Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-11 / 8. szám

1912. január 11. DÉLMAGYARORSZÁG 3 meg vagyon irva, hogy Pál és Virginia menynyire szeretik egymást, mily nehezen lesznek egymáséi s a házasságban mily féltékenység, ármány gyötri őket, — de hogy Pál és Virginia miből élnek, mivel keresik a harapni valójukat, arról egy betű sincsen. A farsangot, a bálákat is ugy kell fölfogni, m'nt a régi regények irói az életet. Piperészkedni, ujjongani kell, ész nélkül keringőzni, ürességeket beszélni, mosolyogni kacagni, mámorban várni a hajnalt, az ágyat, vagy a gőzfürdőt. Hogy kenyér és adósságok is vannak, az maradjon a nanoalokra és a farsang utánra. Jakabtfy Iván a szegedi ügyészség fogságában. — fi szegedi nyári szerelmek vége. — (Saját tudósitónktól.) Megírta már a Délmagyaország, hogy Jakabffy Ivánt, a szegedi kávéházak és éjjeli mulatóhelyek ismert alakját okirathámisütás miatt letartóztatták. Jakabffy Ivánt kedden délelőtt tartóztatták le a csanádmegyei Kovácsiháza községben, mert Iritz Gyula makói gabonakereskedő csalás és okirathamisitás miatt feljelentést tett ellene a királyli ügyészségen. A fiatal végzett földbirtokost bevitték a battonyai büntető járásbíróság fogházába, ahonnét szerdán reggel elszállították Szegedre és ott átadták a királyi ügyészségnek. Jakabffy Iván most már a szegedi királyi ügyészség fogságában elmélkedik a kicsapongó léha élet bus következményeiről. Jakabffy Ivánt valószínűleg soha többet nem látják viszont azokon a vidám tanyákon, a hol ez a könnyelmű, kissé heveskedő, vérmes és határozottan szimpatikus fiatalember esztelen módon dobálta a százasokat. Egy-egy festett ajkú, hamisan kacsintó „férfisziveket repesztő" hölgy üres mosolyáért aligha fizet aranyakat ez a rossz vágányon indult fiatal földbirtokos, aki olyan határtalan tékozló hajlammal birt, mintha legalább is az amerikai milliárdosok megmérhetlen kincsei néztek volna le rája. A zömök termetű, tipikusan vidékies zsentri külsejű duhaj fiatalember most a fogházban várja bünpörónek gyors befejezését, amely után az újvilágba vitorlázik, hogy ott megtanulja azt, amit itthon megvetett: a becsületes munkát. (Elpezsgőzött, elkártyázott vagyon.) A Jakab ff y-csa\ád egyike az aradmegyei és csanádi legvagyonosabb famíliáknak. Ennek a dúsgazdag, sok őssel rendelkező családnak sarja a most letartóztatott Jakabffy Iván. Apai örökségképen hatszáz hold kitűnő csanádi föld maradt a Jakabffy-gyerekekre, akik öten voltak. Az anyjuk, özvegy Jakabffy Béláné minden ellenkezés nélkül adta ki a gyerekek apai örökségét, amelyet, különösen a fiuk, nagy mohósággal használtak ki. Jakabffy Iván és az öcscse, Gyula, azt hitték, hogy a kitűnő föld a legnagyobb pazarlást is elbirja és ezért szinte számítás nélkül szórták a pénzt. Gyula hamarabb túladott a birtokán; ő szegény még nagyobb művészettel tudta elfogyasztani a kövér szántóföldek adományát. Amikor az ősi birtok legutolsó holdja is kicsúszott a lába alól, akkor —tavaly — édesanyjának kupai (Csanádmegye) birtokán agyonlőtte magát. A szánalomra méltó ifjú végzetes tettét gyógyíthatatlan betegsége is siettette. A bátyja, Iván, életerős fiatalember, aki ettől fogva egyedül járt a szegedi éjszakai vidám tanyákra. Ez a látogatása az utóbbi időben egyre gyérült, mert egy esztendő óta már csak vagyona roncsaival rendelkezett. Néhány évvel ezelőtt a fiu megkapta az ingatlanért járó összeget," amely sokkal nagyobb volt, mint amennyit a birtok megért. Az anya ugyanis drágán vette meg fiától a kupai pusztát. Amint a fiatalember a sok ezer koronát megkapta, beköltözött Aradra s nagy buzgalommal látott a pénz elpocsékolásához. Heteken át dorbézolt a kétes hirü kávéházakban és gyakran az anyja, vagy a nagybátyja jött utána, hogy megmentsék a prédára leső éjszakai hiénáktól. A fiu ugyanis rendkívül adakozó volt, kelleténél nagyobb mennyiségben került beléje a pezsgő s ha olykor kártyázni szeretett és teljesen elzüllött, a rendőrség által ismert hamiskártyásokkal is szivesen játszott; amig csak pénzt éreztek nála a sipisták, nem engedték ki a körmük közül. Két évvel ezelőtt megtörtént vele, hogy tizenkétezer koronával a zsebében Aradra jött. Az anyja megbízta, liogy teheneket vegyen az aradi vásárban. Az ezresek teljesen megszédítették a könnyelmű fiatalembert. Betért egyik ismert éjjeli kávéházba, megivott néhány üveg pezsgőt, aztán elvegyült a kártyások közé. Hajnalra egy fillér sem volt a zsebében. A hamiskártyások nemcsak a pénzét sanzsirozták át a saját zsebükbe, hanem még egy váltót is kaptak tőle, amely hatezer korona kártyaveszteségről szólt. A fosztogatás tudomására jutott a rendőrségnek is, amely megindította az eljárást a kávéházi haramiák ellen. A járásbíróság megbüntette őket, de csak pár napi fogházat kaptak s még az sem került a nyilvánosságra, mert Jakabffy röstelte az ügyet és megkérte a lapokat, hogy ne írják meg. (Sokba került a borotválkozás.) A földbirtokosnak valósággal mániája volt, hogy a borbélysegédeknek nagy borravalókat osztogasson. Rendes szokása volt, ha szállodai lakására hivatta a borbélysegédet, hogy egy borotválkozásért négy-öt. koronát fizessen. Egy alkalommal a Vigszinpad-kabaréban mulatott valamelyik orfeumhölgygyei. A nőcske egyszerre csak igy kiáltott föl hajnali pezsgős mámorában: — Ja, maga Iván, nincs megborotválva. A fin hamar fölverette álmából az ismerős borbélysegédjét és pezsgős-palackok durrogása közben, szive dámájának ölelésétől kisérve borotváltatta meg magát. Ezért az éjszakai müveletért ötven koronát fizetett a boldog borbélysegédnek. A borbélyok és pincérek sokáig fogják gyászolni a most letartóztatott földbirtokost. Mulatásai közben ugyanis a pincérektől nem sajnálta a pénzt. Viszont a kávéházi segédek se tagadták meg tőle a kölcsönt, amikor üres zsebbel kedve szottyant a lumpoláshoz. Akármelyik kávéházban szivesen megengedték, hogy Jakabffy Iván hozomra bontassa a francia pezsgős üvegeket. Tudták, hogy az anyja nem tagadja meg a számla kifizetését, még ha ilyen tételek voltak is benne: Egy nagy tükör 250 kor. Egy pecsenyés tál 30 kor. Egy pofon a pikkolónak 10 kor. A szegény jó mama fizetett, mert szerette a fiát s nem akarta, liogy kellemetlenségei legyenek. Amikor azonban látta, hogy Iván nem javul meg, kijelentette, liogy nem fizet érte több adósságot. (A szegedi nyári szerelmek.) Jakabffy Iván nagyon gyakori vendége volt Szegednek. Huszárhadnagyi uniformisban járt be Szegedre. Minden kétes hirü helyen ismerték. Fölkereste ugyan az elegánsabb helyeket is, de csak a kifestett nők között érezte magát jól. Legtöbbet járt be Szegedre a kabaré szezon alatt. Itt a kabarénők azt mesélték róla, hogy milliomos. Jakabffy nem is cáfolta ezt meg. Szórta a pénzt és ha ő mulatott, folyt a pezsgő. Azt hiszem, Szegeden még mindenki emlékezik Ricza Margitra, aki a kabaréban énekelt. Ennek a kedvéért járt be Jakabffy Szegedre. Sokat költött, de később, mikor már a pénze elfogyott, hitelbe akart dorbézolni. Ettől fögVá a fiuí; hidegen fogadták a vendéglőkben és csak akkor bontogatták a pezsgős üvegéket, ha előre megmutatta a kék bankókat. Ez év végén a fiatalember elköltötte az utolsó koronáját is és ismerőseit kezdte pumpolgatni. Váltókölesönöket csinált, amig lehetett, azután pedig elkövetkezett az, amiért most felelnie kell a törvényszék előtt. (Csalás és okirathamisitás.) Amikor már minden pénzforrása kimerült Jakabffy Ivánnak, csaláshoz folyamodott. Ezen a nem sok dicsőséget tartogató pályán; az anyja megkárosításával akarta megkezd deni működését." Azt gondolta: az anyja nem engedi meg, hogy fiá börtönbe kerüljön. A nyáron érintkezésbe lépett Iritz Gyula makói gabonakereskedővel és megállapodott abban, hogy az édesanyja földjének termésé- 1 bői átad két vaggon igabonát. Erről kötvényt is adott, amelyet természetesen aláírásával erősített meg. A gabonáért járó 3160 koronát föl is vette a kereskedőtől. A termés betakarítása után Iritz várta a két vaggon gabonát. Amikor az nem érkezett meg, fölkereste özvegy Jakabffynét és bemutatta a fia által aláirt kötvényt. Az urnő nagyon csodálkozott ezen, azután pedig kijelentette, hogy nem akceptálja a fia megállapodását — Én nem adtam neki meghatalmazást, hogy a gabonámat eladja. És különben is már eladtam a termésemet, el is szállítottam azt, tehát nem tehetek eleget a kötvény tartalmának. — Akkor fizesse vissza nagyságos asszony a 3160 koronámat, — mondta Iritz. Az özvegy úrinő, akinek a fia már sok szomoru napot szerzett, szigorú kijelentést tett: — Egy fillért se fizetek Ivánért. Nem bá nom, akármi történik is vele. A kereskedő még több izben fölszólította; Jakabffy Ivánt és az anyját, de pénzét nem kapta vissza. Ekkor megtette a följelentést a szegedi királyi ügyészségnél, amely csalás és okirathamisitás miatt megindította ellene az eljárást. Amikor ezt özvegy Jakabffyné megtudta, megszakított fiával minden összeköttetést. A család tolibi tagjai se akartak róla tudni s igy a könnyelmű fiúnak el kellett hagynia a kupai ősi házat. (Fogságban.) Jakabffy Iván a szomszédos Mezőkovácsházára ment, ahol Gánzó Blanka vendéglőjében vett lakást. Ódajár ugyanis a községbeli intelligencia, amely szivesen fogadta a megtévedt fiatalembert. Ugyanis a községben senki se tudta, hogy Jakabffy ellen vizsgálat folyik. Ö azt mondta, hogy a közelben fog bérletet kivenni s azért költözött a faluba. Alig mozdult ki a vendéglőből, ahol kártyázással és ivással töltötte idejét. Közben az ügyészség megidézte a. megvádolt Ifjút. A hatóság idézésére azonban rtém jelentkezett. Kupáról tudatták az ügyészséggel, hogy ott már nem lakik és azt is megmondták, liogy a könnyelmű embernek semmiféle foglalkozása sincs. A-' ügyészség érré elrendelte a vádlott elfogatása! és megbízták a mezőkovácsházi csendőrséget a letartóztatással. Kissimon Mihály csendőrőrmester kedden reggel megjelent a vendéglőbén, ahol épen kártya mellett találta Jakabffy Ivánt, aki különben málékkor szintö öntüdatlan állapotban volt a pálinkától. (Utóbb már ezt se vetette meg.) Az őrmester kíméletesen akarta tudtára adni a kellemetlen hírt, hogy kénytelen letartóztatni. A fiatalember azonban nevetve mondta: Jakabffy Iván mindent beismert a vizsgáló biró előtt. — Tudom, mit cselekedtem. Azt is tudom, liogy beeeaptam a kereskedőt és ezért bűnhődnöm kell. Bár már le is ültem volna a büntetést, legalább mehetnék Amerikába. Flegmatikusai! Jelelt a vizsgálóbíró kérdé-