Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-23 / 69. szám

t)ÉLMAGYA$OÍ*SZÁÖ 1912 március 23. rokat tett a nemzeti vagyonban. Most már égetően sürgős a sztrájk befejezése, mert ha a jövő hét végéig nem kezdődik meg az üzem a Szénbányákban, akkor április első napjaiban egész Angolországszerte, de Skó­ciában és Írországban is megbénulna minden vasúti személyforgalom. — Magyar munkások katasztrófája. Lon­donból jelentik: Newyorkból táviratozzák, hogy az arkansasi Mac Curtin-bányatelepen történt katasztrófa áldozatai majdnem kivé­tel nélkül magyar munkások, kevés köztük a lengyel, amerikai egyáltalán nem veszett oda. Csütörtökre virradó éjjel sikerült vég­re eltömni a szellőztetőket s erre a lángok a szádaknál lelohadtak ugy, hogy a mentő­ekszpedició leereszkedhetett a mélységbe. Öt holttestet ilioztak föl, mind meg voltak szene­sedve és egy halomban harmincöt hdlttetemet számláltak meg. A robbanás előtt a csoport­felváltáskor száztizenhat bányász állott mun­kába. Mikor az ekszplozió bekövetkezett, hu­szonöt bányásznak még volt ideje, hogy a légszivattyúkhoz rohanjon s ezek szerencsé­sen megmenekültek, a többi kilencvenegy menthetetlenül odaveszett. A katasztrófát kétségtelenül a szénpor meggyulladása okoz­ta. — Rejtélyes gyilkosság, Keszthelyről jelentik: Március 7-én éjjel a zalamegyei Pacsa község határában, a kocsiút melletti gyalogjárón meggyilkolva találták Szabó Já­nost, egy elzüllött, érettségit tett ötvenkét­éves embert, akit rokonai tartottak el. A nyo­mozás adatai szerint Szabó a gyilkosság es-' tején a Pacsához egy kilométer távolságra lévő Pacsatüttös község korcsmájában bort ivott és tiz óra felé távozott haza. Az ittas ember valószínűleg betért sógorához, Sipos Sándor volt uradalmi tiszttartóhoz, akitől neje, Szabó nővére, Sipos durva bánásmódja miatt külön él fél év óta Keszthelyen. A mintegy nyolcvanezer korona értékű ingat­lan ugyanis Siposné tulajdona és miután a tékozló és korhely férj hiába ostromolta ne­jét pénzért, elüldözte nejét, sógorát, Szabót pedig már régebben elkergette a házból. Szabó március 7-én részegen betért Sipos­hoz, aki, mióta neje elhagyta, Németh Juli nevü kedvesével él. A nyomozás szálai a gyilkossági ügyben Sipos házához vezetnek és mind bizonyosabbá válik, hogy Szabó holttestét ugy szállították Pacsatüttös ihatá­rába. Sipos Sándort letartóztatták, de kono­kul tagad. Március 20-án a pacsai csendőr­ség letartóztatta Sipos ikedvesét, Németh Ju­list is bünrészesség gyanúja alatt. Konstatál­ták, hogy Sipos ellenséges indulattal viseli tetett sógora iránt, kiben neje örökösét látta. Több izben megverte sógorát s egy izben utána is lőtt. Sipos különben intelligens em­ber és valamikor Magyaróváron végezte a gazdasági akadémiát. Teljes életében nagy lábon élt. Atyja orvos volt Pacsán. ő maga mint esküdt részt vett a legutóbbi esküdt­széki tárgyaláson Nagykanizsán. — Dráma a pénztáros lakásán. Pélmo­nostórról jelentik: A Pécs közelében levő Pél­moinostoron, egy szép fiatal tanitónő, legvégső kétségbeesésében tegnapelőtt éjszaka agyon akarta lőni szerelmesét, a Baranyavári cu­korgyár pénztárosát. Félesztendővel ezelőtt még budapesti tanitónő volt Varga Júlia, az éjszakai merénylet szerencsétlen hősnője, aki Pesten ismerkedett meg Kienle Gyula magánhivatalnokkal. Megszerették egymást és abban állapodtak meg, hogy mihelyt a fiatalember jobb álláshoz jut, házasságra fog­nak lépni. Ez két és fél évvel ezelőtt történt. Két ós fél év óta szövögeti rózsás álmait a kis tanitónő ós vágyai netovábbját vélte el­érni, amikor a mult esztendőben Kienle megfelelő álláshoz jutott. Pénztárossá ne­vezték ki a Pélmonostoron levő Baranyavári cukorgyárhoz. Varga Juliánná ittkagyta ta­nítónői állását, hazaköltözött özvegy édes­anyjához Pécsre és várta a szép napot, ami­kor Kienle, mint feleségét viszi el Pélmonos­torra. Várt, várt és egyszerre csak kezdett kiábrándulni álmaiból. A fiatalember félre­érthetlen jelét adta elhidegülésének, legutóbb pedig már azt is kijelentette, hogy nem haj­landó feleségül venni a tanítónőt. Varga Juli­anna halálosan elgyötrődve, átsirt éjszakák után tegnapelőtt arra határozta magát, hogy még egyszer, utoljára beszélni fog a pénztá­rossal. Kiutazott Pélmonostorra és éjjel ti­zenegy órakor fölkereste a lakásán Kienlet. A pénztáros két kollégája társaságában volt s elsápadt, amikor meglátta a földúlt arcú leányt. — Négyszemközt akarok magával beszélni! — lihegte a tanitónő. — Kérem, — fordult a pénztáros vendégei felé — bocsássanak meg, bizalmas ügyet szeretnék a Kienle úrral el­intézni. Azzal átment a pénztárossal a szomszéd szobába, de alig zárult mögöttük az ajtó, be­léptek a szobába a pénztáros kollégái is. — Ha az urak mindenáron zavarni akar­nak, — mondta a tanitónő — kérem Kienle ur, jöjjön ki a folyosóra. Abban a pillanatban, amikor kiléptek a folyosóra, a tanitónő Brovning-pisztolyt rán­tott elő a köpenyege alól és hatszor rálőtt a pénztárosra. A golyók közül egy a jobb karján találta Kienlet, aki eszméletlenül összeesett. A lövés zajára a gyári alkalmazottak elősiet­tek és telefonoztak a csendőrségre. Varga Juliannát letartóztatták és további eljárás végett a dárdai járásbiróság fogházába szál­lították. A sebesült fiatalembert két törvény­széki orvos vizsgálta meg. Megállapították, bogy Kienle sebe husz napon belül gyógyul. Ennek alapján a dárdai járásbiróság a me­rénylő tanitón:t szabadlábra helyezte. — Csak Mauthner-féle magvakat vásárolnak helyesen gondolkodó, számító gazdák és kertészek még akkor is, ha má­sok olcsóbbak volnának, mert tapasztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására, ós a vevők kárára lehetséges. 2670 — Welff-Metternicli grófot szabadon­bocsátották. Berlinből jelentik: A botrányos jelenetekben gazdag, hosszas és izgalmas Wolff-Metternich-pör végre elmúlt s a ha­miskártyázással, csalással és más szélhámos­kodásokkal vádolt grófot tizennégy havi fog­ság után szabadon bocsátották. A vádak nagy tömegét nem tudták rábizonyítani, az Ítélet kimondotta, hogy hivatásos hamiskártyásnak nem lehet Wolff-Mettermich grófot megbélye­gezni. Mindössze egy jelentéktelenebb vétség miatt róttak ki rá két hetet, amelyet a vizs­gálati fogsággal természetesen bőven kitöl­töttnek vettek. A grófot a fegyház előtt a kí­váncsiak nagy sokasága várta. Mihelyt ki­szabadult, egyenesen a szállóba sietett, ahol felesége, Claire Valentin művésznő várta. — A felmentő itélet, — mondotta egy újság­írónak, különös örömmel és megelégedéssel tölt el, bár semmi kétségem sem volt egy pil­lanatig sem arra nézve, hogy az állítólagos bizonyítékokat semmiféle objektiv biró sem fogadhatja el elegendő alapul arra, hogy en­gem elitéljen. Lehet, hogy én vagyok a világ legkönnyelmübb és leghiszékenyebb embere, de csaló sohasem voltam. Wolff-Metternich Guisbert gróf szenzációs pöre révén olyan hiressé lett, hogy sok szín­házigazgató fényes szerződési ajánlatot tett neki. Ezeket a szerződéseket ugyan nem uta­sította vissza határozottan, de komolyan csak akkor tárgyal a direktorokkal, ha arról bizonyosodnék meg, hogy családja vele szem­ben tovább is elutasító állásponton marad. A fogság rendkívül megviselte, ezért néhány nap múlva több heti üdülésre Svájcba utazik. — Haláleset a vadászaton. Tragikus eset szakította félbe tegnap Batthyány Iván gróf vadászatát. Mint szombathelyi tudósí­tónk táviratozza, a gróf szalafői vadászterü­letén több stájer mágnás részvételével vidá­man folyt a vadászat, amikor Hügel Pál gróf nagybirtokos hirtelen összeesett és amire or­vost hivtak hozzá, meghalt. Szélütés ölte meg. — Testvérgyilkosság. Szatmáról jelentik: Millió György és Milkó Péter vagyonos gaz­idlálkodók keményen összeszólalkoztak az atyai örökségen. A vita hevében a testvérek birok­ra keltek és ütötték-verték egymást. A vere­kedés után Milkó György fegyvert ragadott és bátyját agyonlőtte. A gyilkost a csendőr­ség letartóztatta. — Tovább a Pancsera-ügy. Fiumé­ből jelentik: A Pancsera-pör mai tárgyalását pont kilenc órakor nyitották meg. Az első tanutói, Vió Antal dr ügyvédtől, megkérdik, pontosan járt-e be Pancsera a hivatalába? — Ezt a legjobb akarattal sem mondhat­nám, — válaszol a tanu. — Pancsera nem járt be pontosan s csak ugy, mint a többi birák, a jegyzőjével tárgvaltatott. Vió Ferenc, Fiuime podesztája, osak hal­lomásból tud a késői bejövésről. ö maga is játszott ferblit, makaót Paneserával, de a differencia legfeljebb néhány száz korona volt csak. Ugyanezt vallja Skrupi Albert vá­rosi tanácsos is. Rendkívül érdekes volt Sdablye Modesto révaikapitány és Rödiger Ernő révkapitány kihallgatása. A két tanu egyértelműen vallotta, ihogy amikor a hatnis kártyázásról szóló hirek elterjedtek, Pan­csera megbízásából felkeresték Nákó Sándor gróf volt fiumei kormányzót. Nákó gróf mél­tatlankodva tiltakozott az ellen, hogy az ő Pancsera barátját ilyen gyanúval illessék, írásban kijelentette, hogy korrekt uri ember­nek ismeri Pancserát. Vele szemben soha szabálytalanul nem játszott, különben is je­lentéktelen volt a vesztesége. Nagy Dezső dr: A kormányzó aláírását épen Fésűs drral hitelesíttették, plakátra nyomatták és szétszórták a városban. — Ez azért történt, — felelték a tanuk, — mert máskép a pletykákat nem lehetett volna megszüntetni. A tárgyalást folytatják. — Lujza é» a téglagyáros. Eperjesről je­lentik: Ma reggel nagy botrányt csapott egy eperjesi kávéház előtt Herz Miksa téglagyá­ros. — Ne iizz el magadtól, Lujza — kiabálta be a kávéház ajtaján — szeress tovább, Lujza, mert meghalok. Lujza, a kegyetlen Lujza, a kávéház feliró­nője azonban becsukta az ajtót a szerelmes ember előtt. Herz kétségbeesetten kiabált to­vább, aztán nagy kétségbeesésében zsebéből veronált szedett elő és a mérget bevette. A görcsökben fetrengő emberhez orvost hivtak. Herzet lakására szállították, állapota remény­telen. A téglagyáros szerepet játszó, tekinté­lyes ember Eperjesen. Nagy családja van, boldog békességben élt, mig meg nem ismer­kedett egy kávéházi felirónővel. Szerelmes lett a leányba. Tartott a viszony egészen ad­dig, mig a szép szőke Lujza bele nem unt a szerelembe és kiadta az útját Herznek. Ez keserítette el annyira a téglagyárost, hogy megmérgezte magát. — A nápolyi dráma. Jelentettük teg­nap, hogy egy nápolyi szállóban Volpicelli Márk márkit és Adamkeit Jozefin német szí­nésznőt halva találták. A tragédiáról Ná­polyból most azt jelentik, hogy a szerelmes pár még alig néhány pillanattal a tragédia előtt rendkivül jóikedvü volt s oly hangosan mulattak és nevettek, hogy a szomszéd la­kosok panaszt tettek a szálló igazgatójánál. Ugy látszik, hogy a nő az utolsó pillanatban Volpicelli gróf zsebében egy másik asszony arcképét találta meg s e miatt rendkívüli iz­galomba jött. A márki épen távozni akart, amiről az is tanúskodik, hogy felső kabátja már karján volt és már az ajtó küszöbére lé­pett, amikor az asszony agyonlőtte. Az asz­szony podgyásza között lövőegyesületeknek több diplomáját találták, amelyek a legkivá­lóbb céllövőnek mondják. Berlinből jelentik: Arról a nőről, aki Nápolyban Volpicelli már­kit agyonlőtte és azután öngyilkos lett, még mindig nem tudtak biztos értesülést szerezni. Néhány lap azt irja, bogy a gyilkos asszony egy Adamkeit nevü színésznő, de ezt más

Next

/
Thumbnails
Contents