Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-23 / 69. szám

t)ÉLMAGYA$OÍ*SZÁÖ 1912 március 23. rokat tett a nemzeti vagyonban. Most már égetően sürgős a sztrájk befejezése, mert ha a jövő hét végéig nem kezdődik meg az üzem a Szénbányákban, akkor április első napjaiban egész Angolországszerte, de Skóciában és Írországban is megbénulna minden vasúti személyforgalom. — Magyar munkások katasztrófája. Londonból jelentik: Newyorkból táviratozzák, hogy az arkansasi Mac Curtin-bányatelepen történt katasztrófa áldozatai majdnem kivétel nélkül magyar munkások, kevés köztük a lengyel, amerikai egyáltalán nem veszett oda. Csütörtökre virradó éjjel sikerült végre eltömni a szellőztetőket s erre a lángok a szádaknál lelohadtak ugy, hogy a mentőekszpedició leereszkedhetett a mélységbe. Öt holttestet ilioztak föl, mind meg voltak szenesedve és egy halomban harmincöt hdlttetemet számláltak meg. A robbanás előtt a csoportfelváltáskor száztizenhat bányász állott munkába. Mikor az ekszplozió bekövetkezett, huszonöt bányásznak még volt ideje, hogy a légszivattyúkhoz rohanjon s ezek szerencsésen megmenekültek, a többi kilencvenegy menthetetlenül odaveszett. A katasztrófát kétségtelenül a szénpor meggyulladása okozta. — Rejtélyes gyilkosság, Keszthelyről jelentik: Március 7-én éjjel a zalamegyei Pacsa község határában, a kocsiút melletti gyalogjárón meggyilkolva találták Szabó Jánost, egy elzüllött, érettségit tett ötvenkétéves embert, akit rokonai tartottak el. A nyomozás adatai szerint Szabó a gyilkosság es-' tején a Pacsához egy kilométer távolságra lévő Pacsatüttös község korcsmájában bort ivott és tiz óra felé távozott haza. Az ittas ember valószínűleg betért sógorához, Sipos Sándor volt uradalmi tiszttartóhoz, akitől neje, Szabó nővére, Sipos durva bánásmódja miatt külön él fél év óta Keszthelyen. A mintegy nyolcvanezer korona értékű ingatlan ugyanis Siposné tulajdona és miután a tékozló és korhely férj hiába ostromolta nejét pénzért, elüldözte nejét, sógorát, Szabót pedig már régebben elkergette a házból. Szabó március 7-én részegen betért Siposhoz, aki, mióta neje elhagyta, Németh Juli nevü kedvesével él. A nyomozás szálai a gyilkossági ügyben Sipos házához vezetnek és mind bizonyosabbá válik, hogy Szabó holttestét ugy szállították Pacsatüttös ihatárába. Sipos Sándort letartóztatták, de konokul tagad. Március 20-án a pacsai csendőrség letartóztatta Sipos ikedvesét, Németh Julist is bünrészesség gyanúja alatt. Konstatálták, hogy Sipos ellenséges indulattal viseli tetett sógora iránt, kiben neje örökösét látta. Több izben megverte sógorát s egy izben utána is lőtt. Sipos különben intelligens ember és valamikor Magyaróváron végezte a gazdasági akadémiát. Teljes életében nagy lábon élt. Atyja orvos volt Pacsán. ő maga mint esküdt részt vett a legutóbbi esküdtszéki tárgyaláson Nagykanizsán. — Dráma a pénztáros lakásán. Pélmonostórról jelentik: A Pécs közelében levő Pélmoinostoron, egy szép fiatal tanitónő, legvégső kétségbeesésében tegnapelőtt éjszaka agyon akarta lőni szerelmesét, a Baranyavári cukorgyár pénztárosát. Félesztendővel ezelőtt még budapesti tanitónő volt Varga Júlia, az éjszakai merénylet szerencsétlen hősnője, aki Pesten ismerkedett meg Kienle Gyula magánhivatalnokkal. Megszerették egymást és abban állapodtak meg, hogy mihelyt a fiatalember jobb álláshoz jut, házasságra fognak lépni. Ez két és fél évvel ezelőtt történt. Két ós fél év óta szövögeti rózsás álmait a kis tanitónő ós vágyai netovábbját vélte elérni, amikor a mult esztendőben Kienle megfelelő álláshoz jutott. Pénztárossá nevezték ki a Pélmonostoron levő Baranyavári cukorgyárhoz. Varga Juliánná ittkagyta tanítónői állását, hazaköltözött özvegy édesanyjához Pécsre és várta a szép napot, amikor Kienle, mint feleségét viszi el Pélmonostorra. Várt, várt és egyszerre csak kezdett kiábrándulni álmaiból. A fiatalember félreérthetlen jelét adta elhidegülésének, legutóbb pedig már azt is kijelentette, hogy nem hajlandó feleségül venni a tanítónőt. Varga Julianna halálosan elgyötrődve, átsirt éjszakák után tegnapelőtt arra határozta magát, hogy még egyszer, utoljára beszélni fog a pénztárossal. Kiutazott Pélmonostorra és éjjel tizenegy órakor fölkereste a lakásán Kienlet. A pénztáros két kollégája társaságában volt s elsápadt, amikor meglátta a földúlt arcú leányt. — Négyszemközt akarok magával beszélni! — lihegte a tanitónő. — Kérem, — fordult a pénztáros vendégei felé — bocsássanak meg, bizalmas ügyet szeretnék a Kienle úrral elintézni. Azzal átment a pénztárossal a szomszéd szobába, de alig zárult mögöttük az ajtó, beléptek a szobába a pénztáros kollégái is. — Ha az urak mindenáron zavarni akarnak, — mondta a tanitónő — kérem Kienle ur, jöjjön ki a folyosóra. Abban a pillanatban, amikor kiléptek a folyosóra, a tanitónő Brovning-pisztolyt rántott elő a köpenyege alól és hatszor rálőtt a pénztárosra. A golyók közül egy a jobb karján találta Kienlet, aki eszméletlenül összeesett. A lövés zajára a gyári alkalmazottak elősiettek és telefonoztak a csendőrségre. Varga Juliannát letartóztatták és további eljárás végett a dárdai járásbiróság fogházába szállították. A sebesült fiatalembert két törvényszéki orvos vizsgálta meg. Megállapították, bogy Kienle sebe husz napon belül gyógyul. Ennek alapján a dárdai járásbiróság a merénylő tanitón:t szabadlábra helyezte. — Csak Mauthner-féle magvakat vásárolnak helyesen gondolkodó, számító gazdák és kertészek még akkor is, ha mások olcsóbbak volnának, mert tapasztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására, ós a vevők kárára lehetséges. 2670 — Welff-Metternicli grófot szabadonbocsátották. Berlinből jelentik: A botrányos jelenetekben gazdag, hosszas és izgalmas Wolff-Metternich-pör végre elmúlt s a hamiskártyázással, csalással és más szélhámoskodásokkal vádolt grófot tizennégy havi fogság után szabadon bocsátották. A vádak nagy tömegét nem tudták rábizonyítani, az Ítélet kimondotta, hogy hivatásos hamiskártyásnak nem lehet Wolff-Mettermich grófot megbélyegezni. Mindössze egy jelentéktelenebb vétség miatt róttak ki rá két hetet, amelyet a vizsgálati fogsággal természetesen bőven kitöltöttnek vettek. A grófot a fegyház előtt a kíváncsiak nagy sokasága várta. Mihelyt kiszabadult, egyenesen a szállóba sietett, ahol felesége, Claire Valentin művésznő várta. — A felmentő itélet, — mondotta egy újságírónak, különös örömmel és megelégedéssel tölt el, bár semmi kétségem sem volt egy pillanatig sem arra nézve, hogy az állítólagos bizonyítékokat semmiféle objektiv biró sem fogadhatja el elegendő alapul arra, hogy engem elitéljen. Lehet, hogy én vagyok a világ legkönnyelmübb és leghiszékenyebb embere, de csaló sohasem voltam. Wolff-Metternich Guisbert gróf szenzációs pöre révén olyan hiressé lett, hogy sok színházigazgató fényes szerződési ajánlatot tett neki. Ezeket a szerződéseket ugyan nem utasította vissza határozottan, de komolyan csak akkor tárgyal a direktorokkal, ha arról bizonyosodnék meg, hogy családja vele szemben tovább is elutasító állásponton marad. A fogság rendkívül megviselte, ezért néhány nap múlva több heti üdülésre Svájcba utazik. — Haláleset a vadászaton. Tragikus eset szakította félbe tegnap Batthyány Iván gróf vadászatát. Mint szombathelyi tudósítónk táviratozza, a gróf szalafői vadászterületén több stájer mágnás részvételével vidáman folyt a vadászat, amikor Hügel Pál gróf nagybirtokos hirtelen összeesett és amire orvost hivtak hozzá, meghalt. Szélütés ölte meg. — Testvérgyilkosság. Szatmáról jelentik: Millió György és Milkó Péter vagyonos gazidlálkodók keményen összeszólalkoztak az atyai örökségen. A vita hevében a testvérek birokra keltek és ütötték-verték egymást. A verekedés után Milkó György fegyvert ragadott és bátyját agyonlőtte. A gyilkost a csendőrség letartóztatta. — Tovább a Pancsera-ügy. Fiuméből jelentik: A Pancsera-pör mai tárgyalását pont kilenc órakor nyitották meg. Az első tanutói, Vió Antal dr ügyvédtől, megkérdik, pontosan járt-e be Pancsera a hivatalába? — Ezt a legjobb akarattal sem mondhatnám, — válaszol a tanu. — Pancsera nem járt be pontosan s csak ugy, mint a többi birák, a jegyzőjével tárgvaltatott. Vió Ferenc, Fiuime podesztája, osak hallomásból tud a késői bejövésről. ö maga is játszott ferblit, makaót Paneserával, de a differencia legfeljebb néhány száz korona volt csak. Ugyanezt vallja Skrupi Albert városi tanácsos is. Rendkívül érdekes volt Sdablye Modesto révaikapitány és Rödiger Ernő révkapitány kihallgatása. A két tanu egyértelműen vallotta, ihogy amikor a hatnis kártyázásról szóló hirek elterjedtek, Pancsera megbízásából felkeresték Nákó Sándor gróf volt fiumei kormányzót. Nákó gróf méltatlankodva tiltakozott az ellen, hogy az ő Pancsera barátját ilyen gyanúval illessék, írásban kijelentette, hogy korrekt uri embernek ismeri Pancserát. Vele szemben soha szabálytalanul nem játszott, különben is jelentéktelen volt a vesztesége. Nagy Dezső dr: A kormányzó aláírását épen Fésűs drral hitelesíttették, plakátra nyomatták és szétszórták a városban. — Ez azért történt, — felelték a tanuk, — mert máskép a pletykákat nem lehetett volna megszüntetni. A tárgyalást folytatják. — Lujza é» a téglagyáros. Eperjesről jelentik: Ma reggel nagy botrányt csapott egy eperjesi kávéház előtt Herz Miksa téglagyáros. — Ne iizz el magadtól, Lujza — kiabálta be a kávéház ajtaján — szeress tovább, Lujza, mert meghalok. Lujza, a kegyetlen Lujza, a kávéház felirónője azonban becsukta az ajtót a szerelmes ember előtt. Herz kétségbeesetten kiabált tovább, aztán nagy kétségbeesésében zsebéből veronált szedett elő és a mérget bevette. A görcsökben fetrengő emberhez orvost hivtak. Herzet lakására szállították, állapota reménytelen. A téglagyáros szerepet játszó, tekintélyes ember Eperjesen. Nagy családja van, boldog békességben élt, mig meg nem ismerkedett egy kávéházi felirónővel. Szerelmes lett a leányba. Tartott a viszony egészen addig, mig a szép szőke Lujza bele nem unt a szerelembe és kiadta az útját Herznek. Ez keserítette el annyira a téglagyárost, hogy megmérgezte magát. — A nápolyi dráma. Jelentettük tegnap, hogy egy nápolyi szállóban Volpicelli Márk márkit és Adamkeit Jozefin német színésznőt halva találták. A tragédiáról Nápolyból most azt jelentik, hogy a szerelmes pár még alig néhány pillanattal a tragédia előtt rendkivül jóikedvü volt s oly hangosan mulattak és nevettek, hogy a szomszéd lakosok panaszt tettek a szálló igazgatójánál. Ugy látszik, hogy a nő az utolsó pillanatban Volpicelli gróf zsebében egy másik asszony arcképét találta meg s e miatt rendkívüli izgalomba jött. A márki épen távozni akart, amiről az is tanúskodik, hogy felső kabátja már karján volt és már az ajtó küszöbére lépett, amikor az asszony agyonlőtte. Az aszszony podgyásza között lövőegyesületeknek több diplomáját találták, amelyek a legkiválóbb céllövőnek mondják. Berlinből jelentik: Arról a nőről, aki Nápolyban Volpicelli márkit agyonlőtte és azután öngyilkos lett, még mindig nem tudtak biztos értesülést szerezni. Néhány lap azt irja, bogy a gyilkos asszony egy Adamkeit nevü színésznő, de ezt más