Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-13 / 60. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. -március 10. Egy szerb tudós hagyatéka és a paraszt ivadékok. (Saját tudósitónktól.) Magyarország a többi között a nagy pörök hazája is. Évtizedes, sőt évszázados pöröket is ismerünk. Az a hagyatéki pör, amiről alább irunk, meg sem indult, máris egy évtizedes múltra tekinthet vissza, a pör alapját képező hagyaték pedig épen százesztendős. Egy moholi parasztfiunak: Trlaity Gergelynek karrierjét rajzoljuk meg az alábbi sorokban. Gyermekkorában nyájat őrzött s amikor férfikorának delén meghalt, egyike volt kora legnevesebb szláv tudósainak, aki Szentpéterváron éveken keresztül katedrával rendelkezett egy jónevü iskolában. Vagyont is szerzett. Emiatt indul meg a nagy pör. Idegenben halt meg, épen akkor, amidőn útban volt hazafelé. A vagyonára rátette kezét az orosz hatóság. Az örökösök most teszik meg — immár másodízben — a szükséges lépéseket s remélik, hogy hozzájuthatnak az őket jogosan megillető hagyatékhoz. Korának egyik legtalentumosabb férfia volt Trlaity Gergely, aki több szerencsével és más viszonyok között különb kardért futhatott volna meg. Ma már kevesen tudják, hogy ki is volt ő, azaz csak Magyarországon nem tudják, de annál többet tudnak róla a szláv népek, amely faj irodalomtörténetében minden időkben szerepelni fog. A szláv gyermekek már az iskola padjaiban megismerik őt, aki az iskolakönyvekben, mint nagyszerűen kimagasló s követésre méltó .példa van beállítva. Ez a Trlaity Gergely kiváló tudós volt, akinek tudományos munkásságát már életében nagyra becsülték ugy a hazai szlávok, mint a külföldiek, különösen az oroszok, akik Péterváron katedrával kinálták meg, amit el is fqgadott. Magyar fiu volt, a Bácskában ringott a bölcsője. A kis Moliol községben született 1766-ban, mint szerb parasztszülők gyermeke. A gyermekkorát pásztorkodással töltötte. Már akkor fölébredt benne a tanulás vágya. Megtanult olvasni s az olvasás volt a legkedvesebb szórakozása. Szerette a természetet s érdeklődését különösen a növényvilág kötötte le. Tizepkét , éves korában elhagyta faluját. Budára ment föl, ahol később tanulója lett a gimnáziumnak. Jeles kvalitásaival hamar kitűnt, annyira, liogy Magyarország akkori koronázatlan királya: II. József ösztöndijat adományozott neki. Kezdetben 150, később 20Ö, majd 250 forint volt az ösztöndija. Ez a körülmény nagyban elősegitette őt tudományos kíképeztetésében. Leginkább fiológiával és retorikával foglalkozott, később pedig a jogtudománnyal és filozófiával. II. József elhunytával stipendiumának kiutalását besziintptték. Trlaity válságos helyzetbe került. Ekkor eltávozott Budáról. Abban a reményben, hogy Ausztriában tanulmányait könnyebben és ikevesebb költséggel folytathatja. Bécsbe ment s ott az egyetemen filozófiát hallgatott, majd pedig jogot. Sok nélkülözés árán kellett tanulmányait folytatnia. Szorgalmánál osak akarata, a kitartása volt nagyobb. Az eredmény nem is maradt el. Oroszország akkori bécsi nagykövete: Galicyn Mihály Dimitrie herceg nagy barátja volt a szlávságnak. Ahol csak tehette, segitett a Bécsbe szakadt szlávokon s kereste is az alkalmat, hogy. fajrokonainak szolgálatokat tehessen. A fiatal Trlaityra fölhívták a herceg figyelmét a tanárok, akik fölismerték értékes kvalitásait. Galicyn megkedvelte a fiatalembert és titkárául alkalmazta. Mint ilyennek, kevés volt a dolga s annál több ideje maradt a tanulásra. Véglegesen befejezve egyetemi tanulmányait, a herceg kérdést intézett liozzá, liogy nem akarna-e Oroszországban megtelepedni, aliol állást, szerezne számára: Trlaity kijelentette, hogy hazájától megválni nem akar, mert a szülőföldjét nagyon szereti. Szerb olvasókönyvek meleg szavakkal emelik ki Trlaity hazaszeretetét s fölemiitik azt is, mennyire meghatotta a herceget, aki haláláig megmaradt pártfogójának. Galycin herceg rövidesen elhunyt. Most annak a megbízatásnak a feljesitése várt Trlaityra, hogy a herceg ékszereit, érdemrendeit s egyéb értékes ingóságait hazaszállítsa Oroszországba s ott azokat a családnak átadja. Trlaity útra kelt s eleget tett a megbízásnak. A hercegi család tagjai megszerették őt, de hiába helyezték kilátásba megfelelő állásba való juttatását, kétéves ott tartózkodása után visszatért Bécsbe. Itt csakis az irodalomnak élt s megírta Nuima Pompilia cimü históriai munkáját. Hogy megélni tudjon, Novakovics István szerb könyvnyomdájában szerény díjazású állást vállalt. Szerencsétlenségére Novakovics 1795-ben eladta nyomdáját az-északi szerb bitközségnek s igy nyomasztó szegénységbe jutott, de félbemaradt a Numa Pompilia kinyomatása is. Egy Bécsben tartózkodó zimonyi vagyonos szerb: Vukovics Eutámie, tudomást szerezvén Trlaity válságos anyagi helyzetéről, fölkereste őt s fölajánlotta támogatását. Az ő segítségével jelent meg aztán a Numa Pompilia életrajza. Később egy Balog báró nevü magyar mágnás megbízásából Moszkvába utazott, ahonnan két év múlva tért vissza. Rövidesen ismét útra kelt s Szomborszky András oroszországi érsek leányát kisérte íel Bécsből Szentpétervárra. Most huzamosabb ideig maradt az orosz fővárosban, ahol leginkább az irodalomnak élt. Számos tudományos értekezést irt s ezek ismertté tették nevét tudományos körökben. Egy-egy megjelent munkája valóságos feltűnést keltett, olyannyira, hogy I. Sándor cár is kezdett érdeklődni iránta. A cár 1803ban felajánlotta neki a szentpétervári hadi akadémia egyik katedráját. Trlaity elfogadta a meghívást s 6000 rubel évi fizetéssel a statisztika és történelem tanárává neveztetett ki. Oly nagy tekintélynek örvendett, liogy amikor megnyitották a népnevelő intézetét, ő üdvözölte az ünnepségen résztvevő Sándor cárt. Ebből az időből számos levelet irt haza s ezekben beszámol a cár kegyességéről' s iránta több izben megnyilvánult kitüntető jóakaratáról. 1811-ig maradt Szentpétprvárott. Ekkor ismét úrrá lett fölötte a honvágy. Elhatározta, hogy visszatér Magyarországba s most már végképen szülőföldjén, telepedik meg. Tanári állásáról lemondott s elindult hazafelé. Útközben az oroszországi Cliarkow-ban meglátogatta régi barátját, Sztojkovies Atanáz tanképezdei igazgatót. Itt megbetegedett s rövid szenvedés után elhunyt 1811. szeptember 28-án. Hagyatékában sok értékpapírt, ékszert és készpénzt találtak, de kéziratot is. A hagya ték hatósági kezelés alá került s hogy aztán mi történt vele, mindezideig megállapítani nem lehetett, pedig már történtek lépések ebben az irányban. Trlaity Gergelynek vannak egyenes leszármazottjai s ezek most is élnek Moholon. Ezek: Trlaity Acó, Dinó, Stévó, Mitó és Miló. 1898 szeptember 16-án a leszármazottak közös kérvényt nyújtottak be Perczel Dezső akkori belügyminiszterhez, akit arra kértek, hogy néhai ősük hagyatékát oroszországi képviseletünk utján kipuhatolhassa. A miniszter azzal a megjegyzéssel küldte vissza a kérvényt, hogy azt diplomáciai útra kell terelni. Több mint egy évtized múlott el azóta. Az. ügy aludt ezen idő alatt. Most azonban ismét fölelevenedett. A család megbízottja Oroszországból olyan információkat és adatokat szerzett be, amelyek alapján most már nemcsak a diplomáciai eljárást lehet megindítani, hanem magát a polgári pert is az örökséget jogtalanul bitorlók ellen. Az erre vonatkozó ügyiratok már el is készültek s valamelyik napon már el is jutnak az illetékes hatósághoz, S megindult a nagy per, amelynek végét ma imég csak megközelítőleg sem lehet megjósolni," Talán még az eredményét sem. A hatodik töltény. — Játék szerencsétlgnségböl. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi tanyavilágban már betek óta napirenden van az, liogy véres kimenetelű verekedés vagy szerencsétlenség történjék. Kedden délelőtt Felsőközpontnak volt meg a szenzációja. Egy házaspár pörlekedéséből véres kimenetelű szerencsétlenség lett. lToel Fülöp és felesége valami csekélységen összeszólalkoztak. Az asszony meg akarta ijeszteni az urát, pisztolyt ragadott, de előzőleg kiszedte a golyókat, de véletlenségből egy golyó, a hatodik a pisztolyban maradt. Ez a hatodik okozta azután a katasztrófát. Az asszony megunta a játékot, letette a pisztolyt, amit azután a férj vett a kezébe és viccből az asszonyra fogta. A pisztoly elsült és az asszony véresen bukott iá földre. A tragikus kimenetelű családi viszályról a következő tudósításunk számol be: Voel Fülöp felsőközponti lakos, mikor kedden délelőtt hazament, a felesége hangos szóval fogadta, — Már megint a korcsmából jössz? — Mi közöd van hozzá? Az asszony nem engedett, tovább folytatta a perlekedést. Az ember erre dühös lett és alaposan lehordta az asszonyt. Voel Fiilöpné erre durcásan otthagyta az urát. Ezzel azonban még nem fejeződött be a perlekedés, az asszony bement a másik szobába és dühösen elővette a szekrényből a pisztolyt. A hat lövetű forgópisztolyt egy jó ideig nézegette és azon törte a fejét, liogy lehetne alaposan ráijeszteni az urára. Végre azt a tervet eszelte ki, hogy kiszedi a pisztolyból a golyókat és .az üres pisztolyt ráfogja az urára. Már öt golyót kiszedett a pisztolyból, mikor benyitott a szobába az ura. — Mit akarsz a pisztolylyal? — Le akarlak lőni, •— szólt viccesen az aszszony. Voel Fülöp elvette az asszonytól a pisztolyt •és miután látta, hogy a golyók ki vaunak szedve, az asszony felé tartotta, — Most majd én lőlek le téged! Az asszony nem ijedt meg, mert azt hitte, liogy már nincsen golyó a pisztolyban. — Nem félek. Ebben a pillanatban fordult a pisztoly kakasa a hatodik golyóra. Nagy durranás, sikoltás ós az asszony a földre bukott. Voel Fülöp nagyon megijedt, azonnal rendőrért szaladt. A felsőközponti rendőrség értesítette a szegedi rendőrséget, honnan az ügyeletes rendőrtisztviselő kiment megkezdeni a nyomozást. A szerencsétlen asszonyt behozták Szegedre a közkórházba. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szerdán Györgyike, drága gyermek, szinmü. Bemutató. (2/a) Csütörtökön Györgyike, drága gyermek, szinmü, (3/s.) Pénteken Az aranylakodalom, történeti színjáték. (vb.) Szombaton Györgyike, drága gyermek, szinmü. (2/s.) Vasárnap délután Dolovai nábob leánya, szinmü. — 'Este A leányvásár, operett. (3/a.) * Modern dránta a cirkuszban. A görög ó-korban játszó „Ödipusz" és a középkorban játszó „Mindenki" és „A csoda" után egy modern darabot is be fog mutatni Reinhardt Miksa a cirkuszban. Mint Berlinből jelentik, Reinhardt megállapodott a minap Verhaeren Emil belga költővel, akinek „Hajnalpír" cimü utópisztikusán szociális tendenciájú drámáját elő fogja adni a Scliurnann-cirkuszban. A drámában nagy tömegek szerepelnek és igy