Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-24 / 45. szám

2 DELMAGYARORSZÁG i 912. február 24. nem lehet, már csak azért sem, mert a technikai obstrukció lehet akár két élü gyilkos fegyver, de érv sohasem, már pedig elvek és állásponok harcánál csak érvek szólalhatnak meg és szállhatnak harcra. A képviselőház ülése. — Lukács László beszéde. — (Saját tudósítónktól.) A Háznak ma Lukács László pénzügyminiszter beszéde volt az eseménye. Az ellenzéki aggodalmakra reflektált, amelyek a véderőjavaslatok körül merültek föl egyesek előtt. Rámutatott arra a gazdálkodásra, amely lehetővé tette, hogy az esztendei költségemelkedés aránylag igen csekély. Hangoztatta és adatok föltárásával bizonyította, hogy a véderőjavaslatra milyen szüksége van az országnak s a monarchiának. De a kulturális és gazdasági érdekek szintén megoldást nyernek, mondotta. Majd elmondta, milyen kérdések nyernek mielőbb való megoldást. Végül arra kérte a Házat, hogy menjen bele a véderőjavaslat tárgyalásába. A képviselőház rendkivül figyelemmel hallgatta meg Lukács László beszédét. Az ülésről ez a tudósitás szól: Návay Lajos elnök az ülést féltizenegykor nyitotta meg. Az elnöki előterjesztések után napirend előtt elsőnek Lovászy Márton szólal fel. Ismerteti a véderőreform ellen eddig folytatott liarc mozzanatait. Lovászy Márton: Fogok beszélni az általános, egyenlő, titkos választójogról. Részletesen foglalkozik Apponyi Albert grófnak az appropriációs vitánál felállított követeléseivel és megállapítja, hogy ezek csak igen minimális mértékben lettek teljesítve. Méltatlan föltevés a legmagyarabb kerületek képviselőiről, a legmagyarabb pártról fölteuni, liogy veszélybe akarják dönteni a nemzeti hegemóniát! Eitner Zsigmond: Ez esak ürügy! Batthyány Pál gróf, Faragó Antal s mások: Rágalom, alávaló rágalom! Kun Béla: Maguk se hiszik el! Lovászy Márton: Ez a gyanúsítás rosszul esik nekik a Kossuth-párttól, amelylyel anynyi időn át együtt küzdöttek nemzeti célokért s a vádat, mint képtelenséget, a leghatározottabban vissza is utasítja. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A Justh-párt a régi függetlenségi alapon áll, nem cserélte ki az elveit. Fölkiáltások a Justh-párton: Kossuthék cserélték ki! Lovászy Márton: Az őszszel tárgyalás volt a két párt közt a választójogról s ez alkalommal Kossuthék megismerték a Justh-párt szándékait, de akkor nem szereltek le. Megtudták, hogy Justhék nem teszik magukévá a szociálisták választójogi tervezetét. A Justh-párt fölfogása továbbá attól, amelyet Désy itt a választójogról előadott, csak igen csekély mértékben tér el; az a megokolás tehát, hogy Kossuthék Justhék radikális választójoga miatt hagyták hirtelen abba a küzdelmet, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) A provizórium se lehet igazi ok a leszerelésre, mert ezt az eszmét annakidején épen a Kosuth-párt karolta föl leglelkesebben. De ha a Kossuth-párt nem akar elfogadni egy két-három esztendős rendezést, ebből az következik, hogy tehát megadja a véglegest? A Justh-pártot az a szándék vezeti, hogy a most vajúdó kérdéseket ne ez a gyönge, tehetetlen parlament oldja meg, hanem az erős, hatalmas népparlament. Szüllő Géza: Több lesz-e az újonc, vagy kevesebb? Lovászy Márton: Bízza azt csak a népparlamentre, majd eldönti az a maga fölfogása ós ereje szerint. (Zajos helyeslés a Justhpárton.) Ha Kossuthék le is szerelnek, Justhék változatlanul küzdenek tovább, hiszen eddig is ők voltak első sorban s nem csüggeszti őket az, hogy küzdelmük fölött mások léptek alkuba. (Zajos éljenzés és taps a Justh-párton, a szónokot számosan üdvözlik.) (A néppárt.) Zichy Aladár gróf: A párt nevében kijelenti, hogy nem fogadják el most sem a javaslatot, mert az a nézetük, hogy terhei meghaladják a nemzet teherbíró képességét. Sajnálattal nélkülözi továbbá a modern haladást és a nemzeti jogok érvényesülését biztosító javaslatokat. Ha ez utóbbiakat előterjesztené a kormány, elmúlna az ellenzéknek az a kötelessége, hogy a véderőt rendugyan rögtön el is ment. Én pedig, ahelyett, hogy Helénhez visszatértem volna, viharos érzelmeim lecsillapítására saját szobámban kerestem menedéket. * Helén egy szóval sem emiitette a borkereskedőt. Nekem pedig nem volt bátorságom ahoz, hogy felemlítsem s hogy hazudtam ennek az ártatlan, kékszemű teremtésnek. Igy a nap minden esemény nélkül folyt le. Ebéd alatt férjem jókedvű volt, hiszen örült, hogy imádott leányát tovább láthatja még egy nappal. — Távollétem alatt senki sem keresett? — kérdezte a csemegénél. Ájulás környékezett és éreztem, amint elsápadok. Beszélni akartam, de egy szót sem voltam képes kiejteni. Közömbös hangon, helyettem Helén válaszolt: — Nem, papa, senki sem volt itt! Reápillantottam. Midőn tekintetünk találkozott, világosan kiolvastam mosolygó szemeiből : „Ne félj semmit, mamám, én veled tartok!" Egész éjjel nem tudtam aludni. Ah, keményen megbűnhődtem vétkemért, mert ez_a gyermek nemcsak felfogta anyja szégyenét, de érdekében megtanult csalni, .hazudni — még pedig jobban mint ő! kivüli eszközökkel megakadályozza. A választójogra nézve helyesli a miniszterelnök kijelentését, mert a jelenlegi választási rendszert rossznak, elavultnak, müveit államhoz nem illőnek tartja. A katonai bűnvádi eljárás visszavonásához a néppárt nem járul hozzá. (Élénk helyeslés és éljenzés a néppárton.) (A pénzügyminiszter beszéde.) Lukács László pénzügyminiszter a véderőjavaslat körül ellenzéki részről fölmerült pénzügyi aggodalomra reflektál. Elismeri, hogy a katonai terhek határát helyesen állapította meg az ellenzék a föltétlen szükségességben. Teljes, tökéletes pontossággal azonban a priori nem lehet ezeket a költségeket megállapítani, de hivatkozik a miniszterelnök egyik legutóbbi beszédére, amely már bejelentette, hogy a pénzügyminiszteri kék ceruza törölt mindent, ami nem volt föltétlenül szükséges. A reform keresztülvitelének terhei eredetileg 1050 millióra voltak tervezve, ebből sikerült közel egyharmadot, 293 milliót a pénzügyminisztereknek leütni s igy mindössze 757 millió maradt a reform programszerű költsége. Ha most leszámítjuk a közös vámbevétel jövedelmét, akkor az 1916-ig egy-egy esztendőre eső költség valóban nagyon csekély. A provizórium esetére nincsenek ugyan költségszámításai, de bizonyos, hogy a provizóriumból előbb-utóbb végleges állapotot kellene teremteni és az is bizonyos, hogy e pillanatban annak a végleges megoldássá való változtatása sokkal drágább volna, mintha most egyszerű uton jutunk a teljes reformig. (A fontosabb reformok.) Rámutatva az esztendei aránylag csekély költségemelkedésre, hangoztatja, liogy a hadügyi költségeknek ez a mérsékelt emelkedése egyáltalán nem szorítja háttérbe a kulturális és gazdasági igények kielégítését. Sőt már épen az idei költségvetés mutatta meg, hogy a kormány fokozott gonddal tud lenni ezekre az igényekre is és az ország anyagi ereje ezeket is bőven dotálni tudják. Arra nézve, hogy a hadügyi költségek további emelkedése 1916 után nem fog nagyobb méreteket ölteni, személyes garanciát ő ugyan nem nyújthat, de objektív garancia van, mert a közös költségek esztendei átlagos emelkedése mélyen alatta van még százalékban is az állam rendes kiadásai emelkedésének. Évenkint 80 millió koronára lehet az utóbbi időben az állami kiadások növekedésének átlagát tenni, holott a közös költségek emelkedése csupán 5 millió. A 80 milliós kiadási emelkedésből tehát 5 millió, azaz mindössze 6 százalék jut közös kiadásokra, 94 százalék pedig gazdasági, kulturális és más célokra esik. Ennek a 6 százaléknak emelkedése nem valószínű, inert az eddigi rendkívüli kiadási tételek megismétlődni nem fog. Óriási többlet gyanánt szerepel eddig például Bosznia anneksziója, ami többé előfordulni nem fog. Ugyancsak ilyen kiadási emelkedés maga a véderőreform, amely, ha egyszer teljesül, hosszú időkig nem fog ismétlődni. Ezzel különben is nyugvópontra jut a hadsereg körül való kiadások emelkedése s az ezután következő esetleges csekély többleteket annál könnyebben elviselhetjük, mert hiszen vámbevételeink is növekednek. Képesek leszünk tehát mindazokat a föladatokat teljesíteni, amelyek reánk háramlanak. Hiszen az iskolák nagymértékű szaporításának programját részben már az idei költségvetés beváltja, az úthálózat fejlesztése érdekében is nagyobb összegeket vett fel s azokat még növelni akarja a kormány s ezeken kivül is annyi közérdekű, annyi nagyfontosságú kérdés vár megoldásra, hogy senki nem veheti magára a felelősséget azért, ha azok megoldását a parlamenti ellenállás eltorlaszolja. (Zajos éljenzés és helyeslés jobbról.) (Miért sürgős a véderő javaslati) Ezek közé a föladatok közé való egy sereg igazságügyi reformjavaslat, a tisztviselők okozott lelkemnek szenvedést. Helén azonban itthon -maradt. A főnöknő tudatta, hogy a hálószobák frissen meszelt ifalai még nem száradtak .meg, tehát a leánykák további két nap szabadságot kaptak. Első gondolatom az volt, ho^*- Luciennek sürgönyözni fogok. De leányom egész délelőtt nem távozott oldalamról s ,igy lehetetlen volt irnom. Belenyugodtam. tehát, hogy Lucient nem értesitem erről a fordulatról. Azt hittem, úgyis sejteni fogja, hogy elkerülhetetlen akadály gátolt, ha ígéretem dacára sem jövök hozzá. De ő ismerve pontosságomat, órák hosszat várt reám s végre nyugtalankodni kezdett. Midőn tovább már nem hirt magán uralkodni, kocsiba ült és hozzánk hajtatott. Szobaleányom, aki nem ismerte Lucient, öt óra felé jelentette, hogy egy ur, egy borkereskedő kiván velem beszélni. Helén a mellékszobában maradt, mialatt én az idegent férjem szobájában fogadtam. Midőn megpillantottam Lucient, ) azt thittem, hogy mindennek vége van, mert az igazság kiderült és bűnöm nyilvánossá lett. Felsikoltottam. — Azonnal távozom... Elmaradásával aggodalmat okozott! — igyekezet Lucien megnyugtatni. Hogy mit válaszoltam, azt már nem tudom, de alig vártam távozását. Miután meggyőződött. hogy semmi bajom sincs, csak-