Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-22 / 43. szám

1912. február 21. DÉLMAGYARORSZÁG 237 Kettészakadt az ellenzék! — Kossuthék a kormány mellett. — (Saját tudósítónktól.) Ha voltak eddig, akik kételkedtek a Kossuth-párt hirtelen megfordult békés taktikájában, ma végkép meggyőződhettek, hogy Kossuth Ferenc tábora teljesen leszerelt, önként adta ki kezéből a parlamenti ellentállás . fegyverét és magukra hagyta a küzdőket, akiknek sprai közt a Justh-párton kivül még vagy tíz függetlenségi képviselő van. A harcos sereg igy negyvenöt emberre olvadt le, annyira, amennyien kezdetben, a véderőellenes harc megindítása idején voltak. Hogy mi történt a Kossuthpártban és e párt tagjai körül, akik még csak vasárnap is csak ugy tüzeltek a véderőbuktató szenvedélytől, nem lehet biztosan tudni. A kulisszák gondosan előre vannak tologatva és a keskeny réseken keresztül csak Andrássy sziluettjét lehet látni. A képviselőház mai ülésének mindjárt az elején nyilvánvaló volt, hogy a Kossuth-párt ,egészen kikapcsolódott a harcból. Amit Apponyi nem mondott ki, Désy Zoltán nyíltan kimondta: a Kossuth-pártnak csak elvi kijelentések kellenek. Désy egyszerűen megnyugtató kijelentéseket kért a miniszterelnöktől a póttartalék behívása, a katonai perrendtartás nyelve, a hadügyi terhek és a választójog dolgában. Khuen készségesen nyugtatta meg a nem is olyan nyugtalan Kossuth-pártot. Munkapártiak és Kossuth-pártiak békésen diskuráltak egymással: teljes, 'szent a 'béke köztük. Andrássy Qyula gróf kapacitált, ha ugyan egyáltalán szükség volt még kapacitálásra. Messzire hangzott a hangja, amint Szentiványi Árpád, Szalay László, Pajzs Qyula és más Kossuth-pártiak gyűrűjében sugárzó arccal mondta: — Nagyon boldog vagyok, hogy ezt az eredményt elértük. Meglátjátok nemsokára, milyen végzetesen fontos befolyásuk lesz a mostani eseményeknek a dolgok alakulására. — Nem tagadjuk! leszereltünk! Ezt a fiatal Bottlik István mondta, aki őszintén bevallotta a Kossuth-párt béké's hajlandóságát. Zlinszky később a Justh-pártiakhoz ment és igy érvelt: — Ti mindig azt mondjátok, hogy ti vagytok a jobb hazafiak. Hát ha iaz elsőrendű hazafiak fölkínálják magukat Bécsnek, mint ti, akkor a másodrendű hazafiak nyugodtan leszerelhetnek. Justhék és Kossuthék között a folyosón is lépten-nyomon kiütközött az ellentét. A két párt tagjai meg-megujuló szócsatározást folytattak, de Justhék sürün méltatlankodtak Andrássy Qyula gróf ellen is. — Andrássy — mondották — ugy tett velünk. mint valamikor a tatár kánok a gyülevész idegen hadakkal. Előre küldött bennünket a harcba, s mikor ugy látta, hogy a mi holttesteink már betöltötték az árkokat, elérkezettnek látta az időt, hogy az eredményt, a zsákmányt kényelmesen biztosítsa. Azt a pártközi tanácskozást, melyet tegnap a pártonkívüli függetlenségiek kezdeményeztek, pénteken délután fogják megtartani, ennek eredményétől függ, hogy a közös értekezletet is megtartja-e a három függetlenségi párt. Általános azonban a meggyőződés, hogy ennek már most, a Kossuth-párt békéje után, nem lehet semmi célja. Holnap Aehrenthal gróf temetésére való tekintettel a Ház nem tart ülést, mert Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Zichy János gróf és Serényi Béla gróf miniszterekkel Bécsbe megy. Igy csak pénteken kerülhet sor arra is, hogy a miniszterelnök az ellenzéki felszólalásokra, különösen a Désy Zoltánéra végleges választ adjon. Kossuthék biznak benne, hogy a miniszterelnök válasza a német szolgálati nyelv és a tartalékosok behívása dolgában is ugy fog módosulni, hogy lehetővé teszi számukra a technikai obstrukció végleges abbanhagyását. A választói jog dolgában ugyancsak azt hiszik, hogy Héderváry gróf nem zárkózik el a Désy által követelt körülírástól s ezzel a Justh-párt békülékenyebb tagjait is meggondolásra birja. A pénteki ülésre még két napirend előtt való ellenzéki felszólalás marad. Justhék arra számitanak, hogy ujabb jelentkezésekkel továbbra is elnyújthatják az igy meginditott vitát s ezzel voltaképen az obstrukciót. A Ház elnöksége azonban az eddieken felül nem fog ujabb engedelmet adni az ilyen címen kért felszólalásokra. Pénteken tehát válaszútra jut az a kérdé's is, megindul-e és milyen formában a technikai harc. Pusztít a trachoma az Alföldön. (Szabadka átirata. — A katonaságtól szabadulni akarók. — Trachomás zászlóaljak állitása.) (Saját tudósítónktól.) A trachoma újból terjed az Alföldön. A veszedelmes betegség különösen a szegedi tanyákon pusztít. A nép tudatlansága évről-évre jobban fejleszti a trachoma elterjedését. Az orvosi tudomány szinte tehetetlen a betegséggel szemben, mert eltitkolják a bajt és mert kevés az orvos. A trachoma igy fokozottabb mértékben terjed és valóságos járvánnyá szélesül. Egyes vidékeken az orvosok már le is mondtak a betegség terjedésének meggátlásáról, mert minden igyekezetük hiába való. A tudatlanság letörésére erőtlen az orvosi tudomány. A kultura minden fegyverével harcolni kell a maradisággal szemben. A tanyák népe nem ; art ja komoly betegségnek a trachomát és ezért nem is gyógykezelteti a betegeket. A trachoma lappang és csak, amikor már százakat pusztit, kopogtatnak az orvos ajtaján. A legszigorúbb utasítás, a hatóságok fokozott ellenőrzése sem használ. Igy történt meg, hogy a szegedi tanyákon, de az egész Alföldön is újból pusztit a trachoma. A betegség eredetére vonatkozólag megfontolásra érdemes titkot pattantott ki a szabadkai közigazgatási bizottság. A sorozásokon föltűnt, hogy a legények javarésze trachomás. A nép körében azt beszélik, hogy az állitásköteles legények „szerzik" a trachomát. Ugy mondják, hogy a trachomás ember szemhéjai közé kétfilléres pénzdarabot tesznek éjszakára, amit a következő éjjel az állitásköteles legény szemhéjai közé helyeznek. Az ezredorvosoknak is ez a meggyőződésük, de esetenkint bebizonyítani még nem sikerült. Ilyen módon a legutóbbi szabadkai sorozáson például a trachoma címén „untauglich"-ok száma meghaladta a százat. Néhány héttel ezelőtt Szabadkán tizenkét ember jelentkezett rendőrnek, akik közül nyolc trachomás volt. A sorozáson történő Visszaélések meggátlására a szabadkai közigazgatási bizottság föliratot intézett a belügyi-, honvédelmi- és a közös hadügyminisztériumokhoz. Kérik az újoncoknak trachomakórházakban való kötelező gyógykezelését, vagy pedig külföldi mintára trachomás zászlóaljak fölállítását. A közigazgatási bizottság átiratban kérte az érdekelt törvényhatóságok közigazgatási bizottságait hasonló szellemű föliratra. Az átirat szövege, amelyet a szegedi közigazgatási bizottság is megkapott, a következő : Szabadka sz. kir. város közigazgatási bizottságától. Tárgy: A trachoma elterjedésének lehető meg gátlása. Szabadka sz. kir. város közigazgatási bizottsága Oünther József dr tiszti főorvos indítványa folytán ugy határozott, hogy a trachoma elterjedésének lehető meggátlálsa és a gyógykezelésnek legalább egy irányban hatályosabbá tétele céljából felterjesztéssel járul a m. kir. belügyi-, honvédelmi és a cs. és kir. közöí hadügyminisztériumhoz és az érdekelt társtörvényhatóságok közigazgatási bizottságait hasonló szellemű felirat küldésére felkéri. Szabadkán, a hozzája tartozó sorozási községekben és Magyarország egész délvidékén szerzett tapasztalatok azt a szomorú tényt állapitják meg, hogy a trachoma minden intézkedés ellenére nemhogy csökkenne, de állandóan emelkedik és ez az emelkedés veszedelmesen hajlik a legszélsőbb kilengés felé. Ebben az állandó emelkedésben kétségen kivül igen sok körülménynek van része, mégis a tulajdonképeni Ok egyetlen tényre vezethető vissza. Talán leginkább észrevehető ez Szabadkán, ahol pedig majdnem minden mód meg volna e bántalom, elfojtására. A város külterületén 4 trachomaorvos 14 nyilvános trachoma rendelőben, a belterületen 2 trachomaorvos 2 nyilvános rendelőben és 2 csak traohomásoktól látogatott iskolában látja el, illetőleg részesiti gyógykezelésben a betegeket; olyan apoaratus, amellyel kevés város rendelkezik! és az eredmény mégis olyan, hogv vajmi kevés örömre van okunk. Szó sincs róla, a helyzet az utóbbi időben nagyon sokat javult, azonban csak ez irányban. Több mint egy évtizede fennálló trachomás iskoláink és nyilvános trachoma rendelőink igen szép eredményt mutatnak fel, amely eredmény mindinkább emelkedő irányt vesz. Ez az emelkedés azonban, sajnos ezidő szerint, egyrészről egyoldalú, másrészről nem állandó. És a baj épen ott van, hogy ez utóbbi körülménynek a megváltoztatása az adott és uralkodó viszonyok között, egyelőre legalább, nem áll módunkban. Kétségtelen, hogy a lakosság ma már korántsem viseltetik olyan nagy ellenszenvvel a gyógykezelés iránt, mint a múltban. Kitűnik ez abból a megdönthetetlen tényből, hogy a trachomás iskolák leánynövendékei nemcsak, hogy 2—3 év múlva mint gyógyultak kerülnek vissza a rendes iskolába, de másodszori fertőzés a későbbi korban its alig fordul elő. Ugyanígy van és volt ez a fiunövendékekkel is, de azzal a külömbséggel, hogy ezek, amint a katonasort elérik, uj trachomát' akvirálnak. És ez könnyen érthető; a legegyszerűbb magyarázatot megadja az a tény, hogy ez a bántalom feltétlenül mentesít a katonaszolgálat alól. Személyes tapasztalataim vannak arról, de nemcsak nekem, hanem a sorozásoknál eljáró hatóságoknak is, hogy nincs az a szent és varázslatos családi klenódium, amit féltettebben őrizne valaki, mint az első korosztályban trachoma cimén ,untauglich!" állitásköteles őrzi három éven keresztül az ő trachomáját. „Trachoma! pol-