Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-25 / 20. szám

1912 IH. evtoiyarr, 20. szám Csütörtök, január 25 Éízponti szerkesztősé® és Kiadóhivatal Szeged, ca Korona-utca 15. szám c=J Sudapesti szerkesztősé® és kiadóhivatal IV., r—. Városház-utca 3. szám c=i ELÖPIZETESI AR SZEüEDEh e®ész évre . R 24-— félévre ... R 12 negyedévre. H 6*— egy hónapra R 2 Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 2'— egy hinapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEPON-SZAM: Szerkesztőse® 305 • adóhivatal 83é> Interurbán 305 Budapesti szerkesztőse® teleíon-száma 128— tZ Változás a német politikában. A pótválasztások egy csapásra megváltoztatták a német birodalmi gyűlés képét. A fekete-kék blokk, ha nem is jutott kisebbségbe, csak nagyon kis többséggel fog rendelkezni s a választásokon olyan morális vereséget szenvedett, amely lehetetlenné teszi azt, liogy Bethmann-Hollweg tovább is a blokkra támaszkodjék. Főleg a pótválasztások voltak azok, a melyek lényegesen megváltoztatták a helyzetet. Mert mig a szombati pótválasztások után a haladópártiakat joggal lehetett megvádolni azzal, hogy a szociáldemokratákat cserben hagyták, tegnap abban a nyolcvan kerületben, ahol a pótválasztás volt, hiven megtartották a választási paktumot. Az az eredmény, melyet a szociáldemokraták elértek, az igaz, hogy a haladópártok rovására érték el, de felülmúlja még a legvérmesebb várakozást is. Eddig száz szocialista képviselő ül a német birodalmi gyűlésben. Ez óriási jelentőségű ugyan, de épen azért, mert liberális szavazatokkal lehetett csak ezeknek a mandátumoknak egy részét a blokktól elhódítani, a mostani választásokat nem lehet azért ugy magyarázni, mintha a német szavazóknak egy harmadrésze szociáldemokrata volna. A jelentősége a mostani választásoknak épen abban van, hogy a polgári liberális párt inkább a szocialistákkal szavazott, csakhogy kimutassa azt az ellenszenvet, a melyet a centrum és a konzervativek működése felett érez s hogy pálcát törjön a felett a politika felett, mely az egész lakosságot a junkerek és agráriusok adófizetőjévé tette. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Németország lakossága választóinak egy harmadrésze ma a szociálista táborban volna s hogy annak a programnak hive, amelyet Bebel hirdet. Valószínűleg egy nagy része azoknak, akik a szociálista jelöltre szavaztak, tiltakoznék leghangosabban az ellen, hogy a Bebel-féle szociálista program egész terjedelmében megvalósuljon. Ez ugyan nem változtat azon a tényen, liogy a német birodalmi gyűlésben most száz szociáldemokrata ül s hogy ez a párt a legnagyobb pártja a birodalmi gyűlésnek, de hangoztatni kellett azért, nehogy nálunk a német választások eredményéből hamis következtetéseket vonjanak le. A választás ilyen eredménye tüntetés akar ugyan lenni az eddigi politikai irány ellen, de nem akar felhívás lenni a kormányhoz, hogy ezentúl teljesen a szociálita vizeken evezzen. A német lapok követelésére máris azt felelik, hogy feloszlatással fenyegetik meg azt a birodalmi gyűlést, melyet a nép a maga érdekeinek védelmére választott. Az: uj birodalmi gyűlésben nem látják annak garanciáját, hogy a hadsereg és haditengerészet megkapja attól a maga szükségleteit. A polgári pártok ugyan nagy többségben vannak, ami biztosítja azt, hogy a német birodalom továbbra is nyugodtan támaszkodhatik haderejére. De a junkerek és klerikálisok attól tartanak, hogy az egyéb polgári pártok csak olyan rekompenzációk fejében szavaznák meg a véderő szükségleteit, amely rekompenzációk költségeit nekik, a junkereknek és klerikálisoknak kellene fedezni. És ettől a költségszámlától már most irtóznak. Eddigi politikájukkal a nép vállaira hengerítették a véderő költségeit s ha most a polgári pártok a szociáldemokratákkal együtt diktáló hatalomra tennének szert a birodalomban, ez azt jelentené, hogy a terhekben ezután arányosan, tehát bizonyos adóprogresszió szerint kell megosztozniok a néppel. Ezt kikerülendő, a birodalmi gyűlés korai feloszlatására törekszenek, hogy egy uj választással kikorrigálják azt az arányt, sc melyben a pártok a mai választások után egymáshoz állanak. Hogy tervüket megvalósithatják-e, nem bizonyos. Látszólag a siker mellett bizonyít, hogy a német császárnak nem sok öröme telhetik abban a törvényhozó-testületben, ahol a forradalmi képviselők száma jóval meghaladja a Az első pillanat érzéke. Irta Jules Lemaítre. Turiri gazdag keresikedő volt Bagdadiban és erkölcsös életmódja folytán mindenütt a legnagyobb tekintélynek örvendett. Csökkentette kiadásait, csakhogy segíthessen a szegényeken és busásabb adományokban részesíthesse őket és végtelen türelemmel hallgatta meg a szenvedők folytonos panaszait és kívánságait. Vigasztalta az elégedetleneket és kibékítette a civakodókat. Ellenben ha őt érte balsors vagy fájdalom, türelemmel viselte. Nyugodtan meghallgatta az övével homlokegyenest ellenkező vélemény tis, pedig ez a legritkább, de mindenesetre a legnehezebb tulajdonság. Mert az emberi természet odatörekszik, 'hogy testvéreit magához hasonlókká, — de azért alárendelt szelleművé tegye. Turiri félesége házsártos volt, de ő mégis hü volt hozzá, nagylelkűen megbocsátotta örökös veszekedéseit és sohse éreztette vele, hogy vén és rut arcu. Noha 6 maga is igen szép verseket irt és párbeszédes meséket a szinház részére, mégis őszintén örült riválisai sikerén és szívélyesén gratulált nekik, ha diadalt arattak, sot segítette őket, amennyire tőle tellett. Lgesz eletét a részvétnek, az önzetlenségnek és a szelídségnek szentelte, ezért a nép szentnek tekintette s felsőbb körökben pedig a legtökéletesebb, a legnemesebb ember hírében állott. Csodálatoskép hiányzott arcáról az a boldog kifejezés, ami a szent férfiak arcát jellemzi. Az arcvonásai néha eltorzultak, mint olyan emberekké, akiket gonosz szenvedélyek kínoznak. Néha ugy tűnt, mintha titkos félelmek marcangolnák és minden fontos elhatározás előtt gyorsan lesütötte a szemeit. Nem tudni miért; — hogv zavartalanul gondolkozzék-e vagy hogy gondolatait elrejtve? — De ezt környezete soh'se vette észre. Bagdadhoz közel élt Maitréja, az aszkéta. Elismert csodatevő volt, akiket mindenfelől zarándokoltak a hivők. Matraja nem vette tekintetbe a természet törvényeit. Már évek óta oly mozdulatlanul, oly mereven ült, hogy a fecskék fészket raktak a vállain. Szakálla a térdéig lógott és teste és furlkós fatörzshöz volt hasonló. Igy élt már nyolcvan óv óta. Egy napon egy zarándok ekkép szólott hozzá: — Turiri olyan jóságos, hogy mindnyájan az Ormuzd megtestesülését látjuk benne. Oh, bárha mindenható lehetne ez a szent férfi! Akkor nem léteznék emberi nyomor! Maitréja mozdulatlansága, merevsége változott; bizonyára a Mindenható istenséggel lépett összeköttetésbe. Hosszú szünet után a zarándok felé fordult: Arra kértem az istent, tegye mindenhatóvá Turirit; ezt azonban megtagadta tőlem Ormuzd. Ellenben kegyesen megengedte, hogy minden esemény alkalmával, teljesült kívánsággá változzék át Turiri legelső érzése, amely az esemény kapcsán szivében támadt! Áldassék a neve! — kiáltott a zarándok. — Akkor ez a legjóságosabb ember valójában mindenható lett! Mert minden érzése csakis részvét és nagylelkűség lehet! Számtalan ember boldogságát hirdetted nekem Oh, tiszteletreméltó Maitréja! Térden állva köszönöm meg a kegyedet! Az aszkéta megkövesedett ajkain mosoly jelent meg, de villámgyorsan elmúlt megint és a szent férfi újra mozdulatlanságba esett™ Különben is olyan sürü volt a szakálla, hogy a zarándok amúgy sem vehette észre mosolyát. Ellenben boldogan tért vissza a városba és örült a jótékony csodáknak, amelyek Turiri első érzéseinek kapcsán várhatók.. Másnap a mit sem sejtő Turiri reggel felébredt és mellette fekvő alvó felesége fölé hajolt, amikor is az hirtelenül felugrott, a nyitott ablakihoz rohant, ahonnan levetette magát az udvar kövezetére és szörnyet halt. Megrettenve kifutott a házból Turiri. Rögtön koldusok egész csoportja vette körül. Gépiesen keresgélt pénzt a zsebében, — de ekkor holtra váltan földrezuhantak a koldusok. Turiri megrémült. Céltalanul bólyorígoít a városban és a sétányon összetalálkozott Mandanikával, Bagdad legkívánatosabb kurtizánjával és elkísérte őt házába. Ott Maodanika sok mindent elbeszélt neki ifjúságáról, arról biztosította, hogy ő sokkal jobb, mint a többiek és még sok egyebet akart el-