Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1912-02-29 / 49. szám
10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 28. vagy igazi béke. Tehát egészséges parlamenti munkásság, életképes programmal . .. A legérdekesebb, hogy olyan sokáig jutottak el erre az alapra! A képviselőház ülése. — Návay és a Justh-párt. — (Saját tudósítónktól.) Az obstrukció csütörtökön csatát vesztett. Návay elnöknek sikerült az obstrukeiót egy várából visszaszorítani. Sikerrel keresztülvitte a házszabályoknak azt az interpretációját, mely szerint több betegség cimen való szabadságkérések felett névszerinti szavazásokat provokálni nem lehet. Biztató jelenség, hogy a justh-párt a mai ülésben teljesen izolálva maradt, — a Kossuth-párt padjai tátongtak az ürességtől és Kossuthéknak eszük ágában sem volt, hogy a technikázókat segítsék, — azonfelül súlyos morális vereség volt Justhékra, hogy az elnöki székből Návay őket ugyancsak megszégyenítette, — gúnyosan konstatálta, hogy a betegség miatt szabadságot kért képviselők igen jó egészségben jelen vannak. Fel is szólalnak. Hock János puffogó frázisára pedig, hogy most történeti időket élünk rámutatott • Návay arra. hogy Justhék az állítólagos történeti pillanatokban szimulált betegségek cimén szabadságot kérnek. A munkapárt igen erélyesen támogatta az elnököt és az ülés végén általános volt a vélemény, hogy a zenebonázó 20—25 ember a győzelem minden reménysége nélkül fog még egy ideig handabandázni. Az ülésről a következőkben számolunk be: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyvet észrevétel nélkül hitelesítették. (Technikai obstrukció.) — Jelentem a tisztelt Háznak, hogy több képviselő megrongált egészségének helyreállítására március 15-éig szabadságot kért. Batthyány Tivadar gróf: Kérem a kérdés egyenkénti föltevését. Návay Lajos elnök: Kérem, még nem nyibe se engedd hozzám? Megpróbáltam mindenkép, irtam neki, harmadik helyen igyekeztem hozzá férkőzni — de mindhiába! Végre nem tudtam mást tenni, közvetítők által tárgyaltam vele ... Sok bajom volt vele, elhiheti és csak miután ön 10.000 rubel fizetésébe belement, csak akkor engedett a felesége ... 10.000... ez tulsok volt igazán, de ennek nem birt ellentállni... Elkezdett sirni, arcomba köpött, de mégis kijelentette, hogy magára vállalja a bűnösséget! — Én ugy emlékszem, hogy nem 10.000, de 15.000 rubelt fizettem? — mondta Uzelkov. Igaz 15.000 ... tévedtem ... — mondta zavartan Sapkin — De különben is, a dojog elévült, már nem kell tagadnom a vétkemet: neki tizezret adtam, a többit zsebre vágtam. Végtére az én érdemem volt. A dolog úgyis elévült, nem kell már szégyenleni. És aztán kitől vettem volna, Boris Petrovics, ha nem magától?' Gondolja meg. Maga gazdag, jóllakott ember volt. Szeszélyből nősült, szeszélyből akart elválni. Ugy dült be magának a pénz, mint a polyva. Egyetlen megbízásnál, emlékszem 20.000 rubelt keresett — kitől vettem volna pénzt, ha nem öntől? Azonfelül beismerem, irigye is voltam. Ön sok pénzt keresett, mélyen leemelték ön előtt a kalapokat, mig engem, egy rongyos rubel miatt megvertek a klubban. De minek erről beszélni? Jobb rá se gondolni az egész ügyre ... latkoztam. Mivel a házszabályok 258. szakasza szerint a betegségben szenvedő képviselők távolléte egyszerűen csak nyilvántartandó, további intézkedésre szükség nincs s ezért javaslom, hogy a bejelentéseket a Ház egyszerűen vegye tudomásul. (Óriási tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon, viharos lárma a szélsőbaloldalon.) Zajos fölkiáltások a szélsőbalol dákon: Zárt ülést! A házszabályokhoz! Ezt nem tűrjük! Mit akar az elnök! Farkas Pál: Olvassák a Reichspostot! (Házszabály vita.) Holló Lajos a házszabályokhoz kór szót. Figyelmeztet arra, hogy Návay elnök most uj házszabálykezelési módot akar meghonositani. Az eddigi precedensek ellene szólnak ennek. A házszabály világosan kimondja, hogy a szabadság megadása a Ház joga, igy a Háznak kell döntenie a beadott kérésekről. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Batthyány Tivadar gróf: Szintén a házszabályokhoz kér >Nszót. Ugy látja, az elnök más pnakszist akar meghonosítani, mint ami eddig volt. (Nagy ellentmondás a jobboldalon.) Sümegi Vilmos: Ezért kellett Berzeviczynek lemondani! (Óriási zaj a jobboldalon.) Gueth Gyula s mások jobbról: Azért! Batthyány Tivadar gróf: Návay mai indítványa dezavuálása az eddigi eljárásnak és sérelme a házszabályoknak. Podmaniczky Endre és Andrics Tivadar: Nem áll! Nem áll! Batthyány Tivadar gróf: A házszabály az egyetlen alkotmányvédelmi eszköz. (Nagy zaj és derültség jobbról.) Zajos fölkiáltások a jobboldalon: Szép biztosíték ! Győrffy Gyula: Akármilyen, de egyetlen. Batthyány Tivadar gróf: Kéri az elnököt, ne akarjon uj eljárást, mert csak a Justhpárt 1 lékeli aj tan dóságát tenné tönkre a csipcsup házszabálycsavarással. (Óriási lárma és derültség a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: Nem lesz ez mindig ilyen mulatságos! Batthyány Tivadar gróf: Ily módon a katonai javaslatokat nem fogják keresztül erőszakolni! Viharos felkiáltások jobbról: önök erőszakoskodnak! Batthyány Tivadar gróf: Mi azt erőszakoljuk, hogy a többség a programját megvalósítsa! (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) — Mondja kérem, hogyan élt később Michailovna Sopnia? — Az ön tízezrével? Elég rosszul! ... Isten tudja mi történt vele, megbolondult-e, vagy a lelkiismerete bántotta, amiért pénzért adta el magát, vagy talán szerette önt mégis, — ki tudja, egyszeribe elkezdett iszákoskodni és tisztekkel járt vendéglőkbe ... Nem ivott ott bort vagy valami könnyebb fajta italt, csak nagymennyiségű konyakot ivott! — Igaz, kissé ekszcentrikus volt. Mennyit szenvedtem ezért! Ha valamiért megsértődött, vagy ha ideges volt... Hát később mi történt? — Multak a hetek, én az irodámban ültem és dolgoztam — hirtelenül nyilik az ajtó és ő bejön ... ittasan. „Vegye vissza az átkozott pénzét!" kiáltotta és arcomba dobott egy kis csomagot. Elvettem a pénzt, megolvastam ... 500 hiányzott... Többet még nem vett el belőle! — Hová tette a pénzt? — Az ügy elévült... nincs mit titkolnom ... Természetesen megtartottam magamnak ... Miért bámul ugy reám? Várjon csak, még most jön a java ... egész regény! Körülbelül két hónappal azután, egy éjjel ittasan jöttem haza! Világot gyújtok és látom, hogy Michailovna Sophia ül a pamlagon, részeg volt, vad és kócos, mintha csak a tébolydából szökött volna ki. „Adja vissza a Ragaszkodunk a házszabály szigora alkalmazásához. Mi hajlandók vagyunk a bázfszabályrevizióra, ha a többség megalkotja saját, programját, a választójogot. (Élénk helyeslés a Justh-párton.) De mikor azt látjuk, hogy a többség vezérférfia, Tiszia István (Viharos éljenzés .a jobboldalon.) mindent elkövet a választójog ellen . . . Az elnök: Tessék a házszabályokhoz szólni. Batthyány Tivadar gróf: Minden erőszakkal szemben ki fogjuk vivni, hogy a házszabályokat törvényesen fogják alkalmazni. (Viharos éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) (Történelmi kor.) Hock János: Ha a Ház a jog alapjairól lelép, akkor még a Kossuth-párt is hozzánk csatlakozik, mert egyetlen alkotmány biztosítékunkat el venni nem engedjük. A pártok között lehet ellentét a béke feltételei tekintetében, de abban nem lesz ellentét, hogy a házszabályokban nyújtott alkotmánybiztositékot együtt fogjuk megvédeni. A nemzet gyengeségét a választásoknál megmutatta, amikor letöretni engedte magát. Návay Lajos elnök: A magyar nemzet becsülete a pártkereteken és pártérdekeken felül áll. A nemzet egésze ellen irányult sérelemért Hock János képviselő urat rendreutasítom. Hock János: Az én hazafias érzésem . . . (Nevetés a jobboldalon.) Aki nevetéssel akarja az én hazafias érzésemet presszionálni, azt figyelmeztetem 25 éves politikai multamra, mely tanúságot tehet arról, liogy én soha személyes célokért nem küzdöttem, hanem mindig eszményekért. A nemzet a gyöngeségéről bizonyítékot nyújtott, nem szabad a Ház ellenzékét elnöki asszisztenciával letörni és a bécsi köröket is menyugtatni arról, hogy még a házszabályokat is szabad a többségnek negligálni. Elnök: Figyelmezteti, liogy a házszabályokhoz szóljon. Hock János: A házszabályok azt rendelik, hogy aki tizenöt napon tul akar szabadságot venni, annak ,a Háztól kell erre engedélyt kérni. Elnök: Figyelmezteti az ellenzéket, hogy az elnök személyét ne vigyék bele a vitába, mert akkor a 255-ik szakaszt fogja alkalmazni. Batthyány Tivadar gróf: Ki akar bennünket dobatni? pénzemet!" kiabálta. „Meggondoltam a dolgot! Gyorsan gazember! Ide azt a pénzt!" — És ön ... odaadta? — Igen ... azt hiszem ... tíz rubelt... — De hogyan lehetséges ez! — kiáltott Uzelkov és összeráncolta a homlokát. — Ha maga nem akart, vagy nem birt adni neki, miért nem irt nekem... És én semmiről sem tudtam ... Borzalmas! — De barátocskám, minek irtam volna? Hiszen ő is irt magának később, amikor a kórházban feküdt?! — Igaz! Akkor épen a második házasságommal foglalkoztam, annyi volt a dolgom, hogy nem is válaszolhattam neki ... De ön, aki idegen volt hozzá, nem viseltethetett ellenszenvvel Sophia iránt — miért nem segédkezett rajta? — Hja, miért nem segítettem rajta? Akkor, Boris Petrovics. — Most igy vélekedünk, de akkor mástkép volt ám . . . Most szívesen adnék neki akár ezer rubelt, de akkor még azt a tizet . . . sem adtam . . . ingyen . . . Csúnya ügy volt . . . Nem jó rágondolni . .. Különben már célhoz is értünk, megérkeztünk. A szánkó megállt a temető kapuja előtt. Uzelkov és Sapkin leszálltak és végigmentek a hosszú fasoron. A kopár cseresznyefákon és akácokon, a szürke sírköveken és kereszteken ezüstösen csillogott a dér. Minden