Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-06 / 5. szám

1912 január 6 DÉLMAGYARORSZÁG 15 ben természetesen épen ugy érti a főhercegnő, hogyan kell számára a nagyúri otthont kellemessé tenni. Mintha nyoina se volna benne az egoizmusnak, ugy, olyan feltétlenül tudja szeretni az urát |és gyermekeit. Ugy látszik, csakugyan arra a szerepre született, hogy feleség legyen egy uralkodó oldalán, anélkül, liogy királynő volna. Általában ritkaság az ideális házasság, a trónörökösné azonban mintha ilyen volna. Hohenberg hercegnő maga nem sportol, nem vadászik, de azért soha nem késik elkísérni laz urát vadászatra, vagy valamely más •sporthoz, lia ugy kívánja, már pedig a trónörökös többnyire ugy kívánja, liogy felesége vele utazzék. Nagyon jellemző ez a hercegnőre. Nem érvényesiti ia saját egyéniségét és ez bizonyára nem gyengeség tőle, hanem okosság. A trónörökös méltányolja ezeket a ikitünő tulajdonságokat. Legjobban szeretné, ha mindig együtt lehetne vele. Igy aztán teljes az egyetértés, a harmónia ebben a házasságban. Mint anya, ép ily kitűnő a főhercegnő. Minden idejét, amelyet a reprezentálás le' nem foglal, gyermekeivel tölti. Nevelésüket nem engedi át másoknak, maga .érdeklődik még ruházatuk és étkezésük apró részletei iránt is. A trónörökösék legidősebb gyermeke, a kedves Zsófia hercegnő, aki, mint Ernő herceg, anyjához hasonlít, mig Miksa herceg teljesen apja mása. A gyermekek meleg szeretettel csüggnek szüleiken. A ikonopisti kastélyban, ha vendég nincsen, a dejeuner után mindig a gyerekszobát keresi fel a trónörökös-pár. Nagyon kedvesek, megkapok ezek a gyerekszobában töltött délutáni órák. A hercegnő itt legtöbbször együtt dolgozik a leányával, mostanában, karácsony itáján többnyire védencei számára varrogatott ruhadarabokat. A hercegnő ugyanis igazán jószivü hölgy és nem lehet rossz néven venni tőle, hogy kissé régies módon üzi a jótékonyságot: a maga munkáját szereti elajándékozni. Tény azonban, hogy készpénzzel is sok jót tesz, még pedig mindig teljesen titokban. A hercegi gyermekek viszont külön gyűjtenek pénzt egész esztendőben, a melyből azután karácsonykor külön ajándékozzák meg a szegényebb ' alkalmazottaSvat. A Belvedereben az idén már karácsony előtti szerdán megtörtént az ajándékok szétosztása, mert a trónörökös azután egész családjával Konopistba utazott és ott volt a tulaj donképeni karácsonyi ünnepély. Általában szeretik magukkal vinni a gyermekeket, hacsak nem egészen rövid ideig tartó utazásról van szó. , Konopistban a St.-Moricban (a megszokott téli tartózkadási helyen, a •trónörökösné együtt korcsolyázik gyermekeivel. Más sportban, amint már emiitettük, nem vesz részt. Állandó társalkodónője a trónörökösnének nincsen. Az egyetlen hölgy, aki gyakrabban elkíséri, Rumerskirch bárónő. Vele mintegy baráti viszonyban van, általában összes régi barátnőivel fentartotta a szívélyes érintkezést. Hasonló a viszony közte és az uralkodó család többi női tagjai között is. Izabella főhercegnő egyszerűen tegeződni kezdett az uj rokonnal, akinek azonban nem ment olyan könnyen ez a bizalmas beszédmód, ugy, liogy egy izben igy szólitotta meg: — Te, császári fenség ... — Mintha csak a katonákat hallanám — mondotta ekkor a főhercegnő. Az udvari etikett persze a legjobb viszony mellett is tereint néha kényes helyzeteket. Furcsa néha, udvari ünnepélyek alkalmával, liogy a leendő király feleségének a legjfiatalabb főhercegnők között kell helyet foglalnia. Hohenberg Zsófia azonban ilyenkor is elfogulatlanul ós kellő méltósággal tud viselkedni. Azt mindenesetre elismeri róla mindenki, hogy pompás alakja, magatartása valóban fejedelmi. Toalettjei is minden ünnepélyes alkalomnál igazán nagyszerűek. Az ilyen fényesebb ruhákat gyakran a trónörökössel együtt választják ki és csaknem mindig teljes sikere van velük. Párisi diuatieuél. Páris, újév után. A francia főváros szürke égboltja alatt és utcáinak nyirkos faburkolatán diadalmasan uralkodik a „szőrme". Kalapok, köpenyek, stólák, muffok, egész kosztümök prémből. A nők nyári vonalszerű alakjai a nehézkes viseletben valóságos hóemberekké változnak 'át. A nmffok négyszegletű, lapos „mappa"alakban egészítik ki a szőrös toalettet. Drága les a szőrmedivat. Különösen, ha a szép dámák csökönyösködnek és csakis kiveszőben levő bundás állatok „hamisítatlan" bőrébe akarnak burkolózni. Oh, a szent hiszékenység! A szücsmesterség csodákat mivel a szelíd nyuszikának vad fehér fókává való átvarázsolásával. Igy lesz a macskából kanadai hód,, vagy hermelin. Patkány, kecske, bárány, mókus és egyéb szapora állat is akarva, nemakarva lenyuzatja a bőrét, hogy valami ekszotikus állat neve alatt kerüljön a divat piacára. A legértékesebb prémek a hermelin ós a teoboly. Keresett a fekete és ezüst róka is. Ellenben a cliinchilla és a vidra ezentúl ritkábban lesz látható, mert hazája Ohile és Peru olyan szigorú vadászati és kiviteli tilalmat hozott, hogy csakis milliárdosok engedhetik meg maguknak ezt a lukszust. A legújabb prém, melyet csikókban köppenyek gallérjára s kézelőire alkalmaznak, a hiúz. Ez aránylag olcsó s igy hamar lesz népszerű s épen ilyen gyorsan válik „közönségessé". Elegáns a most nagyon kedvelt hosszú redingot „breitschwanz"-ból, sarkvidéki róka szegélylyel, valamint a bronzcsillogásu bársony kosztüm vakondok-stólával és muffal. A különböző szőrmék ugyanazon öltözéken való egyesítése szintén szokásos. Ilyen például a fejét fülig befedő vakondokfőkötő, a homlokrészen keskeny hermelincsikkal, jobboldalt aranysárga selyemből kézzel csavart nagy rokokó rózsával. A prémsapkák és főkötők egyáltalában nagyon divatosak s a kalapok is megszépültek. Az őszi ízléstelen magasba nyúló s „stanicli"alaku prém és bársony süvegek épen ugy eltűntek, mint a nyakszirtig mélyedő és az orrig lenyúló ízléstelen tepsikalapok eltünedeznek és helyet adnak a festői Rembrandt-kalapoknak, baloldalt felcsapott karimával s az affektált mesterkéltségből felszabadult s a maga természetességében kecsesen aláhajló structollal. Esti öltözékhez, szinliáz utáni souper-khez s más hasonló összejövetelekhez könnyű, lenge lukszus-szövetekből, mint csillámos selyem muszlinbői, gyöngyös tüllből, érCcel inkrusztált csipkéből kicsike főkötő vagy diadém alakú fejdíszek készülnek, melyek a valódi vagy hamis ékszerektől csillogó aranyhálókkal, chignontartókkal, homlokkövekkel stb. vetélykednek. Az estélyi öltözékek nem olyan előkelőek, mint eddig voltak. Ezt némileg az újra feltámadt uszály alakja is okozza, mely csak egy szóknyarészből nyúlik ki, hegyben végződik s nem eléggé imponáló. Pedig sohse használtak félannyi csillogó, fényes anyagot az estélyi toilettekhez, inint épen az idén. Egy rózsaszín atlaszruhát, melynek hegyes uszálya alig kukkan elő a ráboruló fehér tülliszoknya alól, • keskeny cobolyszegélylyel díszített szépiabarna selyemuszlin tunika szálltén félig eltakar. A tüllszoknyát és az ugyanazon szövetből készült, mély kivágásu derekak aranynyal himzetft brüsszeli csipke disziti. Egyáltalában prém és csipke majdnem egyetlen estélyi öltözékről se hiányzik. Mint ujitást jelezhetem, hogy a prémszegélyt ez idén már nemcsak a legkönnyebb szövetekhez^ mint a tüll és a selyemuszlin, alkalmazzák, hanem a kalapfátyolt is prémmel szegélyezik. Ezek a fátylak vagy pettyezett, mintás és sima tüllből, vagy finom selyemgázból és csipkeszövetből készülnek és keskeny coboly, chinchilla- vagy vakondok-szegélylyel vannak ellátva. Sajátságos, hogy ez idén a kis kalapok, a toqueok és sapkák fátyolmentesek maradnak, mig a nagy karimájú rembrandtok alatt sürü fátyol boritja az arcot. NflPMtlREK A szegedi jég. Ne olvassák fiatal lányok Amit itten sorokba hányok Intelmem nem ok nélkül baljós: A témám ma nagyon sikamlós. Talán mindennél sikamlósabb: Mert e versek a jégről szólnak. A jégről, mely bárfiogy tekintsem, Holnap tán lesz, de ma még nincsen. Pedig tárt hullámokkal várja A szegedi korcsolyapálya: S minden reményt a jéghez fűznek A rithásbolt s a vasasüzlet; Hetek óta mást nem is kapsz ott, Mint bőrbekecset, halifakszot. A szenvedélyes korcsolyázók, Mohón lesik a piciny zászlót, Mely holnap tán hirdeti végre: Megnyílt a pálya! Ki a jégre! Az ifjúság a jégre tódul, Nem is tud betelni a jóbul: Az ember jeget nem is lát ám, Csak korcsolyázót egymás hátán, Kik ugy rójják a hármast, nyolcastr Hogy akár késő estig olvasd. És bógniznak nagy miivészettel, Mindben világbajnok veszett el. Ám a jégen nem ez a lényeg, Hanem a keá, .s jégregénvek: Égy-egy ifjú és bájos párja A jégpályát mindaddig járja, Addig siklik a sima jégen, Mig egymáshoz simul végképen. — Most virrad föl majd igazába' Annak az embernek világa, Aki (ha igaz, mit beszélnek) Legjobban a „jég hátán él meg". S hogy még egy közmondást idézzek Mig ily munkát rótt rám a végzet, Ugy érzem magamat, mint holmi Szamár, ki „jégre ment táncolni" És addig táncolt bánatába, Mig — el nem törött a verslába. — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnepek miatt kedden, szokott időben jelenik meg. — Nyomtatványkiállitás Szegeden. Szombaton délelőtt tiz órakor nyilik meg a szegedi kultúrpalota nagytermében a nyomdászok kiállítása. A szegedi nyomdászokon kivül a környékbeli és néhány főváros*