Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

18 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. nem lenet. Itt van az élet kikezdése. Ez 'egy követelmény, amelyet természettudományi alapon bizonyítani sehol sem lehet. Ha a (kezdettől meg nem szabadulunk, nem szabdulhatunk meg a pszihoilógiában sem bizonyos ikikezdésektől s ezek egyike a szellemi világ az ő csodálatos perspektívájával, amelyet csak ugy lehet megmagyarázni, hogy itt egy hatalmas kikezdés kezdődik s ennek a kikezdósnek oka a végtelen Isten. A modern ember túlságosan antropomorí, •mert az isteni cselekvést mecihanice gondolja és énti. Az istenség egy metafizikai okság, nem olvaszt, nem zuz, hanem akar és a tulajdonképpeni kezdet az ember lelkében is az, hogy ő valamit öntudatosan akar. Megvan ennék az akaratnak a föltétele, vannak annak is kellékei, de az a szuverén akarat, mikor •valaki önmagában az indifferenciának hatalmas önzésére ébred, az kezdet, amelynek lehet előzménye, de nem az, amelyet ö a maga elhatározásával állit be a világba. A hit nem érzi magát feszélyezve vagy korlátozva a haladás szellemétől. Lehet ezeket a dolgokat materialisztikus scilizációban beállítani, dehát minek ez a beállítás? Természettudománynak ez nem az, filozófiának materializmus. A •materializmusra nem kell esküdni, ha pedig nem kell, én szabad vagyok. Az embernek programja ebben a szolidabb tudományos világban az igazságot szolgálja. S ha az igazságot szolgálja az ember, legyen meg benne mindig az a bizalom, hogy ha ezeik az emberiséget emelő fenséges elvek a köznapiság alacsony nívóján néha ütközni látszatlak is, végeredményben beáll a har- Wflónia. Mert minden fejlődésnek célja alacsonyból a tökéletesebbre emelkedni s a legfensőbb ideál a magát szabadnak, mert fölényesnek érző ember. KOZMETIKA. Rovatvezető: Varró A. Béla. fi bőr. (Folytatás.) Döntő fontossággal van a test formáinak tezépségére s az összhatásra a bőr, amely a 'testet borítja. Hogy minő elengedhetetlen feltétel a szép íbőr, könnyen kimagyarázható, ha meggondoljuk, hogy szépen és nemesen formált arc hidegen hagy, ha az arcbőrnek rossz teintje van, mig a nem legcsinosabb arcformák mennyit nyernek szépség tekintetében hibátlan arcszín (teint) által. A bőr szépségének megítélésénél tekintettel vagyunk annak szinére, tisztaságára, ruganyosságára és puhaíságára. A nem minden ok és alap nélkül nagyrabecsült teintnél figyelembe vesszük, hogy az arcon az élet és az egészség pirja látszók, sehol foltok vagy kiütések ne legyenek, ruganyossága által a test formáihoz idomuljon és végre, hogy simának és puhának érezzük. Amely feltételek akkor állhatnak csak elő, ha az életműködés zavartalanul •folyik, vagyis a szigorúan természetes életmódnál; minden zavar előbb-utóbb az arcbőrre is hatással van, olyannyira, hogy a bőr mikéntjéről következtetünk az egyén egészségi állapotára. Az ember bőre rendes körülmények között sima és sajátságosan fényes. Szine a sárgásfehér és bronziszinek között variál, kivéve, mijit például az arc kissé rózsás, vagy pedig azon testrészek, amelyek a levegő, a világosság behatásának vannak kitéve, nyak, kéz stb. valamivel sötétebb árnyalatuak. A szépséghibáknak gyűjtőhelye az arc. Némelyek makacs természetűek és a legradikáliisabb beavatkozásnak is ellentállanak. De •ezen nem kell csodálkoznunk, mert sajnos, e beteg elváltozásoknál sohasem kutatunk azok okaira és igy leggyakrabban ellenkező gyógymódokhoz folyamodunk és hibásan a külső tünetekre igyekszünk hatni — az arcra — ahol jelentkeztek, noha azok okai a szervezetben vannak. És ha tekintetbe vesszük •azt, hogy sok ember csupán az arcának ápolásával foglalkozik és igy csak arcpórusait /tisztítja meg és tartja nyitva és elhanyagolja egész testének tisztántartását, megmagyarázható, hogy minden zavar, mely az anyagcsere folytán előáll, az arcon talál szabadulást és ott nyilvánul meg a hanyagság folytán előálló betegség, kiütés, amelyekkel teljes részletességgel fogok foglalkozni. Nem méltatható tehát eléggé az egész test 'ápolása, tisztántartása. A bőr elváltozásáról lévén szó, foglalkozzunk egy igen jelentőségteljes és néha sokat kifejező és mindig kellemetlen jelenségről, az arcon látható redőkről, ráncokról. Az öregedésnek, vagy legalább is az ifjúság elmúlásának legtipikusabb kifejezője az arc redői, ráncai. Száz és száz vonal látszik az ember testén, lia azt szemügyre vesszük, melyek alig mérhetők mélység tekintetében és melyek a korral miliméter mélyiségüek lesznek. Ha a bőr még bársonyos, ruganyos, ugy azok egy bizonyos távolságról észre sem vehetők és az illetők még fiatalos kinézésüek; csak a közvetlen közelben lesz tudomásunk az illetőkre minden esetben kellemetlen valóságról. Legtöhbnyire az első tünet a fül tövéből a nyakon indul ki, előrehaladva az állig, hogy tovább haladva, bevegye egész körvonalaival az arcot. Egy másik gyakori eset a szemsarkában fellépő ráncosodás. Ez emiitett ráncosodás a korral jár; vannak azonban olyan ráncok, barázdák, amelyeket a rossz szokás képez. A rövidlátók rossz szokásból összehúzzák szemeiket, mások homlokukat ráncolják össze és igy a korral a bőr veszítvén ruganyosságából, mély barázdák képződnek ezeken a helyeken. Pirosítok és rossz púderek használata is ráncokat okoznak. Hogy mit tegyünk ez ellen, miképen takarjuk és mulasszuk el, azokat következő cikkem keretében tárgyalom. Gyermekház. Az a terv, mely az utóbbi időben foglalkoztatja az emberbarátokat, mind nagyobb és szélesebb köröket 'érdekel, aminek az volna a .legtermészetesebb következménye, hogy igy talán meg is valósul. Ha nagyon sok ember érdeklődik valami iránt és .azt jónak, (helyesnek, üdvösnek ismeri el, akikor kilátás lehet a megvalósítására is. Azonban — fájdalom — Magyarország nem az az ország, ahol logikailag következtetni lehet valiamire. Különben is annak, aimit a jótékonyság központosításának neveznek, beleértve a gyermekjótékonyságot, roppant nagy, íhogy ne mondjam, léküzdhetelen akadályai vannak. S 'volnának máis országban is, nemcsak Magyarországon. Hát még itt! Bebizonyított dolog, íhogy a jótékonysági egyesülletek összes vagyona, (amellyel külön-külön operálnak, meghaladja a százmillió koronát. Ha ez központi szervezet kezébe jutna s a jótékonyság egységes kommandó szerint fejtene ki tevékenységet, bizony nagyobb látszata volna a közjó tékonyságnak és hathatósabb 'volna különösen a •gyermekvédelem is, 'amely dgazi eredményeket eddig felmutatni nem tudott. De a különböző, az országban szétszórt ás a fővárosban levő egyesületek vagyonát nem .lehet kisajátítani, erre ninos törvényes alap. Hatóság, kormány nem elég hatalmas arra, hogy 'ilyen, irányú és természetű egyesítésre kónyszeritlhesse a külön szervezetű intézeteket. Tehát csak azokra lehet számítani, amelyek belátván az idea üdvös voltát, önként elfogadják az egyesítési eszmét. De akármilyen kevés kilátás van erre, -valami eredménye mégis lesz a mozgalomnak. Van alap arra, hogy néhány, különösen a gyermekvédelem iránt lelkesedő szövetség egyetlen központi szervezetté fog tömörülni és egységesen fog funkcionálni központi kommandóra. Már külön gyűjtések is folynak erre a célra; a kormány s a főváros is hajlandó nagyobb áldozatokat hozni. A cél egyelőre egy gyermekház megteremtése. Eddig ugyanis árván maradt, vagy elhagyott, a világba kitaszított, védtelen gyerekkel az sem tudott mit tenni, aki szeretett volna rajta segíteni. Nem .tudta kihez 'forduljon. A gyermekvédő liga, a patronageegyiesületeik, a gyermekotthonok, mind .mind puszta fogalmak a közönség előtt. Nem hiszem, íhogy száiz ember közt akad egy is, aki tudná valamely egyesület címét, tudná kihez kell fordulni, mit kell tenni, ha valamely gyermeket el akar helyezni. Még a beavatottak is nagy zavarban vannak, ha cselekvésre kerül sor. Mert ha végre kipuhatolják, hol van valamely gyermek'védöegyesület helyisége, ki az intézkedő személyiség, kinek van joga határozni, akkor hamarosan rájön, íhogy hiábavaló minden. Minden hely el van foglalva, minden ágy be van töltve, minden asztal mellett jóformán többen ülnek, mint ahányain elférnek. Az országba általában igy van. A gyermekháznak az volna a hivatása, hogy mindenkit útba igazítson, aki gyermekvédelmi szándékkal keres segítséget gyermekek számára. Ne jöjjön s ne is jöhessen zavarba senki, ha arról .van szó, hovákihez forduljon, mikor gyermekek elhelyezéséről van szó. Rendszeresített hivatal volna ebben a házban s fizetett hivatalnokok működnének ott, akiknek kizárólagos foglalkozása s talián kenyérkereső pályája is a gyermekvédelem. Ne számítsunk arra, hogy valaki puszta 'lelkesedésből, díjazás nélkül idejét és munkaerejét a jótékonyságnák szenteli. A tapasztalat bizonyltja, hogy állandó munkát ingyen senki sem teljesít. Kell, hogy a munka gyümölcsöző legyen annak, aki dolgozik. Az ingyen-munka ideig-óráig tart; ellanyhul, elfárad: az, aki dolgozik, unatkozik és kedvetlen lesz. A gyermekháznak minden hivatalnoka legyen díjazott. S a fizetés fejében teljesítsen rendszeres és állandó munkát. S a központi szervezetnek legyen joga fegyelmit indítani a kötelességmulasztó hivatalnok ellen s el is bocsátani őt, ha lanyhán fogja föl kötelességét. Csak igy lelhet eredménye a gyermekvédelemnek. Minden más esetben a gyermekvédelem csak szó marad s nem fog megvalósulni soha a szó kitűnő értelmében.