Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-21 / 42. szám

15 ÜÉLMAGYARORSZÁG í912. február 21. zés iránt az érdeklődést és sikerült megállapítanunk, liogy a vőlegény negjjedizigleni rokona az uralkodó Habsburg-családnak. A szenzációs fölfedezés után levéltári kutatásokból tudtuk meg, bogy bobdai G'yertyánffy János László József, most már Bakó Kornélia boldog és megelégedett férje, anyai részről három oldalról is rokonságban áll a legelső magyar ember, a király fenséges családjával. A Taxis család közel egy évszázad előtt került névszerinti rokonságba az uralkodóházzal. Először az Eszterházy család révén, amely már régebben rokonságba került a Habsburgokkal. 1827-ben ugyanis Eszterházy Pál nőül vette herceg Thurn Taxis Sándor Károly leányát, Teréziát, aki igen közeli rokona volt Taxis Pál báró os. és kir. tábornoknak, akit ugyanebben az esztendőben emelt a király a magyar nemesek sorába. Ennek a Taxis Pálnak a leszármazottja. anyai részről Gyertyánffy János. A Gyertyánffy család ismert magyar nemesi család, amely Gyertyánffy Kálmán házassága révén került — a családfán kimutatott — vérszerinti rokonságba a királyi ház tagjaival. A vőlegény édesapja nyugalmazott ezredes, egyébként is vagyonos toron.tálmegyei nagybirtokos s a család egyike a legelőkelőbb famíliáknak. Ha a kápráztató főúri névsort a királyi család rokonai iránti hódolattal végigolvassuk, nem érdektelen odafordulni, ahonnét ennek a meghatóan szép regénynek másik hőse származik: a Bakó család felé. Bakó Kornélia bbldogult édesápja, Bakó Károly, a nagyváradi középpolgárság egyik csöndes, puritán tagja volt. Kornélia a Teleky-utcai postahivatalban kezelőnő lett és volt, amig eljött érte, aki ugy szerette, hogy a cifra rangot is odadobta magától érte . . . A polgári házasságkötés után a fiatal pár Polonkay Gyula szűr szabó lakására ment, ahol kisebl) társaságban polgári nászlakoma volt. Egyszerű polgáremberek ültek a nászasztalliöz és ittak a királyi rokon és a postáskisasszony boldogságára . . . Az uj pár most Budapesten időzik s értesülésünk szerint a Gyertyánffy család részéről tárgyalások indultak meg, liogy valamiként kibéküljön a szerelmes fin a melegszivii apával s a közeli napokban be is mutatja az exhadnagy fiatal feleségét, a volt postáskisaszszonyt főúri szüleinek, édesanyjának, Taxis bárónőnek, a királyi család rokonának. A művészi tánc reneszánsza. — Marcel Préuost és Is adcrs Duncan nyilat kozatai. — (Saját tudósítónktól.) Valahányszor liires" táncművészek mutatják be produkcióikat, a sajtóban és a társaságban élénk viták indulnak meg a tánc esztétikájáról s ezzel kapcsolatban a hallétről, melyet igen sokan természetellenes és gyökeres reformra szoruló táncnak minősítenek. Olvasóinkat több Ízben tájékoztattuk azokról az újításokról, a melyekkel Ivan Clystine, a párisi opera balletmestere a ballet valóságos reneszánszát akarja előkésziteni. A vaskezü orosz terveit az egész tánckar hevesen ellenezte, mert attól féltek, hogy Clustine a tüllszoknyácskát végleg ki akarja űzni az Opera színpadáról. A januárban lezajlott ballerina-forradalom okai közt szerepelt az újítások miatt .támadt elkedvetlenedés is. A kedélyek csak akkor csillapodtak le, mikor az orosz mester kijelentette, hogy megkegyelmez a „tiit"-nek, de csak olyan balletekben, ahol fantasztikus lények, tündérek, nimfák, szilfidek, koboldok szerepelnek. A ballet problémája még ma is napirenden van s pro et kontra még egyre folyik a csata a lapók hasábjain. Legutóbb Marcel Prévost kelt a régimódi ballet védelmére. Az apológiát egy öreg balletmester szájába adja, aki mindenáron fenn akarja tartani a mult hagyományait. A reformerek táborában a legtüzetesebb harcos Isadora Duncan, aki busz éves művészeti és közel egy évtizedes pedagógiai múltra tekinthet viszsza s igy a kérdéshez mindenesetre nagy tekintéllyel szólhat hozzá. Érdekesnek tartjuk a két cikk eszmemenetét olvasóinkkal megismertetni: (A tánc végnapjai.) — A ballet dekadenciáját — magyarázza Marcel Prévost táncmestere — részint művészeti, részint politikai okok idézték elő. A táne művészete az igazán arisztokrata jellegű udvaroknál virágzott. Sajnos, az európai udvarok mindjobban elpolgáriasodnak s ma már csak Szt.-Pétervárott és Bécsben őrzik a ballet nemes hagyományait. A nép ugyancsak keveset ért a régi balletek bonyolult szabályaihoz. A nép mozgalmas és szines csoportokat, minél nagyobb tömegeket akar látni, kápráztató fantáziát, pazar diszt, akárcsak az ünnepi diszmeneteknél, vagy ami még rosszabb, egy kis csiklandós pikantériát. Pedig az igazi művészi tánc szüztiszta s ha ettől a tulajdonságától megfosztjuk, vége van minden szépségének s nemességének. Ma a ballerinák mutogatják magukat s a kéjsóvár nézők előtt többé-kevésbé félszeg, de ingerlő pose-okba vágják magukat. Pedig a ballet-tánc arra való, hogy a zenéhez hozzáadja a női test kellemének kifejező varázsát. A szimfóniába beleilleszkedik a szépség legtökéletesebb hangszere. Ezért öltöztették a. hajdani nagy művészek a ballerinát olyan kosztümbe, mely mintegy megfosztotta őt a realitás velejáróitól. Ilyenformán a leglobbanékonyabb nézőt sem vonták el feltolakodó ingerek attól, ami a táncművészet lényege: a kecses állásoktól, testtartásoktól és mozdulatoktól. Realizmus ürügye alatt olyan köntöst akarnak adni a táncosnőkre, mely teljességgel összeférhetetlen művészetük gráciájával és szabadságával. Az a nap, amelyen a ballerina majdnem szertartásszerű kosztümje az emlékek lomtárába kerül, a tánc halálát fogja jelenteni . . . (A jövő tánca.) — A jövő tánca — igy kezdi Isadora Duncan nagyérdekii fejtegetéseit — a mult tánca, vagy szabatosabban meghatározva, az ókor tánca. A tengerek hullámai, a szelek, a föld és a bolygók örökké változatlan harmóniában mozognak. A szabadban élő állatok mozdulatait a szabadság irányitia s épen ezért ezek tökéletes összhangban vannak természetükkel, testük alkatával és szerkezetével, azzal a viszonnyal, melyben a földdel, a vizzel a levegővel élnek. Mozdulataik csak akkor kerülnek ellentétbe a természettel és a szépséggel, ha idomitjuk őket s rájuk húzzuk a kultura mesterkélt kényszermozgásait. A vad ember, mivel állandóan érintkezett a természettel, nem ismerte a természetellenes mozdulatokat. Mindezek után könnyen értbetővé válik ez a rövid meghatározás, mely a jövő táncának elvét foglalja magában: „Az igazi tánc nem egyéb, mint a világegyetem nehézkedésének átvitele az emberbe." Világos, bogy e szerint teljesen meddők azok a mozdulatok, amelyeket manapság a tánciskolában tanítanak, még pedig azon egyszerű okból, mert hiába küzdenek a nehézkedés természeti törvényei ellen, mert ellentétbe helyezkednek azokkal a mozdulatokkal és formákkal, melyeket a természet teremtett. Belőlük nem származhat semmiféle uj mozdulat, a jövőnek semmiféle evolúciója. A modern balletben nincs egyetlen állás, egyetlen ritmus, egyetlen mozdulat se, a melynek szükséges folyománya, logikus fejleménye volna s igy lehetetlen megóvni az elkorcsosodástól. Hiába próbálja azt az illúziót kelteni, hogy a ballerina nincs alávetve a nehézkedés törvényének, hiába mesterkedik a trikóval s a tiillszoknyácskával, hiába mutatja be a legelmésebb csoportosulásokat, a kimerülés végzete leselkedik reá. A jövő táncának alapmozdulataiban benne lesznek azok a csirák, amelyekből az utánuk következő összes mozdulatok természetes módon sarjadzanak ki; ezekből aztán mind magasabb és magasabb formák keletkeznek, mind nagyobb motívumoknak s eszméknek sokasága — egész a végtelenségig. NAPI HÍREK Farsangi takarodó. (Saját tudósítónktól.) Karnevál herceg most játsza ki az utolsó ütőkártyáit. Az éjszaka hangos őfensége lxiveinek jókedv zajától. Álarcos alakok járják a mulatókat, vig zeneszó fogadja mindenütt őket. Csak az utcasarkon posztoló rendőrök nem nézik jószemmel a karcsú bokáju álarcos hölgyeket. A főkapitány rendeletet adott ki, hogy az álarcosodnak tilos Szeged belterületén mutatkozni. Ezt a rendeletet azonban szerencsére az álarcosok nem tartották be olyan szigorúan. A szegedi korzón is, no meg a belváros kisebb kávéházaiban is szép' számmal züllöttek inkognitóban a hölgyek és Urak. Az álarcos tömeg rengeteg mulatságos epizódot teremtett. Talán ezek a kis epizódok jellemzik legjobban a szegedi farsangot. Egy sötét utcában — azt hiszem, elég diszkrét vagyok, erre az utcára senki sem ismer rá, hisz minden második utca isötét — történt, bogy egy fiatal aszfaltbetyár kikezdett egy elegáns nőnemű maszkkal. Már vagy félórája udvarolt neki, mikor a hölgy •szerelmesen hozzásimult és rezignáltán vallotta .be, hogy ő nem nőnemű hölgy maszka, hanem férfi. Dokumentálta ezt egy energikus kézszorítással. Egy fényesn kivilágitott kávéház előtt rövid szoknyás, fess lábu nők diskuráltak. Előkelő úriemberek csodálták meg az elegáns álarcosokat, sőt egyik közülök, ki a feleségét a karján vezette, bele is szólt a trécselésiikbe: — Nini, az ott a Krémeréknél volt szobaleány. — Ugy-e megismert a nagyságos ur a lábamról? — íkérdezte naivul az álarcos. Legjobban mulatott a heccen az úriember felesége. A mozis kávéházakban a kedélyes inkognitóban való mulatozgatást nagyban elősegítették a gyakran megismétlődő moziképek, ami ugyanis sejtelmes sötétségben szokott lejátszódni. A sötétség elmultával sok nőnemű maszkából lett himnemti csoda. Az álarca ^eésett, bajusza volt az illetőnek, de azért női rulia volt rajta. A farsangnak vége, itt a Hamvazószerda, le leliet kvittelni a farsang zavaros mulatozásaiban elkövetett bűnöket. Mert farsang ideje alatt erre bőven nyílott alkalom. Ebben a farsangban 163 bál volt Szegeden. És az isten tudja még, hány mulatság. Vége, vége. Újra egy esztendőt kell várni, mig a kacagó Karnevál meglátogat bennünket. Mert Karnevál már letette csörgő sapkáját, Karneválnak már kiégett a piros, hercegi szive, már takaródéról beszélnek a báli örömök s a farsangi ábrándok. Vége, vége. — Sommás előléptetés a tanári karban. Budapestről jelentik, hogy az 1912. évi költségvetésben fölvett és törvényerőre emelkedett középiskolai tanárok fizetésrendezésének foganatositásaképen 179 tanárt a VIII. fizetési osztályból a VII.-be, 127 tanárt a IX. fizetési osztályból a VIII.-ba és 19. tornatanárt a X. fizetési osztályból a IX.-be helyeztek át. Ezen a királyi katolikus 'főgimnáziumból 4 tornatanárt ugyancsak a IX. fizetési osztályba helyeztek. Ez előléptetett tanárok névsqrát a hivatalos lap holnapi száma közli. — Gerliczy báróné beteg. Gerliczy Ferenc báró, országgyűlési képviselő neje, Fejérváry, Gizella bárónő budai palotájátiau nagybetegen fekszik. A beteg állapota iránt