Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-06 / 29. szám

1912. február 6. DÉLMAGYARORSZÁÜ Afférok. — Lovagias-ügyek Pesten és Nagyváradon. — (Saját tudósítónktól,) Két szenzációs af­férja is akadt a mai napnak. Az egyik Ná­ray-Szabó Sándor, kultuszminiszteri állam­titkár és Mártonffy Márton országgyűlési képviselők között merült föl; a másik affér Nagyváradon történt s azért nevezetes, mert a katonaság és polgárság életnézlete és tár­sadalmi felfogása került összeütközésre. Az első eset részletei a következők: Mártonffy Márton, udvari tanácsos, munkapárti képviselő a múlt hét csütörtökjén az ipariskolai ta­nárok küldöttségét vezette Zichy János miniszter elé, azután Náray-Szabó államtitkárhoz ment egyedül, hogy öt is megkérje az ipariskolai tanárok ügyének támogatására. Az államtitkár előszobájában Teleki Sándor gróf és Nagy László várakoztak. Utánuk ér­kezett Mártonffy, majd Glattielder Qyula csanádi püspök. Amint Telekivel és Nagy Lászlóval végzett az államtitkár, Glattfelderhez fordult és beinvitálta. Mártonffy mellőzést látott az államtitkár eljárásá­ban, annál is inkább, mert Radnay tanácsost, aki (tanuja volt a jelenetnek, szívélyesen beinvitálta ő előtte. Mártonffy az ügyet lovagias útra terelte. Pékár Qyula és Almássy László képviselőket bízta meg, akik elölt Náray kijelentette, hogy Mártonffyt sérteni nem akarta. A segédek kérték, hogy a további tárgyalásra nevezze meg segédeit. Az államtitkár pénteken este Balogh Jenő államtitkárt és Csorba mi­niszteri tanácsost bizta meg képviseletével. Ma délben jöttek össze a kultuszminisztériumban a két fél megbízottai. Náray-Szabó Sándor megbízottai kijelentették, hogy felüknek nem volt szándéka Már­tonffyt sérteni és a történtekért sajnálatát fejezte ki. Mártonffy megbízottai ezt tudomásul vették s ezzel az ügyet a lovagiasság szabályai szerint békés nton elintézték, A másik eset Nagyváradon történt. A kinos affér előzményei három esztendőre nyúlnak vissza. Három év előtt történt ugyanis, hogy mikor a 36-ik gyalog­ezredet a nagyváradi háziezredet oda helyezték, a polgári lakosság a pályaudvaron ovációt rendezett a tiszteletére. E közben Kun Gyula hadnagy Belle János ügyvéd­jelöltet hátulról, orvul a kardjával megtámadta és súlyosan megsebesítette. Belle János Kun ellen följe­lentést tett felettes hatóságánál, amely megindította a vizsgálatot. Az eset után negyven nappal Kun kért elégtételt Béliétől, aki tekintettel az orvtámadás­ra, megtagadta a lovagias elégtételt. E közben három év mult el. Belle ez alatt ügyvédi irodát nyitott és Nagyváradon közbecsiilésnek ör­vend. Történt aztán, hogy Belle, — ugyan véletlenség­ből — nem kapott meghivót a tiszti bálra, azért el­ment, tudva, hogy csak véletlenség, hogy nem kapott meghivót. A bálon Stummerheim őrnagy megszólította Belle dr-t, kérdezve, hogy — „kihez legyen szerencsém?" — Lenne szives talán magát megnevezni először, — felelte Belle dr. Stummerheim megnevezte magát s utána megkér­dezte Béliét, hogy — „ugy-e bár, önnek nincs meg­hívója?" í — Nincs, de csak véletlen, hogy nincs. — De azt tudja, hogy meghívó nélkül itt nem lehet tartózkodni! Belle dr elhagyta a helyiséget és megbízottjai ut­ján magyarázatot kért az őrnagytól. Stummerheim két magasrangu katonatisztet nevezett meg segédeiül és vaiószinii, hogy az ügynek fegyveres folyatása lesz. NAPI HÍREK Emberek a hó alatt. (Saját tudósítónktól.) Már-már abban a bizarr reményben ringatóztunk, hogy az idén nem is lesz tél és hegy nemsokára felöltő nélkül a Bncliwald bácsi székeiben fiksziroz­liatjuk a korzó szépeit. Megjönnek a madarak is, a gólyát kivéve, mert az az anyakönyv­vezető statisztikája szerint épen elég maradt Szegeden, sőt a lelencház kimutatása alapján több is, mint kellett volna. Ezeket a szép reményeket azonban könyör­telenül elsöpörte a szombaton éjjel kezdődő hóvihar. Ugy kezdte, mint aki biztos a dol­gában. Először csak lassan hullott a hó, örül­tünk is neki és kineveztük az időt: gyönyörű szép időnek. Mikor azután az idő megkapta ezt a titulust, elkezdett hencegni és sürti nagy pelyhekben hullatta a havat a földre. Majd mikor már ezt is megunta, a hópelyheket a szél szárnyaira ültette és ugy komiszkodott az utcán járó emberekkel. Hétfő reggelre már vastag hószőnyeg bo­rította az utcákat. A háztetőkről a szél lefúj­ta a hószemecskéket, csak ugy porzott bele az utca. A hó belepte a központi vasút sineit, ugy, hogy a villamosközlekedés órákig szü­netelt. Valóságos szibériai időjárás volt. Egy ta­nyai magyar a rendőrségen meg is szólított: — Meddig tart még ez az idő, szerkesztő ur? — Nem tudom én azt, bátyám. — Már pedig kellene tudni. — Miért! — Mert maguknak mindent kell tudni. Tudja, szerkesztő ur, csak nem sajnálnék egy pár pengőt, ha kiirná az újságba, hogy ne legyen már ilyen csúnya idő. A rendőrség, dacára a nagy hófúvásnak, megtartotta a rendes vasárnapi razziát. A razzia nem várt eredménynyel járt. A Wolf­féle téglagyár kemencéiben egész sereg le­rongyolódott alakot találtak. — Miért nem mennek maguk a menhelyre? — kérdezte az ügyeletes rendőrtisztviselő. — Nem nekünk való hely az. — Miért? — Csak. Később azután kiderült, hogy tényleg nem nekik való hely a menhely, mert valameny­nyiiik lelkét bün nyomja s igy nem igen ta­nácsos nékik hatósági felügyelet alatt álló helyre húzódni. Az egyik csavargóban fel­ismerték Gombai Pált, aki legutóbb Zombor­ban követett el lopást. Öt átadták az ügyész­ségnek, a többit pedig a rendőrség tartja fogva. A rendőrség a razzia alkalmával még két embert szállított a szuterénbe. Az egyik Boruzs János sándorfalvi lakos, aki be­szeszelve, gyalogosan akart hazamenni Sze­gedről Sándorfalvára. A Dobó-utcában össze­esett és szerenesésen el is aludt. A hó nagy pelyhekben hullott a részeg emberre, akit már félig betemetett a hó, mikor a rendőrség ráakadt. A szerencsétlen emberben már alig volt élet, mikor a mentők a közkórházba vitték. A másik Balogh Annus 58 éves asszony volt, akit a rendőrök kapartak ki a hó alól. Balogh Annust városszerte ismerik, mert ál­landóan részegen dühöng az utcákon. A Kálvária-utcában akadtak rá a rendőrök. Öt is csak a közkórházban sikerült életre hozni. Ez volt a razzia eredménye. Hétfőn reggel a rendőrök Bitó Mihály szegedi földmivest dermedt tagokkal találták a Zárda-utcában. Bitót szintén az alkohol szedte le a lábairól. Megfagyott testrészeit valószínűleg ampu­tálni kell. A hirtelen kerekedett hóvihar egyéb bajo­kat is okozott. Az utcai árusok nem tudták áruikat kirakni a sátraikba, mert a hó min­dent belepett. A vasutak is csak nagynehezen közlekedhettek. A korcsolyató a nagy hava­zás miatt szintén nem volt használható. — Sorozás! ügyek. Katonai körökből vesszük a következő információit: A béketár­"okkal kapcsolatban, amelyeket Héder­várv Károly gróf az ellenzéki pártok vezérei­vel T-'-Hf, különféle formában nyilvános­ságra kerültek azok a követelések, melyek­nek teljesítése ellenében a Kossuth-párt haj­landó a megegyezésre s a technikai obstruk­ció abbahagyására. Azok a híradások, me­lyek ezeket a követeléseket ismertették, jó­részt alkalmazkodtak Apponyi Albert gróf parlamenti beszédéhez, melyben a Kossuth­"árt békeföltételeit általánosságban formu­lázta. A miniszterelnöknek Apponyi Albert grófnál tett pénteki látogatása alkalmával, ugy látszik, egy uj pontozattal bővültek a Kossuth-párt követelései. A közös hadügy­minisztériumba nugy tudják, hogy ez az uj pontozat a sorozás aktusánál kívánja a kö­zös hadsereg, magyar részének külöti jelle­gét kidomborítani, még pedig az által, hogy a magyarországi asszentálásoknál a sorozó­bizottságokból kizárni óhajtja az osztrák ho­nosságú tisztek közreműködését. A Kossuth­párt kívánsága egyszóval azt célozza, hogy a Magyarországon működő sorozó-bizottsd­gok kizáróan magyar honosságú tisztekből alakíttassanak. Ez a kívánság, melynek tel­jesítése még közjogi akadályokba sem ütköz­nék, meglehetősvisszatetszést szült a felsőbb hadügyi körökben. Itt ugyanis ugy véleked­nek, hogy annak elbírálására, vájjon az újoncok alkalmasak-e a katonai szolgálatra, nem a honosság és az állampolgári hovatar­tozás, hanem a katonai szakértelem a döntő képesítés. — Berzeviczy Széchenyiről. Vasárnap tartotta meg Budapesten a Nemzeti Kaszinó szokásos évi Széchenyi-lakomáját. A ban­kettet megelőzőleg megtartották a mult heti közgyűlés folytatását. A közgyűlés befejezé­se után a nemzeti színekkel díszített étterem­ben 220 teritékes bankett volt, amelyen Zichy és Serényi miniszterek is resztvettek. Az , j*~Ji •A'-;-' • K révén lett világhír , a valódi ® A hygienikus fllMtacsiik KauüsnHipösaröK 'Áf mmosege elsöranOM c i

Next

/
Thumbnails
Contents