Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-07 / 30. szám

1912. február ,7. i DELMAGYARORSZÁG 3 Csökken az építkezési kedv. — Tizezres árkülönbségek egy háznál. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország még a mult esztendőben megírta, bogy az a nagy építkezési kedv, amely a legutóbbi időben Szegeden megnyilvánult, csökkenőben •van. Ezt azokból az építési kérvényekből üehet megállapítani, amelyek a városi mérnöki hivatalhoz időről-időre beérkeznek. A míg az elmúlt esztendőkben minden hónapban több 'háromemeletes bérház építésére kértek engedélyt, addig az utóbbi időben ilyen engedélykérés csak elvétve akadt. Leginkább földszintes házakat építenek mostanában, azokat is inkább a külvárosokban és csak nagy ritkán kerül sor emeletes bérházak építésére. Különösen szembetűnő az épitkezési kediv csökkenése az utóbbi hónapokban. Alig kérnek engedélyt nagyobb építkezésekhez és valóságos eseményszámba megy, ha a mérnöki hivatalnál ilyen irányú kérvényt beiktatnak. Ennek az állapotnak több oka van. Az egyik oka kétségtelenül a lakásbőség, amelyről több alkalommal irtunk már. Másik oka az épitkezési .kedv csökkenésének a városi építési szabályrendelet, amelynek hibáiról Ligeti Béla műépítész tanunk hasábjain több (ízben megemlékezett már. A .szakértelméről előnyösen ismert műépítész cikkeiben rá is mutatott azokra a módositásokra. amelyeiket a szabályrendeleten eszközölni kell akkor, ha a hatóság lehetővé kivánja tenni a (könnyebb és célszerűbb építkezést. Az épitkezési kedv csökkenésének fő oka azonban ia kedvezőtlen pénzviszonyokban keresendő. Azelőtt, aki házat akart építeni, könnyen kapott a banktól az építésre pénzt. , Egy tehermentes telek tulajdonosa ópitkezhe| tett még akkor is, ha az építéshez nem volt litőkéje. Tavaly normális körülmények között 96.5 árfolyamon ötven éves törlesztésre 5.25 százalékra lehetett pénzt szerezni. Az lidén sokkal nehezebb a helyzet. Pénzt csak nagyon nehezen lelhet kapni és ha ad a bank, ákkor is súlyos föltételek mellett. Ma a pénz! iára: 95.5 árfolyamon, ötven éves törlesztésre! 5.5 annuitással. Ezt egy konkrét példával könnyebben meg tehet magyarázni. Egv négyszázezer koronába kerülő bérházra a tulajdonos első helyen tavaly fölvett háromszázezer korona kölcsönt. 96.5 árfolyamon tényleg kapott a kezéhez 289.500 koronát, ötven éven keresztül ezért az öszszegért fizet évi 15.750 koronát. Ma a nehéz pénzviszonyok mellett a háromszázezer korona helyett csak 286.500 koronát kap, tehát 3000 koronával kevesebbet, mint amenynyit tavaly kapott volna. Fizet elleniben a háztulajdonos annuitásban évi 16.500 koronát, tehát évi 750 koronával többet, vagyis egy ötven év alatt törlesztendő annuitásos kölcsön ma az árfolyamveszteséggel együtt 40.500 koronával kerül többe, mint került tavaly, amikor még kedvezőbb volt a pénzpiac helvzete. Főként ez a nehéz pénzügyi helyzet az oka annak, hogy az épitkezési kedv csökkent. Az építkezés kétségkívül drága volt eddig is, a ház nem sokat jövedelmezett, de most ilyen nehéz viszonyok között senkinek sincs kedve építkezni, mert mindenki beíá'tja, hogy igaza van annak a nemrég szófásigévé lett mondásnak, hogy: „a háziúr csak házmester a bankjában, a háziúr a 'bank". Valószínű, sőt bizonyos, hogy ez az állapot nem lesz sokáigtartó. Amint a pénzpiacon kedvezőbb lesz a helyzet — és remélhető, hogy minél előbb kedvezőbb lesz a helyzet, — akkor könnyebb lesz az építkezés is, ámbáv az épitkezési kedv föllendülése függ a lakásbőség megszűnésétől is. Hogy ez mikor következik be, azt ma még jiem lehet megállapítani. Á város lakosságának természetes szaporodása, az idegenek 'beözönlése néhány év alatt megváltoztatja a helyzetét, azonban még akkor, is szükséges az, hogy a városi épitésí szabályrendeletet megfelelően módosítsák. Kisért a meggyükolt ember szelleme. liagyteremia föllázadt emberei a szegedi főügyész elé jönnek, hogy a Knabügyben újra föluételt kérjenek ; a közság szerint Knab Ede volt a gyilkos. (Saját tudósítónktól.) A legborzalmasabb és legtitokzatosabb gyilkosságok egyike volt a nagyteremiai gyilkosság. Annak idején a Dálmagyarorszag vitte először a nyilvánosság elé nemcsak a gyilkosság részleteit, hanem azokat a tanúvallomásokat t's, .amelyek alapján az ügyészség elrendelte Knab Ede letartóztatását. A gyilkosság után öt pappal tartóztatta le a csendőrség a falu nábobját, a nábob három hétig vizsgálati fogságban iilt, de a huszonnegyedik napon az ügyészség szabadon eresztette. Megindokolta pedig a szabadon•eresztést azzal, hogv gvanuok ugyan van elég, bizonyíték azonban nincsen egy sem. Heteken keresztül a falubeliek nem igen meritek megmukkanni sem, pedig legalább tizenöt ember közvetlen bizonyítékot tudott volna .szolgáltatni, ha vallott volna. De nem tette egyik sem, mert félt. A gyilkos családja a j'egnagyobb família Nagy.terernián, a legbeIfo'vásosabb s a falunak minden lakója kaova-kao az alkalmon, ha szolgálatára állhat. Tudják, hogv meglesz érte a jutalom bőven. A nyomozás első nanjuiban meglincseléss?l fenyegették a falubeliek azt, aki a gyilkost bemeri súgni a csendőrségnek. Sorra mentek a csendörséghez a névtelen levelek, amelyek csak annyit mondtak, hogy a gyilkos nem más, mint Knab Ede, a falu nábobja, a meggyilkoltnak édes unokatestvére. Ekkor meg plakátokon adták hírül, hogy a gyilkos a faluban van. Később újra t'e is tartóztatták Knab Edét, aki vizsgálati (fogságban is ült egész a tárgyalás napjáig. A nagykikindai törvényszék, miután nem talált elég bizonyító okokat, felmentette Knab Edét. Már egy fél esztendő is elmúlt, hogy Knab Ede szabadon vau. Suttogtak, a faluban még nagyon sokáig, de nyílt lázongás nem tört ki. Végre azután hétfőn olyan nagy mérveket öltött a már régóta elfojtott elégiiletlenség, hogy a nagyteremiaiak halált kiáltottak a gyilkos fejére. Nagyteremia népe szerdán itt lesz deputrícióban Szegeden a királyi főügyészségen, hogy kérjék a biinper újra felvételét Trciber Vince főügyésztől. A hatalmas deputációt Zsíros József dr ügyvéd vezeti. Egy memorandumot nyújtanak át a főügyészségen, a melyen ötszáz nazvteremiai lakos aláírása van. ötszázan kérik, követelik Kriab Ede /fejét. Ha a főügyészség elutasítaná őket, az ereiben a miniszter elé járulnak újrafelvételi kérelmükkel. Állítólag a küldöttség uj tanukat is nevez meg, akik döntő vallomást tesznek az uj perben. A rejtélyes gyilkosság , azáltal, hogy a vádlottakat felmentették még jobban kompl'kálódptt. ugy, hogy most már valóságos labirintussá lett az ügy. A titokzatos gyilkosságról a következő részletes tudósításunk számol be: (Hogy történt a gyilkosság?) Mann Miklós nagyteremiai csendőrörsvezető, aki Kovács Buna József csendőrrel együtt először jelent meg a gyilkosság helyén, az esetet igy mondja él: — A gyilkosság 1911. év február 4-én, szombaton este hat és hét óra között történt. Február elején még ebben az időpontban nagy. sötétség van s az utcákat vastag hóréteg borította. Knab Károly hat órakor hazatért a kaszinóból, ahol örömmel újságolta néhány barátjának, hogy Bácsalmásról egy levelezőlapot kapott, amelyben valaki nagyon magas árért akarja megvenni egyik legszebb, eladásra szánt csődörét. A gyilkos vagy nyomon követte Knab Károly minden lépését, vagy pedig, amikor kileste, hogy hazafelé igyekszik a kaszinóból, előrefutott és elrejtőzött az istállóban. A viszonyokkal ismeretlen ember nem lehetett a gyilkos, mert jól tudta, hogy Knab Károly első dolga, amikor hazaér, hogy bemegy az istállóba a lovai közé. Amint az istállóba lépett, a gyilkos rárohant és egy éles szerszámmal mintegy tiz centiméter bosszú sebet ejtett az arcán, a szeme ulatt. Ebből az következik, liogy a gyilkos az istálló ajtaja mögött valamivel előbb már elrejtőzhetett s amikor Knab az ajtót kinyitotta, előugrott. Az első ütés után még egy ütés következett, de ezt már Knab Károly fejére mérte a tettes. Knab megtántorodott és a jászolhoz közel, a szalmába esett. Ott ugyanis köralaku vértócsát találtunk. Ezután az áldozat próbált föltápászkodni s valószínűleg dulakodott a gyilkossal, aki a szerszámjával ettől kezdve addig ütötte agyba-főbe Knab Károlyt, amig ki nem lehelte a lelkét. A liulla fején tizenhat, arcán pedig egy sebet találtunk. Mikor a gyilkos végzett áldozatával, kikutatta a zsebeit. -Belenyúlt a mellényzsebéhe és három ujjának vérfoltos nyomát hagyta a zseb fölött. A kabát belső zsebéből pedig kilopta Knab Károly pénztárcáját, amelyben — amint azt kétséget kizáróan megállapítottuk — 4000 korona volt, E szerint tehát rablógyilkosság történt, de sikerült megállapítani, liogy Knab Károly pénzét csak azért vette magához a gyilkos, liogy amellett keltsen látszatot, mintha a gyilkosságot egy szegény s Knab Károlynak a pénzére szoruló ember, — teszem azt, béres vagy más cseléd — követte volna el. Mert, aki valakinek a pénzére utazik, az nem azt nézi, bogy az áldozat . mielőbb okvetlenül meghaljon és nem üti addig, amig meg nem győződik, liogy él-e még vagy sem, hanem elég neki annyi is, ha az áldozat elveszíti az eszméletét. A hatósági orvos kétségtelenül megállapította, hogy Knab Károly a negyedik ütés után már annyira elveszítette az eszméletét, hogy moccanni sem tudott. És ezután még tizenháromszor ütötte fejbe a gyilkos Knab Károlyt s a tizenhárom ütés közül mindegyik olyan erős volt, hogy a halál bármelyiknél, tehát már az ötödiknél is bekövetkezhetett, — A gyilkosság után Knab Károly hullája hajnalban három' óráig keresztben feküdt az istállóban, anélkül, hogy valaki az esetet fölfedezte volna. Hajnalban három órakor Qavrileszku Antal. Knab Károly béreslegénve, megjött egy közeli faluból, ahol a szülőinél volt. Rögtön elhivattuk Braun Károly községi orvost is, aki konstatálta a halált s előadásából mindíjárt tudtuk, hogy, ámbár rablógyilkosság történt, a tettes mégsem pénzért gyilkolhatott. (Megvan a gyilkos!) Megmozdultak a svábok és ki mit tudott, igyekezett közvetett vagy közvetlen utón a csendőrség tudomására, hozni. Névtelen levelek jöttek a községházára s mindegyikben az volt irva, hogy a gyilkos nem más, mint Knab Ede. Figyelmeztették a csendőrséget, hogy igazoltassanak Knab Edével alibit. Február kilenoedikón, esütörtökön este Knab Edét a csendőrség, mivel alibit igazolni nem tudott, a lakásán letartóztatták. A további nyomozás során kiderült, liogy Knab Ede a gyilkosság elkövetése után véres ruhában liazafutott. A felesége ijedten kérdezte tőle, mit tett, kivel verekedett, bogy a ruhája véres? Knab Ede ezt válaszolta: — Hallgass, mért téged is agyonütlek! Az asszony ijedten futott ki az udvarra és szólt az apjának, Knab Mihálynak, fusson el a korcsmába, yagy a kaszinóba és tudja meg,