Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-14 / 36. szám

1912. február ,7. i DeLMAGYARORSZÁG 14 Újra egy szegedi, akit a külföld fedezett föl. — Muráti Frigyes. — (Saját tudósítónktól.) Hollós József doktor esete megismétlődött. Csak néhány hete, hogy Hollós drt orvos-tudományi müveiért a párisi akadémia kitüntette, már is egy másik szegedi embernek jelentős külföldi sikeréről számolhatunk be. Ez a másik szegedi ember: Muráti Frigyes, festőművész, nyugalmazott alezredes, a szegedi Francia Körnek csendes vissza1 vortu 1 tságban élő nagytudásu, európaszerte ismert elnöke. • Mikor Hollós doktor sikeréről beszámoltunk, akkor a szegediek siettek az elismerés pá'ümáját feléje nyújtani, akkor „őszintén gratuláltak" neki a sikerhez. Addig azonban nem akarták észrevenni Előbb a francia tudományos akadémiának kellett észrevenni és kitüntetni, csak azután ismerték el Szegeden. Szinte különös, hogy a hozzánk mérhetetlen magasságban csillogó francia tudományos akadémia és francia nép •közelebb áll a szegedi tudósokhoz és művészekhez, mint Szeged közönsége. (Muráti Frigyes, a festő.) Átnéztük a szegedi festőművészek névsorát. Összesen sincsenek sokan, de azért vannak néhányan. A Muráti Frigyes neve azonban nincsen benne. Kérdezősködtünk utána (többektől. Ismerik sokan, mint a szegedi uritársadalom visszavonult, rokonszenves tagját, de mint festőt, mint művészt nem ismerik. Muráti Frigyes neve nem szerepel a szegedi művészek között. A kultúrpalotában, a képzőművészeti egyesület tárlatán egyszer se szerepelt. Annál meglepőbb az a „legmagasabb kitüntetés", amelyben a franciák részesítették Muráti Frigyest, a festőt. Teliát ismét a franciák. Ha magyar, különösen szegedi tehetség fölfedezéséről és Elismeréséről van szó, akkor mindig a franciák a fölfedezők. Gyakran angolok, németek, de semmi esetre se magyarok. Nálunk nem divat tehetségeket fölfedezni, ellenkezőleg: nálunk elnyomni szeretik őket, megakadályozni a művészi kibontakozásukat, lehetetlenné tenni az érvényesülésüket. Ez a magyar divat, a magyar őserény. Muráti Frigyes több festményt küldött a La Rochelle-i kiállításra. A kiállításnak kiváló, európai hirii művészekből alakult zsűrije ezeket a festményeket „a kiállítás legszebb miivészi alkotásainak" ismerte el és a legmagasabb kitüntetéssel jutalmazta . Most kapta meg Muráti Frigyes a két következő diplomát: VILLE DE LA ROCHELLE. EXPOSITION INTERNATIONALE Juillet-Octobre .1911. Diplome de Hors-Concours, membre du Jury décerné á Monsieur Muráti Frigyes artiste Peintre á Szeged. (Hongrie.) Le President du Jury. Le Vice President du Jury. Le directeur. Le Maire. Magyarul: La Rochelle város nemzetközi kiállítása. 1911. julius—október. Oklevél, Muráti Frigyes festőművész urnák, Szegeden, akinek a zsűri versenyen kivül szavazta meg az oklevelet. A másik a nagy arany érmmel való kitünIptést dokumentáló diploma szövege a következő: VILLE DE LA ROCHELLE. EXPOSITION INTERNATIONALE Juillet-Octobre 1911. Le Jury des Recompenses a décerné a Monsieur Muráti Frigyes, á Szeged, (Hongrie) un Diplome de medaille d' Or et Croix de Merite-pour ses Magnifiques Peintures. Le President du Jnry. Le Vice President du Jury. Le Directeur. Le Maire. M agy and: La Rochelle város nemzetközi kiállítása. 1911. julius—október. A zsűri elismeréséül megszavazta Muráti Frigyes urnák, Szegeden, az arany érmet, festőmüvészi munkájának dokumentálására. A francia lapok a legmelegebb elismerés hangján irnak Muráti Frigyes /művészetéről. A Bordeaux-ban megjelenő La Francé legelőször említi Murátit, akiről a következőkben nyilatkozik: — „La Tableaux de M. Muráti Frigyes peintre hongrois qui se trouveront a l'exposition feront l'adiniration de tous les visiteurs ajoute le „Journal de l'Exposition". Magyarul: Muráti Frigyes ur magyar festménysorozata ugy a közönség, mint a kiállítási újság Ítélete szerint az első. (Látogatás a művésznél.) E rendkívüli elismerések Hírül vétele után munkatársunk ma fölkereste Muráti Frigyest szegedi Maros-utcai lakásán, hogv megtudja tőle élete és művészetének körülményeit s főleg azt a kirívó mellőzést, amelyet művészete kapcsán Szeged vele szemben tanúsít. Erőteljes, délceg ember a művész. Lekötelező szívességgel fogadott. Mellette két kis pöttöm legényke, 3—4 évesek, akik barátságos — „Bon jour Monsieur" köszöntéssel fogadnák. A kölcsönös udvariassága kérdések és feleletek után áttérek látogatásom céljára s megkérdem: Mi az oka Mester, hogy Szegeden ugy társadalmi, de főleg művészi szempontokból oly inkluziv módon él? Miért nern állította ki a Kultúrpalota tárlatán még egyetlen müvét se Szegeden? — Emlékszem a Szőry József dr esetére, aki négy év előtt Berlinbe küldötte föl nehánv festményét a tárlatra. A berlini lapok mind a legnagyobb magasztal ássál írtak róla s különösen a Berliner Tageblatt valóságos dicshimnuszt zengett róla. Idehaza Szegeden észre sem akarták venni.Lekicsiinyelték s még, amikor már Berlinben a német sajtó elismerte, még azután sem akarták e1ismerni, vagy méltányolni. Szőry dr végre is fölhagyott a festéssel s most csak a maga passziójára dilettánskodik, egyébként kénytelen ügyvédi gyakorlatot folytatni, — hogy megéljen. Én tanultam a Szőry dr esetéből és rosszul esett volna, ha a szegedi kritika „elbánna" velem és a művészetemmel. Féltem a szegedi kritikától és közönségtől. Ezért nem vagyok Szegednek festőművész. Mert hát — valljuk be őszintén, — a nemzeti főváros nem érett még meg arra, hogy a művészet is helyet találjon benne. Közben megnézegetem a festményeket. Tiszaparti részlet. Ez is az. Ez is. Nini, ez itt a tápéi kapu. virágot tapos. És hamar olyanná lesz, mint a taposott tartó, — virágtalan, sivár. Veron: Az életet nem lehet illúziókban végig élni. Dr Schönherrné: És az embernek sokszor be keil tartani a szemét. Nem kell olyan nagyon finom lelkűnek lenni, amilyen ön. Ajnóti: Hogyan, hát beletörődjem abba, hogy az élet evés-ivásért és kiszabott ölelésekért van? Hol van akkor az emberi az életünkben? Veron: Az illúziók csalittal benőtt árkok. A gödröt nem látja az ember; — minduntalan belép és egyensúlyt vészit... Jobb a tarolt, meztelen földön biztosan járni és küzdeni az élet javaiért. Ajnóti: Az élet java épen az illúziók! Vagy az evés, ivás, nemzés és öltözésben kimerülnek az élet javai? A ló is küzd az abrakáért és ia jobbfajta a nemzés gyönyöréből is részt kap. És (Veron felié fordulva.) ha önnek igazat adok, akkor nincs különbség a különféle 'küzdők céljai között. (Felmelegedve.) Akkor nincsenek lelki szükségletek csak testiek. Veron: Az illúzió mindig csalódást hoz. Kiábrándít és elkeseríti az életet. Ajnóti: Nem szabad azt egynemű káprázatnak nézni. Lehet az reális földbe ültetett virág is. És az ilyenre szükség van. Igaz, hogy legtöbben beérik a testük táplálásával; azok haladjanak csak a maguk utján.,, A világot, a közszellemet nem a tápláló emberek irányítják. Talán a gondolkozók, az érzők; — az erős értelműek, nem pedig a kemény testüek. Veron (Fészkelődik. Leplezni igyekszik idegességét.) Ajnóti: Én, — ez a magam álláspontja — hü módom lesz, — külön költözöm családomtól. Messze, más utcába. El viszek magammal mindent, ami a feleségemre emlékeztet. És neki nem kel! teljesebb emlékeztető két kis gvermekünknél. Azonban én is élek. És ő azt érezni fogja, mig igy nem ;s gondol rá, bogy engem is érez, hu kis fiamat megcsókolja. És lelkességgel, nagyobb gonddal fogja a kicsinyeket nevelni és olvas és művelődik. És ezekkel közelebb és közelebb jutunk egvmáshoz lelékben. Veron: Megbánja a test, ha a lélekhez jut minden kedvezés. Ajnóti: Gva'kran találkozunk majd és én udvarolni fogok neki. És újra megszeretem és újra meghódítom. És találkánk lesz. Ö minden szépről fog nekem beszélni. A kicsi apró háziügyek saját belügyei maradnak. És mi végig tisztelni és szeretni fogjuk egymást. Dr Schönherrné: A feleségét ezalatt más fogja megszeretni. Aki közelebb lakik hozzá és többet foglalkozi k vele. Az asszonyok odaadó hálával honorálják azokat, akik nekik több időt szentelnék. Ajnóti: E tekintetben nincs aggódásom. Én félreállnék az útból, mielőtt az megeshetne. Emnemben teljesen- értéktelen áj? a szerelem, amelvet őrizni kell. Nem erőszakolnám ... De hiszen mondtam, hogy az együttlakás intézménye soíha nem lehet olv erős kapocs, mint az ápolt, gondozott szerelem. Ebben része van a léleknek. És aki a lelkével is szeret, azt nem kell félteni. Dr Schönherrné (Lelkesen.): Nem adhatok igazat, de meg kell vallani, hogy amit mond, az fogva tart. Muszáj vele foglalkoznom. (Óráját nézi, félig zavartan.) De most már igazán készülnöm kell. Ajnóti: Nagyságos asszonv még nem mehet. Dr. Schönherrné (Kíváncsian.): Miért? Ajnóti: Hiszen el sem mondta, hogy minek köszönhettük a kedves szerencsét? Dr Schönherrné (Zavartan.): Látni akartam önöket. Nem elég ok az? Ajnóti (Kétkedve nevet.): Lehetséges? Dr Schönherrné: Tudja, hogy magától félek? Még soha nem érezem, hogy valaki igy kiolvassa belőlem, amit gondolok. Ajnóti: Csak ne nézzen gondolatólvasónak! Nincs abba semmi boszorkányság. Ma nagyon demokrata világban élünk. (Lopva Veron felé pillant.) Ma senki sem keresi fel embertársát, ha nincs szüksége embertársára. (Meghajolva.) Nagyságos asszonyom, rendelkezésére állok. Dr Schönherrné: (Pajkosan jóizüt nevet. Elköszön kedvesen mindenkitől. Ainótival el.) ír.