Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-17 / 64. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁCJ 1912 március 17. ifjúság, mikor az ember a forradalomról, mint l'art pour I'art formájáról vélekedett, már eltűnt— Szürke bácsi lett Graveból, akihez bármilyen időben jöh az ember, mindig irni, vagy olvasni látja. Brüsszelben az Université Nouvelles egyik termében hallottam Sene Hajt (Holzmann Jánost) először, az orosz anarchisták által rendezett egyik gyűlésen. Akkor-szürkére festett Krisztus-szakállt és hosszú hajat viselt, csizmájára ós dereka köré széles, vörös szalag volt csavarva. Ilyénnek képzeltem el valamikor, gyerekkoromban az anarchistát s ez a különcködés most is hangulatomba kapott. Megismerkedtem vele. Huszonnyolc éves, szép, életerős legény volt ós nemcsák külseje, de egész lelkivilága ilyen tarka romantikával tele. Berlini zsidó szülőktől származott. Tanitóképezdébe járt és rossz regényeket irt. De igazi karriérjét egy anarchista izii irodalmi láppal kezdte meg, amelynek mecénása a hires homoszexualista és Dnhring-propagáló dr Benedek Fridlander volt. Később a börtön elől Oroszországba szökött Sene Haj, ahol a zsidók és németek között az anarchista-eszméket terjesztette. Majd meg vén spiritiszta nénikkel barátkozott meg, szeánszokat vezetett s valami mámoros perverzitás ragadtá mindahoz, ami gyerekes csintalansággal volt összekötve. Ilyen óriási csinytevés volt: utolsó, halál előtti levele. Az egész külföldi sajtó foglalkozott az ifjn német anarchista tragédiájával s pár nap nlulva kisült, liogy Sene Haj hazudott és legjobb egészségben sétál Zürich utcáin. Ugyancsak Zürichben Malasics, a magyar séiiletésü anarchista lapját, a „Weckruf"-ot szerkesztette. Svájcból is kitiltották. Párisban az Avenue de l'Opera közelében egy kis kávéházban találkoztunk újra, ekkor már. borotvált arca és hosszú, fekete haja volt. A párisi német anarchisták gyűlésén beszélt. Épen kitörőben volt ellene a vihar, a szabó- és suszterlegények kényelmetlennek találták fantasztikus tevékenységét, no meg aztán Sene Hajnak akkoriban élnie se volt miből s igy mondott be valótlan dolgokat. Hol lapcsiuálásra, hol meg egy nyomorgó testvér részére gyűjtött garasokat. Az elvtársak zúgtak, de ő hidegen ült a helyén ós ekkor láttam meg az arcán egy csomó, a szenvedő embereket jelző karaktervonást. Mikor a vádak befejeződtek, felállt, én azt hittem, most egy bosszú lére eresztett demagógia következik. De nem igy történt, Sene Haj cinikusan mosolyogva, kétszer nyakonütötte azt, aki legjobban vádaskodott. Pár bét múlva megint találkoztunk, de ekkor már nagyon idegesen panaszolta, hogy őt is utolérte az anarcbista-romanticiznius tragikuma. Sene Haj most egy, az egész életét tönkretevő dologra határozta el magát: útlevelet szerzett s mint német vagy magyar festőművész visszaszökött Oroszországba. Egy ho/sszu ideig semmit sem hallottam róla, mig végre vagy öt évvel ezelőtt a Boulevard Porté Royalon találkoztam egy zongoraművésznő barátnőjével ós ez beszélte el, liogy Sene Hajt végre sikerült Varsóban börtönbe dugni. Tizenkét évre van elitélve. Tavaly decemberben Smitt Jenőnek egy, a lipcsei anarchistáknál tartott előadását hallgattam végig. Smitt Jenő, ha nem is számottevő ember a német munkásmozgalomban, de vannak bizonyos körök, ahol nagy respektussal viseltetnek vele szemben. És ezért már több alkalommal felvetődött bennem a kérdés, hogyan is volt lehetséges, hogy Smitt Jenő, ez az örökösen metafizikára hajló ember magát anarchistának nevezi s mint olyan, a magyar anarchizmusnak megteremtője legyen. Most is csak az tett kíváncsivá, ugyan mit is fog Smitt Jenő az anarchista munkásoknak elmondani. A gyűlésen kevesen voltak. Smitt panaszkodva jegyezte meg nekem: Majd jövőre Budapesten, ott mindig sokan vannak az előadásomon. Régebben magam is voltam néhány ilyen budapesti előadásán. De azok bizony nem igen elégítettek ki. Folyton Krisztus magyarázásáról volt szó, annyira elvont szinekkel, hogy ugyancsak jó fantáziájú ember kellett oda, aki a gazdag színkerékből Krisztus halavány alakját kiválaszsza. Ezen az estén is Krisztusról beszélt s voltak percek, amikor az ember csupa szinvariációt hallott. Például: „Az emberben a világ fényét kell keresni. Az önmegismerés a világ-megváltás. Az ember önmagától önmagához ébredjen. Mi az uj embert fogjuk megvalósítani." Az orgánuma még mindig oly üde, friss volt, mint a tizennyolc éves ifjaké s mindaz, amit mondott, ugy zudult a hallgatókra, mint egy generális, vagy ideális inkvizítor széphangu parancsai. Közben azt gondoltam: vannak emberek, akik már ifjúkorukban megéreznek valamelyes igazságot, de-gyerekes nyugtalanságuk nem engedi meg, hogy az ki is forrjon bennük. Régen, régen megérzett Tolstoj gondolatszekerén egy eljövendő Krisztust és ő ezt anarchizmusnak nevezte és prédikált is róla, azóta azonban tanult, sőt nagyon sokat tanult. Fejtette a jövőt, de a múltnak tökéletlen váza mindig visza-visszajár a szeme elé, ugy, liogy hia Shakespeareről, Göthéről, Nietzscheről, Ibsenről beszél is, mindig ott világlik Krisztus, a megfejtetlen rébusz. Az ifjú érzéséből egy vigasztalan életmunka lett: a vékony fonál egy emberöltőt kötött csomóba s ma Smitt csupán szép orgánummal, szép szinekkel — nem igézetet ad az érzésnek, hanem a tudósnak: metafizikát. Sz. E. - Kistelek és Szeged. Csongrádmegye törvényhatósága február 28-ikán tartott közgyűlésében aként határozott, hogy az eddig a Dorözsmán székelő tiszáninneni járásba . tartozott Kistelek község a csongrádi járásba, az idáig ugyancsak a tiszáninneni járásba tartozott Sövényháza község egész területe a Mindszenten székelő tiszántúli szolgabírói járásba osztassák be és a beosztás jóváhagyása iránt a magyar királyi belügyminiszter fölkéressék. Minthogy ezen határozatnak az a része, amely eddig a szegedi királyi járásbiróság és szegedi királyi adóhivatal kerületébe tartozott ezen járásoknak e hivataloknak körzetéből való kikapcsolását s azoknak a csongrádi, illetőleg szentesi királyi járásbiróság és adóhivatal körzetébe való beosztását kérelmezi, Szeged város forgalmára sérelmes,, másrészt a létező közlekedési viszonyok között sem általános, sem pénzügyi-közigazgatási, sem jogszolgáltatási szempontból sem indokolt, Lázár György dr polgármester most fölhívta a tanácsot, hogy a márciusi közgyűlés elé terjesszen javaslatot az iránt, hogy a város a belügyminiszterhez indokolt fölirattal éljen és annak támogatása végett a város országgyűlési képviselőit is megkeresse. A polgármester ugyanebben a tárgyban a város közigazgatási bizottságához is átirt. — Kinevezések a Szeged-Csongrádiban A szegedi-csongrádi takarékpénztár igazgatósága legutóbb tartott ülésén Madár Imre cégvezetőt igazgatóhelyettessé, Szilber Dezső főkönyvelőt és Kulischich István főpénztárost pedig cégvezetőkké nevezte ki. — A miniszter a siketncinákért. A föidmivelésügyi miniszter leirt a városhoz, hogy a földmives családokból származó siketnémáknak 2000 koronát adott és ebből az összegbői a siketnémákat a szegedi állami intézetben gondozzák. — A partfürdő. A szegedi partfíirdŐ részvénytársaságnak vasárnap délelőtt 11 órakor lesz az alakuló közgyűlése a városháza dísztermében, amejj;rg a -t. részvényeseket tisztelettel meghívják és okvetlen megjelenésüket kérik az alapítók. — Önkéntesek utja. Elutaznak vasárnap a 46. gyalogezred önkéntesei. Planner Ottó kapitány és Horváth Gyula főhadnagy vezénylik őket Nagyváradra, ahol hat hétig közös gyakorlatokat tartanak a 17. gyaloghadosztály összpontosított önkéntesei. — A Közúti Vaspálya Részvénytársaság közgyűlése. Szombaton délelőtt tizenegy órakor tartotta huszonhetedik évi rendes közgyűlését a Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság. A közgyűlésen, a melyen a megjelent részvényesek 12000 részvényt képviselték lovag Weiner Miksa kereskedelmi tanácsos elnökölt. Rosenfeld Nándor vezérigazgató terjesztette a közgyűlés elé az 1911. évi zárszámadást, amely méltó tanúságot tesz arról, 'hogy lassan, de annál nagyobb eredménnyel és állandóan fejlődik. Elhatározta a közgyűlés, hogy a 234.658 korona 'üzemifeleslegből a szokásos tartalékra és törlesztésre való levonások után 5 százalék osztalékot fizet. Gondoskodás történt arról is, hogy jótékonyságra és -a tisztviselők dotálására megfelelő összeg fordittassék. A közgyűlés elfogadta a jelentést és egyhangúlag hozzájárult az igazgatóságnak ahoz az előterjesztéséhez, hogy a Tisza Lajos-köruton a vonalat üzemibe helyezzék és a vágóhid-gedói vonalon a meneteket szaporítsák. A közgyüjés egyhangú lelkesedéssel köszönetet szavazott az igazgatóságnak, a vezérigazgatónak, az igazgatóságból kilépő Cicogua Charles, Heineman Dániel és Lőw Mózes igazgatósági tagokat újra megválasztotta és egyhangú lelkesedéssel az igazgatóság tagjává választotta Rosenfeld Nándort, a vállalat kitűnő vezérigazgatóját. A felügyelő-bizottság tagjaiul várhelyi Rósa Izsó art, Redlich József drt, Oblath Lipótot és Janiét Lucient újra megválasztották és ezzel a közgyűlés, amelyet a vállalat széképületébeii tartottak meg, véget is ért. — Kevés a hely a tébolydában. A budapest-lipótmezei elmegyógyintézet igazgatósága régóta panaszolja már, hogy mind sűrűbben fordul eiő, sőt ujabb időben szokásossá vált, hogy a közigazgatási hatóság vidékről .elmebetegeket szállít fel anélkül, hpgy arra onnan engedélylyel birna vagy az elmebetegek megfelelő okmányokkal lennének ellátva. Ezért a belügyminiszter most fölhívja Szegedet, hogy szigorúan intézkedjék az iránt, hogy az előirt okmányok mindenkor beszereztessenek, hogy az elmebeteg felvételére vonatkozó engedély az intézettől kikéressék és az esetben, ha a beszállítás halasztást nem tűrne, mindenkor távirati uton szerezzenek meggyőződést arról, vájjon a kiszemelt intézetben az elmebeteg felvétele céljából áll-e hely rendelkezésre? — Egy szegedi szállótulajdonos halála* Budapestről jelentik: Dala Károly, a szegedi Royal-sz&llo tulajdonosa, ma a budapesti Pa/or-szanatóriumban meghalt. Dala javakorában, 47 éves korában halt meg. A szegedi Royal-káv'éházat január 1-én vette meg, de nem sok öröme telt benne, mert rövidesen betegeskedni kezdett. Dala tiz évig volt Zentán szállodatulajdonos. Legutóbb Kassán volt, ahol az Andrássy-szállónak volt a tulajdonosa. Mindenütt kedvelték a rendkívül szimpatikus szálló-tulajdonost s halála széles körben kelt részvétet. — Egy pár lakcipő. Egy kis szurtos szegedi suszterinas megunta a csirizkenés előkelő mesterségét, valami] egészen uj mesterségre vágyott. Féktelen gyerekes fantáziával, holmi detektív regények l;ízas érdekességeinek a hatása alatt szélhámos király akart lenni. A kis suszterinas le is tqtte a kalapácsot, otthagyta a gazdáját és rövidke eszével kikomponált egy kis ravaszságot* Nem nagy eset az egész, de végtelenül finom jellemrajza a ponyvairodalom emlőin nőtt© gyerekek szektájának. Az eset igy történt: Nyári József államvasuti díjnok lakásán ; beállított szombaton reggel egy szurtos