Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-01 / 26. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 6. eredményeihez a legközelebbi választásoknál. Hazafias reményei a horvát népesség józan belátásában gyökereznek, hogy a közvélemény nem mérlegelte az egymást követő válságokat, melyek az országot az előhaladásban megállították, kifejlődését és gyarapodását botorul megakadályozták. Cuvaj Ede dr elérhetni hiszi, amire előde törekedett, hogy a horvát választók végét vetik a rázkódtató politikai üzlemeknek mert szükségét érzik a gyümölcsöző pozitív munkának tul a Dráván is már. Ily munkát végezni a horvát országgyűléssel pedig neki csak akkor lehet, ha az országban a benső békesség helyreáll s a horvát szábor rendületlenül foglal állást a legitim politika alapján, mely csak a Magyarországgal való unióban, a kiegyezési törvények szellemében képzelhető. Szeged kulturális tükre. — A Somogyi-könyvtár és Városi muzeum évi jelentése. — (Saját tudósítónktól.) A közművelődési palotában elhelyezett Somogyi-könyvtár és Városi-muzeum most tette közzé évi jelentését, melyben beszámol a mult évi működéséről, a -könyvtár és muzeum gyarapodásáról. Első sorban arról emlékezik meg a jelentés, hogy a közművelődési palotában épületének rongálódása ' folytán szükségessé vált javításokat elvégezték. Nincs ugyan benn a jelentésben, de azért megemlítjük, hogy a Somogyi-könyvtárat általában egyodaluan és aránytalanul kevesen látogatják. Mondhatjuk, hogy a diákok rendes olvasótára ez a nagyszerű és kitűnően vezetett könyvtár. A délelőtti órákban sokszor ketten-hárman olvasnak. Felhőitek és hölgyek még mindig ritkán bátorkodnak be a hatalmas terembe. Ugy, hogy sok tekintetben aggodalomra ad okot ez az eredmény. Még azt jegvezzük meg. hogy Tömörkény István igazgató és Móra Ferenc könyvtáros rendkívül agilis és eredményes munkásságot fejtenek ki a könyvtár és a muzeum fejlesztése, valamint a közönség körül. A Somogyi-könyvtárban a szolgálat minden hétköznap délelőtt 10—l-ig, délután 4—7 -ig tart. A városi 3000 korona és az állami 2200 korona segélyt fölhasználták. Az évi gyarapodás 2975 kötet, a törzsállomány az év végén 79,547 kötet. A kir. ügyészségi köteles példányok két izben vétetek át. Nagyobb adomány gyanánt átvétetett a szegedi görögkeleti szerbj hitközségtől a templom renoválása alkalmával annak padlásán talált könyvtári anyag, amely kis részben a mult század ötvenes éveiből való ausztriai jogi munkákat, nagyobb részben a mult század elejéről való katonai müveket és térképeket tartalmaz. A könyvtár részére az év folyamán, a beérkezés sorrendjében nagyobb adományokat tettek: Löw Immánuel dr, Mófft Ferenc, a Dugoyúcs-Társaság, a fővárosi könyvtár, Nagy József, Iparművészeti Muzeum. A könyvtár 228 napon át volt nyitva. Az olvasók összes száma 13,218 (tavaly 12,400). És pedig 652 nő, 7561 tanuló a középiskolák három felsőbb osztályából, 89 pap, 453 tanár, tanitó, 200 iró, hirlapiró, 401 művész, 542 ügyvéd, jogász, 437 mérnök, építész, technikus, 78 orvos, 63 gyógyszerész, 261 katona, 779 köztisztviselő, 980 magántisztviselő, 71 önálló kereskedő, 181 segéd, 51 önálló iparos, 84 segéd, 24 gazdatiszt, 98 . háztulajdonos és 111 másfoglalkozásu. Az olvasók napi átlagszáma 59. Házi használatra a szabályzat értelmében és annak korlátai között kiadatott 460 kötet. A könyvtári és muzeumi bizottság öt ülést tartott. A régiségtárban a mult évi csókái ásatás anyaga földolgoztatott E nevlithkori gazdag s rendkívül érdekes telepen az idén két izben folytatta az ásatást Móra Ferenc könyvtáros, Léderer Artúr birtokos engedelmével. A csókái Kremen.Nalom ezekkel az ásatásokkal még nincsen kimeritve, a jövő évben az ásitás ismét ott lesz folytatandó. Más oldalról is történt gyarapodás. A csongrádmegyei baksi pusztáról nevlithkori és népvándorláskori agyagedények érkeztek Vedress István tiszttartó adományából. Deutsch Rezső szegedi származású budapesti lakos a megcsendült, mikor valaki belépett. Sokszor egész fölvonások alatt harangozott a sok csengetyü, mert a darab nem volt nagyon mulatságos, viziteltek egymásnál a páholybérlők. Némelyik még vacsorát is 'hozott magával. A régi Nemzeti Szinházat ugy világították, hogy a gázt a Ferencvárosból nagy tömlőkben hordották a színpadra. Mikor aztán nagyon lanyhán adta már a tömlő: a dekorátorok és a statiszták ráugrottak a tömlőre és nyomták, hogv a színpadi lámpásokból ne fogyjon ki a gáz. Rettentő büdösség volt ilyenkor a kulisszák között s nem egy kényes orrú primadonna káromkodott, emlegetvén, hogy ez a gazdálkodás maga imagát dicséri. Persze: németül. Megemlítem itt kuriózumképen, hogy ugyanezen időben egy cirkusz-lovarnő produkálta anagát, valami miss Ella Radnótbfáy. Nagvon tetszett és az ifjúság bomlott utána. De csak egy ideig. Mielőtt még elment volna Pestről, kisült, 'hogy a miss — fin. Akkor meg majd megverték. Az sem volt utolsó ünnepe a színháznak, mikor Meyerbeer eljött Pestre. A Prófétaláz idején volt. Tudvalevőleg az akkori direkció megnyerje a nagy francia énekesnőt, Lagrangeot, hogy énekelje el a Berta szerepét. El is jött és olvan Próféta-düh szállta meg a közönséget, hogv hónapokon át csak erről beszéltek s a vidékről százával jöttek föl az emberek a Prófétát bámulni, a csodálatos korcsolya-táncot, a napfölkeltét a jégen, a rengeteg dóm diszletét és a végén összeomló palotát. Erről beszélt egész Magyarország. Eljött tehát Lagrange hívására maga Meyerbeer is. No, látott az ünneplést: csakhogy a vállaikra nem kapták! Ordító taps és rengeteg éljenzés fogadta és kisérte az öreg mestert, aki még sohasem látott ilyen lelkes népet. Örömében mindenkit megcsókolt, még a statisztákat is. Volt köztük akárhány csinos leányzó. Ezt a darabot aztán megirigyelte a vidék. Csakhogv hol vegve hozzá a zenét? Hol? Hát ha nincs, előadják zene nélkül. És megirták nagy Látványos színműnek és előadták „Próféta" cím alatt s csináltak vele telt házakat. Ismertem egv vidéki színészt, akinek valóságos mániája volt minden Meverbeer-féle opera szövegkönyvéből színdarabot csinálni. Persze, Seribe szövegeiből lehet is. Akár a Hugenották, akár az Afrikai nő, akár a Próféta, mind nagyhatású jelenetekkel bővelkedik. Lett mindegyikből „jutalomjáték, e szinpadon először, díszes és fényes kiállítással, görögtüzzel és néma-képletekkel. A nagyérdemű közönség oártfogásába ajánlja magát — a jutalmazandó." Annakelőtte a jutalmazandó este a kaszszába, vagy a bemeneti ajtó elé egy székre telepedett, kimaszkirozva és felöltözve. Ott aztán a látogatók egv kissé bővebben ontották a belépti garasokat. Ez volt az ő profitja. Nem kisebb színésznő is megtette, mini Déryné. Panaszolja is eleget! Házaltak is a jegyekkel és a szinlapokkal. tuladunai Saabadbattyúnról küldött adományul bárom bronzkori agyagedényt s egy bronz tőrt, amelyet ott vasútépítési munkák alkalmával találtattak. A Mayer Ferdinánd és Társa utódai vaskereskedő cég régi diszes kastélykapuzávárt adományozott, inig Bárdoss Béla városi osztályjegyző a régi városháza toronyfalából azt az ágyúgolyót, amelyet a szeged-szőregi csatában, 1849-ben a toronyerkélyen levő Haynau táborszernagyra lőttek s mely a feje fölött fúródott a falba. (E golyóról Írásaiban Jókai Mór is megemlékezik: Ha az a golyó akkor két ujjnyival lejebb.talál . . .) A régiségtár állománya az év végén, érmekkel együtt 25,043 tárgy. A néprajzi gyűjtemény 168 darabbal gyarapodott. részint helybeli vételek, részint gyűjtések s adományokból. Sajnos, helyszűke miatt a szaporulat már nem állitható ki. Raktári kezelés alatt vannak. A képzőművészeti gyűjtemény gyarapodása 4 festmény s 1 iparművészeti tárgy. Ezek: I. Nyilassy Sándor: „Vasárnap délután" (olajfestmény). Adományozta a SzegedCsongrádi Takarékpénztár. 2. Magyar-Mannheimer Gusztáv: „Bolgár kertésztelep" (olajfestmény). Adományozta a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár. 3. Nyilassy Sándor: „Napsütés" (olajfestmény). Adományozta a Szegedi Képzőművészeti Egyesület. 4. Munkácsi Mihály: „A főpap". Vázlat. Olajfestmény. Adományozta Brunner József, Páris. A képtár anyagából a római nemzetközi művészeti kiállitásra elküldték az alábbi olajfestményeket: Csók István: „Báthory Erzsébet". Benczúr Gyula: „Tisza Kálmán". Grünfeld Béla: „Otthon". A képzőművészeti gyűjtemény állománya az év végén 303 darab műtárgy. A természetrajzi gyűjtemény szaporodása állatokban 3, növényekben 437, ásványokban 6. A muzeum az éven át minden ünnepnapon nyitva volt s vidékiek hétköznapokon is megtekinthették. A látogatás ingyenes. A muzeum első emeleti helyiségeit három izben engedték át időleges, szépművészeti kiállítások céljaira. Február 19-től március 14-ig a Szegedi Képzőművészeti Egyesület tartotta meg bennük rendes tavaszi mütárMaga a jutalmazandó járta sorra a város notabilitásait és kérte megjelenésüket. Keserű kis ünnep mondhatom. De amelyik megtette, finamciaüter nem bánta meg. Egressy azonban sohasem volt rávehető, ö a magvar színészet első arisztokratája. Hála istennek, ezeken a dolgokon már mégis tul vagvunk. A régi vidéki szinház ünnepei sohasem estek egybe a polgári ünneoekkel. Sőt karácsony és húsvét fekete vonásokkal voltak aláhúzva. Akkor senki sem járt szinházha. Mindenki a családban maradt és a családdal örvend. Megesett nem egvszer, hogy meghívták a színészeket a közös örömre, de volt elég város vagy mezőváros, ahol a szinész valósággal lenézés tárgya lévén még a család asztalához sem akarták ültetni. Ilyenkor aztán " trupp maga rendezett húsvéti kirándulást, vagv állított karácsonyfát s egymás között mulattak, föltéve, hogy volt mivel mulatni. A nagy árviz esztendejében Szekszárdon (irják Szegzárdnak is, de Szexárdnak soha) egy kis társulat szorult meg pénz és jövedelem dolgában. Tizenegyen voltak s mind a nagy-korcsmában laktak, nem kapván a városban lakást sehol. Elhatározták, hogy a szinpadon állítanak karácsonyfát. Szereztek is egy fenyőfát, de rátenni valójuk nem volt. Ezt össze kellett szerezni. Törcsvárynak, a komikusnak volt egy ideája. Fel fognak öltözni betlehemeseknek és bejárják délután a várost. Estére kelve