Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-15 / 37. szám

6 DELMAÜYARORSZÁÜ 1912. február 15. Nyilt levél a szegedi kereskedőkhöz. Régi óhajuk a. szegedi kereskedelmi alkalmazottaknak, hogy a forró nyári hónapok alatt, junms 1-től szeptember l-ig, az üzleteket már este 7 órakor zárják he. Évek óta meg-megnyilvánul ez a kivánság és a kívánság nyomán az eszme megvalósítására irányuló kisérlet. Ezek a kisérletek azonban mindeddig nem haladták tnl a kísérleti stádiumot, mert mindig akkor kezdték, amikor már kánikula volt s amig a sok tárgyalás, ankét véget ért, addigra véget ért a nyár is, ősz lett s az egész ügy tárgytalanná vált. A kereskedelmi alkalmazottak közben csak robotoltak tovább, izzadtak késő estig az üzletekben, .anélkül, liogy a sok látszólagos jóakarat valamit is könnyitett volna a helyzetükön. Ezért már most szükségesnek tartom az illetékes faktorok figyelmét fölhívni a kereskedelmi alkalmazottak nyári munkaidejére. Fölhívom különösen a szegedi kereskedők é3 kereskedelmi alkalmazottak testületeit, különösen a kereskedő ifjak igen tisztelt elnökét: Hauser R. Sándor nrat, liogy lia ezt az eszmét komolyan propagálni kívánják, akkor már most hívjanak össze ankétet, amelyre az érdekelt kereskedők és alkalmazottak képviselőit hívják meg. Talán szerényteleniségnek látszik, de bejelentem, liogy az ügy érdekében szívesen vennék részt e tárgyban tartandó értekezleten. Mert hogy őszinték legyünk, embertelen kinzás a kereskedelmi alkalmazottakat a fullasztó meleg, nyári hónapok alatt a késő esti órákig, szolgálatban tartani, amikor csak Szegeden lenni és semmit nem csinálni is szenvedés. Este 7 óra után valamelyest megenyhül a levegő s az lenne az egyedüli kárpótlás a perzselő hőségben kifejtett nehéz munkájuk után a kereskedelmi alkalmazottaknak, ha ekkor lenne alkalmuk a nehéz napi fáradalmuk után kissé megpihenni, friss levegőt szívni. Azt hiszem, hogy ez a legkevesebb, amit a kereskedelmi alkalmazottak megkövetelhetnek. Ebez nem kell humanizmus, csak egy csöpp emberi belátás s azt hiszem, hogy ha a szegedi társadalom van annyira humánus, hogy a madarak téli ellátásáról gondoskodik, akkor lesz annyira is, hogy az „embervédelemre" is kiterjeszti jóakaratú figyelmét és gondoskodik a kereskedelmi alkalmazottak nyári munkájának elviselhetővé tételéről. Ez a legelemibb szociális kötelesség, amit minden modern nagy városban megtesznek. Világvárosokban, aliol pedig igazán van kereskedelem és nagyarányú, lázas kereskedői munka, ott nem is 7 órakor, de már 6 órakor este bezárják az összes üzleteket. Ha ezek az igazán kereskedelmi városok megtudják ezt tenni a kereskedelmi alkalmazottak érdekében, akkor talán meg tudja tenni Szeged is. NAP! HÍREK Tisztelettel Abonyi Mihály. 2290 SegdivaSosa&b és legszebb kivitelben kaphatók: EZELŐTT GYÉRES M. MÁRTONNÁL SZEGED, TISZA-SZÁLLÓ MELLETT GRQSZ I. Megvádolt városi tanácsos. (Saját tudósítónktól.) Egyik szegedi lap naipolk óta egy kényes ügyet szellőztet, mely bizonyos „titkos inlfarmá'lás"-ról szól. Ez a titkos informálás egy Könyök-utcai telek odaítélése érdekében történt volna. Erre a telekre ugyanis pályázott egy magáncég és az említett laip szerint az „oszták-magyar tisztviselők". Szeged város középitészeti tanácsa a' tisztviselőik pályázata mellett foglalt állást: Ekkor következett azonban az a bizonyos „titkos iiiiifonmáláis", mélyet a vád szerint Szeged város építésügyi tanácsosa: Koczor János szolgáltatott volna a beíiigyirniníiszteriumbam az ügyben illetékes referensnek Müriássy bárónak. Amennyiben ez a ivád megfelelne a valóságnak, kétségkívül súlyos inkorrektség ódiumát hárítaná Koczor János tanácsosra, egyrészt azért, mert elsősorban semmi joga nincs egy városi tisztviselőnek megbízatás nélkül ilyen ügybe av atkozni, d'e különösen kirívó szabálytalanság lenne cpen az építésügyi tanácsosnak a középitészeti ügyosztály határozata elíen informálni. A „titkos informálás" vádija Koczor János ellen Palesco Otímár, vasúti főmérnöktől és Kcrner Lajos felügyelőtől eredt, akik azt állították, ihogy Máriássy báró, belügyminiszteri fogalimazó nekik azt mondotta, ho?v egy szegedi városi tanácsos informálása alapján részesítették előnyben az „osztrák-magyar tisztviselők egyesülete" ellen pályázó magáncéget. E nyilatkozat alapján iii'ettélk Koczor tanácsost a „titkos informálás" vádjával. Koczor tanácsos a leghatározottabban tiltakozott e vád ellen, s kijelentette, Ihogy nem járt a belügyminisztériumiban sem ebben, seim más ügyiben informálni. _ Ez ügyben a meghurcolt tanácsos vejétől, Fekete Béla dr szegedi ügyvédtől a következő nyilatkozatot kaptuk: Szeged, 1912. február 14-én. , Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Hogy véget vessek már annak a nemtelen hajszának, amit ellenem és apósom, Koczor tanácsnok eliten indított nelhány kenyíéiirigy alattomos demagóg, ma felutaztam Budapestre és a belügyminisztériumban báró Máriássy miniszteri fogalmazó ur feühatáiima zott azon kijelentésé közzétételére, hogy „ő sem Pcdcsco és Kcrner felügyelőknek, sem másnak nem tette azt a kijelentést, hogy a Könyök-utcai telek ügyében egy szegedi tanácsnok informált volna annál kevésbé, mert ez ügyben nála sem Koczor, sem más tanácsnok nem járt fenn." Ezen nyilatkozat közlésével együtt bátor vagyok arra is kérni a t. Szerkesztő nrat, hogy most már belátva a vádak teljes alaptalanságát egyéni becsületünk s egy közlháíiata'nok bafcsütete retebiíi'táljásakiépeni leplezze le azokat a gyáva s közönséges rágalmazókat, alkiik ©lenünk ezt a tudatos aknamunkát a háttérből jóhiszemű emberek e,lőretolásával rendezték. Azt hiszem, amint kötelessége a sajtónak a vél't visszaéléseket leleplezni, époiy kötelessége a tévedése, illetve rosszhiszemű információ 'következtében meghurcolt közpályán szereplő férfiak becsületének aljas rágalmak ellen való megvédése. Kiváló tisztelettel Fekete Béla dr ügyvéd. Szívesen közöltük Fekete Béla dr nyilatkozatát és amennyiben hivatkozik a sajtó kötelességére, abban tökéletesen egyetértünk vele. A Délmagyarország bizonyítékok hiányában teljesen távottartotta magát attól, ihogy ebben a kínos ügyben (véleményt mondjon, de ha Fekete Béla dr rendelkezésünkre bocsátja a Koczor tanácsos ellen indított hajsza fonalát és teljes bizonyító dokumentumát, mégis a legnagyobb készséggel és kötelesség-tudással fogunk oda törekedni, hogy a méltatlanul meghurcolt köztisztviselőt teljes mértékben rehabilitáljuk. Mindenesetre kívánatos lenne, ha a vád hivatkozott tanúi: Palesco és Kimer urak nyilatkoznának, hogy őik tévedtek-e, amikor iíy sulvos vádat (megkockáztattak, vagy pedig Máriássy báró ur informált helytelenül és mikor? Szegediek Ezereneséje a rouieíí asztalnál. (Saját tudósítónktól) Soha nem volt talán annyira divatban a Riviéra Szegeden, mint most. Egymásután utaznak le Nizzába azok, akiknek megadatott, hogy élvezzék azokat az örömöket, amiket a földi élet juttat a boldog halandóknak. Családok nem mennek olyan nagy számmal a tengerpartra, mint urak, al.ik most már feltétlenül ragaszkodnak hozzá, hogy egy évben kétszer is üdüljenek. Mondanunk sem kell, liogy aki a Riviérára megy, az Montekarlót nem kerüli el. Sőt egyenesen azzal a föltevéssel zónáznak a na rancsfák hazájába az emberek, hogy ezt az összeget rászánom a roulettere, hátha kinyerem vele a költséget ... És — csodák csodája — az idén ez az álom mindenkinél beteljesedett. Legalább mostanában olyan liirek érkeznek Montekarlóból, hogy a szegedieknek óriási szerencséjük van. Valósággal üldözi őket a szerencse. És még egyetlen bir sem érkezett arról, hogy valaki vesztett volna. Mindenki ugy él, mint egy fejedelem, televásárolja magát ékszerrel, drágasággal, értékes portékával és mégis több pénzzel jön liaza, mint amenyit elvitt magával. Nizzából Montekarlóba csakis automobilon jár. ötven frankot fizet egy nap a penzióért, tiz frankos borravalót ad a pincéreknek és mégis: dagad a bankótól a pénztárcája. A hirek szerint egyik szegedi kereskedő nyert Montekarlóban tízezer koronát és minden költséget, amit elpazarolt; egy másik bejárta Parist, Londont a nyereségből, egy szegedi ügyvédre szintén olyan melegen mosolygott rá a szerencse, hogy nem győzte a nyereséget elkölteni, inert hazahozni nem akart belőle. A legnagyobb szenzáció hire pedig kedden érkezett. Ez a liir árról beszél, hogy egyik előkelő csongrádmegyei földbirtokos száztízezer frankot nyert. Egy eentime-nial se kevesebbet. Száztízezer frank horribilis összeg, de épenséggel nem hihetetlen, mert hiszen aki nem sajnál néhány ezer koronát odareszkirozni, az néhány nap alatt könnyen megnyerheti a százezer koronát. Lehet, hogy ennek a szörnyű szerencsének a hirére történik az, hogy ujabban ismét nagyon sokan utaznak a Riviérára. Ha Montekarlóban csakugyan megszereti az idén a szegediek szerencse istene, akkor a szegedi vagyon rövid idő alatt nagyszerű arányokban fog meggyarapodni. Legközelebb talán meg fog alakulni egy uj bank Szegeden tisztán kizárólag montekarlói pénzekből. Mert mit lehet nálunk csinálni a pénzzel, mint — bármilyen furcsán hangzik is — újból bankot alapítani. — Franciaország fegyverkezése. PárisbóJ jetentik: Megint a flottaszaporitás, a további fegyverkezés mellett döntött a kamara: a flotta-programot óriási többséggel, 452 szóval 75 ellen elfogadták. Á szavazás előtt még Thomson, a tengerészeti bizottság elnöke a béke politikájáról szónokolt, de azért ő is, Painlevé is, a (költségvetési bizottság nevében s Delcassé a 'külügyminiszter is