Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-25 / 20. szám

1912. január 25. DÉLMAGYARORSZAG 3 kérdéseire. Ennek az az oka hogy a kormány álláspontja, hogy: Apponyi kérdései az uralkodó jogkörébe tartozik s a kormány nem érzi magát följogosítottnak ezekre a kérdésekre felelni mindaddig, amig eziránt a királyt meg nem kérdezik. Ez okból KhuenHéderváry gróf miniszterelnök külön kihallgatáson jelenik meg a király előtt s fölhatalmazást. valamint utasítást kér az Apponyinak adandó válaszra. Egy szegedi műkereskedő és az angol király! pár. — Schwaiger Imre karrierje. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyar ország legutóbbi számában megírta, hogy az angol királyné a koronázási ünnepségen Delhiben meglátogatta egy szegedi származású műkereskedő, Schwaiger Imre üzletét. A hir nagy föltűnést keltett Szegeden. Évtizedek multak el, amióta Schwaiger elköltözött innen, azóta hirét sem hallották. Az utóbbi hetekben tartott indiai császári koronázáson tünt föl a neve, amikor az angol lapok hasábokat közöltek óriási értékű műkincseiről. A koronázáson ugyanis Schwaiger műkincsei ékesítették a császár sátrát. A Szegedről elszármazott műgyűjtőnek valóságos regény az élete. Tizenhét éves korában a szegedi kereskedelmi iskolában befejezte a tanulmányait. Aztán rövid ideig még szülővárosában tartózkodott. Az ambíció sarkalta, nagy tehetséget érzett magában. Összeköttetései révén bejutott a londoni Credit Lyonnais banlkba.A bankban nagy karriert jósoltak a törekvő fiatalembernek. A legkomplikáltabb föladatokat is hibátlanul megoldotta. Londonban megismerkedett Telléry József dúsgazdag honfitársával. Tellérynek Bombayban volt szőnyegkereskedése. A szőnyegkereskedő annyira megkedvelte a fiatalembert, hogy nagy fizetéssel meghívta üzletvezetőjének. Schwaiger elfogadta a meghívást. Régi vágya volt, liogy az ekszotikus Indiát megismerhesse. Leköszönt tehát londoni állásáról és Bombayba költözött. Huszonöt éves volt, amikor Indiába került. Perfektül beszélt angolul és igy könnyű dolga volt. Az indiai állapotokkal hamar megbarátkozott. Előkelő angol társaságba járt. A nagyműveltségű fiatalembert mindenütt szivesen fogadták. Főnöke visszavonult az üzlettől, mindent rá bízott. A vásárlásokat is ő eszközölte. Az üzleti összeköttetések miatt Londonban igen gyakran megfordult. Utazása közben megismerkedett egy vagyonos angol leánynyal, akit feleségül is vett. Nősülése után önállósította magát. Miikereskedést nyitott Delhiben. A műtárgyak iránt igen fejlett érzéke és Ízlése volt. Hónapokig tanulmányozta a muzeumokat. A miitörténeti könyveket nagy gonddal tanulta. Londonban nem volt olyan nagyszabású kiállítás, ahol meg nem jelent volna. A lelkiismeretes törekvésnek sikere is volt. Föllendült az üzlete, hires műgyűjtők megismerték a nevét. Időivel valóságos muzeumot létesített. Csak a legértékesebb antik műkincsekkel foglalkozott. Vállalkozását szerencse kisérte. Megbecsülhetetlen értékű műkincseket gyűjtött, azokból kiállításokat rendezett, még pedig India nagyobb városaiban és Londonban. A kiállításaival nagy meglepetést keltett. Csodaszép antik ékszergyűjteménye volt. Londonban Alfonz spanyol király és Pierpont Morgan, a hires amerikai milliárdos is vásároltak a gyűjteményéiből. A magyar mágnások közül. Windischgraetz Lajos herceg és Szapáry László gróf antik ékszereket vásároltak. A londoni British Museiun majd minden évben vesz műkincseket a gyiijeményéből. A tibeti műtárgyak darusítása Schwaiger monopoliuma. Muzeumok csak az ő közvetítésével szerezhetnek meg tibeti műkincseket. V. György angol királynak indiai császárrá való koronázását Delhiben, az ősi koronázó városban rendezték. Erre a fényes ünnepségre fontos szerep várt Schwaiger Imrére. Fölkérték, hogy az ünnepség tartamára műkincseivel ékesítse a koronázási sátort. Schwaiger örömmel engedett az óhajnak. Az angol királyi párnak föltűnt a gyűjtemény. Mikor megtudták, hogy a műkincsek Schwaiger gvüjetményéből valók, Marv angol királyné kíséretével fölkereste az üzletét. Meglepte a sok gyönyörű műkincs. — Csodálatos szép gyűjtemény — fejezte ki elismerését a királyné. Jól megnézett mindent, a legapróbb miitárgy iránt is érdeklődött. Egy antik gyűrű különösen megtetszett a királynénak, amit meg is vásárolt. Schwaiger származása iránt is érdeklődött. — Magyar, az szép nemzet, — mondta bókolva a királyné — sok kedves dolgot hallottam már a magyarokról. Schwaiger elmondta, hogy angol leány a felesége. A királynét ez igen kellemesen érintette. Látni óhajtotta az asszonyt. A miikereskedés mögött levő szalonban fölkereste Schwaiger feleségét. Félóráig időzött a királyné Schwaigerék társaságában. Igen kedvesen beszélgetett. A királyné látogatása után V. György király palotájába kérette Schwaigert. Kimentette magát, hogy nem látogathatta meg. Emlékeztette arra, hogy walesi herceg korában már volt a mü'kereskedésiében. A királyi pár akarásával ellátott fotográfiával ajándékozta meg a magyar műkereskedőt. Schwaiger Imre a tavaszszal valószínűleg Szegedre jön látogatóba. Ezt irja öcscsének, Schwaiger József dr törvényszéki bírónak. Indiának legelőkelőbb folyóirata, a „The Englishman" terjedelmes cikkben méltatja Schwaiger Imre tevékenységét. A cikkből a következő érdekes részletet közöljük: Nincs másik empórium, amelyik hasonló látványosságot nyújtana, mint Mr. Imre Schwaigernek a Kelet művészetét és miikincseit felölelő mütárlata. Mr. Imre Schwaiger valóban megfelel Marion Crawford kitűnő novellájában jellemzett műgyűjtőnek, akinek a 18-ik század elején az egész földön elterjedt a Ilire. Mr. Schwaigert ma már nemcsak Indiában, de Londonban, Párisban és egyebütt is jól ismerik. Mr. Jan Malcolm, M. P., a „Blackivood" cimü folyóiratban közölt kitűnő cikkében a következőkép aposztrofálja őt: „a young Hungárián, who is an artist to liis fiuger íips" (egy fiatal magyar, aki művész az ujjai hegyéig.) A „The Voice of the Orient" cimü lap azt irta mütárlatáról, liogy „the most wonderful in the World" (legcsodálatosabb az egész világon.) Műkincseinek fényképeit a „The Graphie" és „Tatter" cimü művészi folyóiratok, közölték. Az ő tárlata ma a legjobban szervezett és legértékesebb kincstára a Kashmir kapunak. Ezt a helységet üzletnek (sliop) nevezni: inzultus lenne, — ez egy tmizeum, amely meghatározhatatlan és pénzben ki seiii fejezhető műkincseknek és régiségeknek a 'gyűjteménye. Ehez hasonló hangnemben telve a dicséretek és magasztalásokkal, ismerteti a cikk Schwaiger gyűjteményének egyes ritkaságait és végül a következőket irja: Mr. Schwaiger őfelségeik, az angol királyi pár lakosztályaiba is szállitott sok, kincseket érő, csodás ornamentikáju szőnyeget. Ezenkiviil nagyszámú műkincseket kölcsönzött a delhi'-i muzeumnak és szervezte Delhi Portban a kormányzóság arkeológiai intézetét. Sir Cecil Gruit és Mr. Stanley Clarké a Viktória és Albert muzeumok igazgatói most nagyon érdeklődnek az indiai művészet iránt és a műkincsek legnagyobb részét Mr, Scliwaigertől kölcsönözték. A szegedi sporttelep, A Délmagyarországi Sport cimü lap irjar „Egyik múltkori számunkban hoztuk, hogy Szeged város nagyarányú sporttelepet létesít a sportegyesületek,részére. A hirt szegedi lapból vettük és most .azt közli velünk szegedi tudósítónk, hogy örömünk korai volt, mert valóban ugy áll a helyzet, hogy a sporttelep röl beszélnek, de ismerve az ottani viszonyokat, egyelőre nem .töbl) az egész egy szép (álomnál. A hiba nem egészen a város vezetőségét terheli, hogy ugyanis sporttelep még mostan sincs, hanem inkább., a sportklubok elnökségének mulasztása, mert nem vetik latba tekintélyüket és nem forszírozzák az ügyet annyira, amennyire az egyetemes sport érdekében kellene. Sőt e tekintetben bizonyos nemtörődömséget tanúsítanak. A szegedi klubok elnökségének — csekély kivétellel ~ minden működése úgyszólván a versenyeken való reprezentálasban merül ki. Ha állandóan napirenden tartanák a kérdést és ha egyáltalán komolyabb lépéseket tennének a városnál, szinte lehetetlen, hogy eredményt ne érnének el, mert a szegedi polgármester tudatában van a sporttelep nagy fontosságának és kellő utánjárás és felvilágosítások mellett elsőrendű feladatának tekintené n sporttelep létesitését. Hogy mennyire szüksége van Szegednek spoittelepre, a következőkben fogjuk kimutat* érintetlenül hagyva azon immár a legfelsőbb körök által is' elismert tényt, hogy a sport az közszükség. Egyetlen vidéki városin. n sincs annyi diák, mint Szegeden. És ogyítlen nagyobb városban nincs oly kevés alkalmas helye a fiatalságnak sportolásra, mint Szegeden. Össze-vissza van egy kis igénytelen játéktér, minden felszerelés nélkiÜ. (i> Ezen sem fér el a diákság negyede. A Szegedi Atlétikai Klub lojálisán átengedi heti néhány délutánra a pályáját, amelyen ugy, al ogy mégis komolyabb sportot is űzhetnek. Sajnos, az a pálya, amely Szegeden az egyetlen, olyan primitív felszerelésű, hogy szégyenli létezését a többi szomszéd város pá lyá i mellett. Erről azonban a klub nem tehet, mert semminemű anyagi segélyben sem részesül. Ott pedig, ahol nincs pénz... a többit már tudjuk. Aradon, Szabadkán, Pozsony ban, Nagyváradon stb. stb. van tribün a pá lyákon, a legnagyobb vidéki városban csak hírből és a szomszéd városokból ismerik. Valóban nem kellene sok fáradtság ahoz, liogy a klubok elnökségei megértessék a várossal a sporttelep nélkülözhetetlenségét. Éa azt hisszük, nekünk sem kell a dolgot bővebben fejtegetni.