Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-04 / 28. szám

1912. február 4. DELMAQYARORSZÁQ 11 cimü 2 felvonásos erkölcsdrámában. Előadások délután 2 órától este 11 óráig. Helyárak mint rendesen. Betegek finf©!§fiéfe©i Az orvosi tudomány föladata az emberi test beteg­ségeinek leküzdése. Ez legbiztosabban elérhető egy UÍ gyógymóddal. Ezen gyógymóddal való kezeléssel a legrégibb betegségben szenvedő is egészségét vissza­nyerheti. Ernst Márk, az amerikai inagvar orvos 40 éven át ngy bel-, mint külföldön folytatott tanulmányozásai és e téren szerzett tapasztalatai alapján ezen uj gyógy­móddal, — egyedül csak az általa szerves anyagokból előállított gyógyszerekkel, — a legnagyobb sikerrel gyógyít mindennemű külső és belső betegséget, Rövid idő alatt öássitóatcs ersslimaéaiy tapasatalfeató. Asthma, tüdővésznél, a sziv, ideg, gyomor, máj, vesebajnál, elhízásnál, vérszegény­ség, eskor, sápkór sárgaság, angolkór, vizkérnál, csuz és köszvénynél, valamint fájdalmas és szabály­talan havi bajnál, sérvnél, mindennemű szembeteg­ség, nemi betegség és ennek következményei esetei­ben. Orvosi tanácskozás ingyen. — GyógjyfoelyS­ség: Ssegsö, Báró JAsifea-wtca 43. sz. a. saját ítázbast. — RssaseSeJésí idő délelőtt 9—11-ig, délután 3—5-ig. — Ingyen reudelé szegényeknek: d. e. 11—12-ig. 62 (bútorozatlant) fürdőszobával keresek február elsejére. Cim a kiadóhivatalban. Vidéki bankmérísgskrö!. Az a sok rossz, amit folyvást a mérleg összeállítására vonatkozólag, ugy alaki, mint technikai, jogi, értékelési és egyéb tekintetben hallunk, ilyenkor, amidőn a mérlegek publi­kálásának főszezonja van, a legaktuálisabb. Itt a hibák orvoslását annál kevésbé tűz­hetjük ki célul, mert azt már jónevü kapa­citások szakmunkákban és lapok hasábjain elvégezték. Amidőn tehát ezt előrebocsátom, egyúttal azon szerény véleményemnek is adok kifejezést, hogy a keresk. törvény in­tenciójának megfelelő mérlegek mindaddig nem látnak napvilágot, mig egyrészt a mór­legkószitők kellő jogi szaktudást nem visz­nek bele a könyvelésbe, másrészt pedig a keresk.- és váltótörvényszék nemcsak a bekül­dés nyilvántartására, hanem azok helyes jog­rendszerü revlsiojára is ki nem terjeszkedik. Mert valóban nevetséges az, hogy a mér­legek felülvizsgálása a törvény részérő! nél­külözi a pénzintézeti kezelés, a banktechnika és üzem labirintusában járat os egyének revi­sioját. Legtöbbet e tekintetben a köte'ező revisio­tój várunk, melynek keretében a mérlegké­szítésre vonatkozó összes jogi, alaki és egyéb rendelkezések szigorú betartása volna keresz­tülvihető. Vagy ha a pénzintézetek kötelező revisioja késne, ugy a napokban emlegetett és az alakulás komoly stádiumában levő „Pénzintézetek kamarája" volna hivatva a fenti bajon segíteni. Ha a mult évben fizetési zavarokba került, vagy megbukott intézetek mérlegeit megje­lenésükkor megviszgáltuk, a szomorú ered­ményre következtetni egyáital ban nem volt lehetséges. Pedig, mint tudjuk, a legtöbbnél nem csak az alaptőke úszott el, de még a betevők sem kapták vissza betétjüket. És ki tudja, hány intézet közöl még a valóság­nak meg nem felelő adatokat; ahol csak lát­szólag nincsen baj; de lia az ideihez hason nagy feszültség áll be a pénzpiacon, a baj elkerülése nagy akadályok leküzdésével jár. A folyton megismétlődő legszembetűnőbb alaki hibák egyike, ha ugyan annak lehet ne­vezni, pl. a tulnagy pénztári készlet beállí­tása. Olyan szépségílastromféle akarna ez lenni. Mennél kisebb egy intézet, annál köny­nyebben esik ebbe a hibába; mely bár a mér­leg eredményét nem befolyásolja, de semmi­vel meg nem indokolható rossz. Mert ha figyelembe vesszük is azt, hogy január 1-én van a legnagyobb kezelési napra kilátás, nem tudjuk megérteni, hogy egy intézet, melynek alaptőkéje Ve V« vagy 1 millió, betét-álladéka 1—2 millió között mozog, miért állit be pénz­tári készletnek 150—200 ezer koronát. Hiszen nagy betétek visszafizetése úgyis felmondás­hoz van kötve, egyéb előre nem látott kiadások esetén pedig még mindig állnak rendelkezésére források. De sokan ugy gon­dolkodnak, hogy az 1-2 napi kamatvesz­teséget megéri az imponáló nagy „Pénztári állomány." Ami az „átmeneti tóteleket" illeti, ugy a vagyon-, mint a teheroklalon a legtöbb mér­legben szintén kifogás alá esnek, mert nin­csen kitüntetve, hogy a kamatok hány %-kal vannak kivetve. Elvégre fontos az, hogy pl. 4Vs%-os bankráta mellett a vagyon ós teher oldalon mennyivel van az átmeneti kamat számítva. Első tekintetre azt hinnők, hogy itt alaki hibáról van szó; de amely végered­ményben a mérleg eredményét nagyban befo­lyásolja; sőt lehet mondani, hogy ennél a tételnél lehet a nyereséget legjobban növelni vagy apasztani. Két dologról akarok még röviden megem­lékezni, melyek nem is annyira a mérlegké­szítésre vonatkoznak, de ilyenkor a mérlegek megjelenésekor szintén időszerűek. Egy igaz­gatósági je entésből pl. azt olvastam, hogy a betét-áiiadék 1 millióval emelkedett; egy vidéki kis bankról volna szó, mely ugyancsak abban az üzletévben alaptőkéjét is emel e; hogv azután még betétben isi milliós emel­kedést tudjon elérni, szinte le etetlen; ebb< n a betétre hajhászó, egészs gtelen konkuren­ciában alig hihető, mert tekintetbe kell ven­nlink a mu.t év kedvezőtlen pénz\iszonyát. továbbá azon körülményt is, hogy minden alaptőkeemelés az illető intézet hetót-álladé­kának csökkenését vonja többé-kevésbé maga után. Az kétségtelen, hogy ez jó fogás az intézet irányában tanúsított bizalom növelésére. Nagyszerűen is hangzik: „a betét-álladékunk dacára a pénzpiac hosszantartó feszültségére, mégis 1 millióval gyarapodott." Itt a betét mesterséges emelé érői van szó, amit kétféle uton lehet elérni. Vagy önállóan ós pedig ugy, hogv a visszleszárnitolt váltókból egy bizonyos összeget betéiro helyeznek, vagy pedig az egyik direktor ur a másiknak azzal kedveskedik, hogy az év utolsó napján helyez el egy bizonyos összeget; de csak rövid i őre; a fő, hogy az emelkedés a mérlegben szere­peljen; ki merné most már a mérlegszerű adatok valódiságát kótségbev nni? Nincs is itt alaki, vagy jogi hibáról szó, csupán szemfényvesztésről, mely alkalmas arra, hogy a közönség bizalmát a bankkal szemben még jobban emelje. A másiK dolog, amit még említésre méltó­nak találok ugyancsak most aktuális, ez pedig az intézeteink szűkkeblűség?, fukar­sága a jótékonyság gyakorlása terén. Milyen nagy és tekintélyes összeget tenne az ki, ha pénzintézeteink a nemzetiségiek mintájára jobban felkarolnák e humános tettet. Némely bank úgyszólván saját tartalékában fullad meg, belőle alaptőkét hasit ki, de adományok és kulturális szükségletek istápolása teljesen hidegen hagyja. Ilyen körülmények után szinte fehérholfószámba megy, amit a napokban két intézetről olvastunk. A Pécsi Takarékpénz­tár 100.. 00 koronát adott egy iskola felépí­tésére; a Halas és Vidéke Takarékpénztár pedig 40 hold földet osztott fel 8 szegény család között, akik később a tulajdonjogot is megkapják. A legelső pillanatra minden mélyebb ós behatóbb mérlegvizsgálatnál előbukkanó je­lenségek ezek, melyek különösen a vidéki mérlegeknél mutatkoznak. Baláss Ferenc. (—) A szegedi vásárcsarnok- Strasser Albert, a vásárcsarnok tervezője levelet irt Bokor Páll polgármester-helyettesnek és ar­ról értesiti őt, hogv a tervek átdolgozásaival hamarosan elkészül. Néhány nap múlva be­érkeznek Szegedre az átdolgozott tervek és akkor Strasser Albert ujabb tanácskozást folvtat a tanácsosai és a bizottsággal a vá­sárcsarnok kivitelét illetőleg. Remélhető, hogy a februári közgvjj'és határoz már ebben a kérdésben és a vásárcsarnok építését még a tavpszsza1 megkezdik. (•—) A kliUeritfetikfelej,'élőkbeosztása A külterütet' köz'ege'ők ujabb beosztása fi!»vében Bokor Pál no'gánrester-he'yeftes elnöklésével február 10-ikén délelőtt tiz óra­kor szakértekez'et tesz. Ebbé a szakértekez­tetbe bevonják a kii! terítteti gazdákat is. A külterület' köztemetők ujaibb beosztására azért van sziiksé?. mert az állattenyésztési sza­bályrendelet megengedi a tarka gulvók fel­állítását is, de ezeket a magyar csordáktói el kell küíjcniteni. Bmlapcsti gabonatőzsde. A határidőpiac iránva igen szilárd volt, mert állítólag nagyobb fizetésképtelenség mi­att kényszteríedezések történtek bécsi szám­lára. A forégióm igen élénk volt. Egy órakor a koVetkezők Voltak a s&fóárMyámok: Rozs. ApriHar*. 12.92—12.03 Rpza mApi*ra 11.91 11 92 V Rnz, Áprilisra 10 41-10 49 Rozs nlrtARprro 0 32— 9.70 TVno*Pr! mniusra 8 91— '99 Tonfrpri inltnsra 8 94 8 95 7.»li Apriisra 10.16 10.17 % l»5Jílaj»esf? ArfófcíőiBsde. Február 3. A mai e'őfőzs'cte 'ránva kezdet­ben a teu'isz neyreségrealizá'ása folytán tegnapinál valamivel' zöngébb vo't. később azonban 'énvoves fordulat volt tapasztalható, mert bécsi megbízásból ma is folytatták a

Next

/
Thumbnails
Contents