Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-06 / 5. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 64. hü — folytatja egy kissé merészen a férfiak jóbarátnője — érzékisége zsilipjét a férfi nyitja meg, ő zárja el — nála van ennék is a kulcsa. Ez a hűség persze a természetéből folyik, mert ő monogám hajlamú és egy férfi, élete fogytáig ki is elégiti. Azután azt a tanácsot adja, hogy minden asszony vésse e tant jó a szivébe, mert különben a társadalommal gyűlik meg a baja. A hűtlen .asszonyt megkövezik s volt idő, amikor orrát vágták le okulásul, néha elevenen el is temették. A befalazott „bűnöző" apáca is érv amellett, hogy a fenti tant tiszteletben tartsák a nők, a zsákba varrt és a tenger vizébe sülyesztett háremhölgyek példája szintúgy . . . Hogy a férfi nem hü?! Oh, ez már nem tartozik a nőre! Hogy igy kellene lenni? Ezt a szót „kell" csak a férfi mondhatja. Ez iránt érdeklődni nem a nő dolga, ez nem nőies. De ha tanácstalanul áll a férfi a női logikával szemben, akkor egy..szerüen azt mondja, hogy nincs logikája. És ez igaz is. Hogyan lehetne logikája a nőnek, aki ennyire illogikus helyzetbe szorult?! A londoni utca. — Levél az angol metropoliszból. — i. London, január 1. London utcái! Szinte csodálkozó és bámuló kifejezéssel mondom ki e két szót. Tucatja és száza a különbőzé jármüveknek száguld két irányban — baloldalon a menők, a jobboldalon a jövők, az utca torkolatánál pedig egymást keresztezve. Az ut közepén egy kis sziget, a gyalogjárók aziluma. Hirtelen a rendőr felemeli a karját s a hatás hipnotikus. Az összes jármüvek megállanak — a gyalogjárók gyorsan átsietnek — majd a tilalomjel leereszkedik s a nagy forgalmi kerék rendes medrében gördül tovább. Londonban jelenleg 6000 cab van (beleszámítva squaer"-okat) 10.000 autótaxi, azonkivül autobass-tramcars — végtelen sok és nagymenynyiségü — mégis mindea kevés a forgalom lebonyolítására. Visszatérve a taxikra, csak a napokban mult el a nagy autotaxi-strájk, amely azzal végződött, hogy nemsokára drágább lesz az „extra". Ez ugy értendő, hogy két személyen felül, minden személyért az egész útra 6 d. (penny) volt fizetendő, ezentúl 8 d. lesz az „extra"-dij. Mindezek és a különböző vonatok, villamos és egyéb — föld alatt és a házak fölött, tele vannak (full up) utasokkal és minden időszakban ezzel kapcsolatban szinte havonta nő az állomások meg „train"-ek száma. Jelenleg Londonban a városon belül háromszázon felüli az állomások száma. Megvonulok átsietés közben a kocsiúton lévő kis szigeten, egy barátságos lámpao szlopnak támaszkodom, hogy figyeljem a rohanó életet. De ni! Valaki kiabál felém a magasbői: „Hansom Sir — hansom Sir?" „Hansom" — visszhangzik a fülemben, ha nem látnám ki kiabál, „Handsome"-nak érteném (bőkezű, kedves), amint sok idegen annak is érti. Pedig csak egy kétkerekű kocsi tulajdonosa ajánlja „portékáját", amelyet feltalálójáról, „Mr. Hansom"-ról kereszteltek el. Elől teljesen nyitott, az oldalain jó kilátást nyújtó ablakkal hely csak két személy számára van benne, azért is a kocsis ülése nem elől, hanem hátul van a magasban, az ülések felett. Csinosan berendezett, ügyes, könnyű és szinte „repül". A másik a „square", kellemetlen, esetlen, nehézkes négykerekű alkotmány. Természetesen ma már azért ezek mind többet és többet ve szitenek jelentőségükből, az ilyenféle forgalmat főleg autótaxik és részben hansome-ok bonyolítják le. Azonban ha a főútvonalakat, amelyek a londoni forgalmi vér cirkulációjának hatalmas ütőerét — elhagyjuk, csak egy pár lépéssel odább már érdekes változást találunk. Nagy, széles „priváté streets" torkolnak a főútvonalakba, de egyetlen üzletet nem lehet ezekben látni, néma polgári csend veszi körül a kis oszlopos előterászszal díszített házakat és ezt a csendet csak ritkán zavarja meg egyegy autó-tülkölés. Az elővárosokban (suburbs) minden ház előtt egy kis kert van — amelyet az épület hátulsó részében egy nagyobb egészít ki. Sokszor ezen a cottege-k mögött széles „square-garden"-ek, játszóterek vannak, amelyek egyszersmind a szomszédos lakók kedvenc találkozóhelyei — ahol „interse" lehetnek, ahol az angol „boys"-ok oly szabadon és fesztelenül játszhatnak. Elgondolkozva tovább megyek s a széles kőkockákon, a kövezeten, különböző tájképeken akad meg a szemem. Nyolc-tiz „kovászon" tele van nagy ügyességgel rajzolt képekkel. Melléjük van írva: „Pity the poor arfcist." A rongyos, éheskinézésü művész ott hever a képek egyik oldalán, sapkájában egy-két penny, jelezve, hogy milyen „nagyságú" könyörületet vár tőlünk. Érdekes példája a nagy nyomorúságnak a gazdag Londonban. Az utcasarkon áll egy család: apa, anya és egy féltucat gyermek; énekelnek, azután „tányóroznak." A koldulás tilos Londonban, igy keresik a kenyerüket. A másik utcában egy vak embert vezet egy asszony, nyakában egy mozgó áruasztal apróságokkal: gyufa, inggomb stb. Mellén egy tábla hatósági jelzéssel: „Teljeseu vak — operáció után." Vagy: Félig vak — operáció előtt." Alig megyek pár lépést tovább „barrei-organ" (kintorna) zavar meg. Egy öreg veterán-talián forgatja nagy buzgalommal. Bár az angolok minden utcai énekest „Germán bands"-szóval könyvelnek el. Az angol speciális utcai zenészek trióban játszanak és rendesen a „publicbar"-ek előtt láthatók. Trombita, hárfa és hegedű adja a „triót". A parkokban vagy nagyobb tereken népzenekarok játszanak, mellettük a szünetek közben 8—10 nyelven népszónokok mondanak néha „okos", többször „véres" beszédeket, Angliában ugyanis teljes szólásszabadság van, itt mindenki nyilvánosan szónokolhat — nem kell engedélyt kérni népgyülésekre — szidhatja a kormányt, az uralkodó intézményeket, ahogy szive-száján kifér, senki sem ütközik meg rajta, sőt a jelenlevő nngol rendőr nagyokat mosolyog magában az egyes mulatságos részleteknél. De nyilvánosan nem nem mutatja ezt, különben is jellegzetes at angol rendőrök komolysága, nagyon ritka eset az, mikor közülök valamelyik nyilvánosan mosolyog. A napokban voltam egy banketten s ott egy tényleges admirális ugy szidta a kormányt, olyan politikai, belpolitikai beszédet mondott, hogy nálunk rögtön lefokozták volnaa a nyugdíjazáson kivül. Itt a legvigabban áll az ügyek élén, sőt nemsokára „Undersecretary" lesz a szidott minisztériumban, amint mondják. Ilyen véleményszabadság azonban tényleg csak nagy politikai érettségü nemzeteknél engedhető meg. — A villany, benzin és lőerő mellett nem szabad ki felejtenünk még egy tipust az utcai forgalom alakjai közül. A biciklizök és tendemezök csoportját. Fiu-lánykettősök nagy számmal szerepelnek ezek között. A parkok tele vannak sétálókkal és magánfogatokkal. Nincs ország, ahol olyan elterjedt volna a hajtás és lovaglás sportja a hölgyek között, mínt itt. A szezonban — novembertől kezdve százával ezrével lehet őket látni a Hyde Parkban — férjük, atyjuk, bátyjuk vagy egy „groom" kíséretében. Kétségtelenül nagyon csinos látványt nyújtanak a londoni parkokban, amolyeket nem ok nélkül neveznek „the lungs of the London Colossus !" (London tüdői.) Ezek a térközök nagyon hasznára vannak a londoni egészségi viszonyoknak s ha összeadjuk a „commens"okat, a „squares"-eket, „gardens"-eket • és „parks"-okat, eredményül azt kapjuk, hogy ezek egy negyedrészét teszik a világ első metropolisa területének. „Gaper Sir ! Speshul hedishun ! Orrible tragedy" ! — kiáltja valaki a fülembe. Egy rongyos, a földből alighogy kilátszó kis angol fiu, egy angol rikkancs kínálja hevesen az „evening papers"-t. De nemcsak ebben a munkában, hanem nagyon sok vállalatnál alkalmaznak alig felserdült gyermekeket olyan feladatokra, melyeket másutt felnőtt férfiak látnak el. P). a táviratkézbesitők kivétel nélkül 14—17 éves fiuk, akik ép oly jól végzik ezt a szolgálatot, mint bármely másországbeli „sürgöny-kihordó veterán. Érdekes az utcasarki „shoeblachs"-ek (cipőtisztítók) csoportja. Egész fiatal fiuk — akik különben szervezett csoportot „a brigadó"-ot alkotnak. Körülbelül 400-an vannak és öltözetük a jellegzetes flanellbluz (kék-vörös, szürkefekete: kerületeik szerint). Közös pénztáruk van ós ebbe minden egyes befizeti a maga keresetét s a szükséges kiadásokon felüli maradványon megosztoznak — kinek mennyi szükséges, kiveszi — a tőke közben forog, kamatozik és növekszik. Évente átlag 12000 font sterling a befizetés (290.000 kor.), ugy hogy egyre circa 300 font (7200 korona) esik. Kedves, komoly részlete az angol utcai életnek az „englisli policeman". Élő jelzőállomása és gondos fentartója a rendnek — a legilletékesebb személy minden szükséges felvilágosítás esetében. Udvarias, soha sem pöffeszkedő. Néha ugyan nagyon rövid, például ha a city-ben torlódna a kocsik, le kell bonyolítania a forgalmat éa valaki ilyen munkája közben kérdezősködik egy ilyen utca után, alig hogy elfordítja felelősségteljes munkájától szemét — csak ugy flegmatikusán odaszól: „second terming on the left", aztán ha nagy köd van, mind lehet egy fél órát keresgélni a „second terming"-et. De ha nincs ilyen dolga, annyira előzékeny, hogy el is vezeti az illetőt a kérdéses helyre. Méltóságát mind .inkor meg. őrzi és jaj lenne annak, aki csak halványan és jaj lenne annak, aki csak halványan is gunyolnj merné. Azt hiszem, másodszor nem próbálná meg. Különben az angol közönség mindenben kezére játszik a rend embereinek, föltétlenül és ellentmondás nélkül engedelmeskedik akaratuknak — ezért megy ez a városi gépezet olyan simán. Szerencsétlenség — dacára az óriási forgalomnak — jóval kevesebb történik aránylag, mint bármely más európai városban, (300 haláleset évente) pedig az autók gyorsabban hajtanak, mint Budapesten s az autóbuszok, ezek a nagy külső fedélzettel ellátott praktikus közös kocsik — sokszor alig egy vékony hajszálnyira surrannak el egymás mellett, De a sofförök oly ügyesek s a közönségnek általában oly kifejlett forgalmi érzéke van, hogy nagy ritkaság szinte egy-egy komolyabb baleset. m b^bbühbbbbbesubbb | FEHÉR IMRE g központi fűtés-, légszesz-, vízvezeték* és csatornázási vállalataSZEGED, Tisza Lajos-körut 69. sz. H W Elvállal a fenti szakmába vágó összes mun- 0 g| káknak szabs erü és pontos elkészítését. U m - költségvetés díjtalanul - £ b g Telefonszám 915. - Telefonszám 915 3 Z - - • L ' J