Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-19 / 65. szám

i9l'2 március 19. Budapesten Váradi Aranka játsza az Éva szerepét, amelynek szines, érdékes és gazdag volta már ebből a halvány vázból is kibontakozik. A partnerei Ivánü és Odry lesznek. Ivánfi játsza a grófot, Odry játsza a hegedüst. Ezenkivül Rákosi Szidinek van még szép és érdemes feladata a darabban: ő játsza az öreg dajkát, amely fontos és nehéz szerep, tehát az ő nagy és szilárd talentumának való feladat. Mindez együttvéve alighanem az idei szezon legelőkelőbb szinmiiirodalmi eseménye; a Nemzeti Szinház most pénteken mutatja be Herczeg Ferenc uj darabját. Zeneiskolai hangverseny. (Saját tudósitónktól.) Vasárnap délután 4 órakor tartotta meg a szegedi városi zeneiskola második kötelező növendék-hangversenyét. A Tisza-szálló diszterme ez alkalommal megtelt a zeneiskolai produkciók iránt érdeklődő közönséggel. König Péter, az intézet kiváló mii vész-igazgató ja a tanári karral egyetemben ez alkalommal újból igazolták, hogy a növendékek kiváló tanerők vezetése alatt állanak. A növendékek előadása nem csupán az egyes zenemű lejátszására szorítkozott, hanem a növendékek előadási egyéniségét érvényesitették. ZucJcér Simon tanár tanítványa, Vigh Pál adott elő először. Beethoven: Szonáta (c) op. 10. első tétel. Vigh Pál tehetsége már az első pillanatban feltűnt. Rutinos, biztos fogásai érzésteli, játéka nagy feltűnést keltett. Biztos, pr'eciz játéka, fiatalos temperamentuma arra enged következtetni, hogy még sok szépet kapunk a fiatal művésztől. Vidovits Endre Gounod—Alard: Faust ábrándját meglepő technikai készültséggel játszta. Vidovits Endre Szommer Endre növendéke. König Péter igazgatása alatt az egyes hangversenyeken nemcsak a zongora- és hegedüszámokat élveztük, de ami ritkaságszámba megy, fuvola- és nagybőgő-szólókat is hallottunk. Ez alkalommal Huszárcsek Nándor Molique: Fuvola hangverseny adantéját adta elő meglepő szép hanggal és készültséggel. Schwartz Erzsébet tanárnő növendéke; Sevity Katica, Buttykay A.: Változatok egy népdal fölött, zongorázta, az elő adás dicsérte mesternője helyes tanítási módszerét. Horváth Árpád, az intézet jeles hegedűse Daubrowszky Viktor tanár: Nincs cserepes tanyám... ismert népszerű átiratát hegedülte. A hegedüst sűrű tapssal jutalmazta a jelen volt bálás közönség. Szántó Hugöné három uj növendéket mutatott be. Kroó Lenke, Toldy L.: Szállj le balkan és Demény B.: Meggyógyít a dal cimü müdalokat énekelte. Pongrácz Aranka Gaunod—Sybel dalával felvillanyozta a közönséget. CzÖvek Ilona, a zeneiskola éileknövendéke Wéber K. M.: Bűvös vadász cimü opera Anna románcának az eléneklésével aratott sikert. Fiejdler Walter gordonkatanár Popper D.: Requiem 3 gordonkára irt müvét Hubert Lajos, Répás Béla és Jeszenszky Iván precíz összjátékkal adták elő. Menner János tanár jeles növendéke, Bihari Teréz, Grieg E,: Szonáta op. 7. (c) Finale moltó allegro eljátszásával nagy sikert aratott. A zenekar Schubert F. Symphonia (h) első tételét adta elő. Daubrowszky Viktor tanár vezetése mellett ös&zvágó tiszta előadást produkált. König Péter zeneiskolai igazgató az összkarokat a tőle megszokott pedáns művészi előadásban vezette. Az énekkar Siklós A.: Csendes dal négyszólamú női kart ós Gaal ¥.: Te kis virág cimü vegyes kart énekelte. A zenedebizottság részéről a hangversenyen jelen voltak Bósa Izsó dr, Reiner Mór dr, Tentesváry Lajos dr, Ujj József dr, Meák Gyula bizottsági tagok. König Pétér, az intézet kiváló agilis igazgatója újból bizonyította, hogy egyéniségével milyen fejlődésnek indult a zeneiskolánk. De csak egyet kérdünk: — Mikor épül az uj zenepalota? DÉLMAGYARORSZÁG * A Király-Szinház Bécsben. A Király Szinház bécsi vendégszereplésére vonatkozóan megtörtént a megállapodás. E szerint a Király Szinház ensembleja — Fedákkal, Petrással, Rátkaival, Királylyal és a többiekkel — nem a Theater an der Wien budapesti vendégszereplése idején, hanem csak húsvét után, április 10-én kezdi meg Bécsben a vendégszereplést a Jacobi—Bródy—Martos-féle „Leányvásár-ral. A vendégszereplés hat estére van tervezve. A nyolcvan éves Vámbéry. — Mit adott nekünk a fölfedező ? — (Saját tudósitónktól.) Vámbéry Ármin, a világhírű orientalista tudós ma töltötte be nyolcvanadik évét. Az isteni gondviselés kéveszámra szórja a dicsőség sugarait arra az aggastyán főre, amely az európai tudományos világban elsőrangú piedesztált szerzett a magyar névnek és igy az egész magyar nemzetnek. Egy nemzet hálás elismerése ragyogja be és aranyozza meg ezt az érdekes életet, — most, de hajh, minő világszenvedéseken ment keresztül ez az élet akkor, amikór a magának épített monumentumnak aláptégláit kezdte lerakosgatni! Minő hihetetlen orientális tudással és minő hihetetlen rajongással utazza be ezer veszedelem közepette Közép-Ázsiát: Turkesztánt, Kinát, Bokharát, Samarkendet ezelőtt ötven esztendővel, csak azért, hagy Körösi Csorna Sándor után indulva, ő más oldalról déritsen fényt a magyarság bölcsőjére. Abban az időben, azokba az országokba európai ember még be nem tehette a lábát s a koldus-dervis ruhába öltözött Vámbéry csak ugy kerülheti el az ezer balált, hogy mesébe illő keleti nyelvtudásával vezeti félre a kánokat és emireket. Lehetetlennek tartottál*, liogy európai ember az ismeretlen keleti nyelvek százféle dielektus-ágazatában olyan jártassággal birjon s hogy az ne legyen született mohamedán. De a bokharai emir egyszer mégis a szeme közé vágta: — Esküszöm, hogy ön angol! — bebizonyítani azonban nem tudta, mert különben a másik percben már függött volna a fiatal rajongó magyar tudós. Csak Stanleyre leskelődött annyi ezer halál, mikor a Kongó-Jolyót fölfedezte és végig utazta, mint Vámbéry Árminra, amikor Közép-Ázsiát beutazta. Utazásaival Vámbéry két kulturfeladatot teljesített: egyrészről nevét beiktatta a nagy fölfedezők közé, ahol a legelsők között van a számára a hely kijelölve, másrészről pedig kincseket szerzett, amikkel a magyar nemzet Őstörténetének keletkezésének, faji és nyelvi erédetének eddig vitás tételeit lökte egészen uj irányba, megbecsülhetetlen érdemeket szerezve ezzel az európai magyar tudományosságnak. Kik voltunk, hol ringott a bölcsőnk, merre vezetett vándorutunk az őshazából a mai hazába: mindez teljes bizonyossággal még mai nap sincs ugyan eldöntve, de a tudományos vitához Vámbéry annyi feldolgozott és megdönthetetlen anyagot hordott össze az ő müveiben munkás életének leszürődött alkotásaiban, hogy a kérdésnek egyik nagy probláméja: a magyarság török-tatár rokonsága föltétlenül el van döntve. És Váinbéry tudományos kutatásai ós az ő török-tatár iskolája vetette meg alapját annak a keletkező uj iskolának, amely a turáni nyelvcsaládhoz tartozó magyarban épen olyan önálló, eredeti fajt lát, mint ugyancsak a turáni nyelvcsaládhoz tartozó töröktatárok. Csakhogy ezen iskolának hiányzik a maga Vámbéryje, az ő világraszóló lángeszével. Hálásak vágyunk a Gondviselésnek, hogy patriarchális kort adott a legnagyobb magyar tudósok egyikének, aki nem élt, nem küzdött hiába, mert megérte eszméinek győzedelmes diadalát, tehát elérte azt, ami földi í embernek megadható. Mi pedig boldogok vagyunk, hogy a politikai élet mai sivársága között egy ősz magyar tudós arany-öregségének az oázisában is gyönyörködhetünk! RflPI_HIREK A helyszinelési felügyelő jubileuma. (Saját tudósitónktól.) Horváth István pénzügyi tanácsos, a szegedi kataszteri helyszinelési felügyelőség kiváló vezetője ez év tavaszán tölti be állami szolgálatának harmincadik esztendejét. A felügyelőség tisztikara, valamint a földadókataszter kiigazítására szervezett szegedi és temesvári kirendeltségek tisztviselői március 16-án rendkívül meleg és fényes ünnepségek középpontjába állították be páratlanul erélyes és nobilisán jóságos főnöküket. A felügyelőség, amely ötvenre felemelt tiszti létszámmal és száz tagot számláló dijnoki karral folytatja hét, köztük valamennyi délmagyarországi vármegyére kiterjedő működését, a földadókataszternek az 1909. évi V. t.-c. alapján nyugvó gyökeres és korszakos jelentőségű átreformálásával ugv a kincstár, mint a gazdaközönség élénk és állandó érdeklődésének harcos homlokterében áll. A szegedi helyszinelési felügyelő a kataszter terén országos tekintély s mint ilyen a földadókataszter kiigazítására, az úgynevezett revizióra irányuló alapvető munkálatokat a pénzügyminisztérium megbízása folytán páratlan szaktudásával annak idején a legteljesebb megelégedésre végezte el. Az ünnepeltetés első fele szombaton délelőtt a felügyelőség hivatalos helyiségeiben folyt le, ahol Schultheisz Károly helyszinelési becslőbiztos, Krix Lőrinc vármegyei előadó és Weisz Lipót kataszteri szakdijnok egymásután következő üdvözleteire az Ízléses emléktárgyakkal is meglepett jubiláns három terjedelmes és tartalmas beszéddel könnyein keresztül válaszolt. A jubileum második része a Kass-vigadó tündéri fényben úszó rokokótermében szombaton este ment végbe, amikor is felolvasásra került a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályvezetőjének, a magyarországi kataszter leggazdagabb érdemű szakemberének, Benkó Gyula miniszteri tanácsosnak hosszú és lelkes hangú távirata, ezt megelőzőleg pedig Márki Imre dr. kataszteri fogalmazó nagyszabású és magasan szárnyaló beszéddel köszöntötte fel a tapssal és ujjongással elborított ünnepeltet. Az érdekes beszédet itt adjuk: Minden, nagyobbrészt öröklött szerénységem dacára büszke örömömre szolgál az a kiváló megtiszteltetés, amelynek alapján ugy a koruknál érdemesebb, mint tudásuknál fogva értékesebb tisztviselőtársaim megbízásából nemcsak az anyahivatalt képező helyszinelési felügyelőség, hanem a földadókataszter kiigazítására szervezett különítmények nevében is van szerencsém téged, nagyságos urunk üdvözölhetni. Célszerűségi szempontokból megelőztük ugyan valamivel a természet rendje által szabott pontos határnapot, de ez a kicsinyes körülmény fölibe emelkedik annak a komoly és kétségtelen ténynek, hogy Te, nagyságos urunk az 1882. év tavaszán, tehát 30 évvel ezelőtt léptél a magyar állam szolgálatába, a pénzügyi közigazgatás kataszteri ágazatába. Harminc esztendő távlatában sok minden változik: az emlékek patinát kapnak, a fiatalság zománca lepattogzik, a gondtalan vidámság serlegébe az életbölcsesség kesierü ürömcseppjei vegyülnek, együttérzés és kiábrándulás, a szomorúság árnyéka és az örömök fényessége, komoly sikerek hidja és incselkedő remények délibábja tarka kaleidoszkópban kergetik egymást. Harminc esztendő távlatában sok minden változik, de Te, nagyságos urunk, Te maradtál. Tenmagad kövqt-