminiszter az An­gol királynő-szállóban ma reggel a még Bu­dapesten időző Cuvaj Ede horvát bán rövid látogatását fogadta, majd tiz órakor titkárá­val a miniszterelnökségre hajtatott, ahol Khaen-Héderváry miniszterelnököt kereste fel. Majd a kabinet valamennyi tagjá­nál, Schreiber Vilmos hadtestparancsnoknál, Vaszary Kolos hercegprímásnál, Wlassics Gyula közigazgatási bírósági elnöknél, Szé­chenyi Gyula grófnál, Széchenyi Béla gróf­nál, Günther Antal kúriai elnöknél, Vavrik Béla alelnöknél, Csdky Albin és Návay La­josnál, valamennyi zászlósurnál, Fülepp Kál­mán főpolgármesternél és Bárczy István pol­gármesternél letette névjegyét. Biiinski dél­után 2 óra 30 perckor visszautazott Bécsbe. — Az IpartSrvény és lietegsegélye­cés reformját sürgeti a szegedi ipar­testület. Az ipartörvény és a betegsegé­lyező törvény már nern felel meg annak a célnak, amelyet annak megalkotói maguk ele tűztek. E törvények elavultak, hiányosak s igy sehogysem felel meg a mai gazdasági és társadalmi követelményeknek, ugy hogy mindinkább éreztetik visszahatásukat. Az ér­dekelt iparos és kereskedő osztály állandóan panaszkodik, e hiányok és az ezek okozta károsodások miatt és unos-untalan sürgetik e törvények reformját. Ennek az általános elégiiletlenségnek volt eklatáns kifejezője az a beszéd, amellyel az ipartestület mai köz­gyűlését nyitotta .meg Pálfy Dániel elnök. Pálfy Dániel energikus beszéde méltó vissz­hangja volt a közóhajnak, de még élénkebb és találóbb jellemzése e viszás állapotokat előidéző lehetetlen, abszurd politikai helyzet­nek. A Justh-párt, ha semmi másból, — de az ország iparos és kereskedő világának pana­szaiból is megérthetné, hogy politikája nem politika, hanem hazaárulás, mert megakaszt­ják vele az ország gazdasági fejlődését. A közgyűlésen jelenvoltak lelkes tapssal és él­jenzéssel honorálták Pálfy Dániel szép, hatá­sos beszédét. — (Márciusra fagyos napokat jósolnak. Egyik kiváló meteorológus irja a következőket az enyhe napokról: A pompás napok, amelyek enyhe 'levegővel és napsütéssel köszöntött reánk az utóbbi hetekben, nem tekinthetők még a tavasz kezdetének és nincs kizárva, hogy a téli zord időjárás még visz­szatér egy kis bucsuzkodóra. Egészen valószínű ugyanis, hogy hideg napok következnek ránk már­cius folyamán. A februári idők enyhesége különben nem szokatlan dolog. Ha pedig a higany felszökik a hőmérőnkben, azon sem kell csodálkoznunk, mert a korábbi évek följegyzései szerint + 3 foknál mele­gebb idők is jártak már februárban. Egy pár évvel ezelőtt egy izben -j- 17 fokra emelkedett a meleg (februárban. És eme tavaszias februári napok dacára is nagy hidegek következtek márciusban. Völt olyan idő is, mikor nulla alá sülyedt a higany és föliegyez­'ték azt .is, hogy évekkel ezelőtt egy i?ben — 10 fokot mutatott a hőmérő. Sőt, hogy tovább menjünk és az idő megbízhatatlanságát kellőképen illusztráljuk, nem szabad elfelejtenünk azt a tényt sem, hogy mintegy tiz évvel ezelőtt egy szép májusi napon — 2.5 foknyi hideg volt. A melegebb napok azért vannak február­ban, mert a nap már magasabban áll fölöttünk és a sugarai is erősebbek. Középeurópában és Oroszor­szág fölött székel és ameddig ezt az egyensúlyt nem zavariák meg északnyugati szelek, addig szép idők várhatók. — Halálozás. Bagáry Pál nyugalmazott uradalmi jószágigazgató, törvényhatósági bizottság}

Next

/
Thumbnails
Contents