Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-16 / 63. szám

1912. március 211. DÉLMAGYARORSZAG 14 év óta individuális anarchista vagyok s jól megfontoltam, mit tettem. Eleinte az volt a tervem, hogy bombát fogok liajitani a király kocsijára; de a robbantószerek keverésével semmire sem mentem, mert tapasztalatlan va­gyok benne. A vizsgálóbiró: Miért akarta megölni a ki­rályt? A merénylő: Éreztem, hogy boszut kell áll­nom valamiért. A vizsgálóbiró: Hol vásárolta a fegyvert? A merénylő: Sehol, ugy találtam. •— Miért vette fel tegnap ünneplő ruháját? -— Nein akartam munkába menni, tehát a vasárnapi ruhámat vettem magamra. — Hol töltötte a szerda estét? — Nem tudom, azaz, liogy pontosan nem tudom megmondani, inert céltalanul kószál­tam éjfélig. — Sajnálja a cselekedetét? — Azt a szomorúságot bánom, amit anyám­nak okoztam. E szavaknál Dalba összerázkódott s elcsuk­lott a hangja, majd igy szólt: — Nagyon fázom. Kérnék egy takarót és forró kávét. A vizsgálóbiró egy csésze husievest hoza­tott a merénylőnek és ő mohón itta ki a forró eledelt. A vizsgálóbiró előtt nagyon gyanús, hogy Dalba zsebeiben semmit sem találtak a fegy­veren kivül, sem egy sor irást, sem más va­lamit. ( Örömmámor.) A péntek esti tüntetésben részt vett a lakos­ság minden rétege vagyoni és társadalmi állásra való tekintet nélkül. A házakat fel­lobogózták, az ablakokban temérdek gyer­tyát gyújtottak s a nép megszámlálhatatlan tömegben hömpölygött a királyi palota felé. A külföldi diplomáciai képviselők hivatalos helyiségein nemzeti lobogóik lengtek. Vala­hányszor az ünneplő közönség valamelyik nagykövetség palotája elé ért, hódolattal tün­tetett az illető nemzet rokonszenvéért, de a legmelegebb volt az ováció az osztrák-magyar nagykövetség előtt, amelynek erkélyén két­felől a fekete-sárga és a piros-fehér-zöld •zászlók lobogtak, középütt a Habsburg-ház címeres zászlója volt kitűzve. (A magyar képviselőház üdvözlete.) Návay Lajos, a képviselőház elnöke, pén­3 Bródy boszus arcot lógott. — Szó sincs róla, ez nem adomány. Soha jobban megérdemelt tiszteletdijat még szer­ző nem kapott. És hogy mennyire komolyan veszem amit mondok, megtoldom egy aján­lattal: ezután minden hónapban lefordíttatok öntől két köiltemónyt s azok tiszteletdíjául ugvanenr—"1 fizetek. írásban is megismét­lem, utána fogom önnek küldeni. Mert most ne várjon semmi miniszterre, hajtson azon­nal a vasúthoz és meg se álljon Nápolyig . . . A többi a mi dolgunk! Reviczkv arcán keserű mosoly jelent meg. — K iszönöm szerkesztő ur, de én már nem akarok Olaszországba utazni. Az előbb olyan vér-rohamom volt, hogy letettem minden reményről. A miniszternél két hete hever a kérvényem, most arra akartam kérni, hogy tisztességes temetésemről gon­doskodjék. Ha ezt a terhet leveszi szerkesztő ur az ő válláról, azt még elfogadom. Bródy azonban nem hagyta magát. Az elkeseredett költőt ő maga vitte ki a vasúthoz és útnak indította. Menetközben uj életkedvet disputált belé és mint a leciobb barátok váltak el. E kaland pár hónappal mindenesetre meg­hosszabbította a Reviczky életét, ki az egész tavaszt délen töltötte. Azután 1889 májusban hirtelen elhatározással Budapesten termett — mint mondta volt, meghalni jött haza, és nem a pénze elfogyása miatt. . teki napon a következő sürgönyt küldte az olasz képviselőház elnökéhez: Marcona képviselőházi elnök ő ekszcellen ­ciájának Róma. Az ez idő szerint elnapolt képviselőház tolmácsaként kérem Nagyméltóságodat, hogy fogadja és fejezze ki az olasz képviselői ka­mara előtt egyrészt mélységes megbotrán­kozásomat a gálád merénylet, másrészt élénken átérzett örömöm érzelmeit annak szerenécs kimenetele fölött. Návay Lajos v. b. t. t., a magyar országgyűlés képviselő­házának elnöke. Tisza István és Láng Lajos a király elötf. — A politikai helyzet. — (Saját tudósitónktól.) A király ma Tisza István grófot és Láng Lajos bárót fogadta hosszabb kihallgatáson. Noha egyik állam­férfiú sem nyilatkozott sem a maga előter­jesztéseiről, sem a kihallgatás mozzanatai­ról: annyi mégis megállapítható, hogy a helyzet ma is változatlan. A rezolución, he­lyesebben az arra található formulán múlik, sikerül-e a válságot gyorsan és zök,kenés nélkül megoldani. Tisza István gróf, aki körülbelül egy óra hosszat időzött a király dolgozószobájában, az audiencia után egyáltalán semmiféle köz­lést sem tett. Láng Lajos báró is csak annyit mondott, hogy a felség kegyesen fogadta előterjesztését s hogy a király friss, yá egész­ségben van. A ?AAI KIHALLGATÁS. Bécs, március 15. Tisza István gróf ma reggel Budapestről Bécsbe érkezett. Tisza István gróf, aíki ma délelőtt fél 11 órakor volt kihallgatáson, öt­negyed óra hosszat időzött őfelségénél. Tisza gróf háromnegyed 12-kor hagyta el a király dolgozószobáját és azután vissza­tért a szállójába. Kijelentette, hogy a kihall­gatás lefolyásáról nem nyilatkozhatik. Tisza gróf délután 4 óra 50 perckor visszautazott Budapestre, őfelsége Tisza István gróf ki­hallgatása után elfogyasztotta villásreggeli­jét s 12 órakor Láng Lajos bárót fogadta ki­hallgatáson. A SZOMBATI KIHALLGATÁS. Bécs, március 15. Széli Kálmán titkos tanácsos tegnap érke­zett meg Bécsbe, Andrássy Gyula gróf ma este érkezett s ugyancsak ma este érkezett meg Zichy Aladár gróf Bécsbe. Mind a há­rom politikus szombaton délelőtt jelenik meg Schönbrunnban a királynál kihallgatáson. NÁVAY HÉDERVÁRYNÁL. A Budapesti Tudósító jelenti, hogy Ndvay Lajos, a képviselőház elnöke ma délben rö­vid látogatást tett Héderváry Károly gróf mi­niszterelnöknél. A PROVIZÓRIUM. A bécsi Zeit mai számában Batthyány Ti­vadar gróf cikkelyt közöl a magyar válság­ról, amelyben kifejti, hogy a véderőjavaslaí keresztülvitele lehetetlen és hogy ennek kö­vetkeztében okvetetlenül a provizóriumnak, kell jönnie. A KIBONTAKOZÁS. A Neue Freie Presse budapesti levelezőjé­nek tollából cikkelyt közöl, amely azzal a két különböző iránnyal foglalkozik, amely a ma­gyar politikai válság megoldásánál tekin­tetbe jöhet. Az egyik megoldás a póttartalékosok be­hívásának kérdésében keresendő és a nem­zeti munkapárt nagyrésze ezt a megoldást látná a legszivesebben. A véderőreform ki­látásai azonban még mindig teljesen bizony­talanok. Tisza István gróf, Andrássy Gyula gróf és Láng Lajos báró mindazáltal bizo­nyosan síkra fog szállni e megoldás mellett, mely lehetővé tenné, hogy Héderváry Ká­roly gróf hivatalában megmaradjon. Mérték­adó politikai személyiségek azonban azt a nézetet vallják, hogy a politikai józanság megköveteli, hogy oly megoldás íaláltassék, mely a parlamentben is rendezett viszonyo­kat teremtene. Találni kell tehát oly megol­dást, mely a Justh-pártot is kielégítené, anél­kül azonban, hogy viszont a Kossuth-pártot az obstrukció fegyvereinek használatára kényszerítené. Hogy Olyan választójogi-ka­binet jöjjön létre, aminőnek a Justh-párt képzeli, nem valószínű, mert egy ilyen ka­binetnek igen nagy ellenzékkel kellene szá­molni, de viszont nincs kizárva, hogy az uj kabinet a választói jog kérdésében olyan megoldást talál, amely a Justh-pártot is ki­elégítené oly mértékben, hogy hajlandó vol­na az obstrukció fegyvereit. letenni, anélkül azonban, hogy a képviselőház korizer vaú v-Oib elemeit az ellenzékbe hajtaná. Ennek a kabi­netnek olyan férfiakból kellene lennie, akik­nek fölfogása a választójogi kérdésben a Justh-pártban nem talál bizalmatlanságra, a kikben azonban a konzervatív elemek is megbiznánk. Ezzel a tervvel eddig Lukács László pénzügyminiszter személyét hozták kapcsolatba. Ha azonban ez a terv a kon­zervativebb elemeik aggodalmin hajótörést szenved, azért, mert állítólag arról volt szó, hogy az ilyen kabinet nem kizárólag a mun­kapárt tagjaiból alakíttatnék meg, ugy akad­nak még mindig más politikusok, aikik a Justh-párt aggodalmait el tudják oszlatni. Igy Láng Lajos báró, Návay Lajos, Zichy János gróf. De vannak még a parlamenten kivül álló igen erősen számba jövő politiku­sok is, akik az ilyen megoldásra hivatva vol­nának, igy első sorban Wekerle Sándor. KHUEN BÉCSI UTJA. Bécsből jelenti tudósitónk: Khuen-Héder­váry Károly gróf a jövő hét péntekjén újra Bécsbe utazik. Ekkor Bécsben fog időzni Vil­mos német császár is, kinek tiszteletére nagy ünnepséget rendeznek. Érdekes, hogy évekkel ezelőtt, mikor Khuen miniszterelnök­sége idején ideiglenesen válság tört ki, ugy oldották meg a helyzetet, hogy a német csá­szár tiszteletére Bécsbe hivta a magyar ki­rály Khuent és újra megbizta a kabinet ve­zetésével. Bécsben általános már az a nézet, hogy a király a jövő héten ismét igy oldja meg a helyzetet, — ismét Khuent bizza meg a kabinetalakitással. L

Next

/
Thumbnails
Contents