Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-27 / 47. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 28. A Justhék harcias póza csak a kiskorúaknak imponál, vagy azoknak, akik más célok, más érdekek javára hasznosítják ezt a színpadias politikát. A Kossuth-párt akkor adták volna politikai serdületlenségének igazi bizonyságát, ha azután, hogy a béke gondolatához, a helyzet kellő megértéséhez eljutott, •— a Justhék póza és olcsó jelszavai által eltántorittatná magukat. A képviselőház ülése. — Ut az általános béke felé. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén napirend előtti felszólalások alakjában tovább folyt a vita a politikai helyzetről, a kormány és a Kossuth-párt között létrejött békésségről s a vele kapcsolatos kérdésekről. Apponyi Albert gróf1, bejelentette a Kossuth-párt szombati határozatát, mellyel a miniszterelnök békenyilatkozataiban megnyugodott, s a technikai obstrukció fegyvereit a katonai javaslatokkal szemben félretette. Apponyi azonban ezen kiviil fölhasználta az al•kalmat arra is, hogy magának és pártjának eljárását /ország-világ szine előtt igazolja azokkal a gyanúsításokkal és támadásokkal szemben, melyek Justhék részéről érték. Ezt a feladatot oly nagyszerű erővel s a siker külső jeleinek oly megnyilatkozása mellett teljesítette, hogy beszédének minden valószínűség szerint döntő hatása lesz a helyzet további alakulására. Az egész többség és a Kossuth-párt szakadatlan ovációval kisérte Apponyi fejtegetéseit, a Justh-párt megpróbálta^ ugyan közbeszólásokkál zavarni a hatást, de ennek mindent elsöprő lendülete végül az izetlenkedőkeí is leigázta. Désy Zoltán egészítette még ki Kossuthék részéről a párt elhatározásának megokolását s energikusan visszautasította s a cserbenhagyás vádját, amit most Justhék annyira hangoztatnak. A Justh-párt nevében Földes Béla szólalt föl, aki a párt békülékenyebb és konciliánsabb elemeinek feje s beszédében is ilyen modorban foglalkozott a politikai helyzettel. Beszéde végén hangoztatta, hogy a Justh-párt a választójog dolgában nem tekintheti elegendő garanciának a Ház határozatát, hanem ennél messzebbmenő biztositékot kiván. Héderváry Károly gróf miniszterelnök nyomban válaszolt Földesnek. Ha Justhék, úgymond, messzebbmenő biztositékot kívánnak, jelöljék ezt meg, hogy a kormány hozzá tudjon a dologhoz szólani. Földesnek és a miniszterelnöknek ezt a nyilatkozatváltását általában ugy magyarázták, mint a békés megegyezés jelét a Justhpárt és a kormány között. Földes Bélának állítólag van is egy olyan terve, amely áthidalhatná a választójog dolgában a kormány és a Justh-párt álláspontját. Az ülésről a következő tudósítás szól: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitja meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentette az elnök, hogy ma is többen napirend előtti fölszólalásra kértek és kaptak engedelmet. Ily cimen először Apponyi Albert grófot illeti a szó. (Apponyi a béke mellett.) Apponyi Albert gróf: Elvbarátaival folytatott tanácskozás titán most már formálisan is válaszol a miniszterelnök nyilatkozatára. Elvi álláspontjuk föladásáról nincs szó, csak arról, hogy technikai akadályokat vessenek-e a javaslatok elé, vagy se. A Kossuth-párt három főköveteléssel állt elő: a póttartalékosok, a szolgálati nyelv és a választójog dolgában. A póttartalékosok kérdésében a miniszterelnök országos határozatot ajánl föl annak kimondására, hogy a tartalékosok nem hívhatók he, ha az újoncokat az országgyűlés megtagadja. Megvallja, hogy ez nem egészen elégíti ki, mert nem autentikus törvénymagyarázat, mivel ahoz királyi hozzájárulás is kell. De mégis nyújt olyan erős erkölcsi és politikai biztositékot, hogy a törvény ellenkező alkalmazását kizártnak kell tekintenie. Alig képzelheti, hogy legyen a királynak olyan kormánya, mely ezzel valamikor is ellentétbe helyezkedjék. (Helyeslés a munkapárton.) Ezen a cimen tehát kivételes eszközök alkalmazása nem jogosult. (Élénk helyeslés a munkapárton. A szolgálati nyelv kérdésében a miniszterelnöknek azt a hajlandóságát,, hogy a séreléletre, sziszifusi muka ez, ide ettől visszatekinti s megnyugvással elfogadja, (Élénk helyeslés és taps a munkapárton.) A választójog kérdéséhen is kielégíti a miniszterelnöknek az az ajánlata, hogy házhatározattal utasítsák >a kormányt a törvénynek még ez évben való előterjesztésére. Elismerd, hogy ezt a garanciát le lehet • kicsinyelni, de viszont tény, hogy egy kisebbségi küzdelemnek ez elég szép eredménye. Nincs szó arról, hogy a küzdelemről, ideáljainkról, gyakorlati céljainkról lemondjunk. Nem mondunk le arról, hogy eszméinket hirdetve, többséggé váljunk. Épen azért, mert mögöttünk a multak tapasztalatai, tudjuk, hogy erőszakos eszközökkel lehet ugyan pillanatnyi eredményeket elérni, a gyümölcsöt éretlenül leszakítani, de e gyümölcsökön rajta van az erőszakos siker átka. A• nemzet testévé, vérévé kell tenni eszméinket s hízik, hogyha meglesz az uj választói jog, azok erőszak nélkül is győzni fognak. (Zajos éljenzés és taps a munkapárton s a balközépen.) Ha nem helyeslik is Justhék az ő eljárásukat, legalább a tiszta méggyőződést ne vonják kétségbe. Magyar embernek magyar embert s ugyanolyan elvi alapon állóknak egymást gyanusitáni nem szabad. A régi lelkesedést nem galvanizálhatjuk most egyszerre életre, sziszfusi munka ez, de ettől visszariadni nem szabad. (Helyeslés jobbról.) (Apponyi — Justhék ellen.) A választójogi priuszról szólva, kijelenti, hogy a Justh-párt a priuszt a provizóriumnál teljesen átlyukasztotta. Justhék a priuszt a provizóriummal szemben föladták ® a provizóriumban minden létszámemelést is megadnak, ugy, hogy ia választójogra nézve teljes garanciát követelnek, — nos, a garanciák itt vannak! (Helyeslés a jobboldalon.) A rendkívüli küzdelemnek célja többé nincs. Egy hang a szélsőbaloldalon: Jutalom! Apponyi: A jutalom s más röpke szó anynyira távol áll tőle, hogy még nem is válaszol rá; hazafiakat nem gyanúsít meg. Maradna cél: a kormány buktatás, hogy az ellenzék jusson kormányra. (Gúnyos zaj a Kossuth-párton a jobboldalon.) Lovászy Márton: Khuen is ellenzéki volt még két esztendeje az akkori többséggel szemben! Apponyi: Annyit tud, hogy egy kormányváltozás nem juttatná kormányra az ellenzéket, hanem ugyanezen többségből alakulna uj kormány. A szólót a jelenlegi kormánytól óriási ellentét választja el. Batthyány Pál gróf gúnyosan fölkacag. Óriási lárma támad erre, az egész munkapárt és Kossuth-párt haragosan kiáltoz. — Vizet! — kiáltják a szélsőhal felé. Lovászy Márton: A nevetés még nem sértés. (Kik a radikálisok?) Apponyi: Hogy az ilyen nevetés után kin és niin nevetnek, az a végén szokott kiderülni .(Élénk derültség.) De ez a kormány megigérte a választójogi reform megalkotását, Sajnálja, hogy a kormány nem ígérte meg bizonyos tekintetben a titkosság alkalmazását s minden jel szerint pluralitás nélkül, általános választójogot akar, a nemzeti érdek megóvásával. Kérdés, hogy az uj kormány nem maradna-e innen, vagy menne tul a korlátokon. Tiltakozik a reakció vádja ellen s a nemzet jól fölfogott érdekében elfoglalt álláspontjából tapodtat sem engedni. (Viharos éljenzés és taps a Kossuth-párton.) Kérdés, a radikálisok nem .akarnak-c a bécsi törekvések parlamenti ekszponense lenni? Justhék olyan emberekkel járnak népgyülésekre, akiknek befolyását a szóló a nemzet vezetésétől távol tartani akarná. (Viharos tetszés a jobboldalon s a balközépen.) A monarchiában most kalandos törekvések vannak; kérdés, bogy az uj kormány nem támogatná-e ezeket? (Nagy tetszés jobbról és a balközépen.) Polónyi Dezső: Csak nem teszi föl a többségről, hogy ilyen kormányt is támogatna! Apponyi: Nem, de a jelenlegi választási rendszer mellett akármilyen többség se lehetetlen.) Elitéli a technikai obstrukeiót, mely az eszmék propagandáját megakadályozza, az alkotmány teljes csődbe jutását eredményezi s megfertőzi már a következő népparlament szellemét is. (Viharos tetszés a jobbon és a középen.) Figyelmeztet a nemzetiségi, trialisztikus és egyéb veszélyekre s ezzel a kiáltással fejezi be beszédét: — Az isten szerelmére, gondoljunk hazánkra, nemzetünkre, létünkre! Óriási taps és éljenzés kisérte Apponyi beszédét a munkapárt és a Kossuth-párt részéről, sokan' fölálltak s ugy tapsoltak. Majd hozzátódultak legelőször hívei, azután Andrássy gróf, majd Pongrácz János gróf és Kozma Andor vezetésével igen sok munkapárti képviselő. Návay Lajos elnök szünetet adott s mikor székéből fölkelt, maga is tapsolt Apponyinak, akit a terem közepén percekig ünnepeltek. Désy Zoltán szólalt föl ezután. Az obstrukeiót jogosnak tartja és lia a Kossuth-párt most eredményekre hivatkozhatik, ezt az obstrukciónak köszönheti és e sikerben kétségtelenül oroszlánrész illeti meg a testvér függetlenségi pártot. A harc indításakor ő egyezséget kötött Justh Gyulával, hogy addig folytatja a harcot, .amig, vagy a katonai javaslatokat visszavonják, vagy a kormány megbukik. De ezt az egyezséget már keresztültörték akkor, amikor Berzeviczyvel más alapon kezdtek tárgyalni. Hivatkozik a békére, amelyet pártja megkötött. Polónyi Dezső: Mi van a levéllel? Désy Zoltán: Rá fogok térni. Önök tudták, hogy béketárgyalásokat folytatunk, miért nem szóltak akkor? Bakonyi Samu: Vártuk az eredményt. Podmancziky Endre báró: Várták a bécsi telefont. Polónyi Dezső: Vártuk a száz percentet. Bakonyi Samu: Vártuk azt, hogy a Kossuth-párt feltételeit teljesítik. Désy Zoltán: A felett lehet vitatkozni, hogy a feltételek honorálva lettek-e, "én és pártom azt tartjuk, hogy igen. Désy a munkapárt zajos helyeslése közt fejezte be beszédét; utána Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök állott fel, hogy a póttartalékosok kérdéséről nyilatkozzék. (Nyilatkozik a miniszterelnök.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök csak egyetlen megjegyzésre szorítkozik Apponyi beszéde kapcsán, a póttartalékosok behívására vonatkozó 1888. évi 18. törvénycikkhez benyújtandó határozati javaslat historikuma dolgában. Annakidején az ellenzék magában a törvényben akart módosítást eszközölni, de ő ezt nem helyeselte. Erre merült föl ellenzéki oldalon a határozati javaslat gondolata. Miután a többség részéről is megnyilatkozott ilyen óhajtás, szívesen já-