Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-26 / 71. szám

i bÉLMAQYARÓR52ÁÜ 1912 március 26. rásőf rnesíer. Házkutatást tatróttak. Fölfor­gattak mindent. Adják elő a részvétlevele­ket, meg a pénzt, ámit a síremlékre kaptunk. Kérdem uraim, mit akarnak tőlünk. Már min­déftfen'kerés^tüi meritünk, mitől mégszakad a lélek. Hét hónapon keresztül a pokol ríiinden kínját elszenvedtük . . . idősebb Regula férfiasan szégyenlősen, nyöszörögve sirt. Hogy mit akarnak tőlünk? Ö szegény a fiát siratja és sohasem fogja megérteni, hogy ifj. Regula Ede háromszo­ros gyilkosságot követett el és a törvény cstipán megtorló jogával élt, mikor akasztó­fára'küldte. Nem ifjabb Regula Edét, — idő­sebb Regula Edét és szerencsétlen feleségét illeti a részvét és szánalom. MŰVÉSZET Szinházi műsor. Keddien A leányvásár, operett. E/a) Szerdán A görög rabszolga, operett (*/'») Csütörtökön A • kornevillei harangok, ope­rett. (»/.) Pénteken A papa, vígjáték. (Góth-pár föl­léptével. Fölemelt helyárakal.) Szombaton A kém, dráma. Bemutató. (Góth­pár fölléptével. Fölemelt helyárakkal.) Ismét jogtalan helyáremelés. — Egy uendégszsreplés krónikájához. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi színházban e héten vendégszereplés lesz. A Góth-pár vendégszerepel három estén. Jó. Ezt senki nem kifogásolja. Megszoktuk már a vidéken, hogy amikor az igazgatóknak tavászidőn telt házakra van szükségük, a vendégszere­peltetés eszközéhez nyúlnak. A Góthék ven­dégjátéka körül most olyasmi történt, amely a legerősebb kritikát provokálja. Almássy Endre igazgató plakátokon és kommünikékben hirdette, hogy a három es­tére huszonöt .százalókkal fölemelte a hely­árakat. Fölemelte pedig őhkéhyés elhatározá­sából. A városi szabályrendelet értelmében a szinházi helyárakat esetenkint a tanács en­gedélyével szabad fölemelni A rend szerint az igazgató előterjesztésére a tanács kikéri a szinügyi bizottság véleményét és ha az he­lyesnek és indokoltnak tartja, engedélyt ad a helyárak fölemelésére. A rendes hely­áraktól eltérő százalékot a tanács állapítja meg. Az igazgató, nem tudhatni mi okból, kike­rülte a törvényes fórumokat és kiragasztotta, hogy én Almássy Endre fölemeltem helyára­kat. A színház azonban közintézmény, a vá­ros tulajdona és abban senki nem gazdálkod­hatok. A közönség látogatja a színházat, mert alig van más szórakozóhelye. A játéle azon­ban, amelyet a színház iiz a publikumával, fölöttéb unalmassá kezd válni. Ez a három napos helyárfölemelósi trükk is olyasvalami volt, mint amikor az igazgató bekonferálta a szezont. Azzal szellemeskedett, hogy fölemelte a helyárakat. Az pompás hecc volt, kérem, amikor csak olvastuk, hogy föl­emelték a szinházi bolyára kat. De ki emelte föl és miért emelte föl? — kíváncsiskodtak az emberek. A kíváncsiság érthető volt, mert sem a szinügyi bizottság, sem a tanács, sem a közgyűlés nem jogosította föl az igazgatót a helyárfölemelés publikálására. Különösen a Délmagyarország és Wimmer Fülöp, a szin­ügyi bizottság agilis tagja tiltakoztak a kö­zönség beugrasztása miatt. A jogos fölszóla­lásnak eredménye is volt. Lázár György dr polgármester áthúzta az igazgató számsorát és a helyárakban nem történt változás. A bérlők, akik jóhiszeműen nagyobb összeget fizettek, visszakapták a pénzüket. A sietőssel tehát balul járt az igazgató. Akadtak egynémelyek, akik azt mondták, hogy várjuk meg, mit pfoíhtkál az igazgató, fckkor majd lehet beszélni a hely ál-fölemelés­ről. Vártunk, vártunk. De annyit sem kap­tunk, amennyivel legalább nem blamálták volna a szegedi színház hiret. Nivótlan, sivár és szln'télen a Színház, a. helyárfölemelésről tehát most még inkább lehetetlen beszélni, mint annakelőtte. A legnjabb trükkel kapcsolatban föl kell még emlitenünk valamit. A szinügyi bizott­ság elnöke Gaál Endre dr tanácsos. A szin­ügyi bizottság elnökének, ugy véljük, köteles­sége lenne ilyen igazgatói önkényességgel szemben megkímélni a közönséget. Nem kell más, mint fölhívni a polgármester figyelmét az igazgató eljárására. A megtorló intézkedés akkor el nem maradhat. Mindez azonban nem történt még. Az igazgatóval' Szemben tapasz­talt indokolatlan elnézéseket nem értjük. Még csak annyit, hogy a Góth-pár mar igen sokszor ven dégszerepelt a szegedi színházban, de sohasem emelték föl a helyárakat, hogy ez az ügy Wem marádhat eünyiben.1 Honnan vagy kitől kapta Almássy a jogot a helyár­'fölemelésre? Csak nem gondolják, hogy az ilyen ügyet „utólagos jóváhagyással" is el lehet intézni és ezzel meg lehet kerülni a sza­bályrendeletet? * Rang és mód. Az elmúlt évtizedek egyik kedyelt színjátékát, Szigeti József Rang és mód cimü színmüvét játszották hétfőn este a színházban. Ezt a darabot jó ideig pihentet­ték a színpadok, már-már a feledésbe is me­rült. Nemrégen azonban újból színre liozta a Nemzeti Színház Blaha Lujzával ós Újházi Edével. így aztán most sorjában megjárja a vidéki színpadokat is. A szegedi színház is jónak látta föleleveniteni a színmüvet. Az előadásban nem volt köszönet. Ügy gondol­juk, hogy amikor ilyen régi magyar darabot előszednek, holmi budapesti példától elkapat­va, megillető kiválóságot ós becsületes gon­dosságot várhatunk az előadástól. Ehelyütt azonban könnyelműen összetákolt, gerincte­len játékkal traktáltak. A darab hangulata, az alakok karakterisztikuma elvérzett az elő­adásban. A régi magyar színjáték stílusától messze elmaradtak a szereplök. A legcseké­lyebb értéket nem fedeztük föl az előadásban és a rendezésben. Az előadással kapcsolatban föl kell emlitenünk valamit. A, szegedi színé­szeknek mániájuk, hogy mindenből tragédiát játszanak. Szavalnak, lármáznak, fejhez.kap­kodnak, nagyzoló pózba vágják magukat. Ezért soha nem közvetlenek ós ezért hami­sítják meg legtöbb esetben a darab szellemét és az alakok karakterét. Ez a mánia dühön­gött a Rang és mód előadásán is. Mindent meghamisítva tálaltak a publikumnak. Hol a rendező, aki megzabolázza a féktelenül csa­pongó temperamentumot? Hol a rendező, aki helyes érzékkel irányt hasit a zűrzavarban? Vagy a rendező maga az, aki a zűrzavart teremti? Az előadásban egyedül Csiky László találta el a helyes hangot. Kifogásta­lan volt az alakítása. Értékes sikert aratott. FÖljegyzésre érdemes még Heltai Jenő sze­szeplése. * Ámor és a gólya. Izgatóan érdekes siágerképet mutatott he a Vass-szinház igaz­gatósága immár három napon át a szegedi közönségnek Ámor és a gólya a cime a há­romfelvonásos mozgóképnek s egy gyönyörű fiatal nő kálváriáját tárja a szemlélő elé. Szenvedései közepette, amelyeket durva és szilaj férje oikoz, csak egyre vágyik: csöpp gyerek után, akiben kárpótlást talál. Kínzója azonban hirtelen meghal s az összetört lelkű asszony megesküszik, hogy többé nem vesz keresztet a nyakára s nem megy férjhez. A sors azonban összehozza egy fiatal tiszttel, aki lángra lobbantja a nő szivét. A gyerek .utáni vágy újra jelentkezik és Ámor segít­ségével kis idő múlva be is kopogtat a gólya. A szerelmesek elválnak, de a véletlen újra összehozza Őket, s ekkor boldogan ölelik keblükre — a kisleányukat. A hatásos képet cSajt felnőttek nézhetik meg, kedden adják utoljára. NRPIJNREK A Kereskedők Eyyesületének estélye. (Saját, fadósitóhktól.) Vasárnap este ünne­pélte meg a Szegedi Kereskedők Egyesülete a márciusi nagy napok emlékét. A minden te­kintetben sikerült lélekemelő hazafias ünne­pélyt az egyesület díszes Somogyi-utcai uj körhelyiségébon tartották meg, amelyet már jóval kilenc óra élőtt zsúfolásig megtöltött az előkelő közönség. Lövész Antal egyesületi elttök üdvözölte meleg szavakkal a megjelent vendégeket, akiknek bemutatta Várossy Gyula volt országgyűlési képviselőt, nyugal­mázott plébánost, az ünnepi szónokot. A poétáiéi kii lelkész nagy figyelem között mond­dotta el az ünnepi beszédet, amelyben haza­szeretetre buzdította a megjelenteket és min­den figyelmet lekötve, egészen uj irányban ismertette a nagy napok történetét. Lelkes, percekig tartó tapssal, szűnni nem akaró él­jenzéssél fogadók a beszédet, amelynek el­hangzása után Csiky László színművész sza­rait el igaz átérzéssel, művészi előadással ha­zafias költeményeket. Binder Károly, a sze­gedi színház kitűnő tágja kuruc-nótákat éne­kélt nagy és kiváló művészettel. Pogány Béla szintiiüvész lépett utána a dobogóra és zajos tetszés mellett inondotta el néhány hazafias •költeményét. A Taljira magyar-t nagy ráter­mettséggel Benedek Kornél szavalta el, if­jabb Danner János érzéssel, művészettel adott elő tárogatón régi kuruc nótákat, Czö­vek Ilonka pedig kellemes liangón énekelt. Mindegyik közreműködőnek zajos sikere volt, a megjehultek percekig tapsoltak és Csiky LasZlönaka közönség kívánságára ismételten is fel kéllett lépnie. A műsorszámok végezté­vel Lövész Antal elnök hálás köszönetét fe­jezte ki az egyesület nevében Várossy Gyu­lának, a kitűnő szinmüvészeknek és az ügyes közreműködőknek. Tizenegy óra elmúlt, ami­kör a ni üstírnak vége volt és Erdélyi Kálmán hartdája Vájda János vezetésével — amely az egyes énekszámokat is elismerésre méltó ügyekséggel^ kisérte — rázendített'- á táncra. A fiatalság táncra kerekedett és járta a táneot világos nappalig. Az estélyen a következő hölgyek jelentek meg: Asszonyok: Lövész Antaln éj Kálnai Béláné, Paul Adolf né, Boda Bertalaimé, Paál Jóbné, Löwy Lászlóné, Koth Adolfné, Nyilassy De­zsőné, Neu Salamonné, Singer Dávidné, Bass Dánielnél Halmos Jánosné, Drapka Mihályné, özvegy Tamási Rezsőné, Stern Ignácné, Spitzer Miksáné (Félegyháza), Rosenberg Yilmosné, Berger Adolfné, Danner Jánosné, Csűri Sándorné, (kövek Gyuláné, Friedmann Dávidné, Funk Edéné, Dracker Fiilöpné, Bleier Miksáné, Wolf Jakiabné, Steiner Ber­nátné, Böhin József né, Weinberger Sándor­né, Gans Mérné, Mojzes Dánielné és még számosan. Leányok: Schwarcz Valeszka, Goldgruber Aranka, Stern Hóna, Spitzer Annuska (Fél­egyháza), Reinitz Erzsike (Kecskemét), Ro­senberg Jtílánka, Czövek Ilonka, Friedm'ann Mariska, Bnrinszky Ilonka, Löwens'teln Ró­zsika, Deütseh Mariska, Wolf Zseni és Adél, Steiner nővérek, Seíler Piroska (Kistelek) és még többen. — A komáromi mandátum. Komáromból je­lentik, hogy az ottani nemzeti munkapárt 800 választópolgár részvételével gyűlést tar­tott s egyhangú határozattal Sárkány- Ferenc rendőrkapitányt jelölte a Szivák Imre el­hunytával megüresedett képviselői mandá­tumra. Sárkány kijelentette, hogy elfogadja a jelölést. Azonosította magát Khuen-Hóder­váry gróf miniszterelnökkel és a munka­párttal. A függetlenségi párt eddig még nem állított jelöltet.

Next

/
Thumbnails
Contents