Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-15 / 37. szám

1912. február ,7. i DeLMAGYARORSZÁG 155 Ítélőtáblához, anvely tanácsülésben a bizonyí­tási anyag újból való felvételét, revízióját rendülte el és ennek foganatosítására Per­jéssy Mihály drt, a gyakorlati büntetőjog egyik legkiválóbb munkását küldötte ki. Aki­küldött 'táblabíró a- törvényadta széles hatás­körében újból kihallgatta a vádlott tanul, a kik a szoros kérdések íhatiáisa alatt rüegingot­tak eleinte olyan összthangzatos vallomásaik­ban és neim egy fátylat hullattak le az ügy homályban maradott részleteiről. 'Kitűnt, hogy a főtárgyaláson és a sajtó­lban szerterönpent szállóigét szimpla plety­kákon és a főszolgabíró „híveinek" hiszeim­gondoícimján álápulnak és keletkezésük a közigazgatási hatalom báíJványimádásában feli magyarázatát; hoigv az évtizedekre 'visz­szamenőileg előkapart állítólagos hírnök kö­zül1 a.lhirte'íenszáju főszolgabíró mit sem tu­dott akkor, amikor burkoltan rágalmazó ál­lítását a táblabíró arcához vágta és igy rosszhiszeműen védekezett azok tudomásá­val a főtáirg váláson; kitűnt végül, hogy a jól szervezett védelem, tanúival és sajtóval! a bí­róságot is az ügy téves megítélésére vezette és Simon táblabíró olyan szövevények áldo­zata a nyilvánosság előtt, aimeüyei az ő sze­mélyének és bírói integritásának teljességét nem érinthetik. Az ujabbi tárgyaláson a vádlott megújí­totta a birckü'ldési kérelmét, a tábla biráit elfogultsággal vád'lcván meg, a királyi Kúria azonban a kérelmet, mint alaptalant elutasí­totta. Az uj bizonyítási anvag kapcsán az uj tár­gyalást február 15-ére éls 16-ára tűzte ki Ring koffer Lajos dr táblai tanácselnök; elő­adc'biró Perjéssy Mihály dr lesz, a felebbe­zés kiküldött bírája. Szegeden óriási érdek­lődéssel néznek a per felebbeziéisi tárgyalása elé, amely minden előrelátás szerint egy ár­tatlanul meghurcolt közszeretetben és ibecsü­'ésben álló embernek fogja visszaadni jó .hír­nevét éls lelki nyugalmát. A politikai helyzet. (Khuen tárgyalt Andrássyval, Kossuthhal, Justhhal és Désyuel. — Miért beteg Apponyi? — Hétfőig elnapolják a Házat.) (Saját tudósítónktól.) Héderváry gróf ma délelőtt megkezdte az ellenzéki vezérférfiak­nál való látogatását a végből, hogy az osz­trák kormánnyal való megállapodásának és a királynál történt kihallgatásainak ered­ményéről még a csütörtöki ülést megelőzően tájékozódva legyenek az ellenzéki pártök. Első utja Andrássy Gyula grófihoz vitte, aki­nek ugyan nincsen szervezett pártja, de a parlamentnek miniden ellenzékben álló hat­vamihetes eleme őt tekinti a vezérnek. Andrássy után Kossuth Ferenccel és Désy­vel, majd este Justh Gyulával tárgyalt. Ap­ponyival nem tárgyalt, mert Apponyi állító­lag megbetegedett. Régi receptje ez: ha döntő tárgyalásról van szó, Apponyi beteg. Tehát -most is. Délelőtt tizenegy órakor érkezett a minisz­terelnök fogata a Margit-rakodőparti An­drássy-palota elé. Héderváry gróf egy óra hosszat tárgyalt Andrássy Gyula gróffal. A tanácskozás végeztével már nagy sereg új­ságíró várakozott a miniszterelnökre s tá­voztakor kérdésekkel ostromolták szándékai és kilátásai felől. — Délután folytatom a látogatásokat, — ennyit árult el mindössze a miniszterelnök. Budáról a miniszterelnök a munkapárt klubjába hajtatott. Itt már nagyszámban vol­tak együtt a párt tagjai, akikkel Héderváry gróf több, mint egy óráig élénken társalgott s fél kettő után visszahajtatott a Várba. Délután öt órára Kossuth Ferenchez jelen­dte be magát a miniszterelnök. Kossuth Fe­renc az értesítés vétele után fölkérte Désy Zoltánt, hogy ugyanerre az időre lakásán je­lenjék meg; a miniszterelnök tehát kettejük­kel együttesen tárgyalt. Apponyi Albert grófnak a .miniszterelnök­kel való találkozása kérdésessé vált, mivel Apponyi tegnap erősebb torokunaindu'la-gyu­ladást kapott s e miatt ma kénytelen volt ágyban maradni. Nem vett részt ennek kö­vetkeztében a Kossuth-párt bizalmas érte­kezletén, amelyen a párt állásfoglalásának alapjául szolgáló előterjesztést ő tette volna meg, nem mehet el a Ház holnapi ülésére seim s helyette a Kossuth-párt nevében Désy Zoltán fog válaszolni a miniszterelnök nyi­latkozataira. A képviselőház csütörtöki ülésén a minisz­terelnclk mindenesetre fölszóttl, még pedig a napirend előtt, hogy ezzel a Ház olyan tag­jainak is módot adjon a nyilatkozataira való válaszadásra, akik a véderővitálban már részt vettek, vagy ezután még részt akarnak venni. Az ellenzéki vezérek közül .a legtöbb érdek­lődés várja természetesen a Kossuth-párt vezérszónokának nyilatkozatát. A Kossuth­párt szónoka, az Apponyi Helyett fölszólaló Désy Zoltán azt is indítványozni! fogja, hogy a Ház a jövő hét hétfőjéig vagy keddi nap­jáig napolja el üléseit, hogy ez idő alatt az ellenzéki pártoknak módjuk legyen a minisz­terelnök nyilatkozatainak tartalmát alaposan megihányni-vetni. A Ház az indítványhoz előreláthatóan hozzájárul, de maga az in­dítvány azt is evidenssé teszi, hogy a Kos­suth-párt részéről a csütörtöki ülésen nem fog végleges nyilatkozat esni a miniszterel­nök prepozíciója felől. A párt különben is csak csütörtöki nyilvános értekezletén fog ér­demlegesen foglalkozni Héderváry gróf .nyi­latkozataival. Justh Gvula különben ima kijelentette a mi­niszterelnökkel való tárgyalása u'tán, hogy selm neki, se.m a pártjából senkinek esze ágá­ban sincsen, hogy a nMiszterelncIköt a Ház csütörtöki ülésén fölszólaló szándékában megakadályozzák. A vitarendező-bizottság tegnapi megállapodása szerint ugyan nyom­ban a technikai obstrukeióba készülnek bele­kezdeni, de a miniszterelnöknek azt a tör­vényben biztosított jogá.t, hogy bármikor föl­szólalhat, teljes mértékiben respektálják. Justh kijelentése szerint komikus is volna, hogy a mikor az ellenzék állit föl föltételeket, ekkor az azokra válaszo'nl készülő miniszterelnö­köt megakadályozzák a válaszadásban. A miniszterelnök látogatásainak króniká­jához tartozik még, hogy a munkapárt teg­napi pártvacsoráján bejhatíóan tanácskozott a munkapárt vezérembereiveJ is. A vacsora alatt Návay Lajos házelnökkel és Zichy Já­nos gróf kultuszminiszterrel, valamint Janko­vich és Beöthy alelnökökkel beszélgetett hosszasan s még a vacsora végeztével is so­káig éjfél után a Hungáriában .maradt és Tisza István gróffal és más munkapárti .ki­válóságokkal tanácskozott. A kínai köztársasági. Parisból jelentik: Pekingből jelentik: Juansikkai ezt a távira­tot intézte Sunjatsnhez: „A nagy ügy, amelyért ön évek hosszú során át küzdött, diadalmiaskodott. /Felvir­radt a nap, mikor Kinában megszűnt az ab­szolút monarchia. A korszakos átalaku­láshoz örömmel kivánok önnek szerencsét. A monarchia örökre megszűnt, a köztársaság örökké fog élni." Londonból jelentik: Pekingből táviratoz­zák: A köztársasági kormány egészen mo­dern mintákon, amerikai módra fog meg­alakulni. Az elnököt, alelnököt és minisz­terelnököt a nemzetgyűlés választja", a mi­niszterelnök ezután a kinevezendő miniszte­rek névsorát a kongresszus elé terjeszti. A köztársaság teljes vallásszabadságot és álta­lános védkötelezettségeí, fog behozni. A Magyar Köztársaság a szegedi törvényszék előtt. — Az ügyészség vádirata Nagy György ellen.— (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvény­szék esküdtbirósága február 19-én mond Íté­letet Nagy György dr hódmezővásárhelyi ügyvéd sajtóperében. Nagy György dr tud­valtevőlég „Magyar Köztársaság" címen (ki­adott folyóiratában az ügyészség vádirata szerint megtámadta az alkotmányos magyar királvságot. Ez az első per Magyarországon, mely a köztársasági eszme kérdésben merült föl s így annál érdekesebb, mert az esküdtbíróság határozatát ebben az ügyben elvi jelentősé­gűnek kell .elfogadnunk. Az ügy elbírálásánál az a lényeges, hogy a bíróság a per tárgyát képező cikkben nyílt agitációt lát-e a köztársasági államforma mellett, avagy csak tudományos alapon, ál­talánosságban váló akadémikus fejtegetésnek minősiiti. Az ügyészi vádirat egész terjedelmében itt következik: 158X1, sz. K. Ü. 1911. A vizsgálóbíró urnák Szeged. A ./. alatti vizsgálati iratokat a következő vádirat mellett küldöm meg: Szabadlábon levő Nagy György dr terhel­tet, mint szerzőt a Btk. 173. §-ába ütköző, az alkotmányos államforma nyomtatvány utján elkövetett megtámadásának vétsége miatt az­zal vádolom, hogy a Hódmezővásárhelyen nyomtatott és kiadott „Magyar Köztársaság" cimü politikai havi folyóirat 1911. év október 14-én megjelent első számában „Kossuth La­jos országa" felirat alatt közzétett cikknek alább idézett részeiben az alkotmányos ma­gyar királyságot megtámadta. A vád alapjául a fent megjelölt cikknek következő részeit jelölöm meg: „Útnak indul a „Magyar Köztársaság"... bizva-bizik a köztársasági eszme mindenható erejében... Hatalmas erejét bizonyítja, ogy már gyermekkézzel egy uj Herkules­ként francia földön trónust döntött porba, koronát tört össze." „Minden nagykora nemzet saját sorsának nra akar lenni. Törekszik a teljes nemzeti függetlenségre. E törekvés követeli a köz­társasági államforma megteremtését." „E törekvés nálunk, Magyarországon nem­csak jogos, hanem törvényes is . . . sőt szük­séges is." „Felettünk négy évszázad óta idegen csa­lád uralkodik. Vére más. Érzése elütő. Gon­dolkozása rokontalan. Nagy történelmi idők­ben mindig szemben állott nemzetével a ki­rály. Századok óta látja a nemzet, hogy a korona az ő haladásának tilalomköve. Érzi, hogy a királyi palást függetlenségi törek­véseinek szemfedője. Nyomja a nemzet fejét a korona. Akkor volt a magyar nemzet a legnagyobb, mikor az ónodi országgyűlésen és a debreceni nagy templomban a koronát letéve, fölemelt, büszke, glóriás fejjel tett bitvallást szabadságszeretetéről. Rákóczi és Kossuth a koronára állva, emelkedtek fel a nemzet szivébe, az örök dicsőség templo­mába." „Mindig voltak és lesznek a királyság in­tézményének védői." „Ezekkel szemben szükséges, hogy az igaz férfiak, a becsületes emberek mindenütt egy táborba tömörüljenek. Ezért szükséges a magyar köztársasági párt zászlóbontása"... „kik nyitott szemmel járnak és ökölbe szorí­tott kézzel imádkoznak." „A gyávaság, a szolgalelkűség valósággal elsikkasztotta Kossuth Lajos republikánus kijelentéseit s a megfizetett történetírás a debreceni trónfosztást isr ugy tünteti fe(, mint valami kárhozatos ballépést"

Next

/
Thumbnails
Contents