Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

1912. február 18. DELM AG Y ARORSZÁG 3 Klerikális harcok a Délvidéken. — Plébánosok sajtóperei. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék, pénteki esküdtbirósági tárgyalásán plébános ült a vádlottak padján. Szombaton újból meglepetésben részesültünk: ekkor is plébános sajtópörét tárgyalták. A pénteki vádlottnak. Raich Balázs szabadkai plébánosnak szerencséje volt. Bunyevác heti lapjában azt üzente a híveknek, ihogy üldözzék a szabadkőműveseket és általában a zsidókat, mint a katolikus egyház megrontóit és ellenségeit. A tárgyaláson bevallotta a plébános ur, hogy istenfélő jámborságában nem akarta káromolni a zsidókat, csupán hiveket alkart toborozni a Katolikus Népszövetségnek. Esetleg még előfizetőket szerezni az Alkotmánynak. Tehát puszta, vigéckedésböl fölheccelte a híveit, zsidóüldözésre lázította az egyházát. Azonban hiába való volt az ügyész vádbeszéde, az esküdtek irgalmából a plébános megszabadult az államfogháztól. Szombaton más volt a tárgyalás képe. A plébános, ezúttal Rechner Konrád, Apatinból, nem a vádlottak padján, hanem az ügyvédek dobogóján ült. Sértett volt, nem vádlott. A vádlottak padján egv ujságiró drukkolt, (az igazságért), aki kellemetlen dolgokat irt a plébánosról. Azt irta az ujságiró, — Fenyves Ferenc, a szabadkai Bácsmegyei Napló szerkesztője — hogy Rechner Konrád, Apaíin község plébánosa kortescélokra használta föl az egyházi kegyszereket és bujtogatott az állam törvényei ellen. A korteskedés a megvebizottsáigi tagsága érdekében történt. A feszülettel és egyházi lobogóval sorra járta az utcákat. A templomban prédikált a választásról. Házalt is a megválasztása érdekében. Biztatta a híveit, hogy az esketésnél tagadják meg az anyakönyv aláírását. Felekezeti, társadalmi és politikai gyűlölséget szított. A templomból kiprédikálta az erkölcstelen és istentelen lapokat." Egyik kezében a feszülettel, másik ikezét a szivére szoritva prédikálta a hiveinek, hogy vallásos, istenes újságot olvassanak. Közben pedig nem temette el Papp Jenő apatini jegyző gyermekét, mert a jegyző protestánsnak született. A szinikatolikus községben ugyanis csak katolikus pap van. Ezt irta meg a Bácsmegyei Napló 1910. január 1-én, Barkóczy iskolája címmel. A közlemény miatt a plébános bűnvádi íöljeienrom pillanatig bent hagyta a megeredt vénben, a vastag izomzat közt. Aztán elkapta a száját, amely véresen duzzadt a vakító fogsor és a barna bőr között és tovasurrant az öltöző felé. Csudálatos gyorsan, alig néhány perc alatt levetkőzött, felöltötte a kebelpáncélokat, a fátyolokat és kirepült a szinpadra. Halálos csöndben, .szédítő kigyózással, delejes súrlódásokká.! lejtette el a varázslatos táncot. Amikor a görbe, fényes acé'kard mezítelen pengéjével még vértől csillogó fogai közt befejezte a táncot és ott állt megfeszült tagokkal, a tomboló közönség meg itudott volna halni érte. Hogy izzaditan, fáradtan lépett le a színpadról s az öltözője felé igyekezett lihegve, a zsinórpadlás alatt az orvos épen kötözte a harapott sebet a roppant ember nyakán. Az orvos szájtátva bámult a fátyolokkal lengő nőre, a nyakra csavart gaze-t egy pillanatra el is eresztette. Az atléta sóhajtott, amint a táncosnőt megpillantotta; a szeme ittasultan tágra nyíltak, acélos melle heggyé domborult, látszott, hogv boldog. Ha le nem fogják, fölugrik és térdreveti magát a nő előtt. A ihindu leány megsemmisítő tekintettel mérte végi? a 'hordágyon fekvő sebesültet, lenézően megbiggyesztette az ajka szélét és büszkén, rugalmasan belépett öltözője ajtaján. tést tett Fenvves ellen. Az ügyészség nem vállalta a vádat. Veréb Gyula dr szabadkai ügyvéd, egy szabadkai krajcáros klerikális újság főszerkesztője ült a főmagánvádló képviseletében az ügyész helyén. Az esküdtbíróság fölmentette az ujságirót. (Az Ítéletben némi része van Veréb dr vádbeszédének is.) Szándékosan emiitettük a cikk bevezetésében Raich szabadkai plébános sajtópörét. Ha az esküdtbíróság fölmentett egy plébánost, aki ízléstelen és durva hangú közleményben lázított felekezet és társadalmi osztályok ellen, nem is meggyőződésből, hanem vigéckedésböl, akkor ugyanaz az esküdt nem ítélhette el azt, aki szabadelvű cikkében leleplezte egy másik plébános klerikális és „a kereszt szentségével összeférhetetlen" klerikális túlkapásait. Az eteküditsSzéki !tá)rgyaiáson Zsubori József, az'apatini kerület országgvülési képviselője is tanúskodott. Azt vallotta a képviselő, hogy a községben széltében-hosszában beszéltek a plébános Ízléstelen viselkedéséről. Nem konkrét vád, de mondhatjuk ugyanaz, amit az ujságiró irt — gavalléros formában. Kanyó Ferenc munkás és a felesége arról tanúskodtak, hogy a plébános az anyakönyv aláírásának megtagadására biztatta őket. Papp Jenő, a községi jegyző is megjelent, akinek a plébános nem temette el a gyermekét. Szomorú fölvonulás volt, benne tükröződött egy magyar kulturkép. A bizonyítási eljárá's befejezése után Veréb dr elmondta a vádbeszédét. Megnyújtott beszédében sok mindent összehordott a plébános védelmére. Szegő Izsó dr lendületes védőbeszédében a maga valóságában ismertette a sajtópör minden részletét. A vád- és védőbeszéd után fölemelkedett a helyéről Rechner Konrád plébános és beszélni kezdett. Feszült figyelemmel hallgattuk minden szavát, mert amit mondott, az az elvakult klerikálizmus töredelmes példája. — Nem temethettem el Papp Jenő gyermekét, — mondta indulatosan — mert aki életében nem tartott velünk, azt halálában nem szolgálhatjuk. Az erkölcstelen és istentelen laookat püspöki rendeletre prédikáljuk ki a sajtóvasárnapokon. Azért agitálunk, hogy a hivek csak vallásos lapot olvassanak. Ez különösen az ujabb időben kötelességük amikor egyes újságok a legutolsó nőszemélylyel hasonlítják össze a katolikus vallást. — Ami az anyakönyvi aláírásokat illeti, én senkit nem biztattam, hogy tagadja meg az anyakönvv aláírását. Egy-két esettől eltekintve. Azt mondtam, ha vallási meggyőződésük tiltja, ne írják alá az anyakönyvet. N m korteskedtem megválasztáson! érdekében. Nem aljasitanám le a kereszt szentségét utcai korteskedésre. — Fannak lenni nem olyan könnyű. Sok a kötelesség ós a velejáró előnyök csekélyek. Napjainkban az utcáin már gunvolják a napot. Ez tnind az erkölcstelen újságok hatásának a következménye. — Szigorú büntetést kérek — fejezte be szavait — hogy méltó példát statuáljunk a meggvalázóknak. Per „statuáljunk" beszélt a plébános a bírósággal. A beszéddel különben fölösleges bővebben foglalkozni. Utoljára Fenvves Ferenc beszélt, aki kijelentette, hogy a cikk tendenciája a reakció ellen irányult. Az esküdtek aztán Ítélethozatalra vonultak vissza. Arra a kérdésre, hogy Bünös-e Fenvves Ferenc abban, hogy a szerkesztésében megjelenő szabadkai Bácsmegyei Napló 1910. január 1-i számában Rechner Konrád apitini plébános ellen a vádiratban megjelölt oly inkriminált kifejezéseket használt, amelyek valódiság esetén büntetendő eljárást vonnának maguk után vagy közmegvetésnek tennék ki a plébánost? — az esküdtek nem-mel feleltek. A verdikt alapján a biróság fölmentette Fenyves Ferencet, a plébánost pedig az összes bűnügyi költségekben elmarasztalta. Tehát büntető eljárás vagy közmegvetés. És mi lesz ebből Apatinban? Berchtold Lipót gróf az u] külügyminiszter. (Saját tudósítónktól.) Illetékes körökből már több nappal ezelőtt jelentették, hogy Aehrenthal gróf súlyos betegsége miatt hamarosan újra be fogják tölteni a külügyminiszteri állást. Ez a változás immár bekövetkezett s a király mindazoknak a körülményeknek figyelembe vételével, amelyek a változást szükségessé teszik, még a mai nap folyamán külügyminiszterré nevezte ki Berchtold Lipót grófot, volt pétervári nagykövetünket. Széchen gróf párisii nagykövet visszautazott állomására s Mérey Kajetán és Burián közös pénzügyminiszter jelöltsége nem aktuális többé. Berchtold gróf, az uj külügyminisziíer, eddig nem mutatott hajlandóságot ennek a nehéz és nagy felelősséggel járó állásnak elvállalására és huzódozását azzal okolta meg, hogy a parlamenti viszonyokkal ismeretlen és csak nagyon nehezen tudna ezen a talajon mozogni. Minthogy azonban a király azt a kívánságát fejezte ki, hogy Berchtold gróf legyen az uj külügyminiszter, a gróf abbahagyta ellenállását s ennélfogva kijelentette azt is, hogy a Riviérán tervezett hosszabb tartózkodásáról is lemondott. Berchtold gróf ismerőseinek az utóbbi időben már többször kijelentette, hogy már azért sem alkalmas a külügyminiszteri állásra, mert nagyon kellemetlen volna neki, ha magyar ember létére a magyar delegáció elé állna anélkül, hogy a magyar nyelvet ugy tudná, ahogyan magyar emberhez illik és nem tudja magának elképzelni, hogy magyar delegátusok előtt németül beszéljen. Erre mértékadó helyen azt felelték neki, hogy Andrássy Gyula gróf sem beszélt akadémiai magyarsággal. Minthogy 1867. óta szokássá vált, hogy a három közös miniszter közül csak az egyik magyar, ennélfogva Berchtold gróf kinevezésének az lesz a következése, hogy Burián báró közös pénzügyminiszter le fog mondani állásáról. Berchtold gróf felesége Károlyi gróf volt londoni osztrák és magyar nagykövetnek leánya. A rendkívül boldog házasságból két fiu született, akiik közül az idősebbik még osztrák állampolgár, de a fiatalabbik már magyar és magyar nevelésben részesült. A grófipár Bécsben a Studelhofon lévő palotájában lakik. Berchtold grófnak nagyon terjedelmes uradalmai vannak Morvaországban, amelyeket atyjától, Zsigmond gróftól örökölt. Ezenkívül Magyarországon is igen nagy birtokai vannak, amelyeket felesége a Károlyi grófi uradalmakból örökölt. Berchtold grófnak Magyar-Mradis közelében Buohlauban nagv kastélva van, amelyben évenikint néhány hetet szokott tölteni. Amikor a gróf pétervári nagykövet volt, néhány évvel ezelőtt ebben a kastélyban találkozott Izvolsz.kij volt orosz külügyminiszterrel.