Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-06 / 5. szám

1912 január 6 DÉLMAGYARORSZÁG 15 ben természetesen épen ugy érti a főherceg­nő, hogyan kell számára a nagyúri otthont kellemessé tenni. Mintha nyoina se volna benne az egoizmusnak, ugy, olyan feltétle­nül tudja szeretni az urát |és gyermekeit. Ugy látszik, csakugyan arra a szerepre szü­letett, hogy feleség legyen egy uralkodó ol­dalán, anélkül, liogy királynő volna. Álta­lában ritkaság az ideális házasság, a trón­örökösné azonban mintha ilyen volna. Ho­henberg hercegnő maga nem sportol, nem vadászik, de azért soha nem késik elkísérni laz urát vadászatra, vagy valamely más •sporthoz, lia ugy kívánja, már pedig a trón­örökös többnyire ugy kívánja, liogy felesége vele utazzék. Nagyon jellemző ez a hercegnő­re. Nem érvényesiti ia saját egyéniségét és ez bizonyára nem gyengeség tőle, hanem okosság. A trónörökös méltányolja ezeket a ikitünő tulajdonságokat. Legjobban szeretné, ha mindig együtt lehetne vele. Igy aztán tel­jes az egyetértés, a harmónia ebben a há­zasságban. Mint anya, ép ily kitűnő a főher­cegnő. Minden idejét, amelyet a reprezen­tálás le' nem foglal, gyermekeivel tölti. Ne­velésüket nem engedi át másoknak, maga .érdeklődik még ruházatuk és étkezésük ap­ró részletei iránt is. A trónörökösék legidő­sebb gyermeke, a kedves Zsófia hercegnő, aki, mint Ernő herceg, anyjához hasonlít, mig Miksa herceg teljesen apja mása. A gyerme­kek meleg szeretettel csüggnek szüleiken. A ikonopisti kastélyban, ha vendég nincsen, a dejeuner után mindig a gyerekszobát keresi fel a trónörökös-pár. Nagyon kedvesek, meg­kapok ezek a gyerekszobában töltött dél­utáni órák. A hercegnő itt legtöbbször együtt dolgozik a leányával, mostanában, karácsony itáján többnyire védencei számára varroga­tott ruhadarabokat. A hercegnő ugyanis igazán jószivü hölgy és nem lehet rossz né­ven venni tőle, hogy kissé régies módon üzi a jótékonyságot: a maga munkáját szereti elajándékozni. Tény azonban, hogy készpénz­zel is sok jót tesz, még pedig mindig telje­sen titokban. A hercegi gyermekek viszont külön gyűjtenek pénzt egész esztendőben, a melyből azután karácsonykor külön aján­dékozzák meg a szegényebb ' alkalmazotta­Svat. A Belvedereben az idén már karácsony előtti szerdán megtörtént az ajándékok szét­osztása, mert a trónörökös azután egész csa­ládjával Konopistba utazott és ott volt a tu­laj donképeni karácsonyi ünnepély. Általá­ban szeretik magukkal vinni a gyermekeket, hacsak nem egészen rövid ideig tartó uta­zásról van szó. , Konopistban a St.-Moricban (a megszokott téli tartózkadási helyen, a •trónörökösné együtt korcsolyázik gyerme­keivel. Más sportban, amint már emiitettük, nem vesz részt. Állandó társalkodónője a trónörökösnének nincsen. Az egyetlen hölgy, aki gyakrabban elkíséri, Rumerskirch bárónő. Vele mintegy baráti viszonyban van, általában összes ré­gi barátnőivel fentartotta a szívélyes érint­kezést. Hasonló a viszony közte és az ural­kodó család többi női tagjai között is. Iza­bella főhercegnő egyszerűen tegeződni kez­dett az uj rokonnal, akinek azonban nem ment olyan könnyen ez a bizalmas beszéd­mód, ugy, liogy egy izben igy szólitotta meg: — Te, császári fenség ... — Mintha csak a katonákat hallanám — mondotta ekkor a főhercegnő. Az udvari etikett persze a legjobb viszony mellett is tereint néha kényes helyzeteket. Furcsa néha, udvari ünnepélyek alkalmá­val, liogy a leendő király feleségének a leg­jfiatalabb főhercegnők között kell helyet fog­lalnia. Hohenberg Zsófia azonban ilyenkor is elfogulatlanul ós kellő méltósággal tud vi­selkedni. Azt mindenesetre elismeri róla mindenki, hogy pompás alakja, magatartása valóban fejedelmi. Toalettjei is minden ün­nepélyes alkalomnál igazán nagyszerűek. Az ilyen fényesebb ruhákat gyakran a trónörö­kössel együtt választják ki és csaknem min­dig teljes sikere van velük. Párisi diuatieuél. Páris, újév után. A francia főváros szürke égboltja alatt és utcáinak nyirkos faburkolatán diadalmasan uralkodik a „szőrme". Kalapok, köpenyek, stólák, muffok, egész kosztümök prémből. A nők nyári vonalszerű alakjai a nehézkes vi­seletben valóságos hóemberekké változnak 'át. A nmffok négyszegletű, lapos „mappa"­alakban egészítik ki a szőrös toalettet. Drága les a szőrmedivat. Különösen, ha a szép dámák csökönyösködnek és csakis kive­szőben levő bundás állatok „hamisítatlan" bő­rébe akarnak burkolózni. Oh, a szent hiszé­kenység! A szücsmesterség csodákat mivel a szelíd nyuszikának vad fehér fókává való át­varázsolásával. Igy lesz a macskából kanadai hód,, vagy hermelin. Patkány, kecske, bá­rány, mókus és egyéb szapora állat is akarva, nemakarva lenyuzatja a bőrét, hogy valami ekszotikus állat neve alatt kerüljön a divat piacára. A legértékesebb prémek a hermelin ós a teoboly. Keresett a fekete és ezüst róka is. El­lenben a cliinchilla és a vidra ezentúl ritkáb­ban lesz látható, mert hazája Ohile és Peru olyan szigorú vadászati és kiviteli tilalmat hozott, hogy csakis milliárdosok engedhetik meg maguknak ezt a lukszust. A legújabb prém, melyet csikókban köppe­nyek gallérjára s kézelőire alkalmaznak, a hiúz. Ez aránylag olcsó s igy hamar lesz népszerű s épen ilyen gyorsan válik „közön­ségessé". Elegáns a most nagyon kedvelt hosszú re­dingot „breitschwanz"-ból, sarkvidéki róka szegélylyel, valamint a bronzcsillogásu bár­sony kosztüm vakondok-stólával és muffal. A különböző szőrmék ugyanazon öltözéken való egyesítése szintén szokásos. Ilyen például a fejét fülig befedő vakondokfőkötő, a homlok­részen keskeny hermelincsikkal, jobboldalt aranysárga selyemből kézzel csavart nagy rokokó rózsával. A prémsapkák és főkötők egyáltalában nagyon divatosak s a kalapok is megszépül­tek. Az őszi ízléstelen magasba nyúló s „stanicli"alaku prém és bársony süvegek épen ugy eltűntek, mint a nyakszirtig mé­lyedő és az orrig lenyúló ízléstelen tepsi­kalapok eltünedeznek és helyet adnak a festői Rembrandt-kalapoknak, baloldalt felcsapott karimával s az affektált mesterkéltségből felszabadult s a maga természetességében kecsesen aláhajló structollal. Esti öltözékhez, szinliáz utáni souper-khez s más hasonló összejövetelekhez könnyű, len­ge lukszus-szövetekből, mint csillámos selyem muszlinbői, gyöngyös tüllből, érCcel inkrusz­tált csipkéből kicsike főkötő vagy diadém alakú fejdíszek készülnek, melyek a valódi vagy hamis ékszerektől csillogó aranyhálók­kal, chignontartókkal, homlokkövekkel stb. vetélykednek. Az estélyi öltözékek nem olyan előkelőek, mint eddig voltak. Ezt némileg az újra feltá­madt uszály alakja is okozza, mely csak egy szóknyarészből nyúlik ki, hegyben végződik s nem eléggé imponáló. Pedig sohse használtak félannyi csillogó, fényes anyagot az estélyi toilettekhez, inint épen az idén. Egy rózsaszín atlaszruhát, melynek hegyes uszálya alig kukkan elő a ráboruló fehér tüll­iszoknya alól, • keskeny cobolyszegélylyel dí­szített szépiabarna selyemuszlin tunika szál­ltén félig eltakar. A tüllszoknyát és az ugyan­azon szövetből készült, mély kivágásu derekak aranynyal himzetft brüsszeli csipke disziti. Egyáltalában prém és csipke majdnem egyetlen estélyi öltözékről se hiányzik. Mint ujitást jelezhetem, hogy a prémszegélyt ez idén már nemcsak a legkönnyebb szövetek­hez^ mint a tüll és a selyemuszlin, alkalmaz­zák, hanem a kalapfátyolt is prémmel szegé­lyezik. Ezek a fátylak vagy pettyezett, mintás és sima tüllből, vagy finom selyemgázból és csipkeszövetből készülnek és keskeny coboly, chinchilla- vagy vakondok-szegélylyel van­nak ellátva. Sajátságos, hogy ez idén a kis kalapok, a toqueok és sapkák fátyolmentesek maradnak, mig a nagy karimájú rembrand­tok alatt sürü fátyol boritja az arcot. NflPMtlREK A szegedi jég. Ne olvassák fiatal lányok Amit itten sorokba hányok Intelmem nem ok nélkül baljós: A témám ma nagyon sikamlós. Talán mindennél sikamlósabb: Mert e versek a jégről szólnak. A jégről, mely bárfiogy tekintsem, Holnap tán lesz, de ma még nincsen. Pedig tárt hullámokkal várja A szegedi korcsolyapálya: S minden reményt a jéghez fűznek A rithásbolt s a vasasüzlet; Hetek óta mást nem is kapsz ott, Mint bőrbekecset, halifakszot. A szenvedélyes korcsolyázók, Mohón lesik a piciny zászlót, Mely holnap tán hirdeti végre: Megnyílt a pálya! Ki a jégre! Az ifjúság a jégre tódul, Nem is tud betelni a jóbul: Az ember jeget nem is lát ám, Csak korcsolyázót egymás hátán, Kik ugy rójják a hármast, nyolcastr Hogy akár késő estig olvasd. És bógniznak nagy miivészettel, Mindben világbajnok veszett el. Ám a jégen nem ez a lényeg, Hanem a keá, .s jégregénvek: Égy-egy ifjú és bájos párja A jégpályát mindaddig járja, Addig siklik a sima jégen, Mig egymáshoz simul végképen. — Most virrad föl majd igazába' Annak az embernek világa, Aki (ha igaz, mit beszélnek) Legjobban a „jég hátán él meg". S hogy még egy közmondást idézzek Mig ily munkát rótt rám a végzet, Ugy érzem magamat, mint holmi Szamár, ki „jégre ment táncolni" És addig táncolt bánatába, Mig — el nem törött a verslába. — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnepek miatt kedden, szokott időben jelenik meg. — Nyomtatványkiállitás Szegeden. Szombaton délelőtt tiz órakor nyilik meg a szegedi kultúrpalota nagytermében a nyom­dászok kiállítása. A szegedi nyomdászokon kivül a környékbeli és néhány főváros*

Next

/
Thumbnails
Contents