Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-20 / 41. szám

214 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. laltain a felelőseéget. Nagy meglepetésemre ebben az ügyben a vásárhelyi járásbíróság is beidézett. A vizsgálóbíró utasítására azt kérdezték, hogy hány előfizetője van a lap­nak és általában hány példányban jelenik meg. Ez törvénytelenség. Üldözték a könyv­kereskedőt és 'a nyomdászokat is, akik ter­jesztették a folyóiratot. Az ügyészség a ke­nyeremre is tört. Átírtak a szegedi ügy­védi kamarához, hogy függesszék föl az ügyvédi (gyakorlatomat. A kamara azonban visszautasította ezt a kérést. Nem becstelen az, aki a hazáját szereti. (Támadás az ügyész ellen.) — A bizonyítás kiegészítését kérem. Szé­kely Ferenc igazságügyminiszter és Szapár József dr ügyész ur tanúkihallgatását is elő­terjesztem a felsőbb utasításra vonatkozólag. A vádinditvány fölolvasását is kérem, mert az egészen más, mint a vádirat. A vádindit­ványban elismeri az ügyészség, hogy elmé­letben szabad foglalkozni a köztársaság esz­méjével, a vádiratban már azt mondja, hogy a köztársaság másképen, mint erőszak utján el nem érhető. Ezt akkor mondja az ügyész­ség, amikor Portugália máról-holnapra már köztársaság és a kinai .anyacsászárné maga kérte a köztársaságot. ( Újból kérem a bizonyítás kiegészítését. Pókay Elek elnök: Meg kell védelmeznem a vizsgálóbíró és az ügyész urat. Kötelessé­güket teljesítették. Szapár József dr ügyész: A bizonyítás ki­egészítését egész terjedelmében ellenzem. Ki kell jelentenem, hogy nem az ügyészség kérte vádlott ügyvédi gyakorlatának fölfiiggeszté­sét,/hanem a törvényszék. A vádlott eskü alatt kór engem arra kihallgattatni, hogy közöltem-e az esetet az igazságügyminiszter­rel. Erre nem nyilatkozom. A Jövendőben megjelent közlemény fölolvasását ellenzem. Ez nem- indokolt. Tiz év előtt például a Nép­szavában megjelent egy cikk, amelyért nem kapott sajtópört, ellenben egy szegedi lapot, amely átvette a cikket, elmarasztalta a bíró­ság. A/ vádinditvány és vádirat szövegének ugyanaz az alapja. Elnök: A bizonyítás kiegészítése tárgyában később határoz a bíróság. / Nagy György dr cáfolta a vádirat állítá­sait. v (Vita a köztársaság körül.) Amit akarok, — mondta indulatosan — azt megmondom, ha százezer ügyész hall­gatja is. Én sem mondom, hogy már meg­valósítható a köztársaság, de küzdeni kell érte. (Mindannyiunk lelkében ott ég a haza­szeretet lángja, az ügyész úréban is. Nem tón a Kossuth kultusz, amelyet én is szol­gálok. Ha hazugság ez a kultusz, akikor dönt­sünk le minden Kossuth-szobrot. — Az az alkotmányos államforma megtá­madása, amikor Fabricius bakái szétverik a képviselőházat. Aki azt a cikket, amelyet az ügyészség inkriminált, alá nem irja, (az lehet becsületes ember, de nem lehet becsületes hazafi. Ügyész: Tiltakozom vádlottnak ama kije­lentése ellen, amelvben azt mondja, hogy becstelen, aki azt a cikket alá nem irja. Ez az esküdtek megfélemlítése. Azt hittem, hogy ez a kijelentés más helyről is tiltakozást von maga után. Nagy György dr: Most is azt mondom, hogy becstelen, .aki azt a cikket alá nem irja. Ez a meggyőződésem. Elnök: Rendreutasítom. A bíróság aztán tanácskozásra vonult vissza a bizonyítás kiegészítése tárgyában. A bíróság elutasította a bizonyitás kiegészi­tését. Az elutasítás ellen Nagv György dr semmiség! panasszal élt. Aztán Szapár Jó­zsef dr ügyész elmondta a vádbeszédét. (A vádbeszéd.) — A j jogrend nevében kérem — mondta — a vádlott megbüntetését. Sajátságos vé­letlen, hogy épen ebben a városban tárgyal­ják ezt a pört. Ebben a városban, tamelyet a királyi szó tett nagygyá^ — A magyar nemzet mindig (monarchikus érzésű, királyhü volt. A magyar nép diadal­mámora tette a koronát Árpád fejére, amely­lyel megalapította a • magyar királyságot. Pusztaszeren vérszerződéssel pecsételték meg a liiiségesküt. — A magyar nemzetnek |a királyi házhoz való viszonyát a Pragmatica Sanctio szabá­lyozza. Ez kétoldalú szerződés, ebben rejlik az alapja annak a királyságnak, amelynek az élén I. Ferenc József áll. Ez a szerződés mind a két félt köti. — A köztársaság minden megvalósitbatási eshetőségével együtt óriási fölfordulást von­na maga után. A köztársaságot másképen, mint forradalom utján megvalósítani nem lehet. Ha a kétoldalú szerződést az egyik fél a másik akarata nélkül föl akarja bontani, ahoz erőszak szükséges. — Vádlott az inkriminált közleményt Franciaországgal kezdi, ahol trónusok recse­gése ós Koronák összetörése volt a néphim­nusz. Ez az erőszak szimbóluma. Gyáváknak nevezi a királyság eszméjének hiveit. Ez nyilt kifejezése az erőszaknak. Vádlott meg­támadta a törvényes államformát, a magyar királyságot. Újból le kell szögeznem azt a tényt, liogy a magyar nemzet mindig mo­narchikus érzelmű ós királyhü volt. Példa rá a pozsonyi országgyűlés 1301-ben, amikor a nemesség életét és vérét ajánlotta föl Mária Teréziának. Amikor az Árpádok vagy más királyi ház kihalt, sohasem propagálták a köztársasági eszmét. Akik forradalomba ker­gették az országot, mindig gondoskodtak becses személyük épségéről. — Vádlott a francia forradalomra hivatko­zik. Az nem volt komoly forradalom, csak Páris véres mulatsága. A történelem nagy­jai nem voltak hivei a köztársasági eszmé­nek. A hatásos vádbeszéd után Nagy György dr mondta el védőbeszédét. (A védőbeszéd.) Nagy György dr: Tudatosan nem hoztam védőt. Az |a meggyőződésem, hogy Szeged népe, amelyet Kossuth nemzete büszkeségé­nek nevezett, fölösleges védeni a hazaszerete­tet. Köszönettel tartozom az ügyész urnák, hogy nem ellenem, hanem a köztársasági esz­me ellen beszélt. Nem én ellenem, hanem a köztársasági eszme ellen indult meg a hajsza. — Azt mondja az ügyész ur, hogy a ma­gyar mindig királyhü volt. Nevezze meg azokat a hősöket, akik Pozsonyban vitám et sanguinemet szavaztak. Elvesztek, nevüket nem őrizte meg a köztudat. De az igazi hő­sök: Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Kossuth most is ott élnek minden magyar szivében. Azok antidinaszt ikiisok voltak. — Árpádra hivatkozott az ügyész ur. Ne felejtse el, hogy ami Pusztaszeren történt, az ideális köztársasági államforma megala­ltulása volt. Ott vérrel pecsételték meg a jo­got. A nemes, ha a király visszaélt a jogá­val, fegyvert foghatott királya ellen. — Azt mondja az ügyész ur, liogy Szeged a szép szóért ajándékkal tartozik a király­nak. Privát ember ;teh<j/t szívességet, mtint most az ügyész ur fölöttes hatóságának — de ilyen nemzeti ügyet csak nem lehet el­ajándékozni? A köztársasági eszme legyen az ajándék? — A francia forradalmat is szépen elin­tézi az ügyész ur, hogy a francia forradalom Páris véres mulatsága volt. Ezt csak itt lehet mondani, próbálja meg az ügyész ur Fran­ciaországban. — Azt mondja a vádbeszéd, hogy a köztár­saság csak forradalommal valósitható meg. Hol volt az ügyész ur 1910 október 6-án, ami­kor Portugáliában a fiatal királyt kiintették a szeretője selyem paplanja alól? És most ujabban, amikor a kinai anyacsászárné ma­ga kívánta £f köztársaságot. — Nyugodt lelkiismerettel bizom sorsom az esküdt urak lelkiismeretére. (Replika és itélet.) kz ügyész replikázott Nagy György dr beszédére. — Én (kisebb hanggal, de több igazsággal beszélek — mondta. Az esküdtbíróság nem érzelmi bíróság. Az esküdtek esküt tettek az igazságra. Köztársasági átalakulás nincs vér nélkül. Portugáliában több vér folyt, imint Báthory Erzsébetnek álmában. Újból kérte Nagy György dr elitéltetését. Az ügyész szavaira Nagy György dr rövi­den válaszolt, amelv után Pókay Elek elnök kitanította az esküdteket. Háromnegyed két óraikor vonultak vissza, az esküdtek tanácskozásra. Két órára meg­hozták a verdiktet. Pásztor József, az esküd­tek főnöke kihirdette a verdiktet, amely sze­rint az esküdtek a bűnösség kérdésére nem- • mel felelteik. A bíróság a verdikt alapján 'föl­mentette Nagy Györgv dr-t. A hallgatóság megéljenezte az ítéletet. Az éljenzés az utcán meg-'smétiődött. A külügyminiszter ravatalon. — Uduari temetés. — (Saját tudósítónktól.) A bécsi Bállplatz palotájában, az elsőemeleti nagyteremben, melynek ablakai egyenest a Hofburgra néz­nek, áll gróf Ahrenthal-Lexa Alajos ravatala. Gyászpompa díszíti az -egész palotát, a dísz­lépcsőt pedig, mely a nagyteremhez vezet, fekete drapéria és délszaki növények sze­gélvzik. A király ugy rendelkezett, hogy Aehrenthal teljes pompájú udvari temetést kapjon, kz egész gyászszertartást az udvari főszentartásmesteri hivatal rendezi, mely ugy Intézkedett, hogy a volt külügyminisz­ter holttestét csütörtök délután szenteljék be ünnepélyesen a Mihály-templomban s onnan vigyék az államvasutak pályaudvarára, a honnan azután a csehországi Dokszanra szállítják és ott a családi sírboltban pénteken délután örök nyugalomra helyezik. A külügyminiszteri lakosztályból vasár­nap délelőtt szállították át gróf Aehrenthal holttestét a minisztérium első emeleti nagy­termébe. Egész nap és egész éjjel dolgoztak .a ravatal elkészítésén, kápolnává alakították át a nagytermet, melynek közepén ezüst kan­deláberek és gyönyörű déli növény között áll magasan felravatalozva Aehrenthal kopor­sója. A koporsó előtt imazsámob- a falakon vastag fekete drapériák, melyeket a család címerei s egy nagy fehér kereszt díszítenek. Férjének hosszadalmas és kinos betegsége ágyba döntötte gróf Aehrenthalnét. Vasár­nap délelőtt csak egy negyedórára kelt fel, hogy átvegye a király részvétnyilatkozatát. Paar gróf főhadsegéd nyújtotta át az öz­vegynek a király sajátkezű levelét, melyben őfelsége rendkívül meleg hangon fejezi ki részvétét -az elhunyt külügyminiszter özve­gyének. Megjelentek ezután és a külügymi­nisztériumba kitett ivre írták fal nevüket Fe­renc Ferdinánd trónörökös, Lipót Salvátor, Ferenc Salvátor, Frigyes és Jenő főhercegek, Lajos bajor herceg, a cumberlandi herceg, Mária Jozefa főhercegnő, valamint a Bécs­ben időző állami, diplomáciai és katonai mél­tóságok majdnem (teljes számban. Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök a kül­ügyminisztériumhoz az osztrák kormány ne­vében rendkívül meleghangú részvéttáviratot intézett, vasárnap délelőtt pedig személye­sen kondoleált Müller báró osztályfőnöknek. Impozáns részvét kiséri Ahrenthal gróf elhunytát az egész müveit világon. Vasárnap reggeltől kezdve se regestől érkeztek a rész­véttáviratok minden országból. Az elsők kő- i zött érkezett a külügyminisztériumba Vilmos császárnak rendkívül meleghangú részvét­távirata, az olasz kormánynak tüntetően me­leg részvétnyilatkozata, majd a londoni, ber­lini, párisi, konstantinápolyi, bukaresti és a

Next

/
Thumbnails
Contents