Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-26 / 21. szám

1912. január 28. ciánén pedig 6800 korona. Vagyis közel húsz­ezer koronát zenélt el a drágasággal, ínség­gel küzdő mulató Temesvár! Az 1910. évben ezen a címen 12.000 koronát mutatott fel a statisztika. Mert minél nagyobb a nyomorú­ság, annál vígabb az élet! — Föltámadó Shakespeare-knltusz. Lon­donból jelentik: Az Earls Coart-on, a London délnyugati részében fekvő egykor hires téren májusban érdekes ünnepségek fognak leját­szódni. Szük keretben, nagy gonddal felépít­ve, ott támasztják fel Shakespeare Angliáját. Az összes házakat és palotákat Erzsébet ki­rályné stílusában épitik át s korhüek lesz­nek a kosztümök és szokások is. Anakroniz­must egyáltalában nem tűrnek meg, kivé­vén, természetesen a villanyvilágítást. Két Shakespeare szinház fogja a bizonyítékát ad­ni annak, hogy a németeket is felül lehet múlni a nagy költő kultuszában. Az egyik színházban a Patrick Kirwan adja elő Sha­kespeare-t a régi stílus szerint, a másikban Sir Henry Wood adat elő Erzsóbetkori zenét és táncokat. Természetes, hogy egy Shakes­peare gyűjtemény sem hiányzik, ez azonban teljesen angol, de remélik, hogy a világ leg­nagyobb Shakespeare-társasága, a berlini, enged szigorú elveiből és hozzájárul a gyűj­temény gyarapításához. Azt hiszik, hogy Franciaország is el fog küldeni mindent, ami illusztrálhatja Franciaországnak Shakes­peare tárgyalta korát. Fel fogják támasztani az 1851-ben már végleg megszűnt Szent Ber­náthegyi éji miséket. Párviadalokat fognak vini s a tavon egy igazi galione fog úszni, ha harcba nem is száll. A Weltcom Club, Anglia legelőkelőbb társasköre, erre az al­kalomra át fog alakulni a Mermaid Tavern Clubba, amelyet Raleigh alapított s amely­nek Shakespeare is Flechter és Beaumont drámaírók is, Selden jogász, Dqme, a költő is tagjai voltak. Végül az angol kertószmü­vész egy remeke fel akarja támasztani az egész Shakespeare-kertet, mindazokat a virá­gokat, amelyeket Shakespeare ismert és ápolt. — Forronganaka párisi postatisztek. Parisból jelentik, hogy a párisi postatisztek erősen forronganak s minden jel arra mutat, hogy néhány nap múlva sztrájkba törnek ki. A postatisztek elégedetlenségének oka, hogy egy postatitkárt, aki nagy agitációt fejtett ki a postások szervezetében, — hirtelen elbo­csátottak. — Ahol tilos a csárdás. E cim elolvasása után mindenki bizonyára rögtön kitalálja, hogy a csárdást, bár szép hazánk határain belül, de idegen ajkú honfitársaink mondot­ták tilosnak valami szépen sikerült nemzeti­ségi táncmulatságon. Az olvasó nem téved: az egyetlen népszerű táncot a csanádmegyei Sajtény községben tiltották meg az egyik mulatságon, amelyet román hazafiak rendez­tek a napokban. Mint egyik jelenvolt olva­sónk irja, a mulató közönségnek egy_ része kezdte megunni a román táncokat és csár­dást követelt. E célból néhányan fölkeresték a főrendezőt, aki kijelentette, liogy a cigány is, ha többen kívánják, rázendíthet a csár­dásra. A csárdásból azonban nem lett sem­mi: alig kezdett bele a cigány, az első és néhány taktus után szinte megdühödve ro­ll ant oda egy vajdahunyadi banktisztviselő és „ez román mulatság!" fölkiáltással rátette a kezét a prímás hegedűjére. Néhányan, akik már táncolni kezdtek, a hölgyek (kívánságára hivatkoztak, a kitűnő nemzeti érzésű ifjú azonban még a hölgyekre való tekintetei sem engedett a negyvennyolcból. Igy történt, liogy mivel a rendezők bölcs tartózkodással a vállukat vonogatták, a csárdás röviden és kíméletlenül száműzetett. — Elzüllött urak és hölgyek. Aradon meghalt a minap Neumann Simon nagyvál­lalkozó és milliomos. Végrendeletében két­ezer koronát hagyott a város szegényeire s ezt az összeget ma délelőtt osztották szét. A pénzosztásra vagy kilencszáz főből álló tömeg verődött össze a polgármesteri hiva­tal körül: nyomorékok, bénák, öregen meg­DÉLMAGYARORSZÁG 267 törtek és rongyokban didergők. A rettentő tömegben volt néhány feltűnő alak is, az élet kalandos letörtjei, akik még nem is oly régen elég jelentős társadalmi szerepet ját­szottak. Igy a koldusok sorában mint „jelen volt" megjelent Fechlig Armand báró is, el­züllött letört ur, aki az egyházpolitikai har­cok alkalmával ínég a főrendiház padjairól szónokolt. A báró közelében egy egykori hi­res színésznő húzódott meg, rongyokba és kendőbe burkolva; ez a nő egyszer a lábát törte, amikor felépült nem kapott rögtön szerződést és apránként elzüllött ... A ki­lencszáz embernek persze nem igen tellett segítség a kétezer koronából. Vagy három­százan kaptak kisebb-nagyobb segítséget, a többiek aztán zúgolódva vonultak el. — D'AiinuuzJo dala. Milánóból jelentik : A napokban kellett volna a könyvpiacon megjelennie D'Annunzio uj daloskötetének. Az ügyészség azonban hátráltatja a műked­velők számára készülő gyűjtemény kiadását, mert benne van az uj afrikai harci óda, a Dal a Dardanellákhoz, amelyben D'Annunzio gyűlölettől toporzékolva pengeti lantját az osztrák császár ellen. Az ügyészség elrendel­te ennek a dalnak kiküszöbölését s hivatalos bizottság semmisítette meg a nyomdában a szedést. A gyűjteményes kötet tehát a Dar­danella-óda nélkül fog napvilágot látni. — Eltűnt aradi gyárigazgató. Arad­ról jelentik, hogy Lésay Ottó, egy ottani na­gyobb gyár igazgatóját igazagtósági állásá­tól fölmentette s helyébe más igazgatót ne­vezett ki. Ez az igazgatóválság egy kissé megkésett, mert Lésay mintegy két hónap előtt eltűnt és teljesen nyoma veszett. A gyár igazgatósága és az eltűnt Igazgató családja semmiféle nyilatkozatot nem tesz, sem az eltűnt hollétéről, sem arról, hogy minő hiányt észleltek a gyárban, bár kiszi­várgott hirek szerint 400.000 korona a hiány. Nagyon valószínű, ihogy nagyobb összeg hi­ányzik, mert legutóbb egy radiatort nem tu­dott a gyár kiváltani, ugy hogy kénytelenek voltak beraktározni. — Megrendszabályozott főszolgabirák. Nagyváradról irják: Fráter Barna alispán meggyőződött róla, hogy némely főszolga­bíró nem tartózkodik állandóan a járás terü­letén. Ennek következtében ma szigorú bi­zalmas rendeletet intézett Biharmegye ösz­szes főszolgabiráihoz. Határozottan elren­delte, hogy csak szükséges esetben távozza­nak el a székhelyükről és a hivatalos órák idején a hivatalukban tartózkodjanak. Ha pedig bármely okból el kell hagyni a vezeté­sükre bizott járás székhelyét, minden eset­ben az alispánnak jelentsék be, vagyis a tá­vozásra engedelmet kérjenek. — Báli történet. Nápolyból jelentik: A legelőkelőbb vendégfogadóban, a Roma-hotel­ben választékos társaság gyűlt egybe sziik­körii mulatságra. Javában állt a tánc, mikor Landali nápolyi főállamügyész menye, aki szintén a táncoló párok között volt, odaro­hant férjéhez, revolvert fogott rá s karján súlyosan megsebesítette. A táncospárok ré­mülten rebbentek szét s egyszeriben vége lett a bálnak. A féltékeny asszonyt az ingerelte föl, liogy férje egész este mindig csak egy leánynyal táncolt. — Tengeri vasút. Newyorkból jelentik, hogy most nyitották meg a Key—West-vas­utat, amely Floridából a Key-szigeteken át egészen Key-West-szigetig vezet. A vasút 200 kilométer hosszú és ebből 120 kilométer­nyi szakasz a tenger fölött halad el erős szerkezetű hidakon, amelyek olyan magas pilléreken nyugszanak, hogy még a legma­gasabb hullámok sem érnek föl a hidig. A vasút építése hat évig tartott és óriási ösz­szegekbe került. — A demimomlaiiie kalandja. Párisbó jelentik: a Bois de Boulogne egy elhagyatott helyén, a bokrok közt tegnap reggel estélyi ruhás nőt találtak elaléltan a járókelők. Szá­jába zsebkendő volt gyömöszölve s teste a hi­degtől megdermedt. Bevitték a báliruhás höl­gyet a legközelebbi rendőrállomásra s ott magához téritették ájulásából. A félvilág egy nagyon ismert nevü s fényes palotájáról hires szépsége az illető, a rendőrség titkolja nevét. Elmondta, liogy tegnapelőtt este, mi­kor színházból liaza akart térni, kocsija nem jött érte, tehát bérautót fogadott. A soffőr kétszer is megkérdezte a házszámot, aztán rázárta az ajtót. Egyszerre szédülést érzett, elkábult, másra nem emlékszik. A szép de­mimondaine drága ékszerei eltűntek. A rend­őrség nyomozza a rabló soffőrt. — A német császár ürömé. Berlinből jelentik: A potsdami pótválasztás előestéjén a konzervatív lapok azt a hirt közölték, hogy a császár fel val bőszülve a szociáldemok­raták térhódításán és elhatározta, hogy ha a várkerületet, mint ahogy Potsdamot hívják, szintén szociáldemokrata képviselőjelölt ka­paritja el, akikor elköltözik az egész udvarral valamely más vidékre és a testőrezredeket is elhelyezi Potsdamból. Hogy mi igaz volt ebben, mi nem, azt nem lőhet tudni, de jel­lemző, hogy a császár minden alkalmat fel­használ örömének nyilvánítására, amiért Potsdam nem szociáldemokrata képviselőt választott. Tegnap a Nagy Frigyes emlék­ünnepe alkalmából rendezett udvari fogad­tatáson a császár több kiváló államférfiú val a választások eredményéről beszélt és su­gárzó arccal igy szólt jó hangosan, hogy so­kan hallották: — Az én várkerületem mégis csak keresz­tüllhajszolta a haladópártit! — Csődbe került a bizományi üzlet. Fiuméből jelentik: A fiumei törvényszék ma elrendelte a csődöt Baruch és Társa szállító és bizományi cég ellen. A cég egyik tagja, Baruch egy szerajevói szállító üzlet volt fő­tisztviselője, másik tagja a Baruch fia. A két Baruch négy éve tartózkodott Fiumében, most eltűntek és körözik őket. Baruchék bu­kásában egy budapesti gabonakereskedő ti­zenhatezer koronáig van érdekelve. Érzéke­nyen megkárosították azonkívül a Klinz Umberto fiumei céget, mely két waggon ba­bot rendelt, de az árut nem kapta meg, mert Baruchék megszöktek. — Elgázolt katonák. Súlyos szeren­csétlenség történt tegnap Anversben. A 35. gyalogezred két zászlóalja menetelési gya­korlatot tartott s mikor Anvers határába ért, átment az országúton. Egy autóbusz robo­gott épen akkor a sikos és erősen lejtős uton. A sofför hiába fékezett, a gépkocsi teljes gyorsasággal belerohant a katonák sorai közé. Tiz legényt elgázolt az automobil, egy kapitányt ugy vágott a kilométerkőhöz, hogy a szerencsétlen tiszt agyrázkódást szenve­dett. — Betörés a Zrinyi-utcában. Schwartz Ferenc pénzügyi titkár özvegyének Zrinyi­utca 3. szám alatti lakásán, mikor a házbe­liek közül senki sem volt otthon, betörők jár­tak. A betörők álkulcscsal hatoltak a lakás­ba és feltörték az összes szekrényeket, me­lyekből minden ruhaneműt, ezüst evőeszközt és értéktárgyakat kiszórtak a padlóra és csak föltiinés nélkül elvihető arany ékszere­ket, kevés készpénzt és a cselédleány 160 ko­rona értéket tartalmazó posta takarék betét­könyvét vitték magukkal. A rendőrség nyo­mozza a betörőket. — j\Tem fejlesztik a halottai iégliajo­zást. Bécsből jelentik : Mig a külföldön és elsősorban Franciaországban mind rohamo­sabban fejlesztik a katonai aviatikát, addig ná­lunk a közös hadsereg nagyon elmaradt e te­kintetben. Jelenleg csak három kormányoz­ható léghajónk van: egy Parseval, egy Le­baudy és egy Korting rendszerű és repülő­gépet is csak a mult évben szerzett be néhá­nyat a hadvezetőség. Épen ezért a hadügy­minisztérium nemrég négy milliós rendkiviili hitelt kért a két kormány pénzügyminiszte­rétől a katonai léghajózás fejlesztésére. A pénzügyminiszterek azonban nem járultak hozzá e kívánsághoz. Ennek következtében

Next

/
Thumbnails
Contents